Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-05 / 36. szám

4. BALATONVIDSK 1909. szeptember 12. maradjanak csak irott malaszt, hanem megszivlelésük után a hirdetett eszmék szolgálatába szegődve nemes ainbicióval fogjunk a keresztény restauráció társadalmat boldogitó munkájához. Ezzel az erős elhatározással búcsúztak Szeged szívesen látott vendégei a kath. nagygyűlés íllustris szónokaitól. Nagy gondolatokat, magasztos eszméket, az apostolok lelkét hevitő buzgóságot vittek magukkal, hogy ezekkel a fegyverekkel segítsék győzelemre a mindenfelé örvendetesen ébredő katholikus öntudatot. Adja Isten, hogy a mély vallásosság és igaz hazafiság jegyében lefolyt nagygyűlés nyomában keljen életre az egyház minden hű fiának lelkében a vértanuk bátor szelleme, mely szellemmel ismét meghódíthatjuk a dechrisitanizált Magyarorszá got és erősségünk leend Krisztus keresztje ! Berkenyés I. Dalosünnepélyiinkröl. A dunáulali dalosszövetség állandó bírálóbizottsága befejezte az 1909. évi május hó 1-én lejárt pályázatra beérkezett pályaművek bírálatát, és a folyó évi augusztus hó 31-én tartott állandó bírálóbizottsági ülésen véglegesen határozott, a pályaművek fölött Az állandó bírálóbizottsági (lléseu jelen voltak : Böhm Emil, Eckhardt Antal, Garay Sándor állandó bírálóbizottsági tagok. Hoffer Károly, á laudó bírálóbizottsági tag bírálatát, Dr. Dézsányi Árpád szövetségi elnökhöz küldölte be s a/ esetleges eltérések összeegyeztetése tekintetében képviseletével Eckhardt Antalt l>izta meg. Dr. Kneiffel Ferencz ügyvéd, állandó bírálóbizottsági t«g azonban — bár a pályaműveket el bírál ta és az állandó bírálóbizottsági ülésre meg lett híva, sem bírálatát, néni küldte be, sem személyesen meg nem jelent. Ró^zt vetlek azonkívül még az állandó bírálóbizottsági ülésen : Kétszery Géza szövetségi titkár, Bognár Imre és Práger Tivadar választmányi tagok. Az állandó bírálóbizottság tagjai, pnn'áu megállapították az ülés határozatképességét, Garay Sándor korelnök vezetése alatt megkezdették a pályázatok eredménye és a pályamüvek fölött való döntés megbeszélését. Mindenekelőtt megállapította az állandó bírálóbizottsági gyűlés, hogy a keszthelyi választmány által hirdetett pályázatok eredménye mind számbelileg, mind műbecs tekintetében fölülhaladja azokat az eredményeket, melyeket az előző összes mozgó választmányok pályazataira beérkezett, művek elértek. Es épen azért, mivel különösen a müdalpályázatokra beérkezett, pályaművek nagy száma és zeneileg kitűnő volta adja meg a pályázat fényes eredményét, nem volt könnyű dolga a bírálóbizottságnak, iníkor«a sok remek közül a legszebbet és legjobbat, választotta ki. Garay Sándor olvasta fel legelőször a minta és I-sö dijat, nyert dalárdák számára szerzendö uégyeskarokra beérkezett pályamüvekre vonatkozó bírálatát,, mely a következő : «Az I. csoportban, mely számra, de különösen minőségre nézve, már a dolog természeténél fogva is a beküldött pályaművek legértékesebb anyagát képezi, a választást az aránylag nagy számban beküldött kifogástalan munka szerfölött megnehezítette. Mégis a 12. számú «Mag'yar Lant» jeligéjű műben találom fel leginkább mindazon kellékeket, a melyek a kiirt pályázati