Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

10. BALATONVIDÉK 1910. julius 24. vannak ilyenek a vezércikk irólc között is, meg a jogaszok között is, m

eg egyéb társadalmi rétegek között is és lesznek is, amig ember lesz a nap alatt. És sokan tehetünk bizonyságot amellett, hogy vannak az emberek között sokan olyanok, akik önmagukért sem tudnak dolgozni, de másokban azt a látszatot keltik, bogy a köz szolgálatának áldozzák életüket; — vannak olyanok is, akik önmagukért sem dolgoznak, csak lármáznak, akik nemcsak lármáznak, lianem csörtetnek és kihegyeznek képzelt sérelmeket; — és vannak olyanok is, akik egy sajátszerüen összetákolt világnézlet kliaoszában még katholikusnak is vallják magukat és támadnak minden ellen, ami ebben az országban például keresztény. De vannak olyanok is, akik odadobják magyar voltukat és a nemzetközi hazátlan szociáldemokraták, szabadgondolkodók felfogásának bizonyos érdességével talán nem tudva és akarva, talán fantáziájuk felizgatott állapotában segítségükre vannak azoknak, akiknek elvük: lerontani ami van. Letiporni a tekintélyt, akár egyházi, akár világi, — elrabolni a vagyont, akár papi, akár arisztokrata, akár paraszti és mindezért cserébe nem adni mást, mint az önimádást és a nihilt. És ezeknek az embereknek a táborában mintha volnának olyanok is, akik híreket közölnek egyeseknek a bíróság elé tartozó ügyeiről, s talán a politikai barátaiknál látott levél alapján — bár nem győződtek meg arról, hogy a levélíró létező személy-e, vagy csak képzelt —közléseket tesznek. Nem nagyon fontolgatják azt, hogy igaz-e amiről beszélnek, vagy csak rágalom és célja egyes személyek meggyanusitása. Ha az ily híreket ugykölcsönzik ki, akkor is a politikai barátok tisztességére legyen mondva, hogy arról a bizonyos levélről azok a barátok, csak bizonyos szük körben beszéltek — mert gyanúsnak tetszett — és beszéltek maguk közt a politikai hullámzások idején, de azt felhasználni a magyar gavalléria felfogása tiltja, mikor ehhez magasabb fórumoknak — ha egyáltalán lehet — van közük. Nem hisszük azt, hogy azok a politikai barátok az ilyen hírekkel azonosítják magukat. Hát kérjük szíves szeretettel, hogy ez és ez eszközében nem igen válogató manővirozás, amelyet a káplán-ügyben is láttunk tobzódni, ahol a ferdítés és letagadás inetliodusát is tapasztaltuk és mintha ez az utolsó vezércikk is szintén abban az önimádásban leledzene és a nihilt birná alapjául. És mintha csak az «én» tisztessége vagy megvédése érdekében íródott volna. Mert láttunk külömböző felfogású embereket, de akik az érzéken}

