Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-27 / 9. szám

XIV. évfolyam Keszthely, 1910. február 27. 9. szám. BALATONVIDÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cirnére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 £ Nyilttér petitsora 1 korona. Milyen politikát kövessünk? Közeledvén a választások ideje, talán nem lesz érdektelen felvetni nálunk sem a kérdést, hogy milyen politikát kövessünk, hogy milyen ember legyen az, aki mellett állást foglaljon a város és a kerület választó polgársága ? Ugy tudjuk, e tekintetben igen megoszlik a nézet a választók között. Vannak, akik a választást kizárólag az országos politika szempontjából akarják megejteni, vannak, akik a személyi politika hivei s régül vannak, akik a város és a vidék érdekeit szeretnék a választás által előmozdítani. Vegyük sorra egyenként e nézeteket s lássuk, melyik felfogás hivei járnak a helyes uton, melyikhez volna legcélszerűbb tömegesen csatlakoznunk. Azok, akik az országos politika hivei, nem tekintve személyt, érdeket, pusztán meggyőződésből, elvből akarnak belemenni a választásba s egy függetlenségi jelölt zászlajának győzelemre juttatásával a honmentök táborát kívánják gyarapitani. Hogy az ily alaponi választás mily illuzorius álomjárás, azt talán nem kell a mai kor választóinak bővebben bizonyítani. Hiszen előttünk a példa a közelmúltból,, mikor a 48-as elvek diadalra jutottak s az eredmény államiságunk szempontjából mi lett ? Semmi. Sőt még annál is kevesebb, mert a közterheket illetőleg hátrafelé mentünk, mint a rák, loyalitásban pedig lefőztek a t. honmentők minden 67-es pártot. A hont épenséggel nem mentették, sőt a pártnak egy frakciója még áldatlanabb állapotot idézett fel, mint annak előtte volt. Beigazolódott tehát, hogy a 48-as politika követése nem azonos a honmentéssel s hogy e tekintetben semmiben sem áll felette bármelyik 67-es párt politikájának. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nincs szükség a 48-as politikára. Igenis szükség van rá, de most egyelőre inkább csak ellenőrzés szempontjából s a függetlenségi eszmék ébrentartása céljá ból. Aktiv szereplésének, mint a közelmúlt mutatja, még nem jött el az ideje. Addig, mig a nemzet joga legalább is egyenlő rangú nem lesz a felségjoggal, nem vállalkozhatik a 48-as politika kormányzásra, mert minden egyes lépésénél szemben találja magát a felséggel, akinek vetóján hajótörést szenved a nagy cél, a nagy nemzeti ideál, függetlenségünk megvalósítására irányuló minden törekvése. Nem látjuk tehát beigazoltnak, hogy miért kell épen nekünk, kuruc színben tündökölnünk, honmentőknek látszanunk, mikor ennek országos szempontból semmi haszna nincs. A másik nézet hivei személyes politikát óhajtanak csinálni s vele, mind hiszik, gondolják, az országosat is előmozdítják. Ok jelenlegi követünk, Batthj'ány József gróf személyéhez ragaszkodnak. Mágnás, nagy név örököse s hozzá még 48-as is. Nincs semmi kifogásunk a gróf ur személyét illetőleg; tiszteljük, becsüljük öt, de hogy nem sok vizet zavart a lefolyt két cikluson át, mig mandátumunkat viselte, azt minden becsülésünk dacára is el kell mondanunk. Városunk és a vidék ügyei iránt kevés érdeklődést tanúsított s ha nagy néha megtisztelt is bennünket megjelenésével, az 'is csak valamely hazafias ünnepély alkalmával történt, mikor is egy egy társasvacsora elfogyasztása után osztott meleg kézszoritásokban merült ki minden tevékenysége. Hogy nekünk mi fáj, mely érdekeink szorulnak pártfogásra, a felsőbb helyen való szorgalmazásra, azt a gróf ur aem tudakolta, pedig pártja kormányon volt s ha valamikor, a koalíció idején, érvényesíthette volna befolyását, de nem tette. Nincs tehát valami nagy okunk a személyéhez való ragaszkodásra sem országos, sem helyi érdekből. A harmadik felfogás hivei ugy gondolkoznak, hogy ideje lenne máimás városok példáján okulnunk s az országos és személyi politikát félretéve, a választást helyi érdekeink előmozdítására felhasználni. Ezek befolyásos, kormányon levő, vagy a kormányhoz közel álló férfiút óhajtanának képviselőül, aki a város és vidék érdekeit hathatósan tudná istápolni. Álljunk meg itt egy kissé s mielőtt ítéletünket kimondanánk, mérlegeljük az indító okokat, melyek az eszmét felvethették. Azt tudja mindenki, hogy mi szegény város vag}

7unk s még a szükségképeni fejlődéshez sincs meg a kellő anyagi erőnk. Amink van, azt mind a magunk erejéből, áldozatkészségéből teremtettük, tartjuk fenn, a polgárság fokozottabb mérvű megterheltetése árán. A kormányhatalom részéről vajmi kevés jóban részesültünk. Még legutóbb is, mikor sok-sok időmultán végre a Balatonra irányult a kormány figyelme, egyedül mi nem részesültünk e figyelem semmi áldásában. A balatoni vasút nem ért el hozzánk, kikötőnk nem lett államivá s mig Siófok2U0000 korona államsegélyt kapott vízvezetéke kiépítésére, mi eredménytelenül öltük bele keserves filléreinket az artézi kútba s még ma is elintézetlenül hever a belügyminisztériumban egy kérvényünk, melyben beruházásokra 60000 korona államsegélyt kértünk. Más városok, melyek hasonló mostoha elbánásban részesültek a kormányhatalom részéről, már rég okultak s igyekeztek a maguk részére egy-egy befolyásos követet szerezni, aki hathatósan támogathatja érdekeiket. Nézzük csak a szomszédos Tapolcát. Mig kuruckodott s kevésbé tudta megválasztani követjeit, egy elhagyatott fészek volt s ma Darányi miniszter jóvoltából intézményei után gyarapszik s kereskedelmileg a fejlődés olyan stádiumában van, hogy bennünket már is megelőz. Ott van továbbá Nagykanizsa, Kaposvár példája. Mindkét város fejlődését előnyösen mozdították elő befotyásos követjei. Csau mi nem gondoltunk eddig arra, hogy a választásokat saját javunkra kamatoztassuk. Elvek vezéreltek bennünket, azokért szálltunk síkra, bár jól láttuk, hogy ezzel sem az ország helyzetén, sem a magunkén nem változtatunK. A város jövő fejlődését szivükön viselő férfiakat ilyen s eliez hasonló gondolatok vezethették azon eszme felvetésére, hogy jó lenne nekünk is olyan követet szereznünk, aki érdekeinket kellőkép előmozdíthatná. A három felfogás közül, kétségtelenül ez utóbbi a legmegfelelőbb