Balatonvidék, 1910 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1910-05-15 / 20. szám

8. BALATONVIDÉK 1910. május 156. A hazugság művésze. Válasz a Zalának. Vaunak művészek, kiknek alkotásait bámulva szemléli az ember s elcsodálkozik az emberi elme produktumain Vannak művészek, kik az élettelen anyagba is alkotó erejüknél fogva mintegy életet lehelnek _ kik az elme szüleményeit, oly megrázóan fönséges szavakkal rögzik meg, hogy kalapot kell emelni alkotóik előtt — s az igazságokat oly megdönt hetetlen bizonyítékokkal tárják elénk, hogy annak ellenkezőjét, józan ésszel nem állithatjuk. De vannak utolérhetleu művészek a hazugságban is ! Ezeket is megcsodáljuk, hogy hitelüket, oly könnyelműen képesek eljátszani s elég vakmerők önmaguk kérni a nyilvánosságtól a megvetésnek s utálatnak megbélyegző szemfödelót, hogy vele let.akart.assanak örökre. Ilyen utolérhetleu művész a hazugságban a «Zala» c. lap. Május 7-iki számában ostornyéllel irja le a kiskanizsaik fölvonulását Pacsáig, melynek célja volt .megdönteni a kerületben rosszakaratulag terjesztett ama hamis hirt, mintha ők gróf Zichy Aladár zászlajához hűtlenek lettek volna. A legválogatottabb valótlanságok lerakodóhelyének képzeltük a hasábot, melyen ez meg volt rögzítve s várí.uk a következő számot, hogy valótlan állításait értékükre leszállítja, de minthogy ebben azt. olvastuk — € lelkiismeretes utánjárásunk utáu is ál litjuk, hogy az utolsó betűig ugy történt a dolog, mint az előző számban irtuk» — nem tudtuk megállni, hogy ne foglalkozzunk azzal a gyárral, hol annyira bekötött fejjel jár az igazság, hogy «Íelkiisnieretes Utánjárás* dacára is oly sötét homályban marad. Kár lenne az időt vesztegetni arra, hogy külön-külön minden mondatát a valótlanság pecsétjével üssük le, — röviden végezhetünk ; tudósítójuk akkor lett volna lelkiismeretes, ha a hangzatos címek helyett azt irta volna a hasáb élére iValótlauságok teugere.i Az pedig, amit <A menet után Pacsán* c. alatt ir «Amennyire megőrizte Pacsa népe a kískanizsaiak ott tartózkodása alatt hidegvérét és nyugalmát, épp oly mértékben tört ki azok távoztával n néppárt ottani néhány csatlósa ellen a felháborodás. Illés István plébánost ós Táncos Kálmán káplánt a nyílt utcán inzultálták, fényes nappal a legbecsméilőbb kifejezésekkel és ha valaki meg nem gátolta volna az egyik legjobban feldühödött pacsai választót szándékában, ez a káplánt tettleg is inzultálta volna. Alig szállt le azonban az est, sok százra menő tömeg jelent meg a plébánia előtt, és annak összes ablakait bezúzták, miközben folyton ezt kiabálták : «Ha a pap meg a káplán nem hagynak fel a Zichy mellett való korteskedéssel, agyonverjük Őket» — a leg3zemtelenebb, kritikán aluli hazugság ! Pacsa népe arcpirító szégyennek tartaná, bogy öt azonosítják a tűzzel-vassal, házalással, terrorizmussal dolgozó főkorifeusok álta! a választások tartamára felbérelt s ez idő alatt egy kocsin járó, velük parulázó 3—4 véresszájú, szavazójoggal nem bíró alakkal, kik 2—3 szor egymás között halkan hangoztatták már a kutyák által is kiháuyt «le a csuhásokkal», <le a népbutitókkal* hangzású kifejezéseket. Arról a legjobban feldühödött pacsai választóról, ki a káplánt tettleg is inzultálta volna, ha valaki meg nem akadályozza szándékában, a hazug informálón kivül senki sem tud. Négy-öt ablak fiókot — a Zala szerint a plébánia összes ablakait — az éj homályábau fél 1-kor csakugyan bedobtak a plébánia épületen a felbérelt alakok, kik bár futásnak eredtek, kilétük s cselekedetük értelmi szerzői ismeretesek. • Minden ugy történt, amint megírtuk» mondja «lelkiismeretes utánjárás* etedményeként öntelt büszkeséggel a «Zala » Nos hát ! Könnyű pénzkereset a Zala szeikeszt.