Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-03-05 / 10. szám

4 BALATONVIDÉK l»ll. március 5. világ kezdete óta legnagyobb bókeellenes mozgalomról, beszélt volua ? Pedig látja, mi férfiak meggyőződésből valljuk, hogy már Eva is ideges volt és unatkozott, amikor megkívánta az almát, vagy citromot, vagy más ehhez hasonló prehisztorikus csemegegyümölcsöt! És látja, mennyi baj származott belőle ! Azt hiszem, már az ószövetségi köny vekben is előfordul egy kitétel, mely ugy hangzik, hogy «keresd az asszonyt !» Ez az ! Mihelyt valami kriminális ribillió történik a világban, mindjárt elővesszük ezt a régi igazságot ós keressük az asszonyt. És uieg is találjuk ! "Vagy nem ? Ezt az «asszonyt.» Nagysád felolvasásában is kerestük és ha megtaláltuk volna, — menuyire jól éreztük volna magunkat mi férfiak ! De nem találtuk meg. Es erre nagy megértéssel szavaztuk meg magunk között a másik igazságot, hogy : — az egyik angyal s >hase vájja ki a másik angyal szemét! Pedig ez lett volna ám az érdekes ! Ha esetleg ezen a téren lenne megjegyzése, a legnagvobb ö-ömmel bocsájtom rendelkezésére lapunk hasáojait 1 Ne hagyja szó nélkül. Válaszában, akár ]ól meg is moshatja a fejemet, — megérdemlem ! Vagyok kózosóko'ó tisztelője : Orbán Dezső mint a leggyalázatosabb békepárti férfiú. — Cseppek és porok helyett idült székrekedés és renyhe emésztés eseteiben minden reggel igyunk éhgyomorra meleg vizzel keverve egy boiospohárnj'i természete* ferencz József keserüvizet ; esetleg nagyon makacs esetekben az étkezések előtt még egy egy evőkanálnyit. A bélműködés csakhamar rendbe fog jönni, a gyomor-nyomás megszűnik és a beteg életkedve és egészsége visszatér. Dr. Nussbaum, müncheni tanár, kir. főtörzsorvos a következő véleményt mondta róla : «A Ferencz Jözsef keserűvíz gyorsan, fájdalom nélkül és gyakran meglepően kis adagokban is hat.» A valódi Ferencz József keserűviz azért kiválóan olcsó háziszer ! Aki nem birja az igazi Ferencz József keserüvizet gyógyszerészeknél vagy fűszeresnél beszerezni, az rendeljemeg közvetlenül a Ferencz József források szétküldési Igazgatóságánál Budapesten. HÍREK. — Személyi hir. Festetics Tassilo gróf ur ő excellenttája 3 napra keszthelyi palotájába érkezett, iunét csütörtök «jjel Budapestre utazott. — Eljegyzési hir. Messze Marosvásárhelyről hozza a hirt a távíró, hogy lapunk főszerkesztője dr. Bozzay József köz- és váltó ügyvéd, eljegyezte Nagyvaradafalvi Marosy írónkét,. Ezt a rokonszenves újságot már régóta válták főszerkesztőnk közeli ismerősei, akik nem minden gyanakodác nélkül vettek tudomást az ő gyakori marosvásárhelyi utazásairól. Ismét beigazolódott tehát, hogy utazni jó ós kellemes és különösen legényembereknek kiváltképen ajánlatos. A hir élénk örömet fog kelteni főszerkesztőnk barátai körében, akik az ő rokonszenves egyéniségét már régen szeretetükbe zárták s akik most velünk együtt őszinte szívvel sok boldogságot kívánnak a készülő frigyhez. — Közgyűlés. A városi kórházbizottság mult liet. szombatján délután 2 órakor tartotta közgyűlését a városhaza nagytermében. A tárgysorozat első pontja a bi zottság megalakulása volt. Elnökké közös megegyezéssel Nagy István városbirót választották meg, aki megköszönve a bizalmat, bemutatja az újonnan beszerzett bútorberendezések jegyzékét. A kórház beteglétszáma állandóan 45—60 személy között váltakozik. Ezutáu a röntgen-gép beszerzése felett ugy határozott, a közgyűlés, hogy megbízza Mojzer György dr. kórházi főorvost, hogy a gépek felöl közel-bbről érdeklődték s vizsgálja felül a beadott ajánlatokat. Ezután a kórhszi főorvos egy unkroszkop beszerzésére kért és nyert felhatalmazást a közgyűléstől. Maid elhatároztatott, hogy az összes kórházi ágyakat, lószőrmadraookkal látják el. Ezutáu néhány kisebb jeleutőségü kérdés elintézése után a kÖzg\ülés véget ért,. — Szentségimádas. Tegnap szomtaton tzentségiuiádás volt a helybeli plébániatemplomban — Amikor a szerkesztő szórakozott, magára nézve kellemetlen következmények, benső'eg er*ett megelégedetlenség származik abból. Ezt éleztem én is egy héten át, uiert a mult heti, s a főgitnuázium hangversenyéről irott beszámolómban tollamban maradi Gönczi Ede főgimn. tanár ur neve, aki, mint a hangverseny rendezője, a színdarabok fordítója és betanitÓ|a, első sorban érdemelte meg a köteles, meleghangú méltatást. Olyan az illető beszámoló író helyzete ilyenkor, mint azé, aki elfelejt valami régi ió ismerős előtt kalapot emelni. A figyelmetlenség ueiu arra nézve kellemetlen, aki annak pussiv szereplője volt, hanem az elkövetőjére. Fokozza a kellemetlen érzést, hogy az ilyen mulasztást pótolni nem lehet, s ilyenkor a tettes nem tehet mást, miuthogy restelli magát és a biztos meg. bocsájtás és elfeledés tudatában, ugyanott port hint a fejére, ahol a mulasztsst elkövette. Szerte. — Hamvazá8. A kath. egyház az elmúlt szerdán tartotta a szokásos bamvazási szertartást, amellyel hiveinek figyelmét, a mulandó földi dolgokról az örökkévalókra fordította. A hívek nagy számban járultak a hauivazáshoz. — Nagyböjti szentbeszédek A keszthelyi plébánia templomban B asutigh Sándor káplán a nagyböjt minden péntekjén délután fél 3 órakor szentbeszédet tart. — A Zala-nyomda r.