Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-19 / 12. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. március 19. I2.>szám. BALATONVIDÉK MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER. VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cinére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 Nyilttér petitsora 1 korona. A geseft. <A balatongyöröki villatelkek árusítása olyan kezekbe került, akiknek első, — minden kulturtörekvésnél előbbre való a geseft.> Ilyen és hasonló tónusban, kiabáló dűlt betűkkel fűszerezve ir a Keszthelyi Hírlap mult számában a gyenesdiási rektor, névszerint Kárpáti János akivel itt egy pillanatra csak azért állunk szóba, mert a polgári foglalkozását akarjuk megtisztelni. Ez a támadás, amelynek éle a keszthelyi ipari és gazdasági hitelszövetkezet igazgatója ellen irányul, hazug, elfogult és lelkiismeretlen. OI}

ran célzatosság ez, ameltyel tárgyilagosan foglalkozni nehéz s amire a magyarnyelvben csak egyetlen kifejezés akad, az a rövid szócska, amelyik a szemességnek az ellen tété

f fejezi ki. Megmondom miért ! Első sorban a gyenesdiási lektort senki sem bizta meg azzal, hogy egy közérdek védelmére keljen, olyan sérelmekért, amik csak az ő gondolatvilágában élnek ; sőt, maga a balatongyöröki fürdőegyesület vezetősége a leghatározottabban elitéli Kárpáti támadását, vele közösséget nem vállal és tiltakozik minden gyanusitó él ellen, ami akár a keszthelyi szövetkezet, akár annak igazgatója ellen irányulna. Ennek kijelentésére felhatalmar zást kaptam. Másodsorban azért, mert mi tudjuk legjobban, hogy Kárpáti János maga sem hisz el a cikkéből egyetlen kijelentést sem, A megírt sorokkal célja csak egy volt, keresni az alkalmat, hogy egy közbecsülésben álló előkelő felfogású s nagy, de soha dobra nem vert, érdemekre visszatekintő vezető egyéniség ellenfelének lássék s egy keservesen induló botránj'kisérletsegitségével megforgassa nevét a nyilvánosság előtt, az ilyesmikben zajos múltra visszatekintő és cseppet sem válogatós Keszthelyi Hirlap hasábjain. Harmadsorban pedig azért, mert ha már valaki botrányhős akar lenni, legyen legalább eszes, okos és raffinált s ha valakit ki óhajt kezdeni a társadalmi becsület terén, azt döntő érvekkel és ügyesen csinálja, ne otyan együgyüen, mint tette ő, mert különben lecsúszik a lóról, mint ahogy azt a közelmúltban az ábra sokszor megmutatta. Vegye tudomásul ő és minden hozzá hasonló jó szándékú ember, hogy azok a régi jó idők egyszersmindenkorra elmultak, amikor még büntetlenül lehetett gázolni tekintélyes társadalmi tényezők magán és közbecsületében. Mondhatom nehezemre esik,hogy a gyenesdiási rektorral kapcsolatban egy lapon említsem fel a keszthelyi szövetkezet igazgatóját, akinek nemes és szinte emberfeletti önzetlensége előtt a legutolsó koldus is kalapot emel s aki a szövetkezet ügyeiben mindenkor olyan szakács volt, akinek a kezéhez egy makulányi liszt sem tapadt. Szükségtelen a kulturális munkát szavakkal erősíteni ott, ahol a tettek beszélnek. Kulturtörekvéseket kétségbe vonni ott, ahol egy tiszteletre méltó egyéniség egész életét kultur életpályán töltötte el, aki egy évtized alatt százezreket gyűjtött szegényembereknek, aki legutóbb kilencszáz földmivelőnek adott alkalA BALATONVIDÉK TÁHCAJA. FIAMETTA. Történelmi regény. Irta: ORBÁN D£ZSŐ. 7 Csupán arra nem gondolt soha senki, hogy e