Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-09 / 41. szám

XIV. évfolyam. Keszthely, 1910. oktöber 9. 41. szám. BALATONVIDÉK MEGJELENIK HBTBNKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat a szerkesztőség címére, pénzesutalványokat, hirdetési megbí­zásokat és reklamációkat a kiadóhi­vatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. Egész évre Fél évre . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: . 10 K. — f. Negyedévre . . 2 K. 50 f B K. — f. Egyes szám ára . . . 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Amerikai életkép. Az amerikai kath. magyarság hitéletére élénk világot vet ez a bő­séges tájékoztató, amit egész terje­delmében egy amerikai levél alap­ján vettünk át : Rev. Smith. Amerikai életképek néha odaát az óhazában is észlelhetők. Egy ilyen kedves, csinos, az ó­liazai hazafias sajtót és a közvéle­ményt valósággal elragadó amerikai életkép játszódott le a minap a bu­dapesti belvárosi plébánia templom­ban. Tapsolt neki az egész óhaza. Ha jól emlékszünk, Rev. Hutchin­sonnak hivták azt a fiatal amerikai papot, aki a budapesti szeminárium­ban végezte el a theologiai tanul­mányait és ugyanott felszenteltetvén, a belvárosi plébános segédkezése mellett elmondotta az első miséjét nagy és kiváló érdeklődő közönség jelenlétében. A nagy érdeklődésnek az volt a magyarázata, hogy amerikai em­ber lévén az uj pap, gondoskodott róla, hogy élete története, múltja, jelene és várható jövője meg legyen irva idejekorán a budapesti lapok­ban. A közönség igy megtudta, hogy az a fiatal amerikai pap azért vé­gezte a budapesti szemináriumban a tanulmányait, hogy megtanuljon magyarul és az után visszatérve ha­zájába, Amerikába, ott az amerikai magyarság egyik lelkipásztora le­gyen. Az előkelő közönség soraiban ott volt Amerika bndapesti főkon­zula is. Eszébe jutott-e neki is az, a mi nekünk jut az eszünkbe a Budapes­ten lejátszódott amerikai életkép hatása alatt, nem tudjuk. De mél­tán eszébe juthatott és akkor méltán mosolyoghatott. Nem máson, csak a budapesti és az óhazai közvélemény naivitásán és felületességén. Magyai-, vagy mondjuk abból a sovinista magyar szempontból ki­indulva, amellyel szokott évtizedek óta Ítélkezni az óhazai sajtó és köz­vélemény az amerikai magyar ügyek felett, el sem képzelhető az ameri­kai magyarság életében —- Ellis Is­land nyelvén szólva — kevésbbé <kivánatos elem», mint az ájris­amerikaiból csinált magyar pap, a kit az ő ájris-amerikai püspöke ne­veltetett Magyarországon amerikai magyar pappá. A ki csak némileg is ismeri a viszonyokat és embere­ket, tudja, hogy az az egy-két ame­rikai megyés püspök, a ki pár év óta egy-két növendék papját Ma­gyarországon nevelteti, ezt a saját szempontjából nagyon helyesen egye­dül azért teszi, mert az egyházme­gyéjében szükség van a magyar hi­vek részére magyar papra, magyar papot pedig a magyar püspökök az amerikai magyarságnak immár nem igen adnak. Az a hartfordi, vagy trentoni ájris-amerikai püspök nem a magyaroknak akar kedvezni ezzel, hanem egyháza érdekeit akarja ez­által józanul és becsületesen szol­gálni. A magyar híveknek például gyónniok kell. de ha nincs magyar pap, aki megértse a gyónásuRat,. nem gyónhatnak. A hartfordi püspök tehát, nem kaphatván Magyaror­szágból magyar papot, praktikus amerikai észjárással felpakolja ogy­két kispapját és küldi őket át Ma­gyarországba magyarnl tanulni. A magyar hiveit végre sem hagyhatja A B ALATON V lllEK T ABC A JA. Egy modern mindenttudó. Semmi sem jellemzi jobban a mi ko­runkat, mint az az ellentét, amely a mű­velt embernek ismeretköre és a mindenna­pos szükségletté vált ismeretek óppant ki­terjedése között van. Az embert arra hajtja a szükség, hogy többé-kevésbbé egyoldalúan képezze ki magát, ha a maga életpályája dolgaiban teljes és biztos képzettséget akar szerezni. A tudományok többi