Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-11-19 / 47. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. november 19. 47. szám. BAL TONVIDEK I^olitiliai hetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD- TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ARAK : . 10 K. -• f.j Negyedévre . B K. — f.| Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 t 20 Megyéspüspök urunk beszéde a Mária-kongregációk diszgyülésén. Örömmel és büszkeséggel nézem e termet, melyet a buzgó tagok nagy száma szinültig megtöltött, ugy, hogy alig képes azokat befogadni. Örömmel és büszkeséggel nézem azért is, mert a tisztelt rendezőség nekem juttatta azt a köszönettel fogadott megbízatást, hogy e napon, a boldogságos Szűz Mária ezen ünnepén e diszes gyűléshez szólhassak, mely az országnak szerteszét lakó Mária gyermekeit képviseli. {Éljenzés.) Nem szándékom most itt egyikét tartani azon rövid prédikációszerü szónoklatoknak, melyeknek akkor van helyük, mikor egy kis gyülekezetben vesszük fel az újonnan jelentkező tagokat. Most mást akarok, többet ós nagyobbat. Nem akarom azzal beérni, hogy azt mondom, hogy a Mária-kongregációk Mária tiszteletét gyakorolják és azt terjeszteni törekednek. A Mária tiszteletén kivüla kongregációk legfelső és végső célja az, hogy a hiveket Krisztushoz vezessék. Hiszen ez volt Máriának is feladata, amikor a Mindenható őt egyszülött Fiának szeplőtlen anyjává választotta, bog}

7 a világot hozzá vezesse. Ez volt az ő feladata, törekvése azon első perctől fogva, midőn a napkeleti bölcsek az ő térdein látták a világnak újonnan született Megváltóját. Miként felelt meg Mária e feladatának, miként teljesítette azt évezredeken keresztül, azt szükségtelen itt bővebben fejtegetni. Ezt mindnyájan tudjuk ós tapasztaljuk. De annál feleslegesebb ezt fejtegetni ma gyar katliolikusok előtt, mert a mi hazánk évszázadok óta patronáját tisztelte és szerette a magyarok Nagyasszonyában. Szükségtelen tehát önök előtt, magyar katliolikusok előtt ezt fejtegetni, hog}

f minő szerepet tölt be Magyarország történetében a Mária-kultusz. A Mária kongregációk is ennek a Mária kultusznak a letéteményesei. A Mária tiszteletet Mágyarországon a múltban is a magyar katliolikusok a hazafiság kiegészítő részének tekintették. Ahugy tették ezt régebben, ugy mi is Mária vezetése mellett és szolgálatában magunkat is és embertársainkat is Krisztus felé vezetni akarjuk. Ezt ugy tesszük, mint egyének, hogy a keresztény erényekben gyakoroljuk magunkat. Ezt teszik az úgynevezett kongreganisták — akik büszkén használják ezt a sokat gúnyolt jelzőt — midőn belépnek a kongregációba és szentül fogadják, hogy minden tekintetben jó és hűséges katholikusok lesznek. A kongregáció egyesiti a katholikusokat, legyen az akár ur, vagy szolga, gazdag vagy szegény, férfi vagy nő, agg vagy fiatal, magánzó vagy hivatalnok, működjék a közélet bármely pályáján, még ha tanár is. {Éljenzés.) így halad a kongregáció Mária vezetése mellett és szolgálatában Krisztus telé. Vagy talán ez már nem szabad a mai Magyarországon ? Már nem szabad ma Magyarországon hitünket nekünk ily módon vallani ? Nem szabadna nekünk katholikusoknak vallásos testületeket alkotni ? Mikor azokban csak jót mü velünk. Mi nem gyalázunk senkit, nem támadunk, nem rágalmazunk senkit. Gyűléseinken nem arról tanácskozunk, hogy miként erőszakoljuk másra meggyőződésünket. Mi nem is erőszakolunk senkit, bár szivesen vesszük azt, akit a jó példa hozzánk vonz, hozzánk édesget. De mi csak azt akarjuk, hogy ezen gyűléseken katholikus hitünket vallhashassuk, gyakorolhassuk és hirdethessük. Szándékaink nemesek és jók. Minket katholikusokat, kik ragaszkodunk bitünkhöz, liazafiatlansággal vádolnak. E folytonos rágalmazás és támadás arra szoktatott bennünket, hogy hazafiságunkat külön is hangsúlyozzuk. Hát ezt teljesen felesleges, mert telfogásom szerint a hazafiság a katholicizmus fogalmában benne van ; a kettő egy. (Ugg van ! Lelkes éljenzés !) A kongregáció nem egy közönséges ájtatossági testület, mely bizonyos meghatározott órákban összegyűl imádkozni, a7 egy szervezett, egy élő testület, mely világos nappal működik. Én ezt az élő testületet egy aranylánchoz szeretném hasonlitani, melynek egyes láncszemei a helyi kongregációk, koloniák, világos nappal az egész világ szemeláttára nyiltan és bátran végzik munkájukat, azt a munkát, hoary a katholicizmus szent vallásunkat és a keresztény érzületet felvirágoztassák. Valódi <királyi munka>, amit mi e társulatban végzünk. Ez tehát egy szerves testület, amelynek az egyház által helybenhagyott szabályai vannak és éppen ezért tisztán demokratikus alapon, amennyiben világi elöljáróit maguk a testvérek választják azok közül, akikben a katholikus, a keresztény erények mintaképeit látják. És az is, aki felvételét kéri, a testvérek szavazatával kerülhet csak be a kongregációba. így keletkezik a helyi kongregáció ós igy jön létre azoknak sorakozása ós összeköttetése által az egész világot átölelő nagy Mária-kongregáció, mely manapság több mint 40.000 helyen koloniában és kongregációban több százezer katholikus hivőt egyesit, akik kezet kézbe téve, szivvel és lélekkel Krisztusban ismerik, tisztelik és imádják legfőbb nag}

7 Mesterüket. Ez ugyan szabadkőműves kifejezés, de nem az ő kizárólagos privilégiumuk. Mi is használhatjuk. Most pedig befejezem beszédemet azzal, hogy azt mondom, hogy a Mária-kongregációk fennállása hitéletünknek egyik erős lüktető jele. Hiába törnek ellene, mikor a katbolikusok már ébredni kezdenek. Hi. ába törnek a kereszt ellen, a keresztényellenes törekvések és irányzatok sötét odúiból. Ezt a mozgalmat nem lehet többé elnyomni;nem lehet megsemmisíteni. E mozgalom jele annak, hogy leszünk s biztositéka annak, hogy haladni fogunk, nem engedünk. (Ugy van ! Éljenzés /) Azt mondtam, haladni fogunk, pedig hát valljuk meg, de büszkeséggel és bátorsággal, hogy mi bizonyos tekintetben maradiak is vagyunk. Maradiak, mert maradunk, a kik voltunk Szt. István óta: magyar keresztények és magyar katliolikusok. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.)