Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

1910. julius 17. BALATONVIDÉK 6. -volnának és ha mi ezt rájuk fogtuk volna, akkor talán indokoltnak látnánk, hogy a vén cimba,lmos fia a huszár, elhúzta a régi kopott nótát. Nem, ityent nem mondtunk, de ha ilyeneknek mondanák magukat, ugy rájuk is vonatkozik, hogy : Jobb egy becsületes ellenség, mint egy álnok jóbarát. Nem kellenek a farizeusok és az Írástudók, nem kell a béke. De azzal, aki a vén cimbalmos ósdi nótáit kopott hangszerén újra zengi, tisztában vagyunk, de azzal is, hogy a régi nóta nem orvosság. És kérjük, hogy ne hallgasson csábításokra, ós ha volna — ágensek — ravasz szavaira, inert ha a régi politikai barátai, akik őt már egyszer számkivetésbe küldték — a k<">zel jövőben valóban a karjaikra veszik — mi örülünk legjobbau. A nagy Rhamzent sem gyógyította meg bajában a kamatú nagy templom legbölcsebb orvosa sem. A kirohanó janicsároknak sem fog sikerülni meggyógyítani azt a nagy betegséget, amelyben az emberek szenvednek és amel}

7 miatt felizgatható egyesek ernyője alatt visszavissza járnak, nem is nagy lelkesedéssel a régi világba. De ezzel a tüzet és vizet nem fogják egymásra nézve közömbösíteni soha. Nem akarjuk mi megváltoztatni senki nézetét, sem a véleményét; sem nem akarjuk megnyerni egyik ellenfélnek sem s nem akarjuk megnyerni a jóindulatát azoknak, akik a nevük szerint nem tartozhatnak mihozzánk. Épen így r.em akarjuk zavarni sem a politikai, sem az írói lovagok és csatlósok, de még az üzérkedők gyermekjátékait sem, hanem megmaradunk azon az ösvényen, amelyet «gyenge» eleink tapostak és folytatjuk tovább a «mi» felfogásunk szerint a társadalmi közhelyek kritikáját, mert ehhez egyrészt legalább is annyi joguk van, mint azoknak, akik a K. H. kirohanását sugalmazták és másrészt azért, mert tüzes betűkkel irta az égre az örökkévaló, hogy tartsuk meg azt az alapot, amelyen fejlődtünk és becsüljük meg azokat, akiknek nem egyez meg a véleménj'e a mienkkel, sőt az ellenségeinket is. E miatt aztán irunk ezután is általánosan, de a K. H. ne képzelődjék és ne nagyzoljon. Minket meg nem rémit és meg nem félemiit, de ha igy folytatja, akkor komolyan azt kell gondolnunk, hogy fojtogató lidérc nehezedett a mellre, kiszivta a vért szívből, az erőt a karból, sőt olykorolykor az agyból az eszméletet is. A levegő lehet puskaporos, de, dacára ennek azt hisszük, hogy a janicsárok kirohanása nekünk nem ártott, a janicsároknak nem használt. A magam részéről. A Keszthelyi Hírlap legutóbbi száma kíméletlen támadást intézett ellenünk, akik a jelenben, a múltban, vagy a jövőben a Balatonvidéket szerkesztjük. A megtámadottak meg fognak felelni magukért; minthogy azonban közülük én vagyok a/, egyetlen, aki Keszthelyen tartózkodik, a sorban éu vagyok a legelső. Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy őszintén sajnálom, hogy Keszthely pletykaháborújába belekevertem személyemet. Önök nek, keszthelyieknek oly Ízléstelen kisvárosi fegyvereik vannak, amikkel ügyesbajos dolgaikat egymás közt elintézni szokták, hogy ezekkel a fegyverekkel én csak önérzetem teljes megt.agadasa árán tudok visszavágni, s még ekkor is bocsánatot kell kérnem minden jóizlésü úriembertől, hogy ilyen alpári küzdelem hasábos írásával foglalkozatom, mint olvasót. A Regensperger Prisznyák Szerdahelyi szövetségnek szárazon csak annyit mondok, hogy amit. én arról az ipartestületi közgyűlésről megírtam, az korántsem volt mese. Nem meséltem én t levegőbe törvénysértésről akkor, mikor az a törvénysértés csakugyan megtörtént. Annyira nem meséltem, hogy az elsőfokú iparhatóság ellenük a vizsgálatot már meg is indította s e vz<gálat eredménye kétséges nem lehet. Tisztességes hangú reflektálásuknak csak egyetlen pontjára t"szek még megjegyzést, amikor engem példáid semmi embernek neveznek. A például való személyes sértés uj fogalom elöltem. Az óvatos üzletember fegyvere ez, aki sérteni akar, de felelősséget vállalni érle cseppet sem óhajt. Hasonló fljárás ahhoz, amikor a gavallér bele akar rúgni a bőgőbe, de előbb megkérdezi á cigányprímástól az árát. Kérem őket, hogj', ha máskor meg akarnak sérteni legyenek nyíltak, ha pedig nincs kedvük megsérteni nyeljék le a haragjukat! S*gi János urnák azt izeuetn, hogy ne rágjuk tovább a szijjat és ne kapaszkodjunk a szavalt külső formáiba. Azon a közgyűlésen Ön ott volt, ez a lényeg. Én láttam Ont, aliogy OH látott, engem. Hogy a gyűlés lefolyása alatt mennyi ideig volt a teremben, azt éu nem tudhatom, inert én tudvalevőleg a közgyűlés befejezéseig ott nem maradtam. Viszont v/. is t.