Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 27-53. szám)

1911-07-16 / 29. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. julius 16. 29. szám. B A L ATONVIDEK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL I VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adook vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 NyiltUr petitsora 1 korona. Előfizetési felhívás. Tisztelettel kérjük lapunk tisztelt előfizetőit, hogy előfizetéseiket megujitani, esetleges hátralékaikat megküldeni szíveskedjenek. Nyilt levél a város közönsége nevében a főszolgabírói hivatalhoz. A magyar természet szinte hagyományos alapon idegenkedik mindenféle rendőrhatóságtól, mert annak minden intézkedését a személyes szabadság jogtalan megnyirbálásának tartja s minden ilyen rendelettel szemben rebellis mindhalálig. No de azért mégis előfordul néha olyan körülmény, amikor, mint most is, valósággal indulatosan kívánja, hogy vezettessék be a legszigorúbb rendőrállam, a katonai drill, s az erre illetékes hatóság kegyetlen szigora. A keszthelyi kocsiközlekedés példátlanul szemérmetlen zsaroló manőverezése az a közügy, melyben most a szigorú hatóság sürgős beavatkozását kérjük ; a legerősebben érezvén azt, hogy sorainkkal az egész város közönsége nem csak egyet ért, ha nem annak minden szavát aláirja ós magáévá teszi. Keszthely, mint fürdőváros azon a képtelenül ostoba és káros következményű uton halad, hogy nyári évadját tönkretegye az által, hogy az apró szolgálattevő társadalmi osztály kapzsiságát fék nélkül rászabadítja a nyaraló közönség s a város lakóinak zsebére, megengedi, hogy ezek az emberek zsebmetszéssel határos módon banditáskodjanak a ma. gánvagyonok körül s ott szipolyozzanak, ahol legközelebb érik. S ezen a téren a keszthelyi fiakkerosok vezetnek. Van ugyan egy-két kivétel is köztük, de a legtöbb egy húron pendíti. Például : A vasúti állomáson olyan érkező utas nem is kap kocsit, aki csak a városba érkezett. Miért ? Mert minden fiakkeros a hévizi vendégekre vadászik, akik öt koronákat fizetnek egy utért, mig a városbeli hat nyolc hatost jelent. Ez, magánszempontból lehet jó számítás, a rendőrhatóságnak azonban az ilyen pióca rendszert agyon kell ütni. Egy utazó, keszthelyi lakós, érkezésére kocsit rendel. A kocsi kint van az állomáson, de őt nem veszi fel. Miért ? Mert hévizi utasa akadt, aki öt koronákat fizet. Ez magánszempontból lehet stb, A városban, a környékre való utazás céljára kocsi nem kapható ; mert csodálatosképen minden fiakkeros «szeres,* vagyis a vonatérkezésre van kirendelve. Ha most nagyobb útra megy, elmulasztja a vasúti érkezést ós nem keres öt koronákat fél óra alatt. Ez majránszempontból stb. stb. Ha valaki a városból akar Hévízre indulni, nem kap kocsit csal^ kimenetelre, ötér. Miért ? Mert visszafelé megint akad balek, aki a másik ötöt megfizeti. Ez magán stb. stb. stb. A BALATONVII)ÉK ÍAHCAJA. Almaim ... Sokszor látok álmot, aztán szövöm dalba, Aztán nyílik ajkam csengö-bongó dalra. Oh! azok az álmok, tiszták és ragyogók, Színarany fonálból szövi egy szürke pók. Az a szürke bogár az én lelkem mása, A színarany fonál lelkem vágyódása, Azokból szövődik az a sok szép álom, Amilyen valóság nincsen a világon. ^Falu t>égért. Csillagfényes pihenésben, Falu végén zúg a nádas, Eji szellő fújja, Belezokog a lelkemnek Minden rezgő húrja. Távolról jött éji szellő, Selymes sugó susogása Búbánatos válasz, Susogásod lelkemben is, Mi néked fáj, Hejh! nékem is fáj az. ÍKese. Nyíló tüske rózsa Védi szivünk várát, Mesemondó tündér Orzi lelkünk álmát, És a tüske várban Oly édes az álom, Mikor fehér jelhők JJsznak a határon . . . Majd kürtszó hallatszik, jön a meseherceg, Szétnyílik a várfal, Szétfoszlik az álmunlc És a rózsavárba Már csak vissza vágyunk. Rolianol^ . . . Rohanok én is az életútján, Mint a többi valamennyi, Mögöttem a múlt rengeteg Vidám kacaj, keserves sirám Már rég feledésben szendereg. Reszkető színekben látom a jövőt Küzdelmektől izzva, ragyogón Zenites naptűz A szivembe surran, Égőén, forrón, biztatón. Kántor Irma. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN DEZSŐ. 23 Fiametta tovább akarta folytatni az eddigi beszédtárgyat, de Máté egy szem intése megállitotta. Megértette belóle, hogy a törpe elkészült az ő külön haditervével s most az fog következni. Máté nem is váratott magára : — Nézetem szerint — szólt — most a legelső tennivaló az volna, hogy megtudjuk, hogy melyik börtönben őrzik Garcia urat ! — Az Angyalvárba nehéz bejutni ! Felelt aggodalmasan a spanyol. — Nekünk sikerülni fog ! Legyintett