Tkedésnek ilyen vehemens módon való megnyilvánulával jelentkeznek a nyilvánosság előtt; azokról többnyire azt tapasztaljuk, hogy csak az ő portékájuk, a becsületük és csak az ő tisztességük drága, de a másokéra könnyen csinálnak sokszor nem épen tisztelni való cikkezést. Ez is ízlés dolga lehet. De mí nem azt irtuk abban az inkriminált vezércikkben, hogy a K. H ebbe a kategóriába tartczik és azt se gondoltuk, mintha alattomban szítaná a békétlenséget, mi egyáltalában nem igen törődünk a tisztelt K. H. sem szellemi vezetésével, sem a soraival és ha véletlenül a gondolataink meg is állapodnának ott, hogy a lelki felfogásunkban a K. H.-t a farizeusok és írástudók csoportjába soroznók, még akkor is és mindaddig. míg ezt kifejezetten róla ki nem írjuk, a kirohanását sem igazságosnak, sem őszintének nem mondhatjuk ; legfeljebb sugalmazottnak a Rliamzes részéi ől a «klerikális banda» ellen. És ezt annál inkább tehetjük, mert láttunk embereket, akik egy elveszett hadjárat izgalmai közepette öntudatlanul cselekesznek és De hát, az emberi kapzsiság előtt nincs semmi szent! Aki látta a Kaisztot, a dalmát partokat, a hajdan híres szépségű Görögországot, a Földközi-tenger kopár partvidékét, az megtudja érteni, mit jelent a természet ösi szépségeinek pusztitása. Mindezeket az egykor tündérvidékeket — hiszen még romjaikban is szépek — az emberi kapzsiság tette kopárakká. A mai Görögország olyan, mint pgy óriási, kővémeredt Niobe-szobor, mely szomorúan, szemrehányón néz le a kiégett, fehér porral fedett mezőkön dolgozó munkásokra s mintha azt kiáltaná : Lássátok, ezt ti tettétek ! Badacsony sebe is napról napra mélyebb, tátongóbb lesz, mert a munkások csákányai, feszítő vasai nom kegyelmeznek semmi szépségnek. Minden egyes pörölyütés egy-egy szeget ver be a szép Badacsony gyászos koporsójába. A gyilko9 munka még aránylag nem régen kezdődött, de nyomai már igen meszsze, majdnem Tihanyig ellátszanak. Mi lesz ebből ? Hát vájjon az egész Badacsony áldozatul fog esni a rideg spekulációnak ? Mikor lép már közbe a megye, a kormány? Hiszen minden földrajzot tanuló kisgyermek tudja, hogy a Balatont első sorban szép vidékéért és szelid éghajlatáért szokás felkeresni ! De hát megmarad e a vidék szépsége és szelid éghajlata, ha egyik hegyet a másik után hordjuk le ? Hiszen a Szentgyörgyhegy nyugati oldalán is javában folyik a gyilkos munka. Holnap kikezdhetik a gulácsi, holnapután a tóti kúpos hegyeket ; rákerithetik e sort a Csobáncra, Szigligetre . . . Ha Badacsony hegye nem volna ott, ahol van, hát oda kellene hordani ! Egyszer már gyászba öltözött ez a nektártermö kedves, szép hegyünk ! A derekát koszorúként övező szőlőhegyek egyszer csak sárgulni, száradni kezdtek. A fillokszéra kedvét szegte ott a nótának! De eljött a feltámadás. IJjra szőlőgerezdek mosolyognak a termő vesszőkön. A hegy déli és nyugati oldalán újra virul az élet, de a gépek zakatolása, a pörölyök zuhanása ott a keleti oldalon rémes, mint az éjtszakai lélekharang kongása ! És vájjon azt a tátongó, mélységes sebet lesz-e, aki begyógyítja ? Lakatos Vince dr. ezekre vonatkoznak az irás szavai : cbocsásd meg Uram, mert nem tudják mit cselekesznek!» Mi megbocsájtottunk ! Van azonban az emberek között olyan réteg is, amely tudva cselekszi mindazt, amit fentebb elmondtunk és ezekre vonatkozott vezércikkünk. Vonatkozott az alakoskodókra, akik magyaroknak vallják magukat és dicsőitik a nemzetköziséget; akik erős faji jelleggel bírnak, de a faji tulajdonságainkat nem tisztelik, akik a politikai mozgalmak idején magukat" munkapártiaknak vallják ugyan, de támogat1 ják a legszélsőbb irányzatot is, mihelyt a 67 mellett véletlen keresztény jelző is van; akik a békét hirdetik ós óhajtják, de mindenben érI dekellentéteket látnak és keresnek, mihelyt arról is merünk beszélni és í irni — hogy választásunk csak kettő között lehet — a keresztény felfogás, vagy a nemzetközi atheizmus között. Hogy azután annak az első felfogásnak, talán g}

Tenge harcosai is voltak, vannak és lesznek azt tudjuk mi is. De ez is ugy van, mint minden máshol, ahol az ember cselekszik, hogy lesznek mindig a katonák közt is kevésbbé erősek, mint ahogy a jogászok között is vannak olyanok, akik meg futnak a vizsgák elől és nem lesznek fiskálisok, minthogy a papok közt is vannak, akikből nem lesz sem szent, sem vértanú stb., stb., stb de ez nem azt jelenti, hogy annak, amit hirdettünk, hirdetünk és hirdetni fogunk nincs tartalma és nincs igazsága. Velünk együtt sokan tudják, hogy van tartalma és igazsága is, és ép e miatt untalan találkozunk az undorodásig fel fujt antiszemitizmus vádjával és szított támadásokkal, mintha csak csupán istentagadó zsidók alkotnák tulnj'omólag a nemzetköziek atheisztikus világ nézletét és ezek épen mind Keszthelyen laknának és feltolakodó hivatalos lapjuk a Keszthelyi Hírlap lenne. Ennek az őrjöngésig fokozott fontoskodásnak a megvilágítására legyen elég az a kijelentésünk, hogy tiszteljük, sőt becsüljük is azt a zsidót, aki szombatján sziját a homlokára csavarja és keletnek fordulva imádkozik ós dolgozik, és megbecsüli nemcsak a Jahvét, hanem a mások vallási és társadalmi meggyőződését is. De az olyant a társai sem szeretik, aki mindent üzletszerűen mér, mindent üzletszerűen csinál, a Jahvét pedig régen elfeledte. De kérjük, hisz az ilyen nemzetközi atheisták között nemcsak zsidók vannak, hanem a mellöket verő katholikusok és más keresztény felebarátunk iy, és azért, mert azt gondoljuk, és mert ki is fejezzük, hogy ezeknek a lelki világa olyan, mint a csődbe került kereskedő üzlete, akinek csak a kirakat számára van poi tékája, de belül a skatulyák mind üresek: hát kérjük, ha a K. H. irói es olvasói is mind ilyenek