Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-08-07 / 32. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. augusztus 7. 32. szám. DÉK Politiliai hetilap. MEGJELENIK H E T E N K I N T EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat, a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. - f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 1 Nyilttér petitsora 1 korona. Nyilt levél a keszthelyi zsidókhoz, s egyúttal folytatólagos válasz dr. Csák JÍrpád köz- és oáltó főszerkesztő urnák. A magyai népről sok mindenféle jogos és jogtalan vád elhangzott már, méltó, hogy e vádak mellett a magyar felfogásnak dicsérendő tulajdonságai is felemlittessenek néha ; — e dicséretre méltó tulajdonságok közül legelső helyen áll az, hogy a mi társadalmunkban szabadon beszélhetünk olyan kérdésekről, amelyeket nag}

ron sok államban még csak megemliteni is tilos. E kérdések egyike az, hogy a zsidókkal, nevükön nevezve őket, szintén foglalkozhatik a sajtó, nemcsak akkor, amikor gyűlölettel akarja megemliteni őket, hanem akkor is, amikor mint társadalmi tényezőkkel bocsátkozik tárgyalásokba, — mint azt most tenni nékem is szándékom. Mindenkor nagy élvezetet szerez nékem az, ha egy zsidó kulturemberrel folytatok beszélgetéstjmondjuk egy gazdag kereskedővel, aki ismeri a becsületes munkát, ismeri az életet és ismeri az embert hibáival és erényeivel együtt. Mindennek tudja az értékét és az árát és ebből oly gyakorlati életbölcseséget szűr le, amely messze fölötte áll minden iskola tudománynak. Viszont mindenkor mélységes megvetés fog el, ha

T az illető fejét elragadja a gyűjtött vagyon hatalma és az olyan torz életnézetben nyilvánul meg, amelyben ugyanannyi a nevetséges, mint a visszataszító. Ilyenkor az egyén hibája liivja fel az éles kritikát, amely ha a nevére méltó akar lenni, egyaránt sújtja a hóbortos mágnást, a keresztény nyárspolgárt, vagy az elkapatott zsidót. Számos esetben volt alkalmam meggyőződni arról, hogy Keszthelyen a zsidók között túlnyomó a kulturember, — s ezeknek szól a jelen nyilt levelem. Ismerve a — sajnos még eléggé általános — korlátoltságot, magyarázattal tartozom azért is, hogy miért nevezem én a zsidókat egyszerűen zsidóknak, mert jól tudom, hogy az ilyen nyíltságot itt-ott kínos felsziszszenés követheti. Ezt a nyíltságot nem az utcasarki éretlenség adja a tollamra, ha nem a kulturember életismerete, aki emiatt az őszinte független szóra jogosítva érezheti magát. Én jól ismerem a zsidókat, ismerem a zsidóság múltjában nemcsak azt, ami hiba, vagy bűnhődés, — megérdemelt, vagy érdemtelen — volt, — hanem ismerem az értékeket is, amit az ő nemzetségük alkotott. Ismerem irodalmukban ben Jechiel Aruchja könyveitől kezdve a More Nebuchimon keresztül egész a legmodernebb Salom Ascli irataiig mindazt, atni benne történelmi érték 9 igy jól tudom, hogy a keresztény és zsidó életbölcselet között, tehát e két faj mólosában nincs meg az az áthidalhatatlan ür, amit néhány látván}' kókler mesterségesen tágit, egész a halálos gyűlöletig. Városunk lassanjabba a stádiumbajut, hogy maholnap bekövetkezik ez az utóbbi eset. s egy fekete májú nyomdatermék, a Keszthelyi Hirlap, krajcáros célokból gyújtogató csóvával jár a házaink között. Ez okozta azt, hog}

7 ma Keszthelyen van keresztény és zsidó kér3 A l, A T 0 H V l ij É K T Á H C A j A. Ravennai árnyak. í^enée. -4 legfehérebb lánnyal álmodom Csillagsngáros, csöndes éjeken, A legfehérebb lánnyal álmodovi Napfényben uszó nappal — szüntelen. Ha járok messze, távol utakon Emléke lop szivembe fényt, derűt, Lelkembe véstem arcvonásait, Velem van képe mindig és mindenütt. A képe: csábos arc, piros ajak S rejtélyes fényben égő bús szemek; — Csodálatos leány, kit Istenünk lékozló kedvében teremthetett. A földnek legfehérebb lánya ö S szelid lelkével lelkem oly rokon, — Sóvárgó szivem hiven érte ég És nappal éjjel róta álmodom. . • Bartók Imre. Drámai jelenet. Irta: —*— Személyek : A Gerisaldo. Orseo. Egy bizánci A Fantom. Egy szolga. Az Exarcha. Isaura. Bizánciak, udvaroncok, hárfások. Történik Ravetinábaii a VII. század első éveiben. (Phocas, Bizáncz császára keresztre feszittette egyik udvaroncát, aki a császárnő szerelmese volt. A gyenge testalkatú, lankadt idegzetű császárnő megőrült a kivégzés alatt, amit a Caesar parancsából végig kellett néznie. Ezután száműzték az udvtrból és mint Exarchát, Ravennába küldték. A ravennaiExarchákaranypalotájában lakik. Túláradó pompával környezetten, mint egy fejedelmi halott, akit gyémánt tiarával helyeztek sírjába. Az aranyveretes oszlopok malachit lapjain minden fény homályba borid, mint az üvegesedő szem fehérjén. A bibor függönyök sötétek, mini a megaludt vér s az évszázados email lapok felett kísérteties tanyát ütött az árnyék. Sötét pompájában a terem vérfoltos börtön üreghez hasonló, amelyben örök helyet talált a gyötrelem, ahol sóhajtó szellemek járnak s amely körül ott leskelődik a halál. Jobboldalt virágos nyugágy, aranyhímzésű selyemmel letakarva. Balról márványkorlátos lépcső vezet egy magasabb terembe, amelynek bejáratát nehéz kárpit fedi Tömör, hatalmas bronzajtók a színpad két oldalán. A terem hátterében eyyetlen széles ablalc, amely dong ás ivezetével a jobboldaltól a balig húzódik s alsó márványlapja embermagasságnyira van a padozattól. A nyílt ivezeten át a láthatárig láthatunk, amit a lenyugvó nap vérpirosra színez. E külső, erősen villogó fénynyel szemben a teremben minden árnyékos, setét. A bíboros levegőben egy két ágra szakadt füstoszlop emelkedik az ég felé, messze a láthatáron, ahol a máglyák égnek. A teremből, a füstölő bronzedények kék párája kavarogva omlik ki az ablakon át. A virágos nyugágy körűi földre helyezett vánkosokou bizánci ruhákba öltözött hárfások, napkeleti leányok és lidiai furulyások ülnek, akik lágyan zengik a himeneust. A tere iben bizánciak.) Első jelenet. Bizánciak, zenészek, Orseo, Isaura. fisaura, az Exarcha udvarhölgye és Orseo, bizánci udvaronc futva jönnek alá a baloldali lépcsőn.) isaura: (Meredten hátra tekint, mintha árnyakat látna.) A homlokára van írva a lia-