területeit kénytelen elhanyagolni, a polihisztor ma már körülbelül a lehetetlenségek sorába tartozik. Viszont azonban az élet mind­untalan vet fel olyan problémákat, melyek megoldásához okvetlen szüksége v»n min­denkinek szakmájától távoleső ismeretekre Ezt az ellenmondást a modern ember ugy egyenlíti ki, hogy tart magának a könyvespolcán saját külön mindenttudót, a ki tud mindent, a mire gazdájának szük­sége lehet és gyorsan, könnyen, megbízha­tóan ad meg minden fölvilágosítást min­den főimet ülő kérdésre. Ez a mindenttudó — mindenki kitalálhatta — a lexikon, ez a modern életet jellemző könyv, az em­beri művelődés ereduiényeiuek a minden­napi élet számára való feldolgozója. Nagy kulturáju nemzeteknél a lexi­konnak különböző típusai fejlődtek ki, a feldolgozás módja, a terjedelem stb. kü­lönbségei szerint s egy-egy nagy lexikon valóban enoiklopédiája szokott lenni az egész emberi művelődésnek. Nálunk azon­ban jóformán csakis a nagy, számos kö tetre rugó lexikonok alkotása irányában haladt a fejlődés. Tudjuk, hogy az első erőfeszítések ebben az irányban még a mult század első felében történtek, de si­kerre csak a legújabb időben julott az ügy. Csaknem teljesen el volt azonban eddig hanyagolva egy másik lexikon-típus, amelynek pedig gyakorlati hasznossága ta­lán fontosabb a nagy lexikonokónál is : a kisebb terjedelmű, de óp azért könnyeb­ben kezelhető kézi bxikon. Mindenki tapasztalhatta, hogy mikor hirtelen egy adatra, egy tényre vagy sür­gős felvilágosításra van szüksége, a nagy lexikon célszerűtlennek bizonyul, mert a cimszók roppant tömkelegében idő kell, a mig rábukkan a keresett címszóra s ha megtalálta is, oly bő ós hosszas ismerte­tést talál, amely inkább tanulmányozásra való, mint a gyors, pillanatnyi tájékoztatásra. Ez adja meg leginkább a kézi lexikon szükségét. Munkám vagy olvasmányom köz­ben fennakadok egy adaton, amelyet nem ismerek, pedig nélküle nem haladhatok tovább. Arra azonban sem időm, sem nyu­galmam, hogy az illető tárgyról hosszas értekezéseket olvassak Csak azt az egyet­len adatot keresem, amelyre szükségein van, hogy aztán tovább haladhassak. A nagy lexikon a maga túlságos bőségével nem ilyenkorra való, itt a kisebb kézi lexikon segit, amelyben hamar megtalálom, a mire szükségem van és azonnal rábukka­nok arra az adatra, amelyet keresek, a nélkül, hogy fölöslegesen töltenem kellene az időt. A nagy lexikon bővebb felvilágo­sításai elmaradnak egy nyugodtabb órára. A nagy lexikon tulajdonképen encik­lopédia, amely teljességre törekszik s ezért felölel minden olyan részletet is, amelyet az ember sohasem keres a lexikonban, mert nem szükséges keresni, úgyis tudja. Talán még az elemi iskolábnn tanulta meg. Mi szükség van arra, hogy ezek is benne le­gyenek ? A nagy lexikon, a maga elméleti teljességre való törekvésében, nem hanya­golhatja el az ilyen részleteket, a kisebb kézi lexikon azonban, amely csupán gya­korlati célokra törekszik, bátran ellehet és el is van nélkülük, mollőzi őket, mint fö­lösleges ballasztot, amelyet úgysem keres benne senki, tehát nem is nélkülöz senki. Az ilyen kézi lexikon praktikus hasz­nálhatóságát kipróbálhatta mindenki. Ha megvan is könyvszekrényemben a kézi lexikon mellett a nagy lexikon, mindig a kézi lexikonhoz fordulok előbb s csak ha nagyon bő felvilágosításra van szükségem, fordulok n nagyhoz A kézi lexikon jobban a kezem ügyébe esik, állandóan ott tartha­tom íróasztalomon, megtalálni benne, a mit keresek, alig keiül több időbe, mintha megnézem az órámat. Ilyen mindig kezünk ügyébe eső kézi lexikont ad ki most. a Franklin-társulat. Cime : A Franklin Kézi Lexikona. Szerkesztésének irányító oka az, mindenből csak annyit vettek fel bele, a mennyire az embernek csakugyan szüksége, amennyit csakugyan keres a közönség a lexikonban. Minden fölösleges dolgot el-

Next

/
Thumbnails
Contents