Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 27-52. szám)

1910-10-02 / 40. szám

XIV. óvfoiyam. Keszthely, 1910. október 2. 40. szám. BALATONVIDÉ F^olitiKai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kézilatokat a szerkesztőség cimére, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a kiadóhivatalba kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 í Nyilttér petitsora 1 korona. Iparügyek. Sajátságos helyzete van városunkban ennek az ide cimül felirt fogalomnak. E rövid pár betűs szó, mint valami Pandora szelencéje magában rejti mindazt a sok sorscsapását, amit a legújabb kor zuditott az ország nyakába, politikát, klikk uralmat, osztálygyülöletet; csak épen azt nélkülözi, ami benne az egyetlen jó és tiszteletreméltó lenne: az ipart. Legyünk egészen őszinték ; — ezen a téren ugyancsak pogányul vagyunk eleresztve. A fogyasztó közönség nincs megelégedve az iparosokkal, az iparosok nincsenek megelégedve foglalkozásukkal s e sok elégedetlenséget egyetlen politikai jelszó van hivatva lecsendesíteni a bizakodók lelkében, — az önálló vámterület. Az önálló vámterületet azonban a politikusok sohasem fogják megcsinálni, ez a feladat vagy az iparosokra marad, vagy eltemetődik, mint sok más illúzió. Mert volt ám már Magyarországon önálló vámterület ! Tekintsünk csak vissza a múltba. Nem kellett akkor határzár, mert volt becsületes, józan nemes ipar, amelyik nemcsak hogy kiszorított minden idegen be hozatalt, sőt Európai piacot teremtett magának. A magyar ipar aranykora volt ez, amit nem a szocialista apostolok teremtettek meg, hanem a magyar iparos. Gyönyörű idők voltak ezek, a céhek keretében. Amikor minden város országos liirre emelt egy-egy iparágat. Amikor még voltak miskoltzi tsizmaziák, szögedi paputsosok, tordai kalátsosok, kolosvári takátsok, somogyi tsutorások s e kisebb iparágak mellett az ipar főrendjei, akik Svédországig utaztak fel vásárokra. Krakkóban külön utcája volt a magyarországi pénzváltóknak; — a lengyel király, amikor a párisi udvarnak küldött ajándékot, gyulafehérvári ötvösöknél rendelte meg az ékszereket ;, egy kolozsvári ötvös mester valóságos ügynöki irodákat tartott Amsterdámban, hogy indiai drágaköveket vásároljon ; a dunamenti gabona kereskedőknek milliókra tehető nyilt hitelük volt nagy Németországban, s a balatoni borokat a földközi tengeren át szállították Londonig. — Aranykor volt ez ; noha a politika százszorta gyengébb lábon állott, mint ma, de erős volt az ipar ! Nem volt ám az csoda, hogy a magyar iparnak ekkora becsülete volt ! Amit ugyanis a régi magyar iparos elkészített, az nemzedékek során kitartott ; de rá is ütötte a mester «mester-jegyét» minden darabra, mint valami nemesi cimert. A külföldi muzeumokban nagyon sok ilyen magyar mesterjegyü műdarabot láthatunk. E mesterjegyekről jut eszembe, hogy van a birtokomban egy palacsintasütő, kovácsolt vasból készített konyha szerszám, ami időközönkint háztartásomban a tűzhelyre kerül, valahányszor szükség van rá. Nyelében H. H. betű és egy kígyó alakja képezi a mesterjegyet oly gonddal és figyelemmel beleütve, mintahogy a fináncos szokta a gyűrűkbe verni az aranypróbát. És ez a palacsinta sütő generációról generációra száll a családunkban és több mint. százötven esztendeje sütnek benne palacsintát. Most pedig leveszem a kalapomat, szóllván : cnézzétek ezt a palacsinta sütőt, a nagy magyar ipar becsülete tükröződik vissza belőle!* így beszélvén újra felteszem a kalapomat, mert amiről most ezután A BALATONVIDÉK TAHCAJA. Újságírás Tennessee-ben. Mark Twain elbeszélése. (Vége.) A főnök azt mondá : — Ez bizonyosan az ezredes. Már két napja várom. Most mindjárt itt lesz. Igazat beszólt. Egy pillanattal később megjelent a küszöbön az ezredes, kezében egy dragonyos revolvert tartva. Igy szólt: Uram ! Azzal a gyávával van szerencsém beszélni, aki ezt a penészes lapocskát szerkeszti ? — Abban a szerencsében részesülÜljön le uram. De vigyázzon a székre, mert csak három lába van. Ugy hiszem, ama hencegő gazemberrel, Blatherskite Tecnmzeli ezredessel van szerencsém szólni? — Az vagyok. Egy kis dolgom van önnel. Ha van ideje, megkezdhetjük. — Be kell fejeznem egy cikkét az erkölcsi és szellemi fejlődésnek Amerikában való fölháboritó előmeneteléről, de nem sürgős. Tessék elkezdeni. E percben mindkét pisztoly hallatta vad durranását.. A főnök elvesz

