Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-05 / 10. szám

1911. március 5. BALATONVIBÉK 3 Leányolc : Borsos Annusba, Búzás Em­muska, Búzás Iduska, Csikós Belluska, Eckhardt Vilma, Györy Ilonka, Hoffmann Margit, Ikotits Rózsika, Illés Ilma, Lénárd Ferike, Stegmüller Gizi, Stegmüller Bebike, Takács Bözsike (Szombathely). |Vadász El­lusba (Csorna). * Felülfizettek ; Scbrikker Imre, Schrik­ber Sándor, Wiodisch Rikárd 10—10 kor., Kölgyessy Gyula 5 kor , Neumark Béla dr. 4 kor., Nagy István, Neményi Miklcs 2—2 kor., kiknek ezúton is hálás köszönetet, mond a rendezőség. Kop—y. Kérelem városunk közönségéhez ! A keszthelyi önk. tűzoltó-egylet pa­rancsnoksága legu'ól bi parano-noksági gyű­lésén egyhangú lelkesedéssel fogadta el azon indítványt, hogy az egyesület, kebe­lében meuiőegye.-ület létesíttessék. Szűkös anyagi viszonyaink nem engedik azonban, bogj' ezen költséges berendezést (mentőko­csi, felszerelesek) az egyesület vagyonából szerezzük be, a/.é. t azon kéréssel járulunk Keszthely város közönségéhez, ismerve min­den nemesért és jóért, lelkesedni tudó — a közjó céljait szolgáló nemes szivét , bog}' ben­nünket ezen célunk elérésében anyagi tá inogatásban részesíteni kegyeskedjenek. A legcsekélyebb adományt is hálás köszönet­tel fogadjuk és a helyi lapokba i liétiöl­hétre közzé tesszük adakozóink névsorát. Ezen felállítandó egyesület szükséges­ségét nem akarjuk bővebben fejtegetni, nem akaruuk fürdőváros voltunkra hivat­bozni, sem arra, hogy ezuleig súlyos, ne héz betegeket lázós parasztszekéren gyér szalma között szállítottunk esóben és hó­ban egyaránt, csak az engedtessék meg ne­künk, hogy a mentők ismert jelszavával éljünk : «Mindnyájunkat érhet baleset!» Nagylelkű adományaikat kériük az egye­sületi titkár címére (Keszthely, Bakács u. 8.) küldeni. A parancsnokság nevében : Hofman István egy. titkár. Gondolatok a békéről, felolva­sás, tartotta péntek este 5 órakor Nagy Margit úrhölgy. Kritika helyett tiszteletteljes lovél a felolvasónőhöz : Kedves Nagysád ! Alulírott, mint a város nemtudom há­nyadik sajtóorganuma, minden felolvasás, koncert, vagy estély után súlyos kötelessé­geket érzek a vállamon. Más boldog ha­landó, egyszerüan végigélvezi az előadáso­kat, azután hsztimegy, megvacsorázik, és re betie gesta lefekszik aludni. Énnekem azonban méltatásokat kell írnom a lefolyt eseményekről, ami legtöbbször kellemes fel­adat amikor lelkesedve nyargal a toll a papiroson, hogy szinte győzi az ember megfogni ; — néha azonban, ha valami enn­tisztelt koponyámnak mérsékelten tetszik, jön a keserves fekete leves és a tojáslánc az emberi érzékenységek hegyes fogpisz­kálói között. Ilyenkor előszedem a jól ismert stílus­virágokat, dicsérek embereket agyba tőbe s nagy, álIalános szólamokban kerülök ki minden pozitív rdatot, amely némi, ha csak legtávolabbi rokonságban is áll a megtör­tént eseménnyel s a kifej'ett szerepléssel. Ez a rendszer határozottan kipróbált és jó. Senki se veri be éne az ember fejét, mert az általánosságban mozgó dicséreteket nagy nyugalommal vágja zsebre mindenki. Ebből nem származik veszedelem. Már már azt hi'tem, hogy Nagysád felolvasása is erre a sor«ra fog jutni, mert. az előadás két, határozottan különválaszt­ható, részből állott. A felolvasás első fele unalmas volt, mint egy hat napos karavan ut a Szaharában, — a második f--le azon­ban eleven. Ez szikrázott, mint valami villa nyos rövidzárlat. Hogy a felolvasása első részét imigyen lebec-ülöro, Nagysád meg fogja nekem bocsajtani, mert azt hiszen', mindenkor meg van győződve arról a uiély tiszteletről és elismerésről, amivel nagy tu dasa és nemen feiikölt lelkülete iránt visel­tetem ; s ezt hangsúlyozni azért tartom csak szükségesnek, mert az emberek legua ayobb része régen elszokott már az őszinte szótól. Hogv a bevezetés unalmasra sikerült, ez nem Nagysád felolvasói vénájának a hi­bá]a, hanem eredeti I iine -a választott té­mának. Ön, mint felolvasó, alapos akart lenni, ez sikerült is, de «z érdekesség árán. Meggyőződésem, hogy egy felolvasó­tól még a legalaposabb szakképzettségű tu­dós sem vár szaraz, lexicális adathalmazt, mert ez, a könyvekbe való, — banera na­gyon sok hangulatot és érdekes magyarázó epizódokat. Felsorolni, hogy kik voltak ós mikor a békemozgalinak vezetői és ellen­ségei, hiba volt. A sok