ósógének ! 1000 korona jutalmat tüzünk ki a Zala szerkesztőségének, ha a sok közül csak a következő mondata egyetlenegy állítását be tudja bizonyítani : «Alig szállt le azonban az est, sok százra menő tömeg jelent, meg a plébánia előtt és annak öszszes ablakait bezúzták, miközben folyton ezt kiabáliák : «Ha a pap meg a káplán nem hagynak fel a Zichy mellett való korteskedéssel, agyonverjük öket.» Rajta tehát. ! Sőt a pályázatban részt vohet minden pacsai, még a legdühösebb Bosnyák-párti is — hisz midőn olvasták a Zala hazugságait, még ök is megborzadtak — de a Zala nem retten meg, hisz ő ezt máskor is igy szokta! Lelkiismeretes utánjárás is valami s ennek eredménye szerint is minden ugy történt, amint megírták, tehát őket okvetlen a pályadíj nyerteseként kell majd üdvözölnünk. Tehát elő a bizonyítékokkal és zsebrevághatják a kitűzött dijat. De ha erre nem képesek, kérdjük : számiihatnak e valamikor hitelre ? Tudósítójukat pedig mindaddig hazug embernek bélyegezzük, míg valótlan állításait vissza nem vonja. Több pacsai választó. Nyugdijat a kisiparosoknak! A munkások részére hoztak szociális törvényeket : betegsegélyezési, balesetbiztosítási és több jóléti intézményt, csupán a kisiparosok azok, a kiket igeietekkel elégítettek ki sanyarú helyzetükben. Ám helyes és jó, hogy a muukásokról gondoskodtak; kell is, de amit épít a jobb kéz, ne rontsa le a bal. Már pedig ez igy van. Mert bedugultak azok a források, honnan a munkások táplálkozhatnak, mivelhogy napról uapra fogy a munkaadók száma. Es nemhogy munkást tudna tartani ós aunak kenyeret adni, hanem a maga mindennapiját is alig tudja megszerezni. Állami intézmény pedig egyáltalán nincs, amely a kisiparosokat, istápolná. Már pedig elsőrangú fontossággal bír ez az ügy, amikor azok érdekében küzdünk ós teszünk valamit, akik évtizedeken keresztül nemcsak súlyos adóval járultak állam, város, község stb. fentartásához, neveltek munkást fiaikból, hogy ujabb haszno' hajtsanak a köz javára, hanem egyúttal mindenféle más kötelességüknek is mindenkor eleget tettek. És ha olyan körülmények közé jutott a becsületes iparos, hogy már nem bírja családját felitartani, mert megölte a teher, a felcsigázott, munkabér, akkor kitől kérjen egy darab kenyeret, ha talán a betegsége is, nemcsak öregsége gátolja a napszámmunkában? Ilj'eu eset,pedig sok-sok ezer van Magyarországon. Es ha kidől a szegény kisiparos az élők sorából, ki gondoskodik az árván maradt gyermekekről ós a szerencsétlen özvegy anyáról? Senki, csak a jó Isten. A temetést is a kartársak összekönyörgött filléreiből fedezik, esetleg gyűjtenek egy pillanatnyi segélyt is. Nem meglapok, mint p. o. a bécsi szabadelvű «Die Zeit», a «Wiener Blátter*, amely a demokraták orgánuma, a «Münchener Allgemeine Zeitung*, amely ugyancsak antiklerikális lap, erélyes cikkekben siettek az agg író védelmére. Aki börtönt viselt s aztán mégis felküzdötte magát olyan polcra, bogy Schiller mellett emlegetik ; aki vagyont szerzett tollával; aki majd kétszáz kötettel gyarapította a német irodalmat ; aki ma a német stylus utolérhetleu mestere, annak nem szabad ifjúkori büueit, amelyekórt régen meglakolt, szemébe vágni. Ha már a német irodalmat nem kímélték meg ettől a botránytól, megkímélhették volna a hetvenéves aggastyánt. De a tekintólyromboló