Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-23 / 43. szám

4 BALATONVIDÉK 1910. október 2. váltóra, kötelezvényre stb. Ebből 1909 nyarán fennállott még 57.300 korona, tehát köiülbe ül egynegyed része, visszafizettetett háromnegyed része. A visszafizetés teljesítésekor 69000 kor. nagyobb, 74.000 korona pedig egész kis törlesztésekkel eszközöltetett. E kisösszegü — 10—20 koronás — visszafizetések bizonyára elkallódtak volna, ha nincs nyitva az ut a törlesztésekre. Ha azt nézzük, hogy e kölcsönökből mennyi az, amely 1905 előtt köttetett, látni fogjuk, hogy a geszti szövetkezet 1900-tól 1905-ig folyósított, 102 000 korona kölcáönt ebből fennállott tavaly nyáron 9000 korona és visszafizettetett 92.000 kor , ebből nagyobb törlesztésekkel 44.000 kor., apró cseprő kis tételekkel 45.000 korona fizettetett vissza. Ebben rejlik a szövetkezet áldásos hatása a törlesztéseknél. Másik előnyös oldala, hogy hozzáférhetővé teszi a közönség számára a takarékbetéti üzletet és hozzászoktatja a közönséget,, hogy ha csak 5 forintja van is, amelyre nincs szüksége, azt a szövetkezetbe t^szi, olyan helyre, ahol pénze biztos helyen van. A takarékbetéti ügyletek fejlődése igazán olyan, amely megérdemli a fáradozást. A geszti hitelszövetkezetnek takarékbetétje jelenleg 110.000 korona. Pedig Geszt nem mondható nagy községnek, de a lakosság szorgalmas és látva a szép eredményt, mindinkább a takarékosság felé törekszik. Az eredmény elég szép akkor is, ha az összes biharmegyei szövetkezeteket tekintjük, mert ma már ott állanak, hogy a 73 szövetkezetnek összesen 6 ós fél millió koronát tevő szükségletéből (váltó és kötvénykölcsön kintlévőség) a szövetkezetek több mint felét saját, pénzerejükkel fedezték. Ez adatokat azért emiitettem fel, mert azt gondolom, hogy ezek buzdításul szolgálhatnak és serkenteni fognak mindannyiunkat a szövetkezetek irányításánál, hogy egészséges mederben haladva, a jövőben még fényesebb eredményeket tudjunk felmutatni. Kérem is önöket, járjanak elől a szövetkezeti eszme terjesztésében ! Vigyázni kell azonban, hogy nemes hivatásunk ne olyként gyakorolta^sék, hogy az illető községben hamar összeharangozzuk egy szövetkezet létesítését. Ha helyes irányba akarjuk terelni a szövetkezetek ügyét, alapos munkát kell végeznünk, mert minden olyan intézmény, amely embertársaink életviszonyainak előbbvitelére törekszik, lelkiismore es, hozzáértő és alapos munkát igényel. Különösen az utóbbit emelem ki és arra hívom fel figyelmüket, hogy a községi lakosságnak azokat a rétegeit is igyekezzenek az eszme javára megnyerni, akiknek alapjában véve nincs szüksége hitelre. Eddig sem találtam siket fülekre a vagyonosabb lakosoknál és a községek polgárságának szine-java belement az ügybe és odaadóan vet e kezébe a vezetést. Ne sajnáljuk tehát sem az időt, sem a fáradságot, mert munkánk megtermi a maga áldásos gyümölcsét ós a késő utókor is áldani fogja azokat, akik az intézménynek első zsenge alapjait lerakták ! * * Aki ennek a liberálisan gondolkodó politikai férfiúnak a beszédjén tűnődik és elfogadja Zichy János grófnak, a mostani kultuszminiszternek Egerben elmondott beszédjét, amely körülbelül abban sarkallik, liogy az ideális liberálizmus nem az, amely mások anyagi és erkölcsi javainak az elvételével és a lerongyolásával