Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

1910. julius 17. BALATONVIDÉK 6. -volnának és ha mi ezt rájuk fogtuk volna, akkor talán indokoltnak lát­nánk, hogy a vén cimba,lmos fia a huszár, elhúzta a régi kopott nótát. Nem, ityent nem mondtunk, de ha ilyeneknek mondanák magukat, ugy rájuk is vonatkozik, hogy : Jobb egy becsületes ellenség, mint egy álnok jóbarát. Nem kellenek a fari­zeusok és az Írástudók, nem kell a béke. De azzal, aki a vén cimbalmos ósdi nótáit kopott hangszerén újra zengi, tisztában vagyunk, de azzal is, hogy a régi nóta nem orvosság. És kérjük, hogy ne hallgasson csá­bításokra, ós ha volna — ágensek — ravasz szavaira, inert ha a régi politikai barátai, akik őt már egy­szer számkivetésbe küldték — a k<">­zel jövőben valóban a karjaikra ve­szik — mi örülünk legjobbau. A nagy Rhamzent sem gyógyí­totta meg bajában a kamatú nagy templom legbölcsebb orvosa sem. A kirohanó janicsároknak sem fog si­kerülni meggyógyítani azt a nagy betegséget, amelyben az emberek szenvednek és amel} 7 miatt felizgat­ható egyesek ernyője alatt vissza­vissza járnak, nem is nagy lelkese­déssel a régi világba. De ezzel a tüzet és vizet nem fogják egymásra nézve közömbösíteni soha. Nem akarjuk mi megváltoztatni senki né­zetét, sem a véleményét; sem nem akarjuk megnyerni egyik ellenfélnek sem s nem akarjuk megnyerni a jó­indulatát azoknak, akik a nevük szerint nem tartozhatnak mihozzánk. Épen így r.em akarjuk zavarni sem a politikai, sem az írói lovagok és csatlósok, de még az üzérkedők gyermekjátékait sem, hanem meg­maradunk azon az ösvényen, ame­lyet «gyenge» eleink tapostak és folytatjuk tovább a «mi» felfogásunk szerint a társadalmi közhelyek kri­tikáját, mert ehhez egyrészt leg­alább is annyi joguk van, mint azok­nak, akik a K. H. kirohanását su­galmazták és másrészt azért, mert tüzes betűkkel irta az égre az örökké­való, hogy tartsuk meg azt az ala­pot, amelyen fejlődtünk és becsüljük meg azokat, akiknek nem egyez meg a véleménj'e a mienkkel, sőt az el­lenségeinket is. E miatt aztán irunk ezután is általánosan, de a K. H. ne képze­lődjék és ne nagyzoljon. Minket meg nem rémit és meg nem félemiit, de ha igy folytatja, akkor komolyan azt kell gondol­nunk, hogy fojtogató lidérc neheze­dett a mellre, kiszivta a vért szív­ből, az erőt a karból, sőt olykor­olykor az agyból az eszméletet is. A levegő lehet puskaporos, de, dacára ennek azt hisszük, hogy a janicsárok kirohanása nekünk nem ártott, a janicsároknak nem használt. A magam részéről. A Keszthelyi Hírlap legutóbbi száma kíméletlen támadást intézett ellenünk, akik a jelenben, a múltban, vagy a jövőben a Balatonvidéket szerkesztjük. A megtáma­dottak meg fognak felelni magukért; mint­hogy azonban közülük én vagyok a/, egyet­len, aki Keszthelyen tartózkodik, a sorban éu vagyok a legelső. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy őszintén sajnálom, hogy Keszthely pletyka­háborújába belekevertem személyemet. Önök nek, keszthelyieknek oly Ízléstelen kis­városi fegyvereik vannak, amikkel ügyes­bajos dolgaikat egymás közt elintézni szok­ták, hogy ezekkel a fegyverekkel én csak önérzetem teljes megt.agadasa árán tudok visszavágni, s még ekkor is bocsánatot kell kérnem minden jóizlésü úriembertől, hogy ilyen alpári küzdelem hasábos írásával fog­lalkozatom, mint olvasót. A Regensperger Prisznyák Szerdahelyi szövetségnek szárazon csak annyit mondok, hogy amit. én arról az ipartestületi köz­gyűlésről megírtam, az korántsem volt mese. Nem meséltem én t levegőbe tör­vénysértésről akkor, mikor az a törvény­sértés csakugyan megtörtént. Annyira nem meséltem, hogy az elsőfokú iparhatóság ellenük a vizsgálatot már meg is indította s e vz<gálat eredménye kétséges nem lehet. Tisztességes hangú reflektálásuknak csak egyetlen pontjára t"szek még meg­jegyzést, amikor engem példáid semmi em­bernek neveznek. A például való személyes sértés uj fogalom elöltem. Az óvatos üzlet­ember fegyvere ez, aki sérteni akar, de felelősséget vállalni érle cseppet sem óhajt. Hasonló fljárás ahhoz, amikor a gavallér bele akar rúgni a bőgőbe, de előbb meg­kérdezi á cigányprímástól az árát. Kérem őket, hogj', ha máskor meg akarnak sérteni legyenek nyíltak, ha pedig nincs kedvük megsérteni nyeljék le a ha­ragjukat! S*gi János urnák azt izeuetn, hogy ne rágjuk tovább a szijjat és ne kapasz­kodjunk a szavalt külső formáiba. Azon a közgyűlésen Ön ott volt, ez a lényeg. Én láttam Ont, aliogy OH látott, engem. Hogy a gyűlés lefolyása alatt mennyi ideig volt a teremben, azt éu nem tudhatom, inert én tudvalevőleg a közgyűlés befejezéseig ott nem maradtam. Viszont v/. is t.