Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-09-18 / 38. szám

2 1910 szeptember 18. kedő és iparos egy hosszú élet munkája árán vagyonra tesz szert, akkor azt üzlete nagyobbitására fordíthatja, az iparos a megszerzett vagyon tekintélyes részét iparába helyezi és csak a földmives nép, a falu lakossága volt kiszabva abból a munkából, amely éltet ipart és kereskedelmet és tart fenn államot, mert hisz a latifundiumok közé ékelt falvak épen azon a téren nem tudtak terjeszkedni, amely természetszerű követelményük lehetett volna: a föld művelése terén. Ezt a kérdést a Festetics gróf a saját latifundiumán minden igényt kielégítő módon oldotta meg és örült a lelkem, mikor a szántó-vető ember becsületes lelkéből kelt ki a szó: «Aldja meg az Isten !> És hogyha ezt a ténykedést a lelki világ szemüvegén nézzük, akkor lehetetlen nem látnunk ebben a keresztény világnézlet tartalmát, amikor ugy halljuk, hogy mintegy 2200 kat. holdat 7—8 falu lakosai közt ! oly feltétellel parcelláz, hogy kat. holdankint az összes adókat is beleértve, bér cimén 25 K.-át számított. Ezzel kiölte a földuzsorát. Amikor pedig Tátika alá érve a nap fényét az erdő komor csendje és borongos homálya váltotta fel, eszembe jutott az a sok alacsony lélek és felfogás sugalmazta támadás, amelyet e nemes ur felé kiabáltak nemcsak a szociáldemokraták vigécei, hanem az ezek felfogásával magukat azonosító ügyvédbojtárok, kishivatalnokok, kereskedő vigécek és az utcasöpredékével ölelkező fontoskodók és frondőrők. Es mikor igy elvonultak lelki szemeim előtt azok a hősök, akik valaha hazát védeni Tátika meredek lejtőin leereszkedtek és akik megbecsülték nemcsak a hazájuk törvényeit, a szomszédaik felfogásait és tiszteletben tartották még az ellenséget is, akkor jutott eszembe a Festetics gróf alakja, akiről nem is olyan régen a politikai őrület lázában azt beszélte Keszthelyen a Szentháromság tövében egy politikai agent provocateur : «Föl teszem a kalapomat, hog}' levehessem a fölséges nép előtt; nézzétek azt a kis szobrot ott a gimnázium előtt, egy nagy ember alakja az, s nézzétek azt a nagy palotát mily kis ember lakja azt !» És amikor a közelmúltban a politikai csőcselék tapsai újra ilyen hangnak szóltak, szerettem volna megkérdezni ugyanattól a politikai ágenstől, hogy ki vette le a kalapját a nép előtt, ő-e vagy a Festetics gróf és igaz-e, hogy abban a nagy palotában kis ember lakik ? Mert ugy tetszik nekem, hogy Zalavármegye székházában mikor a villamos vasutat tárgyalták és amikor a vármegyének nem volt alapja arra, hogy a keszthetyi villamos vasút kiépítéséhez hozzájáruljon, akkor azok a hangok, amelyek hallatszottak, hogy nem erősítjük a keszthelyi gróf latifundiumát, ugyanazon politikai kucséberektől származtak. Pedig a Festetics gróf magyar és keresztény és e parcellázással is magyarokat és keresztényeket segitett. * * * Eszembe jutott egy kósza hir, mely bejárt hegyet-völgyet, amely megfordult a paraszt kunyhójában és az ur nemesi kúriájában egyaránt és amelynek gyanúsító tartalma egy levél alapján kelt szárnyra, hogy Rakovszky Béla megválasztását lehetetlenné tegye és amelynek a tartalma a megválasztás után néOrosziné — azért, hogy rí ? Más is rítt gyerekkorába s mire megl áznsodott mind abba hagyta. Nem tudom, hogy mint van, de én ugy érzem, bogy Gyuri fiamat az Úristen urnák szánta. A szomszédasszony szítta a fattyátAz anyák igen kényesek, mikor gyerekeikről van szó. A párbeszéd különben is megszakadt. Orosziné hazaiparkodott Kíváncsi volt — mint mondta — mit csinálnak az ö uraságai. A tisztességes háziasszony különben is többet törödik az ő lakóival, mint tulajdonmagával. Orosziné meg éppen élthalt az ő uraiért. A ki ugy közelebbről szemlélte a mindennapi életüket cseppet sem csudálhatta a dolgot ; Futtakyék kiváló lakók is voltak a háznál. Az ember skatulyaszámra tartotta a szivart odahaza. Oroszi akárhányszor csak pipára akart gyujtanj, mindig megjárta. Futtaky szépen kivette szájából a csutorát s következetesen vastag szivarral tömte be a száját. Lehetett darabja öt garasnál is több. Városi helyen, ugylátszik, a rövidet nem kedvelik. Futtakyné meg annál nagyobb hasznára volt a háziasszonynak a gyerekek körül. Valóságos dajkaszerepre vállalkozott a kis Gyurica kedvóert. A kis kölyök sirtritt naphosszat, mint valami veszekedett ^asma. Hanem a bőgése a városi asszonyi csöppet se verte ki a