felhívás kívánalmainak legjobban megtelelnek. Erőteljes, tömör, hatásos zene, szép és kifogástalau összhangositás, magyaros ritmus és ha nem is tu' nehéz, mégis LHgyobb tétjeiménél fogva igen gondos kidolgozási igényel az előadása, a mi csakis elsóreudü dalárdáknál végezhető megfelelő eredménnyel » Hasonló módon nyilatkoztuk a bírálataikat szóbelileg bejelentő Böhm Emil és Eckhardt Antal állandó birálóbizot Uági tagok is. Hoffer Károly bírálatának ide vágó része pedig igy szól : «Dijazaudónak tartom a műdalok közül, első dijjal «A hazáról> jeligéjű • Magyar laut,» cimü müvet.» Az első csoport: Műdal uiiiitadalárdák és olyanok részére, melyek első dijat, nyertek, tehát, el volt döutve. A felbontott, értelmiség, a műveltebb elem viselkedésében, modorában, beszédében többé-kevésbbé kozmopolita. Bezzeg nem igy van ez másutt. Az eredeti, jellemző angol tulajdonságok fokozottabb, kirívóbb vonásokban lelhetők fel az angol értelmiségnél, mint a köznépnél. Náluk a zenében az angol műdal sokkal jobban képviselője az eredeti angol zenének, mint a népdal Nálunk ez épen megfordítva van. Szükség lenne nálunk is ilyen magyar müdalra. Gyártják is ezeket, de nem a legszebb ós kielégítőbb sikerrel. Sok műdalt ismerek, melyek francia operett-áriák szerkezetének ós a magyar népdal motívumoknak keveréke. Elnevezték magyar műdalnak. Műdal is, az igaz. Magyar is, mert hát magyar szavakból állították össze szövegét. Dehogy olyanok-e ezek, mint aminőt a magyar múdal elnevezés alatt vár az ember, az már kétséges. A magyar műdal szövegének magyaros tárgya mellett nagyobb, raffináltabb költői alkotásnak kell lennie, mint a népdal verseinek. Zenéjének pedig magasabb zenei alkotásnak kell lenni, elhagyva a népdal primitív népies egyszerűségét, de híven megőrizve a népdalban oly szépen kidomborodó, érvényre jutó magyar ritmust, magyar motívumokat. A magyar műdalnak épugy vissza kell tükrözni a magyar lelket, teljes egészében, mintahogy megnyilvánul az a népdalban. A magyar műdalok egy része nem ilyen. A légtöbbnek szövege a modern verselés szabálytalansága szerint épült fel ; dallama pedig nélkülözi az eredeti, sehol máshol fel nem található magyar ritmust. Itt-ott felcsilláinlik bennök egy-két magyarhoz hasonló motívum, ami jele annak, hogy a szerző ismeri a magyar zenét is. Annak, aki a magyar műdalt megakarja alkotni, mindenekelőtt népdalköltőnek kell lennie, minden izében ismernie kell a magyar zenének a ku ruc notakban és a magyar népdalban megnyilvánuló sajátságait. Sokan azt állítják, hogy a népdalra addig szükség volt, mig zeneművészetünk anynyira halad, hogy képes legyen önálló magyar műdalt, alkotni. Szerintük ez az idő már elkövetkezett. A népdal eddig megőrizte a magyar zenét. Most már e feladatra van egy nagyobb, hivatottabb, tehát a népdalt lomtárba dobhatjuk. Nohát ez nem áll. A magyar népdal nyomán most kialakuló műdalnak nem szabad háttérbe szorítani a népdalt A mi eredeti zenénk a népdalban és a kuruc nótákban nyilvánul meg. E kettő lényegében elüt egymástól és mégis mily igen félreismerhetetlen a magyar jelleg bennök. Szövegük igazi magyar verselés ; dallamaik a sirvavigadó magyar lélek revelátiója. A magyar műdalnak e kettő mellé kell sorakozni. Nem mint némelyek állítják, szorítsa ki e kettőt, hanem e három együtt képezze a színmagyar zenét. Ha a magyar műdal ilyen lesz, örömmel köszöntöm azt, mert tudom, hogy e három műfaj egymás mellett erősödve, egymást fejlesztve fognak hozzájárulni a színmagyar zeuei kultura kifejlődéséhez. Kozma Imre. jeligés levélkéből «Latzko vszky Aladár, Kassa. Javitó-int.