1 ette hajának egy fürtjét, az ezredes golyója pedig az én combom húsos részében fejezte be futását. Az ezredesnek bal válla kissé horzsolódott. Újra tüzeltok. Mindketten elhibázták az emberüket, de én megkaptam a részemet, t. i. egy lövést a karomba. A harmadik lövésre mindkét ur könynyü sebet kapott, nekem pedig a bütyköm horzsolódott meg. Erre azt mondtam, hogy tanácsosnak tartanám egy kissé kimenni és egy kevés friss levegőt szivni. Mivel itt magánbeszélgetés folyik, én kiméletességből nem tartom helyesnek tovább bennma radni. De mindkét ur fölkért, hogy csak maradjak nyugodtan a helyemen és biztosítottak, hogy épen nem vagyok utjokban. Eu más véleményben voltam. Azután elbeszélgettek egy darabig a választásokról s az aratásról. Ezalatt én bekötöztem sebeimet. Azonban a tüzeiés nem sokára nagy élénkséggel újra megindult és minden lövés tnIáit, de el nem hallgathatom azt a megjegyzést, hogy hat lövés közül öt nekem jutott. A hatodik az ezredest halálosan megsebesítette, ki ismeretes humorával azt a megjegyzést tevé, hogy, most «jó reggelt> kell kivánni, miután fönt a városban dolgai vannak. Azután tudakozódott a sírásóhoz vezető ut felől s eltávozott. A főnök hozzám fordult s igy szólt: — Egy társaságot várok hozzám ebédre ós intézkednem kell a fogadtatás felől. Igen lekötelezne, ha a korrekturát átnézné és a klienseket szives lenne kiszolgálni. Azon gondolattól, hogy ilyen klienseket kiszolgáljak, egy kissé összeborzadtam ; de a lefolyt ágyúzás következtében, mely még most is a fülemben csengett, annyira megzavarodtam, hogy e kívánságra válaszolni sem tudtam. O folytatá : — Jones 3 órakor lesz itt ! — Korbácsolja meg ! Gillespie talán hamarább beszól ; — dobja ki az ablakon Fergusson vgJ u®gy órakor jő ; — fújja el a méosesét. Azt hiszem, mára ez az egész. Ha marad ideje, irjon egy tüzes cikket a rendőrségről : — adjon egy pár pilulát nyelni a főfelügyelőnek. A korbácsok itt vannak az asztal alatt, a lövőfegyverek az asztalfiókban, — lőszer amott a sarokban — vászon és kötőszer ama fiókban fönt Ha valami emberi dolog történnék, menjen le Lancethez, a kirurgushoz. Ö hirdet a lapunkban : — «kiegyenlítjük vele a számlánkat.*