Balatonvidék, 1911 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1911-01-15 / 3. szám
2 BALATONVIDÉK 1911. január 15. formában az ellenségeink által sokszor elvakultan felhánytorgatott papi uralmat erősítsük. Ami külömben eddig is csak mint kedvenc ves*zöpaiipa szerepelt az ellenségek tollán s amely a valóságban nem volt oeiös, mint ellenfeleink képzeletében. Ez a szervezkedés kizárólag világiakból toborzódik, a kereszténység és a hazafias magyarság zászlója alá. Lassankint tisztázzuk eszméinket a közvélemény előtt, amit most újólag arra kérünk, liogy jutalmazza fáradozásainkat azzal, hogy pártolja tervünket és a jelentkezések számát növelje legalább olyan arányban, ahogy az a mult hét folyamán történt. Most még legyen szabad néhány szót az idegesekhez intéznem, akik alatt a hallomásom szerint felizgatott ellenpártot értem. Mielőtt a felháborodás terére lépnének, gondoljanak egy nagyon higgadt, életet ismerő előképre, Gamálielre, aki némi tekintetben hasonló helyzetben a következőkép ismertette felfogását, — valamikor nagyon régen, anno 33-ban. <Ha az a terv, a mi most napirendre került, életre való, hiába minden küzdelem ellene, — meg fog valósulni ; — ha élhetetlen, összeroskad magától, minden külső befolyás nélkül is.» A tervet ellenszenvvel fogadni lehet, de küzdeni ellene, az igazság látszatával — nem. Nem pedig azért, mert törvényes alapon állunk. Minden polgárnak joga van a szervezett egyesüléshez, még akkor is, ha az nem áll a szabadelvű felfogás szolgálatában. Az az anyagi kár, amit esetleg a keresztény páholy majdan, ereje leijében egyeseknek okozni fog, nem jár majd katasztrófával, hanem c?ak a légi jövedelmek némi megszorítását fogja eredménj'ezni. Ez pedig — mondom, mindig a legte'jesebb sikert gondolva, -- még az államháztartás szempontjából tekintve is, — amely szempont művelése első szabadelvű erény — nem káros jelentőségű, mert csupán annyit eredményezne, hogy az értékek tulajdonának hullámvonala az egyik társadalmi osztály kezéből áthajlanék a másik felé. A társadalmi osztályok vezetése külömben szintén állandó hullámzásban van. A szabadelvű társadalmi réteg eljutott a tetőpontjáig jó pár évvel ezelőtt s azóta csendesen, de folytonosan lefelé száll, ugyanolyan arányban, ahogy a keresztény magyarság helyzete az enerkikus szervezkedés lévén emelkedik. A mi kis akciónk szintén egy vizcseppje az emelkedő hullámnak, ez az idők jele. Az idő folyását pedig megállítani nem lehet, a menetét azonban gyorsítani napján néha sikerül s erre a szerepre vállalkoztunk mi. És minthogy működésünkben megalkuvás nélkül következetesen haladunk, méltán igényelhetjük ellenfeleink tiszteletét, amely az ellenszenvvel együtt szépen meg tud férni egy ugyanazon gondolat világban. Orbán Dezső. A Kalh. Népszövetség 1911 ik évi január havi füzete megjelent, melyeket, még a mult évi összes tagok uak kézbesitei.ek a bét folyamán a csoportvezető urak. Ezen füzettel megkapják az 1911 ik évre szóló tagsági igazolványt mindazok, kik a tagsági dijat, már befizették. E tagsági igazolvány megőrzését a tagok érdekében kéri r h-lyi iníézőség azért, mert ha az év folyamán jogi Utrácsra lesz szükségük, ez iohz ilváiiv a Népszövetség készt,be'yvidéki jogi ügyéizéuél, Bozzay József dr. ügyvéd urnái lobn'i'rtlandó. Minden füzethez egy iayg\ iijíö bip van csatolva, melyeket uj tagolt gyiijiésére felhasználni kérünk. Minden Népszövetségi tag legalább egy tagot szerezzen. A. taggyiijiő iveket az 1 korona tagdíjjal kérjük beküldeni Dombay Sándor káplán úrhoz. A február havi füzetet csak uzok kapják meg, liik a folyó évre a tagsági dijat befizet ték. Az összes tagok tudomására hozza a helyi intézöség azt, bog3' folyó lió 29-én, vasárnap délután 5 óralcor a lcath. legényegylet helyiségében évi beszámoló gyűlést fog tartani, melyre a tagok b figyelmét előVe is felhívjuk. Népszövetségi