Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)

1911-06-25 / 26. szám

XV. évfolyam. Keszthely, 1911. junius 25. 26. szám. BALATONVIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. 8ZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat, a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 t 20 ^esíeíics Tassilo perceg. Az emberi feladatok legnehe­zebbjei közé tartozik, egy kimagasló hatalmas nagy ur legmagasabb kitün­tetését a nyilvánosság előtt benső örömmel s szerencsekivánattal ki­sérni; anélkül, hogy a szót emelő, a szolgai hizelkedés látszatát vál­lalná. Főméltóságu Festetics Tassilo herceget rangemelése alkalmából a közélet legnagyobb rangú tényezői el fogják árasztani a hódolat és tisz­telet minden jelével és megnyilvá­nulásával ; mit ő nemes életével mél­tán megérdemelt A sok üdvözlet között e sorok irója, társadalmi rangját illetőleg tán legutolsó helyen áll, de egy tekin­tetben a legelsők között találja meg helyét; abban, hogy szavait a tisz­teletnél erősebb kötelék sugallja, — a szeretet ; az a szeretet, mely a szülővárosban a város nagy szülöttét körülövezi ! Nem hinném, hogy e sorok a főméltóságu herceg szemei elé ke­rülnek, de ha mégis ugy volna, a tiszteletadás elkövetkező nagy nap­jai között, az üdvözlő szónoklatok tengerében hadd legyen ez a mi sza­vunk a, szeretet szava, tolmácsolása annak a becéző meleg érzelemnek, mely e város Jakói között az 0 sze­mélye előtt meghajol, Mert Keszthely városa régi kö­telékek alapján szereti Őt. Az O neve és főúri egyénisége ugy egybe­olvadt e balatoni öböl légkörével, mint ahogy csodaszép palotájának silhouettje kiegészitő részét képezi a város látképének. Valahányszor a palota tornyán a főúri család standárját redőzve len­geti a szellő, — végig szalad e vá­ros lakóinak ajkán a szó: «— meg­jött a gróf ur!> És e szavakban sze­retet lobban. Ha kocsijában végig hajtat az uton, éreznie kell a feléje szálló te­kintetekben a felvillanó örömet, mely­nek hő fokát csak az birja megítélni, aki már látott fejedelmet, népe fa­gyos közönyétől kísérten. Es e te­kintetekben szeretet sugárzik ! S most, amikor emberi hódolat­tal, mely ment minden bizantinus hajlongástól, — ez nem volna méltó sem az O vezető ízléséhez, sem e város lakóinak a felfogásához, — ki­áltunk fel, éltesse Isten soká Festetics herceget ! E felkiáltásból szeretet tör elő ! Elmondjuk sorra, — magasan a tisztelet határai felett, — miért szeretjük mi Festetics herceget ! Szeretjük Őt, mint főúri példa­képét a nemes élet felfogásnak. Harmonikus életberendezés ki­séri nevét, melyben disszonancia nem volt és nem is lesz. Puritán, ff tiszta magánélet, amely az O sze­mélyében annyira természetes már, bogy róla senki sem beszél s ez az egyéni erkölcsi érték legnagyobb próbaköve. Eletkörülménj-eiben r. savoir­vivre fejedelmi művésze, melyért ha csak tiszteinők Öt, írigyelnők tőle, de, mert szeretjük, örömmel kisérjük napjai lefolyását. Zárkózottsága nem sért, de im­ponál, s hatalmát mi sem bizonyítja erősebben, mint hogy nincs szüksége népszerűségre ; — s hódító egyéni­ségét pedig semmi sem jobban an­nál, mint hogy zárkózottsága dacára kereseilen népszerűsége van. Szeretettel árasztja el szivünket nagy neve, mely a magyar kultúrá­val egybeforrt, mint megteremtője ennek. Es itt a tisztelettel átszőtt sze­retet nemes virágba szökken tollam hegyén, amikor szinte