Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-02-27 / 9. szám

2 i BALATONVIDÉK 1910. február 27. s a jövőben, ha attól várni akarunk valamit, nagyobb józansággal és körültekintéssel kell a választásba belemennünk. Régi magyar szólásmód, hogy az elvvel koldulni lehet menni, ha nincs a tarisznyában. Hazafiúi érzelmén és politikáján elvégre senkinek sem esik csorba az által, ha a város és vidék érdekében ez utóbbiban nem lát mást, mint kormányzati eszközt, az előbbiben pedig kötelességet s arra adja szavazatát, aki szűkebb pátriájának boldogulását, fejlődését, anyagi gyarapodását mozdíthatja elő. Ne üljünk tehát fel a jelszavakkal dobálódzó, de tenni semmit sem tudó honmentőknek, hanem vegyük elő jobbik eszünket s a város érdekében, nem ugyan elveink megtagadásával, csak egy időre való felfüggesztésével kövessük más városok példáját s ajánljuk fel kerületünket olyan férfiúnak, aki a kormányhoz közel áll s akinek hazafiságában nincs okunk kételkedni, még ha 67-es alapon áll is s akiről tudjuk, hogy befolyását akarja és tudja is érvényesíteni. Nem elvmegtagadás lesz ez, hanem egy józan, okos belátás szülte elhatározás s aki most tán követ dob ránk ez állásfoglalásunkért, az nem hű fia e városnak, mert a köz érdekében mindnyájan egyfor. mán kötelezve vagyunk elveinket feláldazni. Ezeket kívántuk elmondani, most ám tessék választani, melyik politikát kövessük a három közül? Gamma. Keszthelyi?áros és tdclé^éről a legszebb képeslenelezőlapok kaph

a* íól* Sujctnszkv (Józsefnél Keszt^e* lpen, Kossuth £ajos=utca. Nemzeti parkok. E cirn alatt a P. H. f. hó 16-iki számában Lasz Samu dr. tollából egy figyelemreméltó cikk jelent meg, amely méltán kötheti le a természet minden barátjának érdeklődését, aki sajnálattal tapasztalja, hogy a kultura, a rideg üzleti érdek miként tünteti el a természet számos olyan alkotását, melyet a természettudományi, történelmi, aesthetikai, sőt még kulturális szempontból is meg kellene őrizni. A cikkíró azt az eszmét veti fel, hogy ezeket a természeti ritkaságokat, az államnak kellene megvédem a pusztulástól, az által, hogy az ilyen helyeket megvásárolja. Fölhivja egyben a földtani intézet vezetőségét arra, hogy a megvédésre "érdemes helyekről tegyen jelentést a földmivelésügyi minisztériumnak. A földtani intézet részéről Papp Károly dr. titkár válaszolt a cikkre beigazolván, hogy ezt a földtani intézet már a cikkíró felhívása előtt megtette. A közérdekű cikkből, melyben vidékünk is érintve van a következő részleteket vettük át: • Darányi Ignác volt földmivelésügyi miniszter felhívására elődöm : dr. Lőrenthey Imre főtitkár még 1908. április bó 2-ikán fölszólította társulatunk tagjait, hogy hazánk geológiai ritkaságait jelöljék meg s irják össze Erre a felszólításra dr. Iglói Szontagh Tamás, a földtani intézetnek akkorában vezetője, már április hó 9-ikén kiadta a rendeletet a m. kir. földtani intézet geológusainak, hogy jelöljék meg azokat az érdekes geológiai vidékeket, sziklákat és barlangokat, amiknek megvédése kívánatos. Majd dr. Lóczy Lajos egyetemi tanár, a m. kir. földtani intézet uj igazgatója is megsürgette a megvédendő tárgyak kijelölését. A földtani intézet geológusaitól be érkezett jelentések valósággal az emlékek és ritkaságok kincses tái házai. Kiszakítok, ime, ezekből néhány fejezetet.* Itt aztán felsorolja a főtitkár hazánk északi, természeti szépségekkel gazdagon megáldott vidékén található, a megvédésre, fenntartásra érdemes különösebb természeti ritkaságokat, melyeknek nemcsak a tudományos világ, de a természetkedveló laikusok is csodájára járnak. Majd igy folytatja : «De nézzünk szét hazánk más vidékén is s vessünk egy pillantást a szép Balaton partjára. Lóczy Lajos, hazánk világlátott nagy tudósa azt mondja, hogy a Balatont övező bazalt-hegyeknek sehol párjuk nincs a földkerekségén. A Kisfaludy Sándortól megénekelt Csobánc, Tátika, Somló, valamint a Badacsvny, Szentgyörgy és Hegyesd bazalt-oszlopai ugy tájképi szépségüknél, mint tudományos jelentőségüknél fogva megérdemelnék a védelmet, mert a hegyoldalakba mélyesztett kőfejtők évről-évre erősen dézsmálják a kies hegyeket. Itt csak az állami beavatkozás segíthet, oly módon, hogy a kincstár a hegykupok egyes részleteit megvásárolja s örök időkre megvédi a remek sziklákat.