akarja felépíteni a maga becsülését, akkor ugy gondoljuk, hogy e két férfiúnak a gondolatvilága elég adatot nyújt, hogy Zalavármegye munkát és politikát egyaránt mivelő közéleti férfiai lelkébe is sugárként hassanak be. Azok a férfiak valóban a <munka* jegyében dolgoznak ós a munkát magát nemesen és ideálisan fogják fel és mint az üstökös, fénykévével világítják be a követendő utat. A mi kis városunk se sokkal nagyobb mint Geszt és itt is van egy szövetkezet, amely mult vasárnap délelőtt szintén a nemesen felfogott munkát szolgálta és amelynek célja eddig sem volt más, mint amit Tisza a fen« tebb idézett beszédében elmondott. De tovább is ment. Nem elégedett meg azzal, hogy csak olcsóbb pénz nyújtásával szolgálja a kisiparos és a gazdaosztály érdekeit, hanem megtette azt, amit eddig nem igen sok felé láttunk ebben az országban, hogy a természetes szaporodás következményekép a falvak lakosai közt beálló földszükségletet szövetkezeti bérlet alakjában is szolgálja és mint ilyen megragadta a kedvező alkalmat, hogy a Festetics Tassilo grófnak az igazán nemos liberális idealizmusát és nemes szivének jóságát olyan értelemben állítsa be a környék lakosságának életérdekei megvédésére, amely legmélyebben vág be nemcsak a liberális felfogás tiszteletébe, hanem annak a nagy érdeknek a szolgálatába is, amely mindenkor a legkiválóbb hazafiak programmjában állott : A népnek munkával ellátása és ezzel a boldogulásának a biztositása. Ennek a folyományakép jelentek meg vasárnap délelőtt a Festetics grófi palotában a szövetkezet igazgatósága és a bérlő falvak elöljáróságának tagjai számszerint 86 an a körnj'ék falvaiból, hogy élőszóval adjanak kifejezést O excellenciája ideális liberálizmusáért és azon jóságáért, hogy szövetkezeti felfogás alakjában kegyes volt szolgálni a környék földmives lakosságának érdekeit és ezzel mintegy dokumentálja a szövetkezet igazgatósága, hogy a becsületes <munka> jegyében áll és nem célja, hogy frázisok szó3ásmódjával szolgálja a társadalom széttagolását, hanem inkább a tisztes munka megbecsülésével a különböző társadalmi rétegek összetartozásának szükségét hirdesse. És amikor ezt irjuk, akkor nem csak Tiszának Greszten elmondott született szegény embernek és miért nem koronás királynak, akinek hetedhét országra szóló birtoka van. Aztán az a szegény ember nem nyugodott, törte-marta az eszét, hogy mért született ő szegény embernek, mér nem koronás királynak és addig törte a fejét

r mig egyszer a fejéből fehér madár röppent ki, nem nagyobb, mint a tarkatollu cinege ; az a fehér madár aztán elejbe ült az asztalra, amelyen csak csorba korsó meg száraz kenyér volt mindétig. Aztán csicsergett csicsergett, hogy hogyan lehet a szegény emberből királyfi, aztán meglebbentette szárnyait és röpültröpült olyan lassan, hogy a szegény ember utána siethetett ós egyszer csak valami nagy sziklánál leszállott. Azon a sziklán volt kicsike repedés, amelyet a moha egészen befogott ; azt a mohát a fehér madár lecsipkedte és megint csicsergett a szegény embernek, hogy nyúljon bele a szikla nyílásába. Belenyúlt és akkora kulcsot húzott ki belőle, mint a ládafia kulcsa. . . Oh, sok volna leírni, hogyan találta meg a szegény ember a mesebeli országnak á kapuját és hogyan nyitotta ki azzal a kulcscsal és hogyan