megilletődés­sel búcsúzom Festetics gróf nevétől, mit ezentúl le nem irhatok s amit örökre megsemmisített a hercegi cím. Bizonyosan tudom, hogy közöt­tünk 0 még sokáig gróf marad, hogy időbe telik, amíg az uj rendbe bele szokunk, mert Keszthely grófja nem olyan népszerűséget szerzett a nevé­nek, hogy azt rövidesen elfelejteni lehetne. Szerettük Őt azért, mert főrangú külföldi vendégei előtt nemzetünk nagyságát és erejét mutatta be s a szédületes méltóságú külföldiek előtt s?inte kemény magyar demokráciá­nak látszott fejedelmi vagyona s mellé szerény grófi cime. A nép nyelve ebben a mondás­ban adott kifejezést ennek : <—No ugyan a szerb királynak is vasár­napja volna, ha beállhatna a Feste­tics palotába portásnak!* Szerettük azért, mert büszkék lehettünk rá s most, hogy a Felség kitüntetése a mi büszkeségünket is emelte, a szeretetünk is nőni fog iránta. Az idei év örökké emlékezetes lesz a magas család annaleseiben ; — az arany grófi korona uj ágba virult ; fűződjék e csillogó hajtá­sok köré szülőföldje népének hódoló szeretete, mint soha el nem hervadó babérág ! —*— Utazás a villamos körül ggalog. Nagy vigalommal olvastuk a K. H. vezércikkét és csudálkozással láttuk, hogy a mindig tárgyilagos és igazmondó újság a villamos vasút tárgyalásán felszóllaló G-aál József főgimn. tanár szavait olybá tünteti fel, mintha Neumaik Béla dr. védte volna me^r a várost a bekövetkezendő anyagi csődtől. Ezt az elferditést mi, kik ott jelen voltunk és hallottunk mindent, nevetséges­nek találjuk és ha nem tudnánk visszaem­lékezni a multakra, akkor a megilletődés­nek bizonyos érzésével üdvözölnénk ezen szintén «igazmondó* cikket, de, mert még tudunk emlékezni, egyáltalában nem csu­dálkozunk azon, hogy a K. H.-t ott kép­viselő Hónig—Mérei fgnác sajnálta kiirni a valót, hanem csak a saját érzelmét tol­mácsolta. Es épen e miatt nem botránko­zunk meg azon, hogy ha sajnált egy «á» betűt a tG-ál»-hoz tenni, mert hiszen ez is az ő véghetetlenül irgalmas demokratikus felfogásáról tesz bizonyságot és ezért bo­csássa meg, hogy ezentúl Hónig—Mérei Ignác urnák fogjuk nevezni, csak azért, hogy a régi családnevét is a régi helyes­írás szabályai szerint megtartsuk. A valóság megállapítása végett azon­ban tartjuk kötelességünknek kijelenteni, hogy egyáltalában nem nevezhetjük fel­emelőnek e város közárdekében működők fáradozásáért elért ily tendenciózus állítá­sokat, amikor a tárgyilagos igazság helyett egj'es, épen nem tollforgató emberek egyéni véleménye és feltevése jelenik meg, mint felszentelt igazság csak azért, hogy egy közéleti működésében tiszteletre méltó egyént, aki nem egyszer mutatta meg a város és általában a környék ügyei iránt való és elismerésre méltó, de pénzszerzésre be nem rendezett, törekvését. De itt hiszen nem is az igazság a cél, hanem a ferdítés. Az igazság pedig a következő volt : Amikor felolvastatott a tanács véle­ménye és dr. Neumark képv. test. tag fel­szólalt, hogy a Granz részv. társaság aján­latát, mint tárgyalásra teljesen alkalmat­lant el kell vetni és ezt a feltevését tulaj­donképen adatokkal és tényekkel nem vi­lágitotta meg, akkor emelkedett szólásra G-aál József (két á-val és nem eggyel) és elmondta azt, hogy az elöljáróságnak az előterjesztése nem prejudikálhat a képvi­selőtestület határozatának; — és azért, hogy a képviselőtestület tagjai tisztán lás-

Next

/
Thumbnails
Contents