Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-12-04 / 49. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. docember 4. 49. szám. BALATO DÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: . 10 K. — f. | Negyedévre B K. — f. I Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 50 f 20 f Rakovszky István Nov. hó 26-án a képviselőházban elhangzott egy interpelláció s utánna egy miniszteri válasz, amely nagyon^ sok erőszakos kirohanásra adott alkalmat a magyar sajtó hasábjain. Akit érdekel, olvassa el, mit irtak e tárgyban a «Világ*, az «Az Est* s a többi szélsőséges irányok képviselői, mi példaképen csak egyből közlünk itt szemelvényeket, a Pesti Hírlapból, amely aránylag még legjobban meg szokta őrizni a tárgyilagosságot. A sok zaj abból fejlődött, hogy a Tanítók Országos Szövetsége feliratot intézett a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez, amelyben az összes népiskolák államosítását kérte (ez még kérésnek megjárja) s egyúttal azt is, hogy az igy államosítandó iskolákban töröltessék el a vallástanítás. A dolgok további folytatása az lett, hogy ezt a feliratot meginterpellálta Rakovszky István, Zichy János gróf miniszter pedig kijelentette, hogy a szándék végrehajtásából semmi sem lesz. S erről a tényről következő színezettel számól be a fent idézett napilap : Egy ilyen piciny fekete pont feltűnt ma is a mi parlamentünk olcsó kosarában. Alig észrevehető kis szimptoma, de amely mégis politikai életünk belső rotharltságát mutatja. Alig vették észre a politikus urak is a társadalmi visszafejlődésnek, sőt" rothadásnak azt szimptomáját, mely Rakovszky István interpellációjában és gróf Zichy Jánosnak erre adott válaszában ma megnyilatkozott. Tiltakoznunk kell e felfogás ellen, amely Magyarországot visszaveti a sötét múltba. Szomorúan konstatáljuk, hogy haladás helyett határozott visszafejlődést mutat Magyarországon az egész politikai élet s szinte a közgondolkozás is. A felekezeti népoktatás a legtöbb helyen veszélyezteti a nemzeti eszmét, a magyar állam egységét és mindenütt veszélyezteti a felekezeti békét. Ezeket végigolvasva, kell, hogy megállapodjunk egy pillanatra, a tendencia ily gálád tombolásának láttára. Hisz végre is ez a lap nagy olvasottságnak örvend, a társadalom ellenőrzése alatt áll, sőt mi több, reggel jelenik meg, nappal olvassák az emberek s józan kritikával bíró emberek irják ! A beszéd értelmes, nem magyarázható félre, Magyarország rothad, mert iskoláiban hittant is tanítanak. Vagy talán Rakovszky István beszédjében volt olyan él, ami ezt a kritikát jogossá teszi ? Kiragadunk egy részletet belőle, csak a helyszűke miatt egy részletet, mert a tartalma miatt legjobban szeretnők az egészet közölni. Tüüyet nem felejtettem el az ös-.zes tanulmányaim közül, az összes előadások közül a legmélyebb benyomást nemcsak én reám, de emlékszem, az iskolatársaiiu közül is a jó hitoktatónak tanai, tanításai tették. Ezeket megtartottam az életen át élénken, ha ezek ellen vétek, azt ma is tudom, hogy vétek, ezek engem rosszra, soha sem ösztökéltek, sok rossztól visszatartottak. Azért azt mondom, hogy a hitoktatást, nem sokallom és nem mondom, hogy el kell törölni, hanem ellenkezőleg, ba tőlem függne, gyarapitanám. Mert tudom, akiben él a hit, él a tisztelet a tekintély iránt, tekintély nélkül pedig államot- fenntartani nem lehet. S most lássuk gróf Zichy