Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-02-05 / 6. szám

XV. évfolyam Keszthely, IBII. január 29. 5. szám. DÉK F^olitiliai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL k VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 { 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Mire jó a hatósági ellenőrzés. Köztudomásu dolog, hogy a nagyközönség bizalmatlansággal viseltetik a kereskedő osztály iránt. E bizalmatlanságnak okát, alapját most nem keressük, nem kutatjuk, csak a tény konstatálására szorítkozunk. Ezt maguk a kereskedők is tudják. S mégis mindennek dacára itt is, ott is fordulnak elő olj

7 esetek, amelyek a kereskedő osztály jó hírnevének, megbízhatóságának a rovására és a fogyasztó közönség megkárosítására vannak. Csak kedden történt városunkban is két oly eset, amely nemhogy gyengítené a kereskedők iránt való néha alappal biró, néha alaptalan bizalmatlanságot és igy helyreállítaná kettőjük között a nagyon is kívánatos jó viszonyt, hanem épen ellenkezőleg csak fokozza a bizalmatlanságot, amelyben a közönséget ily esetek csak még jobban megerősítik. Két asszony hust vett egy Főutcai mészárszékben. Onnan kijövet a rendőr megszólítja őket, hogy kosarukkal együtt menjenek fel a városházára. A két asszony engedelmeskedik. Felmennek. Ott újra lemérik a hust, amit vettek. S tudod-e, te, fogyasztó közönség, hogy mi lett ennek a másodszori huslemérésnek az eredménye ? Szomorú. Az egyik asszony, ki fél kiló hust kért és fizetett, épen öt dekával kapott kevesebbet. A másik aszszony is hasonlókép járt. De nem igv az a cselédleány, ki Meizler Károlynál vett hust egy uri család részére. Ennek a cselédleánynak is megmérték a városházán a vásárolt húsát, de azt ugyanannyinak találták, mint a mennj'it kért és fizetett. Egyik helyen tehát pontos és lelkiismeretes kiszolgálásban részesül a közönség, de másik helyen, ugy látszik, rutul vissza élnek a közönségnek amúgy is csekély bizalmával. Na már most mire jó az előbb említett lelkiismeretlen kiszolgálás ? Arra, hogy a közönség teljesen elveszítse a kereskedőkbe vetett minden bizalmat, hogy irántuk a legnagyobb bizalmatlansaggal viseltessék, hogy azokban zsarolóját, kifosztóját, élelmiszer uzsorását lássa Egy ilyen eset azután elégséges arra, hogy a közönség egy ember hibája miatt ferde, bizalmatlan szemmel nézzen az egész kereskedő osztályra, hogy egynek a hibáját általánosítsa, a mi ugyan nem helyes és igazságos, de sajnos, igy van az életben. Az a kereskedő tehát, ki lelkiismeretlenül szolgálja ki vevőit, nemcsak maga és a közönség érdeke ellen vét, hanem az egész kereskedőosztály ellen ís, amelynek megbízhatóságában és egyeneslelkűségében egy ilyen eset is, mint a mostani, képes megingatni a közönséget. Ugy is olyan gondteljes a megélhetés. Az élelmiszerek ára szinte hihetetlenül emelkedett. A husdrágaság miatt való panaszoktól hangzik az egész or&zág. S ily viszonyok mellett akad városunkban is egy mészáros, ki egy fél kiló húsnál öt dekát takarít meg magának. Ez oly súlyos vétség, hogy azt megto.olatlanul nem lehet hagyni (A mint halljuk, a büntetés nem is' fog elmaradni.) Ily eset után egy cseppet sem csodálkoznánk a fölött, hogy ha a közönség az ilyen üzletet teljesen elhanyagolná, mint mondani szokás — bojkott alá vetné. Itt nem használ semmiféle menA BALATONVIHEK T Ali C A JA. JRag^ar vag^ol^. Komjáthy Jenő kiadatlan hagyatékából. Magyar vagyok. Nem vak szerencse Tőn engemet magyarrá ; Nem érdek hitvány gerjedelme S nem önkény teve azzá. A szellem szent hatalma az, Mely elborított lángjaival : Magyar vagyok, mivel szabad ; Szabad, tehát magyar 1 Magyar vagyok. Nincs a világon Ennél szebb és dicsőbb név ; Testvéreim közt föltalálom Minden nagy eszme hősét Engem se rémit semmi vész, Várjon halál vagy diadal : Lelkem egész, szivem merész ; Merész, mivel magyar ! Magyar vagyok. Ami szivemben, Tüstént az ajkamon van. Nem érez senki som hivebben S nem szól világosabban. Mert egy vagyok és mindig az, Tettem, szavam lelkemre vall : Magyar vagyok, tehát igaz ; Igaz. mivel magyar ! Magyar vagyok. Előre törnék — De elfog olykor méla bánat. Ha olvasom az Isten könyvét, Történetét hazámnak. Fénynapjainkra gyász omol S az egész nép egy sirba hal. Nem csoda, ha olyan komoly És bús lett a magyar ! Magyar vagyok. Népem jövőjét Dicő nagy szinbe látom. Próféták nem hiába szőtték, Beteljesül az álom ! Miért a hősök lelke viv, Eljő, eljő a diadal : Mert csupa lélek, csupa sziv, Csupa láng a magyar ! Magyar vagyok. Kedvem csapongó Es gyors, miként a villám, Majd mint a felhő, oly borongó, Majd mint pacsirta, vidám, Szivem az érzéstől repes, Tüz ajkamon a szó, a dal : S ugy vágtat, a vér, oly heves ; Heves, mivel magyar ! Magyar vagyok. A sors kegyelme Névleg tesz csak magyarrá. A szabadságnak szent szerelme Avatott engem azzá. A szellem csodás lángja az, Mely fölragadott szárnj'aival : Magyar vagyok, tehát szabad, Szabad, mivel magyar ! A szamovár. Irta : B. J. Bárdi Gábor határozottan nem > rzett hivatást az agglegény élethez. A kávéházi savanyu feketekávétól gyilkos tekinteteket vetett maga elé s ha este otthon meggyújtotta a borszeszlángot a szamovár alatt, csodálatos szép álmképeket látott, a derengő, lebegő tarka lángokban. Látott bennük egy kék sarkot, amely ide-oda libbenve bővült, mignem akkora lett, mint egy meghitt kis sarokszeglet, valami nagyon púba, meleg, szerelmes budoárbau. Világoskék tapétavirágok kulcsolódtak egybe a falon, kék selyem kerevetek kínálkoztak jobbról-balról, s a földön egy széles kékre festett angóra szőnyeg csábított a hentergésre. A kék lángok között egy rózsaszínű szikra lebbent át. Olyan volt, mint. egy könnyű pongyola suhanása, amit a legfehérebb kacsok emelnek kacéran. Egy sárga sziporka magas állólámpássá változott, amelynek ragyogó selyem ernyője ugy illett volna a gondosan igazgató kéz-