-t. feloszlott s a mull het-kben ez a nagyhangú kanizsai napilxp beszüntette nyomdáját, ami ismét, aunak a bizonysága, hogy az erősen nekieresztett tüdő nem mindenkor áll hangjának megfelelő szilárd talpakon. A «Zala» napilap mindennek dacára tovább is fennmarad s egy másik nyomdavállalatuál jelenteti meg hasábjait. egyik hátsó kis kapuján, a bástyafalakon kivül fog a várba kanyarodni. Itt pár száz lépésen át néptelen gazos mezőn vezetett át az ut. Amint a kordé erre a helyre ért, Máté hátulról felugrott a kocsi peremére s óvatosan a belsejébe mászott. A kocsis semmit sem vett észre. Bár a céljának ezt a részét, baj nélkül sikerült végrehajtania, Máté nem érezte magát kellemesen a véres kötelek, vasrudak, csíptetők s egy hatalmas pallos korántsem biztató társaságában. Nem sok ideje maradt a borzongásra. A kordé élesen nyikorogva áthaladt, a kapu feljáróján s egy unatkozó alabárdos tekintetétől kisérve, bekanyarodott a teljesen néptelen udvarra. — Jóságos Isten — sóhajtott Máté a kocsiban — ennyire hát vagyunk ! Most már c»ak arra legyen gondunk, hogy hogyan bujunk ki innét! A szerencse, ugy látszott, hogy most is a kezére jár. A kordé a várudvaron át egyenesen egy alaosony sötét folyosó felé döcögött. Az abba bevezető keréknyomok elárulták, hogy a folyosó átjárót képez a börtön másik udvarára. Máté lassan felemelte a jármű osapó ajtaját s amint a kocsi a folyosó ajtajának szemöldök párkánya alá ért, megragadva a vastag kőlapot s egy lendülettel felvetette magát annak felső szintjére. A márványlap egy kőrozettás ives ablak alsó párkányát képezte s Máté kis termete miatt szorongva bár, de felállva elfért rajta. Csak arra kellett vigyáznia, hogy a világosságból semmit se takarjon el, mert igy az erősen beverődő fényszóródás miatt az árnyékban senki sem vehette észre. Itt — legalább egy pillanatra — biztonságban volt. Máté csak most jött tudatára veszészélyes és nagyon kétes kimenetelű vállalkozásának. Ez a hely, ahol most meghúzódott, százszorta vészthozóbb volt, mint ha már valamelyik piszkos börtönüregben sínylődött volna. Figyelmét azonban mihamar lekötötték a folyosóban történő dolgok. A kordé alig haladt pár lépést előre a folyosóban, óvatosan megfordult. A kocsis lelépett a földre s egy csengetyüt rántott meg. Az éles kondulásra az egyik földszinti ajtóból néhány pribék segéd lépett elő, hogy lerakják a kocsi tartalmát. Közben ugyanonnét egy — ruhájáról ítélve nemesi osztályhoz tartozó — aggastyán jött ki a folyosóra s megvárta, mig a pribékek munkájukkal elkészülnek. Az aggastyán arcát leírhatatlanul keserű, bánatos vonás torzította el. Amint a hóhér segédei eltávoztak a kocsit egy kézmozdulatával szorosan az átellenes falhoz állíttatta. Máté figyelmét most egy más jelenség ragadta meg. A kordé melletti fal egyik nyílásából, — mit a félhomály miatt csak most kezdett észrevenni, — éktelen cincogás, visitozás tört elé s nyomban utánna egy egész patkányraj ömlött belőle a folyosóba. A ló ijedten toporzékolni kezdett. A kocsis pedig káromkodva verte le magárál az undorító állatokat. A patkányok minden irányban szét szaladtak, mire a falnyilásból folyion erősödő zuhanó moraj közeledett s egy fehér lepelbe burkolt embernyi tömeg esett a folyosóba. Máté leshelyéről jól kivehette, bogy a lepel egy hullát takar el. A kocsis röptében elkapta a tetemet s a kordé aljában elhelyezve, újra a kocsijára ült. Majd lovát útnak indítva, kihajtott a folyosóból. Az aggastyán zokogva haladt utánna. Máté tisztában volt a szemei előtt lejátszódott dráma jelentőségével. A hulla valami boldogtalané lehetett, aki nem bírta ki a kinpad gyötre'meit s a pribékek kezei között halt meg. Az aggastyán az áldozat, valami rokona, vagy tán épen az atyja volt, aki a holttestet kiváltotta a hóhér kezeiből, hogy szentelt főidben temethesse el. Máté megtörölte izzadó homlokát s újra saját bajára gondolt. Már eddig is tul sok időt mulasztott el s nagyon valószínűtlen, hogy a kém feladatáról valamit megtudhatott volna. (Folytatása következik.)