elemekre az ilyen érvekkel hatni nem lehet; a Kenyéririgység, hisz Maynak több nyelven együttvéve néhány millió kötete forog közkézen, volt szülőoka ennek a hiénaszagu sajtóhadjáratnak. Még doktori címét is kétségbevonták, azonban May bemutatta a chicagói tudományegyetemen szerzett doktori diplomáját. Hogy ezzel a csúnya hajszával mit értek el, mutatja az, hogy a pör óta May kiadói tömegesen kapják a rendeléseket, ugy, hogy a készlet teljesen elfogyván, képtelenek a May útirajzainak a szállítására. Reklámot csaptak neki s most ellenfelei is megveszik majd a munkáit. May útirajzokon kivül ifjúsági regényeket, [költeményeket, színdarabokat irt, van néhány nagyon sikerült zenei szerzeményé, igy <Ave Máriái-ját német földön mindenütt éneklik. Nincsen a német irodalomnak olvasottabb irója May Károlynál, akinek munkáit öreg és fiatal, férfi és nő, ur és paraszt, tábornok és közkatona egyforma élvezettel olvassa. Minden sorát alaposság, magas szárnyalású, tiszta stylus és erkölcs jellemzi. Hogy aztán az ilyen iró nem tetszik annak az irányzatnak, amely Zolával az élén a züllésbe hajtotta Franciaországot, amely Oroszországban a jellemtelen Arcübasevvel megingatta a társadalom alapjait, azt szívesen elhiszem. A német bíróságnak lehetett volna annyi józan esze s belátása, hogy nem engedi legnagyobb nemzeti írójának dicsőségövezte alakját a sárba rántani. Hiszen Harden Miksát elitélték az Eulenburg herceg rágalmazási perében, pedig igazat irt ; miért mentik fel azt a rágalmazót, aki hazudott s aki nem csak May Károlyon, hanem az egész német irodalmon ütött sebet. Ez a destruktív irányzat mindenütt felüti hidrafejét, ahol akad valaki, aki bátran szembe néz vele s meggyőzően hirdeti : € vissza a keresztéuység ős alapjaira, vissza a tiszta erkölcs talapzatára !» Ezt hirdette May Károly is minden sorában, rendületlenül állva a kritika s terrorizmus minden zivatara közepette. Winnetou-ban, az apach indiánok utolsó, nagy törzsfőnökében olyan ideált rajzolt elibénk, amelynél szebbet, amelynél tökéletesebbet senki nem alkotott. Megvádolják, hogy minden regényét mint saját élményét irta le, hogy utazásai a képzelet alkotta hazugságok. Ejnye német kritikus urak, tán Verne Gyula volt a holdban, avagy Jókai járt az északi sarkon, avagy Zola járt a Vatikánban, amelyről pedig csak ug3

7 irta össze kötetszámra : a hazugságokat ! ? Hol marad az irói szabadság ? Talán legközelebb majd szakszervezeti nyereggel s kantárral kell a pegazusokat felszerszámozni ? Nemde ? ! Ha a destruktív irányzat mindent monopolizált, az irodalmat nem engedjük át. Az irodalmat nem szabad szakszervezetekbe szorítani, akár tetszik, akár nem. Ebből a berlini perből sokat lehet tanulni, okulni. Ami ma May Károllyal megesett, megeshetik holnap mással. Eszembe jut, hogy egyszer a mi történelmünk egyik legnagyobb alakjára ráfogták, hogy ezüst kanalat lopott. Sőt bizonyítani is akarta, állítólag hiteles okmányokkal. De a közvélemény belefojtotta a szót. De jó, hogy nem Németországban történt, ahol megengedik a rágalmazást és történelmi s irodalmi nagyságokat odadobnak szenzációéhes csőcseléknek közprédául! A nagy német nemzet szomorú példát adott a világnak, de azért May Károly neve megmarad az irodalomtörténet piedesztálján, ahová ez a radebeuli néptanító magát felküzdötte és világhírnevét megalapította. Szomorú dolog, hogy a katholikus sajtó nagy része is rósztvett ebben a May elleni rablóhadjáratban s a protestáns Maynak, aki egész irói munkásságát a