éuy, hogy ön a kalapját, amikor a közgyűlési terembe lépett, a jegyzői szoba asztalán helyezte el és ot' is hagyta. Én ott, láttam azt a ka­lapot a gyűlés további folyása alatt is. Ön tehát hajadonfőn járhatott akárhol — mit tudom éu hol — a fő az, ho^y addig amíg éu nem tettem, ön sem távozott. Befejezvén ezzel a kisebb kaliberű nyilatkozatok tárgyalását, következik a keszthelyi Götz, a vaskezü lovag II. Árpád, a Csák. Es ezzel folytatódik a kutya-ko­média. Mindenekelőtt azt itja rólam, hogy mozaik-munkás vagyok. Ugylálszik, hogy mint a továbbiakkal, ezzel sem akart di­csérni. Nem értem a szándékát, de azért felelek rá. Tudniillik éu Rómában három évig látogattam az ol tani művész iskolában a Scuola Liberán a freskó festészeti sza­kot- Ennek mellék tárgy a képen amozaik művészettel és sok mással is megismerked­tem a vatikáni Studio de! Musaicoban, s er­ről a kurzusról, mint más egyébről, diplo­mám is van. Bár önnek is volna — ked­ves Árpád apám — olyan reális értékkel bíró diplomája, mint amilyen ez az enyém ! Meg aztán — kedves Árpád bácsi — ne gúnyolódjék kigyelmed azzal, hogy az éu Csókkirályi civilistám kevés ! Annyi jö vedelmet az éu irodalmi munkásságom min­denkor hajt, mint a Kigyelmed jól jöve­delmező ügyvédi irodája ! Attól se féltsen, hogy engem, II, Or­bánt az iparosok detronizálnak, ahogy ;»zt ön I. Orbánnal megtette ! Független ember vagyok ám én, de annyira független, ami­lyen ön az életben nem lesz ! Nem lehet ám engdm más parochiára elhelyeztetni a püspökkel. Erre még egy II. Árpád sem lenne elég erős ! (Mert I. Árpád már volt, az megalapította a hazát, — a II. Árpád a Csák viszont csak a Justh pártot alapította meg Keszthelyen. Mit tudom én, melyik volt, szebb, melyik dicsőbb, melyik na­gyobb ! ?) Most következnek a pontok, amikben teljesen igazat adok önnek. Először is ! Az igaz, hogy én Keszt­helyre jövetelemkor legelsőre a Keszthelyi Hírlaphoz kocogtaltam be, de nem ám azért, hogy állást keressek önöknél ! Bolond be­széd ! Azt kérdeziem meg, hogy a város melyik részében találhatnék igényeimnek megfelelő lakást! Ezt csak nem akarja ko­molyan olyan formában beállítani, mintha én önöktől kenyeret kértem volna? Szegény ember, hiszen önnek, mint főszerkesztőnek is csak 180 írt. fizetése vau egy évre, — ebből akartam volna én elvenni ? Ugyan, ugyan ! Most pedig térjünk át a választások előzményeire. Az, hogy én a Néppáriot versenyt szidtam volna önnel, nem felel meg a valóságnak. Erre nézve egyetlen beszélgetésünket idézem emlékezetébe, amely körülbelül a következőuépeu folyt le : Éu : Mindent meg tudok érteni ön­ben, kedves Csák ur, csak azt nem, hogy hogyan lehet valaki Justh-párti ? Ön : Éu negyvennyolcas voltam és az is maradok ! En : Helyeden van, de hogyha ön gon­dolkodó ember volt, és az is maradt, akkor látnia kellene, hogy a Justh-párti zászlókra irt 48 szimpla kori esfogás. A Ju*t-párt voltaképen színleg a magyar nemzetiség­gel megalkuvó nemzetközi szocialista párt ! Ön : Ez csak ráfogás ! Éu : Ha valaki Kossuth-párii — ezt meg tudom érteni és becsülni — de Justh­pái ti ! ? Öu : Ugyan, hát azt akarnák, hogy az egész világ néppárti legyen ? Ugye, ebbt n az értelemben folyt le a beszéd ? Már most, finom distinktiót kérek! Ha ön hallotta volna tőlem, hogy én Néppáriot, szidom, ez a beszélgetés és ilyen nyilatkozatok köztünk meg nem történhet­tek volna ! Gyerünk tovább : Öu azt irja. hogy én kijelentettem : «Mi Rakovszkyt csak akkor támogatjuk, ha megfizet.> Ez, némi lényegtelen változ­tatással — igaz ! A változtatás az, hogy mindenesetre egyes számban beszéltem. Ne­ketn teljesen ki vau négy kerékre s csep­pet sem vagj'ok hóbortos, hogy plurális majestalívusban beszéljek. No meg az is valószínűtlen, hogy én a «támogatjuk» ki­fejezést használtam volna. Ez túlságosan arrogans szó és nem felel meg az egyéni­ségemnek. Valószínűbb, hogy ugy moud­tam : «segitem.> Hogy ezt a kifejezést használtam, meg volt a maga oka. Az én szerepem a vá­lasztások alatt nem az volt, hogy rokon­szenvvel gondoljak a néppárt ügyeire. Az volt a terv, hogy két hétig a képviselője­löltünkkel a kerületben fogok járni ; ahogy azt meg is tettem és huszonöt községben Dr. Bium Róbert, az ismert nevü budapesti fogorvos városunkba érkezett és az Amazon szállóban levő lakásán folytat fogorvosi gyakorlatot. zzz BUDAPESTEN rendel: VII., Erzsébet-körut 36,

Next

/
Thumbnails
Contents