éuy, hogy ön a kalapját, amikor a közgyűlési terembe lépett, a jegyzői szoba asztalán helyezte el és ot' is hagyta. Én ott, láttam azt a kalapot a gyűlés további folyása alatt is. Ön tehát hajadonfőn járhatott akárhol — mit tudom éu hol — a fő az, ho^y addig amíg éu nem tettem, ön sem távozott. Befejezvén ezzel a kisebb kaliberű nyilatkozatok tárgyalását, következik a keszthelyi Götz, a vaskezü lovag II. Árpád, a Csák. Es ezzel folytatódik a kutya-komédia. Mindenekelőtt azt itja rólam, hogy mozaik-munkás vagyok. Ugylálszik, hogy mint a továbbiakkal, ezzel sem akart dicsérni. Nem értem a szándékát, de azért felelek rá. Tudniillik éu Rómában három évig látogattam az ol tani művész iskolában a Scuola Liberán a freskó festészeti szakot- Ennek mellék tárgy a képen amozaik művészettel és sok mással is megismerkedtem a vatikáni Studio de! Musaicoban, s erről a kurzusról, mint más egyébről, diplomám is van. Bár önnek is volna — kedves Árpád apám — olyan reális értékkel bíró diplomája, mint amilyen ez az enyém ! Meg aztán — kedves Árpád bácsi — ne gúnyolódjék kigyelmed azzal, hogy az éu Csókkirályi civilistám kevés ! Annyi jö vedelmet az éu irodalmi munkásságom mindenkor hajt, mint a Kigyelmed jól jövedelmező ügyvédi irodája ! Attól se féltsen, hogy engem, II, Orbánt az iparosok detronizálnak, ahogy ;»zt ön I. Orbánnal megtette ! Független ember vagyok ám én, de annyira független, amilyen ön az életben nem lesz ! Nem lehet ám engdm más parochiára elhelyeztetni a püspökkel. Erre még egy II. Árpád sem lenne elég erős ! (Mert I. Árpád már volt, az megalapította a hazát, — a II. Árpád a Csák viszont csak a Justh pártot alapította meg Keszthelyen. Mit tudom én, melyik volt, szebb, melyik dicsőbb, melyik nagyobb ! ?) Most következnek a pontok, amikben teljesen igazat adok önnek. Először is ! Az igaz, hogy én Keszthelyre jövetelemkor legelsőre a Keszthelyi Hírlaphoz kocogtaltam be, de nem ám azért, hogy állást keressek önöknél ! Bolond beszéd ! Azt kérdeziem meg, hogy a város melyik részében találhatnék igényeimnek megfelelő lakást! Ezt csak nem akarja komolyan olyan formában beállítani, mintha én önöktől kenyeret kértem volna? Szegény ember, hiszen önnek, mint főszerkesztőnek is csak 180 írt. fizetése vau egy évre, — ebből akartam volna én elvenni ? Ugyan, ugyan ! Most pedig térjünk át a választások előzményeire. Az, hogy én a Néppáriot versenyt szidtam volna önnel, nem felel meg a valóságnak. Erre nézve egyetlen beszélgetésünket idézem emlékezetébe, amely körülbelül a következőuépeu folyt le : Éu : Mindent meg tudok érteni önben, kedves Csák ur, csak azt nem, hogy hogyan lehet valaki Justh-párti ? Ön : Éu negyvennyolcas voltam és az is maradok ! En : Helyeden van, de hogyha ön gondolkodó ember volt, és az is maradt, akkor látnia kellene, hogy a Justh-párti zászlókra irt 48 szimpla kori esfogás. A Ju*t-párt voltaképen színleg a magyar nemzetiséggel megalkuvó nemzetközi szocialista párt ! Ön : Ez csak ráfogás ! Éu : Ha valaki Kossuth-párii — ezt meg tudom érteni és becsülni — de Justhpái ti ! ? Öu : Ugyan, hát azt akarnák, hogy az egész világ néppárti legyen ? Ugye, ebbt n az értelemben folyt le a beszéd ? Már most, finom distinktiót kérek! Ha ön hallotta volna tőlem, hogy én Néppáriot, szidom, ez a beszélgetés és ilyen nyilatkozatok köztünk meg nem történhettek volna ! Gyerünk tovább : Öu azt irja. hogy én kijelentettem : «Mi Rakovszkyt csak akkor támogatjuk, ha megfizet.> Ez, némi lényegtelen változtatással — igaz ! A változtatás az, hogy mindenesetre egyes számban beszéltem. Neketn teljesen ki vau négy kerékre s cseppet sem vagj'ok hóbortos, hogy plurális majestalívusban beszéljek. No meg az is valószínűtlen, hogy én a «támogatjuk» kifejezést használtam volna. Ez túlságosan arrogans szó és nem felel meg az egyéniségemnek. Valószínűbb, hogy ugy moudtam : «segitem.> Hogy ezt a kifejezést használtam, meg volt a maga oka. Az én szerepem a választások alatt nem az volt, hogy rokonszenvvel gondoljak a néppárt ügyeire. Az volt a terv, hogy két hétig a képviselőjelöltünkkel a kerületben fogok járni ; ahogy azt meg is tettem és huszonöt községben Dr. Bium Róbert, az ismert nevü budapesti fogorvos városunkba érkezett és az Amazon szállóban levő lakásán folytat fogorvosi gyakorlatot. zzz BUDAPESTEN rendel: VII., Erzsébet-körut 36,