zűrzavar inditó oka az a szegényesen ruházkodó, alig tizenhat éves levente volna, aki Garcia di Montalvo szerepében látogatta meg néha esténkint a szép Fiamettát. Lassankint az egész utca figyelme Allegre boltja Mé irányult. Máté -- hazaérkezte után — Allegrenek titokban elmesélte dél-lőtti kalandját, Fiamettának pedig átadta a herceg izenetét. A tett ideje elérkezett. Roan intézkedéseire nem kellett soká várniok. Rövid tiz perc múlva erélyes kopogtatás hangzott a bolt ajtón. — Ki zörget ? Két dó Allegro. — Ro*n herceg őkegyelmessége követe ! Hangzott kívülről a válasz. Máté aj'ót nyitott a himök előtt. — A herceg őkegyelméssé* e ajándékait hozzuk Madonna Fiametta számára ! Szólt az udvaronc, nhogy belépéttNégy targoncás hatalmas festett ládát cipelt a nyomábaD. A himök Fiamettához fordult : — Ruhákat és ékszereket küldött ebben a kegyelmes ur. Válaszd ki közülök a legszebbet és azt viseld a ma esti lakomán, amit ö a te tisztelőiedre rendez. Mire Fiametta magához tért bámulatából, az udvaronc már az utoán járt. A festett faláda pompss ruhákkal volt megtöltve. Fiametta hevenyében felpróbált egyet. Mintha a termetére szabták volna. A leány csodálkozva kiáltott fel : — De hát az ördöggel cimborázik ez a herceg ! Tegnap látott először s ma már reám sz»bott kész ruhákkal lep meg ! Mi elárulhatjuk a titkot. A herceg szenvedélyes tisztelője lévén a szépnemuek, efféle ajándékokat halomszámra tartott készenlétben. Volt egy kedvenc, Görögországból származott Diana szobra ; — ennek a szobornak az idomairól vetete't szabóival mértéket s valósággal a ruhákhoz kereste a megajándékozandókat. Fiametta termetére csodával határos módon illettek a ruhák. Négy külömböző alkalomra szóló öltözet került elő a ládából, amelynek alján még egy szintén a leányra illő fekete selyem lovagruha is találtatott. Egy kisebb kazettben nagy értékű ékszerek voltak. Fiametta a ma esti lakomára egy halványkék brokát camorrát választott aranyszeKÓlyzettel ós zöld selyem ujjakkal. Ezeknek a kézelői szűkek voltak, a többi részük pedig nyitott, ugy, hogy az áttetsző, aranyrózsákkal gyengéden himzett selyem ing kidudorodott alóla. Szoknyája sötétkék á la romanesca brokátból volt. Mellét egész a n\akáig arannyal sávozott fátyol fedte. Nyakára mesterien osiszolt apró smni-agdokból készült kétsoros láncot illesztett. Haját egy aranyfonálból «zőtt háló,a «lenza» tartotta össze, amit egy zománcolt csatba tűzött rövid, zöld tollcsokor diszitett. Igy felöltözve hercegnőnek látszott inkább, mint egy Aranyliliom-utcai kalmár leányának. Mialatt Fiametta a ruháiban gyönyörködött, Máté az utcát figyelte meg. Roan hirnökének érkezése Doria kémeire nem tévesztette el hatását. Egyikük elsietett, de mihamar ujabb társakkal tért vissza. Ezzel szemben az utca másik feléből is érkez<ek hasonló sötét, álarcos alakoki ugy, hogy az utca bátorságos szinezezói mindinkább elvesztette. A szomszédos boltok tulajdonosai hamar megérezték ezt, mert egymás után sorra becsukták üzleteiket s a lakásaikba vonultak vissza, rácsos ablakaikon keresztül reszketőn figyelve az utcán történendökre. — Átkozott nap ez! Dörmögött Máté, -számlálgatva a mindjobban szaporodó banditákat. — Itt hagyjuk ma még a fogunkat, ugy éreem ! Tekintete azonban hamarosan újra föl derült, amint Roan előbbi hirnökét megint visszatérni látta. Sietve ajtót nyitott előtte s a hirnök belépett.