lett benne koronás király. Sok volna elmondani, de a Márkus Ádám az elmondta és ilyenkor csillogott a szemé és bizonyította azoknak az embereknek, akik hallgatták, hogy ez a mese éppenséggel nem is mese, mert nem lehetetlen, hogy a szegény emberből király ne lehetne. Ilyenkor persze, titkou, mindig maga-magára gondolt a Márkus Ádám. * Történt, hogy beköszöntött az aratási idő bizonyos alkalommal ; a szegény embereknek nehéz munkaideje, amelyhez az Isten kiváltképen jókedvet szokott adni a munkásembernek. Tudjuk, hogy a magyar gyönyörű nóta sohasem hangzik föl olyan szépen, mint épen aratáskor. A Márkus Ádámot jó markos és hosszukaru legények fogták közre, akik hatalmas rendet vágtak olyan lüktető szép tempóval, mint az óramutató a hogy jár. És a Márkus Ádámnak győzni kellett velük ós nem maradt idő neki a gondolkodásra. Hanem mikor dél meg este jött, akkor bármily fáradt is volt, tartotta szóval a nagy aratóbandát. Egyik nap azonban — kegyetlenül szurón tűzött a nap — a Márkus Ádám elhallgatott. Nézett maga elejbe és az orcája ugy gyulladt ki, mint a katlan alá ha al'ja gyújtanak. Fogta, fogta a fejét ós azt mondta, hogy kalapál benue a fájdalom. Akár hitték neki, akár nem ! — nem volt ereje a kaszát kezébe venni. Az aratógazdának mit volt mit tenni ? kiállította a munkából és a jólelkű aratótányok leveles-ágyat vetettek neki a hüs erdő szólón, ahol épen arattak. Elfeküdt a Márkus Ádám és bekötötték a fejét hidegvizes ruhával, amely gőzölgött a feje forróságától. Dobálta, hányt,avetette magát és nehezeket sóhajtott. Beszélt is olyanformán, hogy se eleje, se vége nem volt a szavainak és azt mondták, hogy fantáziál Estefelére orvost is akartak neki hozni a tanyára, de ekkorra csöndesült a vergődése ós bár forró volt egész testében, ' mégis nyomasztó, csöndes alvása lett. A láza valahogy csillapult, de annyira tartott, hogy álmaiba belejátszon és álomlátásait szinessé tegye. A mesél elevenedtek meg előtte, arról a kis fehér madárról, aki megmutatta neki a mohos sziklahasadókot és a hasadékban a tündérforma királyország kulcsát. Olyan igazán igaz volt ez, hogy nem is mehetett álomszámba. Mert látta álmában, hogy az ország, amelynek kapuja kinyilott előtte, nem valami tündéri, hanem olyan, mint a mi országunk. Szolgák vették körű

1, valódi emberek és fényes, aranyos és drágaköves ruhát adták rá ós drágaságos hintóba ültették és valóságos fehér lovak repültek előite ós vitték a királyi várba. Tudta, látta, hogy, hogy mindez igaz és minden az övé, ami körülötte van, sőt jöttek hozzá aranysujtásos katonák, magasrangu nagyurak és bókoltak előtte ós «uram királyomnak* szólitották. O pedig csectentett a nyelvével és azt mondta : ez aztán az élet és nézett ti-tu, hogy nem látják-e ezek az urak szégyenfejére a szegényes kaszáját, tokmányát, mi egyebet. De az bizony nem volt körülötte, hanem csak drágaságok és szépségekj Minden szép volt ós nagyszerű, ugy, hogy mámorossá vált a sok gyönyörűségtől és kedvo lett volna gyerek módjára ugrálni. Aztán pedig majdnem összecsapta a kezét a csodálkozásában, kogy még mindig nem jutott eszébe valami finomat lakmározni. Alig intett, egyszerre — ugy, hogy a tündérországok felől álmodá — drága edényekben fényes inasok szolgáltak neki. Ámde feltűnt, hogy a főudvarmester, vagy Isten