adatból az elröp­penő szavak révén, nem maradt meg az emléke/etünkben semmi, de semmi, csak az időnk fogyott Mennyire más volt a felolvasás má­sodik fel^ ; amelyik a békéről a társ-da­lomban, tehát miró u''k beszélt ! Neua vette észre kedves Nagysád azt a felmele­gedett hangulatot, s azt a forró levegőt, amely a h«llgaió-ág és ez Ön szavai l>Ö­zöt t egyszeriben közvetlen kapcsot létesí­tett ? Ez a leguagyobo fe!olvasÓi sikerek­hez tai tozik ! Most már mindenki érdek Ive volt, — mert hisz rólunk beszéltek ! H'ába jelen­tette ki N»g}'sád villámhantókepeD, hogy a jelenlevek kivételek; — sőt ellenkezőlóg, bevételek voltak I Mindenki magara ismert s ez pompásan szórakoztatott bennünket. Elhallgattuk volna reggelig ! Nem beszélve migamról, akinek iz­gága termé-zete ugyancsak szivén talalva ér^e magát, kijutott, az igazságodból mm denkinek. Nem maradt ott a hallgatóság közű! senki, akinek a feje felett legalább selyempapirba csomagolt bomba el mm pukkant volna. Én figyeltem a hall gatósá{_o . Etdel.es volt! N gys«d elkezdte elemezi i . pletykát, m'U' o \>.nt — ('d'' ge« felszisszen s a hölgyek ö ott) a han­gulat izgatóttsára t-inei 1 edib, Hr, — '''je­lei". — hogy nemesek az asszonyok ple'y­kázt.ak, hanem igenis, a gyalázatos férfiak — (/»- jos tiltakozás férfi oldalról) akik a kávéház asztalai mellett a picolótól a k«­pucinerig az időt gaád em beszólással húz­zak I-i ! N*gyoi> he yesen, "Z kell a hall­gatóságnak, ilyen felolvasásra szívesen 8 nagy érdeklődéssel megyünk e|. Hinem valami kimaradt! Ez a maliciozus gondo'at csak egy gyalázatos féifiben t«madhat ! Mondja, — kedves N'gysád, — miért hagyta ki a felolvasásából azt a pontot, amely k az asszonyi id-gességtől, mint. a megpillantotta a néptömeg közt lassan kö­zeledő Allegret. A kalmár átérve a hídon, balfelé vette útját a Borgo irányában. A kémek egy pillanatra megálltak a híd végén, majd hirt len elválltak egymás­tól. Az egyik a francia nyomában maradt, a másik pedig egyenesen az Angyalvár ka­puja felé tartott. Máté ugy érezte, hogy meghűl erei­ben a vér. A kém a kapu őreihez érve, szét ve­tette köpenyét, hogy az alabárdosok meg­láthassák a melléi e függesztett titkos je­let. Azok szó nélkül félre álltuk útjából s egy pete múlva bezárult mögötte az An­gyalvár kapuja. Máté mintien liajaszála az égnek me­redt. Az összes eshe'őségek közül ez volt a legkegyetlenebb. Teliat az ítélőszék és az Angyalvár parancsnoka figyeltette meg őket Képzeletében ujia éledtek azok a ször­nyű napok amikor legutolsó gazdáját ke­rékbe törték. Világosan látta, hogy az Angyalvát ba minden áron be kell ju'iiia, még pedig pár percen belül, amin a kém az ujabb paran­csokat át nem vehette De hogyan ? Az Angyalvárból néhány el-zánt ál­dozatnak már sikerült, megmenekülnie, de hogy fényes délben, valaki a sokszoros őri­zet dacára kémlelődbe bejuthatott volna a falakon, arra még nem volt eset. Töprengésében, egy a hid felől érkező veresre festett kétkerekű fedeles kordé za­varta meg, amit egyetlen kivénhedt ló hnzoit. E/t a jármüvet minden gyerek ismerte Rómában' Ezen a kocsin szokták a Campo di di Fio'era a kivégzések helyére szállítani az Angyalvárból az áldoza okai s a hala­los itel. ttk végrehajtására szükséges esz­közöket, bárdokat és kínzó szeredet. Ugy látszott, hogy a kocsi a napi munka után hazaté őben van. Erre vallott a részegen kurjong tó kocsis s <t/. a körül­mény, hogy a kordét senki sem kisérte Maté agyában homályos tervek kezd­tek derengeni Lassan felemelkedett helyéből s gon­datlanul botorkálva a kocsi mögé szegődött. Tudta, hogy a kocsi az Ang>alvár Az orvosi Kar által ajánlva. Giiiraőkór (tüdőbajok), légzőszervi bán­talmak, szamárköhögés, influenzánál. 1. A ki hosszú időn keresztül köhögés b;intalmaiban szenved. 2. Miudazok, kik geaehurutban szenved­nek, Sirolin „Roche" altal rövid időn belül meggyógyulnak. 3. Asztmában szenvedők már rövid hasz­Ki használjon Sirolint? nalat után lónyepres könnyebbülélt éreznek. L Skroí'ulas, mirigyduzzadásos, szem- és orrhurutos gyermekeknek rendkívül fontos szer a Sirolin. A táplálkozást nagyban elősegíti. Csak eredeti csomagolású SIROLIN „Roche"-t kérjünk es pótszereket határosot* tan ut sitsnnk vissza F. HOFFMANN-LA Basel (Svájcz). ROCHE & Co., Grenzach (Németország). nr - T~r f—mn™

Next

/
Thumbnails
Contents