esték. A társadalmi fejlődés ujabb ós ujabb ideákat, eszméket vet felszínre. Az emberi szellem mindig ujabb lendítőkerekeket, hajtóerőket kapcsol be fejlődésének hatalmas gépezetébe. Ilyen a sajtó ; a társadalmi egyesülés körökbe, szervezetekbe azon elv alapján : <az egység erőt ad.» Ilyen ujabb eszme, melyet a társadalmi fejlődés felszínre dobott: a szabad iskola. A szabad iskolát létrehozta a tudományok rohamos terjedése s ennek nyomán fellépő tudásvágy. Az intellektualizmus jegyében élünk. Mindenki tájékozódni akar a kort mozgató metafizikai, természettudományi, történeti stb. kérdésekben. Közkinccsé tenni a tudást és annak áldásaiban részesíteni az alsóbb néprétegeket ; több világosságot, nagyobb intellektuális műveltséget : — Adjon Isten ? A föld-t nézi ? Szántjuk ! — Látom ! Az ispán látta, hogy valamivel nincs megelégedve Nagy Balog János. — Sajnálja-e ? — Eu ittam el ! — Na, na ! Csak azért kérdeztem, hogy olyan elégedetlenül nézi. — Hiba vau benne. — A földbe ? — Nem. A szántásba. — A szántásba ? Hogy lehetne abba hiba ? Az egész határba a mi ekénk jár legmélyebben — Ippeg az a hiba ! Nem olyan föd e, mint a többi ! Ismerem minden göröngyit. Huszonöt esztendőn át szántottam. Jó föd ez annak, a ki ismeri a termiszetit. De ha milyebbre törik, mint egy paraszt tenyér, a kutyáé. — Nem lehet az igaz, gazduram. Mindig ilyen mélyen szántottunk s mindig is — De nem ezen a táblán. — Hát a szomszéd táblán. Egyre megy. — Dehogy is megy egyre ! Olyan itt ez a máslel nyilas, mintha nem is ebbe a határba vóna. Égisz más a termiszeti. Kiásta a szántást a kezével és ugy mutatta. — Lássa-i, espány ur, az ajjn is más, a teteje is meg más. — Már ha igy kezdtük ineg, igy is szántjuk. — Csak ugy mondtam. Nem én parancsolok benne. Jó ideig nem szólt egy szót sem. — Hát osztán mit vetnek belé ? — Búzát. — Nem jó lesz. — Miért ? — Sose termett itt jó buza. Mindig megette az üszög. — Ha rossz magot vetettek belé. — Vethetnek abba akármilyent. Tudok én, amit tudok. Huszonöt esztendő nem hazudik. — Beszéd. Megnézheti a nyáron. Az egész határba nem lesz szebb buza. — Jól van. En megmondtam. Nem az én károm. Hanem azért másnap beállított a kastélyba a grófhoz. Az már ismerte. — Követöm alássan, a föld iránt jöttem. — Miféle föld iránt ? — Hát a Nyulasajja iránt. — Na ? — Hát csak azir gyüttem, hogyha mán a szántáson nem lehet segíteni, mer hogy milyebbre törték, mintsem a föld természete kívánná, legalább megmongyam. hogy nem jó lesz oda búzát vetni. — Miért? — Nem búzatermő föd az. Üszkös búzát nevel. — Beszélt az ispán úrral ? Az intézkedik. -- Beszéltem. Nem hajt a szavamra. Ippeg azir gyüttem ide. Sajnálom azt a földet, mer szeretem, ha nem is az enyim mán. — Köszönöm a fáradságát. Gondolkozni fogok a dolgon. S csak azért is elrendelte, hogy búzát vessenek a Nyulasaljába. Kíváncsi volt a dologra. Igazsága volt Nagy Balog Jánosnak. Gazdag év jött, Gyönyörűség volt a határ. Csak éppen a Nyulasalját verte meg az Isten. Ritka volt rajta a buza. A kalász meg satny'a. Mintha kicsépelték volna. Alig adott háromszoros magot. Az is üszkös volt. Most már gyukrabban körülnézte Nagy Balog János a Nyulasalját. Szeretett volna találkozni a gróffal. Hogy annál nagyobb legyen az ele f ttétele. Hamarosan szerencséje volt. — Igazsága volt gazduramnak mondta a gróf. — Hájszen huszonöt esztendőn át csak kitanulhattam a födémét ? — Mit gondol, mit vessünk bele jövőre ? — Hát először is sekilyebbre kell szántani. Oszt rozsot belé. Rájövő esztendőre meg derét. De elébb bü trágyát adni néki. Ősszel aztán elégedetten nézte Nagy "Balog János, hogy csak a tetejét törik a Nyulasaljának. Nézte egész fél délelőtt. Akkor kivette az egyik béresgyerek kezéből az ekeszarvát. —» Erigy a tanyába, láss más dolog után ! Majd elszántok én helyetted, ráirek. Kilovagolt a gróf is. Rögtön észre-
