Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-03-27 / 13. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. március 27. 13. szám. BALATONVIDÉK I >1 i l i K;ii lietilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérlink. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 I 20 £ NyiJLttér petitsora 1 korona. Húsvét. Az egész keresztény világ ünnepi diszben, áhítattal lelkében ünnepli az Ur fiának, Jézusnak feltámadását, Húsvétnak ünnepét. Harmonikusabb, szebb, pompásabb ünnepe nincs a tavasznak, mint épen a Húsvét. A szent szózat : «Jézus feltámadt !> — keresztül zug az egész világon, gazdag és" szegény, boldog és boldogtalan, szerencsés és sorsüldözött egyaránt érzi e napon a vallás jóleső melegét és végtelen, megmagyarázhatatlan nyugalom tölti el a lelkeket. A feltámadás reménye a mai ünnepnapon fáklyaként ég a szivekben. Feltámadunk mindnyájan ! Az elcsüggedt, az élettel békételen emberek ma megbékülnek. Ma nem panaszkodik senkisem. Az Ur fia feltámadt és fel fogunk mi is támadni ! A nagypéntekre következő vasárnap harangzugása ujjongva hirdeti : alleluja, a meggyötört, az elkinzott, a brutálisan üldözött, a meggyilkolt és eltemetett eszme mégis diadalmaskodott, ellenségeit megalázta, a tudatlanságnak, a gonoszságnak szikláját a sirról elhengerítette, dicsőségesen feltáma,dt és ellenálhatatlan erejével meghódította a világot. Sokszor bebizonyult azóta, hogy az igazságnak az elnyomatás nem árt, sőt erejét fokozza ; szinte szüksége van rá, hogy ellenkezésre találjon, mint a hogy a fény ís csak az útjában álló levegőhullámokon át képes beragyogni a mindenséget. Nem is félt az eszme soha az akadályoktól, sőt kívánta, kereste, mert a küzdelemben erősödik és ellenfél nélkül győzelem nincsen. <Da, Domine persecutiones!> Adj, Uram, üldöztetéseket, kiált fel az egyházatya, mikor a kereszténység első századaiban a bitéletet tespedni látja. Az erkölcsi világrend eg3'ensulya szükség8zeriileg ellentétes elemekből alakul. Jó és ross^, fény és árny, igazság és hazugság, magasság, mélység, nappal és éjjel szüntelen hullámzásban nivellálódik, vég nélkül való tusában haladva egyre feljebb eg}

7es fokain a Tökéletesség szédületes lépcsőjének. Hányszor sziszegte már oda Lucifer az Urnák : Győztél felettem, mert az végzetem, Hogy harcaimban bukjam szüuteleu, De uj erővel fölkeljek megint ! Fölkel és újra támad, de éppen ezzel ismeri el az ideál hatalmas vonzóerejét,melynek bűvköréből szabadulni nem tud, mert izgatja, bámulatra, irigységre, dacra készti, rákényszeríti. hogy vele foglalkozzék és ellene szüntelen agyarkodva, csak annál nagyobbá tegye diadalát. Hazánk történelme a jó és rossz, az igazság és hamisság örökös küzdelmét hűen tükrözi vissza. Sokszor hittük már reményvesztetten, hogy nem lesz feltámadás, mégis eljött az végtére. Az igazság diadalmaskodott a hamisságon. A hamisság, a képmutatás talán soha szemtelenebbül nem garázdálkodott, mint most. S még egyre terjed, rohamosan, mint a pestis, megrontva a levegőt, hogy mérges lehelletével, pokoli ragályával észrevétlenül megrontsa a tiszta sziveket, a felsőbb hajlamú lelkeket is. Az érzékek elzsibbadtak s jóformán nem is veszi már észre senki, hogy fertőben jár. Az emberből lassankint kiveszett a megkülönböztetés képessége : összecseréli a külszint a valóval, a jelszót az igazsággal. Ilyen levegőben meg kellett romlania az emberi jellemnek is. SziklaA BALATONVII)ÉK ÍAHCAJA. 3 ginnek l^önn^e. Pálmákat hintettek eléje Hozsannázóit a sokaság; Útjára drága szőnyegekként Terültek ünnepi ruhák. Jézus haladt közöttük némán, Orcája nyugodt — halavány. — Hogy elnémulnak a hozsannák Majd ott fenn a- Kálvárián! Egy kis gyermek volt a tömegben S midőn a menet elhaladt, A zajtól megrettent szegényke ,S ijedtében — sirva fakadt. Jézus megállt. Hozzá hajolva Csókkal csiti/á a kicsit. v — Ez ünneplés hazug zajából Csuk egy marad meg: könnyeid !... Hant ke Emil. A tigrisvadász. A legtarkább életek egyikét, amelyet, megfigyeltem, Hajagos Pista viharozta át. Ez a szó is az ő nagyotmondásaiuak választékos szótárától való. Szerette a romantikát beszédben és tettben ; mindig csak a rendkívülit, a szertelent kereste ; s ha néhány századdal korábban születik, ma a történet hősei, vagy zsarnokai közt emlegetnék. Most, amikor rágondolok : pályájának csak a kezdete és a vége áll előttem. Soha nagj'obb Pálfordulása ! Kész uie-íe. Azzal indult neki, hogy otthagyta a gimnáziumot, elment valami kadét-iskolába. Ma]d tiszthelyettes lett, kinevezték hadnagyuak és olyan lelkesedéssel viselte az egyenruhát, mintha a táborszernagyig meg sem akarna állani. Soha elszántabb huszár nem szolgált a király ármádiájában. Párbajait tucatszámra emlegették, lovas-bravurjairól legendák keringtek, aszszonyhóditásairól uj Dekameron járt szájról-szájra; Néhány év múlva mégis mindenbe b-leunt. Már főhadnagy volt, amikor elkeseredve panaszkodott nekem : — Nem ér semmit ez a katonásdi! — Hát mi kellene ? — Háború kellene ! Nekem legalább az ! Rettentő ez a tétlenség- Miféle életcél az, megnézni naponta : jól vakarták-ö meg a lovakat? Felügyelni a lovagló-iskolában ; nyakonteremteni néhány buta közhuszárt; versenyt inni az inspekcióra érkező generálissal, eh, torkig vagyok már mindezzel. Miért is szülét'em ebben a rettenetes békekorszakban I Hej, csak lennék diplomata, csak lennék valami nagykövet, teszem Oroszországban, milyen galibát csinálnék ! Ugy összeveszejteném a tisztelt államokat, hogy az európai egyensúly menten felbillenne s fenekestül fölfordulna az egész művelt és nem művelt világ. Nevet"tt maga is a naiv és bolondos óhaján. 0 Az'áii nem láttam sokáig. De tudtam, hogy levetette az uniformist. Hazament a Tátrába s ott háborúskodott, nem az ellenséggel, országok katonáival, hanem H vaddiszuókkal és szarvasokkal. Hires vadá z volt mindig, de most az ország első puskásai közt kezdték emlegetni. Minduntalan vissza kellett gondolnom rá, amikor egy padban ültünk ott uz iskolában. Olyan mérges képű, szótlan, butácska fiu' volt Hajagos Pista. Csupa súgásból felelt s a világ-csodák nem utolsója az, hogy a négy gimnáziumot átúszta. t És mégis országos tekintély lett. Hát még mikor a nagybátyja mindenét rá-