János válaszát is: Aki politikai multamat ismeri, egy percig sem kételkedhetik felfogásom tekintetében, mert én határozottan azt HZ elvet vallom, hogy H felekezeli hitoktatást az iskola minden fokozatán ápolni okvetlen szükséges, (Élénk helyeslés), mert az iíjuság erkölcsi érzékét intenzivebbé tenni és az erkölcsig nivóját emelni másképpen alig lehet. (Élénk helyeslés és taps.) De eltekintve ettől, imperative parancsolja ezt az 1868. XXXVIII. és az 1907. XXVII. t-cikknek 17. §a is, amely azt mondja, hogy minden iskolának és minden tanítónak feladata és kötelessége az ifjúság lelkében megerősíteni és kifejleszteni a valláserkölcsös gondolkozást. S ezek után a tárgyilagos olvasóhoz fordulunk. Vájjon nem a legtisztább társadalmi morál szavai ezek ? Vájjon nem ez-e a becsülot, a tisztesség és a polgári erények szava ? Ez lenne hát a rothadás ? Hát akkor mi a testi-lelki épség szerintünk, amely ügyebár a rothadás ellentéte ? Talán csak nem az, hogy lopni jó, csak rajta ne csípjenek érte, hogy a gyilkosság kellemetlen, főként annak, akinek elvágják a nyakát! Szóval a fehér változott feketévé, de csupán azért, hogy a mellette álló fekete világosabbnak tűnjék fel. Ez a kritika és a lelkiismeret csődje. No meg még valami, az a bizonyos szabadkőműves krampusz, amelyik, mig csak ilyen eszközökkel dolgozik, csupán csak arra való, hogy vénasszonyokat ijesztgessen halálra. Sok szó esik manapság az uj ságokban és a közéletben a titokza tos páholytestvérekről és csak nagyon kevesen találják el a .*. közepén a lukat, ahonnét négy felé lehet feszegetni őket. Bolondos egy szerszám az a vakoló kanál, amelyik mihelyt valamely tollas ember (iró) kezébe kerül, a forgatóját oktalanná és nevetségessé teszi. A nagy páholyok már rég felfedezték azt a tudományt, hogy hogyan lehet ágyúból en gros verebekre lőni s ezért minden kirohanásukban túllőnek a célon. Magyarázó példa a fenti szemelvény. Rakovszky István tényleg a legbecsületesebb, erkölcsösebb dolgokról beszélt s azt feltüntetik mint rothadást, züllést stbit. Szép, szép, csakhogy az olvasónak is van józan esze és ha megfeszül, akkor sem talál fekete pontot az egész beszédben, a formájában, a céljában. És mit mond ilyenkor a józan ember ? <— Már megint fenekednek a szabadkőművesek s már megint nincs igazuk !> Az ilyen kirohanás, legfeljebb, ha eljut addig a műveletlen tömegig, amelyik meg van spékelve anarchiával, ott okoz frenetikus tetszést; — no de azt meg máj tudhatnák a, malteros ládában, hogy a misera plebs sem nem szoroz, sem nem oszt. De szoroz és oszt a polgár ; csakhog}' annak meg — itt a baj — van józan esze ! Ezért nem ér az egész szabadkőművesség, páholyostól, zártszékestől és kakasülöstül együtt egy hajító fát se ! Ugy hallom, hogy Keszthely is tömve van, szinte zsúfolásig szabadkőművesekkel, akik a nagykanizsai <Munka> páholyhoz tartoznak,amelynek fő mestere, Szalai Sándor tanító. No és mit müveitek eddig ezek a szabadon kőmiveskedő urak ? A választáskor elhánytak egypár tégladarabot, megrágtak egypár becsületet, de ba közéjük ütött ember, lapultak, mint a malter. Pedig kérem ezzel a taktikával zöldágra vergődni bajos. Semmi sem volna jobban a fogamra, mint az, ha nem duhaj személyeskedések terén, hanem a gondolat és elv minden fegyverével egy kis egészséges birkózásra invitálhatnám meg őket. Persze, hiába remélek, a malter nem válik vizzé s a