* így megy aztán tovább az ország többi vidékein található természeti ritkaságokat is felemlíti. A cikk amellett bizonyít, hogy geológusaink megtették kötelességüket. Sajnos azonban, hogy nálunk az ilyesmire pénz nincs s igy nem igen remélhető, hogy Lasz dr. nemes intenciója hamarosan megvalósulhatna. Mint a hivatkozott cikkből láthatjuk, Darányi volt földmivelésügyi miniszter figyelmét felkeltette az ügy, de pénz liijján minden jóakarata dacára sem tehetett többet, mint sok ezer példányban szétküldette a «A természeti emlékek fentartása» cimü füzetkét, hogy a közönségben érdeklődést ébresszen irántuk s e réven vessen gátat a romboló, pusztító munkának. Hogy ez nem sokat ért, azt tán felesleges is hangsúlyoznunk. Közönségünkben nincs még kifejlődve a természeti szépségek iránti érzék annyira, hogy az esetleg birtokában levőt fel ne áldozná önző anyagi érdekből. Nagyon helyén valónak tartanok tehát, ha az egyes törvényhatóságok vennék kezükbe az ügyet s azok szorgalmaznák a kormánynál természeti kincseink megmentését. Igy pl. vármegyénk a Badacsony és Szentgyörgyhegy pusztulás érdekében emelhetne szót, melyeken már nagyim is meglátszik az emberi kéz romboló munkája s hova-tovább eredeti fenséges szépségüknek csak roncsai maradnak. Ismételten felhívjuk a Balatoni Szövetség figyelmét is rájuk s kérjük, emelje fel tiltakozó szavát a pusztítás ellen s igyekezzék megmenteni a vidék e két kiválóan érdekes természeti alkotását az enyészettől. G—a. A BALATONVIDÉK TÁHCAJA. Kal^ul^jóslaí. Egy délután, hoyy üldözött a kin, Mely érted éget, busón elbolyongtam A sűrű erdő árnyas utjain. A lomb Wzött áttört a napsugár És egy-egy égő csilcja arcom' erte, Mint hogyha csókod rám találna végre, Mit szivem már oly rég remegve vár. — lenn a magasban sűrű lomb között, Hiva a szem elöl elrejtőzött, S tekintet is csafc elfáradva jut, Szólt a kalcuk. És én kérdeztem töte: < Jósmadár, Ki bu s öröm közt járom éltem útját, A bus vándorra év még mennyi vár ?> m : negyven ötven !... És aztán olvashatta Ujjongva szállt a jóslat át a légen, Szállt szakadatlan, szállt meg nem törötten, Ah, ennyit nem reméltem! <A)ti jó> — szólottam én, <ha már a% ég A hosszú élet áldását megadja, Felelj nekem ez egy kérdésre még: Oly évet, melyben üdvöm tiszta napja Az ő szép hélc szemében ég ragyogva, Melyben az ö szerelme boldogít, S búi, szenvedést feledni megtanít — Ily boldog évet mennyit várhatok ?•» A kalcuk hallgatott. L. A harmadik. A földvári partok alatt lassan csúszik lefelé a Dunán egy gabonás uszály. A kormánya egészen üres és a hajó orrán szomorúan pislog egy olajos mécses. Bent a liajószobában ingujra vetkőzve lármázik a kormányos s valami gyűrött levélformát szorongat a markában. Szembe vele egy sápadt, beteges asszony sírdogál, a férfi pedig mindenáron agyonütni szeretne valakit. — Látod — ordítja a férfi — ez is olyan, mint a másik. Cudar bitang ez is. Selyem ruha kell már ennek is. Tőled tanulták, tőled örökölték, mert te is ilyen voltál épen. Az asszony nem felelt semmit, csak sirt, zokogott és gyűrte a kötényét. — Most elolvashatod — folytatta a férfi — hogy mit ir a lányod, a kivel olyan nagyra voltál. Olvasd el és örülj neki. A férfi letette a levelet az asztalra és dühös tekintettel nézte az asszonyt. Az asszony nem mozdult. — Hát nem hallod, hogy mit mondtam? Ide gyere és olvasd el a levelet, de ugy, hogy én is halljam, hogy te is halljad és örülhes szépséges magzatodnan. Az asszony csak nézett rá. Nem tudta, hogy tényleg akarja-e az ura, amit most parancsol. Azt hitte, hogy majd csak Levélpapírok családi díszdobozokban 1 koronától feljebb kaphatók Sujánszky József könyvkereskedésében Keszthely.