barázdából, vitte, hurcolta naphosszat, akárcsak muszáj lett volna. Es elég különös, annak a hosszú barátságnak harag lett a vége. A városi aszszony volt az oka, magától értetődik. Egyszer hogyan, hogyan nem, a kis Gyurkával Orosziné elé állott s azon kezdte : — Mit szólna hozzá asszonyság, ha én ezt a gyereket magammal vinném a városba ? — Tessék, csak tessék — nevetett a háziasszony — magának adom egészen. — És komolyan beszél asszonyság ? — Olyan komoran, mint a tekintetes asszony. Attól tartok mégis, bogy városon kidobják majd gyerekestül, csak egyszer ordítani kezdjen a kölyök. — Attól ne féljen asszonyság, mi magunknak van házunk. Tehát elvihetem ? — Mondtam már, hogy el — mosolygott még mindig Orosziné. — Akkor hát köszönöm — ragadta meg hálálkodó szóval Futtaky Sámuelné a háziasszony kezét — megnevelem becsülettel s Ígérem, hogy embert faragok belőle. Maga is megnézheti ugy közbe-közbe, no Ígérje meg, hogy megteszi ? — Én ? — vakaródzott Orosziné. — Maga hát. Mint édesanyjának jussa van hozzá. — Hogyan ? — pattant föl Orosziné — hát komolyan ? — Én nem szoktam tréfálni. — No de talán mégse. Megáll az eszem, mit csinálna a tekintetes asszouy az ilyen rívó kölyökkel ? — Az már az én dolgom. - Nem vallana böcsületet vele. — Csak bízza én reám. hány hétre igy adódott le a Keszthelyi Hírlapban : A szeretett képviselőnkről. Egy magyar ós németnyelvű röpiratot hozott szerkesztőségünknek a posta. A röpirat alatt Kolisoher Clemens khán aláírása van. Az irat a képviselőházhoz beadott kérvény másolata. Ebben elmondja a khán, a ki perzsa császári tábornok, hogy sajtópere volt. Ennek keretében egy jelentést olvastak fel, melynek szerzője az akkori csász. és kir. követségi titkár : Rakovszky Béla volt. Öt később mint tanút is kihallgatták. Azt mondja most már a tábornok, hogy Rakovszky Béla őt becsületében mélyen megsértette. Megsértette a perben eskü alatt tett vallomásával is, amely az igazsággal ellentétben áll. A tábornok arra kéri a képviselőházat: utasítsa Rakovszky Bélát hogy súlyos vádja miatt vigye a tábornokot esküdtbíróság elé. A tábornok nyilvánosan azzal vádolja meg a képviselőt, hogy a jelentésében a hivatalos titok védelme alatt őt igaztalanul megbántotta és megrágalmazta. Ugyanezt tette a perben tett tanúvallomásával, amely az igazsággal ellentétben áll. A khán kétségtelenül súlyos vádjait a bíróság előtt akaija Rakovszky Bélára rábizonyítani. Eddig a közlemény, amelynek a célja a tollal való visszaélés legnyomorultabb formája, mert világos célzattal csak azért Íródhatott ez a közlemény és azért terjesztetett még sajtó utján is mindenfelé, hogy egy közbecsülésnek örvendő keresztény felfogású férfiúnak, Rakovszky Béla képviselőnek a személyes megbízhatóságába vetett hitünket megingassa és annak a keresztény lelki világával ellentétes erkölcsi érzületét dokumentálja akkor, mikor azt írták róla, hogy a perben eskü alatt tett vallomást, mely az igazsággal ellentétben áll. És ezt leadta a K. H. anélkül, hogy megtudta volna ki az a Kolisclier khán és annyira megbízható férfiúé, akinek a szavait egy erköl— Drf nem, az mégse lehet — kezdett a háziasszony homloka gyöngyözni, elhigyje galambom, édes tekintetes asszony, nem kívánom a kárát Bizony Isten nem kívánom. Ha ez a gyerek olyan volna mint más böcsületes gyerek, ha nem nyivákolna örökké mindég .... hogyha mondom, böcsületet vallanék vele, elhigyje a tekintetes asszony, én se néznék valamit, odaadnám. De igy nem keseríthetem az életét vele. — Attól ne fájjon a kend feje. Tudok ón a gyerekkel bánni. — Tud, persze hogy tud — erőlködött Orosziné s pipacs vöt ősség ütött ki a két orcáján, nagyou is kimutatta, menynyire érti. A gyerek jobban veszteg marad a tekintetes asszonynál, mint ón nálam, pedig én volnék az édes anyja. Az utolsó szót már erősen megnyomta' — Aztán — folytatta szinte hirtelenkedve — ki tudja, jót tenne-e neki a városi levegő ? Másoktól tudom, abban a levegőben ugy jár a nyavalya, mint a cséplőmasinábau a por. Nem látni, mégis szemközt veri az ember fiát. Masinázott már a tekintetes asszony ? — Nem én. — Persze, hogy persze ; hogy is kérdezhettem olyan ostobát ! Városi helyen komót csinálják, elküldenek a pékhez . . . . —- Gyuriról beszéljünk inkább aszszonyság — terelte Oroszinót a barázdába a másik. Hanem most az asszony már haragos szemeket meregetett Futtakynóra. Mert mégis csak csúnyaság, amennyire erősza-