ézet» volt olvasható. Garay Sándornak a II. csoportra vonatkozó bírálata a következő: cA Il-ik csoport dijára a 8. számú, «Zala» jeligéjű munkát tartom legmegfelelőbbnek, mert eltekintve attól, hogy nagyon kedves, dallamos ós szépen összhangositott, összkar, még mindig nem tartozik a könnyen előadható darabok közé. Böhm Emil ós Eckhardt Antal mindenben osztják ezen véleményt, njig a Hoffer Károly bírálatának ide vouatkozó része a «Szeresd hazádat* jeligéjű, «ítákóczi» cimü műdalt tartja a második dijra méltónak. Mivel azonban a jelenlevő három állandó bírálóbizottsági tag véleménye szerint a «B,ákóczi» bizonyos remiuiscentiákat, tartalmaz, melyek az <Eji varázsra» s más művekre emlékeztetnek, szótöbbséggel eredetiségénél és szépségénél fogva a 8. számú, «Ismerek egy szép országot» cimü műdal lett, a II csoport, nyertese. Szerzője a dalardák életében már nagyon jól ismert Róvfy Géza, temesvári zenetanár. A III. csoportra nézve Garay Sándor bírálata a következőképen szól. <A III. csoportban elég szép számmal találunk kifogástalau műveket, ezek között a 11-es «Keszthely» jeligéjű és a 41 es «Ars longa, vita brevis est» jeligéjű müveket találom egyaránt a jutalomra megfelelőknek. Böhm Emil és Eckhardt síitái azonban határozottan a 41-es számú mü mellett foglalnak állást, mig Hoffer Károly bírálata a második csoport dijával kitüntetett, «Ismerek egy szép országou cimü, «Zala» jeligéjű művel, ajánlja a III. csoport, dijára méltónak. A III. csoport dijának sorsa tehát szintén szótöbbséggel dőlt el. A nyertes 41. számú, „«Ars longa, vita brevis e*t» jeligéjű, «Oszi dal» cimü mü szerzője a zeneirodalom terén már régóta jónevet szerzett Aggházy Károly. A IV. csoportra Garay Sándor bírálata a következőket mondja : A IV. csoportban, amely aránylag a leggyengébb eredményt mutatja, könnyű volt, a választás, mert. a 13. számú, «Nincs szebb a magyar dalnál» jeligéjű mű messze túlszárnyalja a többit. Bő hm Emil és Eckhardt Antal szintén a 13. számú «Népdalegyveleg» cimü műre adták szavazatukat. Szerzője a «Falu végén kurta kocsma> cimü, nálunk közkedveltségnek örvendő műdal sze'zője : Arany János, Hódmezővásárhely. Az 1910. évi dalverseny kötött versenydarabjainak sorsa ezzel tehát, fényes eredménynyel el vau intézve. Kiemelik mégis a bírálóbizottsági tagok, hogy a pályázat eredménye kitűnőnek mondható s minden tekintetben kielégitő eredményt mutat.uak fel még azok a müvek is, melyeket kisebb-nagyobb reminisceutiák, összhangositási hibák, tiltott szólók, vagy kisérő hangszer alkalmazása miatt mellőzni kellett. Épen azért dicséretre méltónak tartotta a 23. számú, «Munkám nem épen nyerni jő, magasból bukni is dicső, 49. számú, «Falsó bordone», 36. számú, «A moll» jeligéjű műveket. Az alapszabályok értelmében még az 1910. évben rendezendő dalünnepélyen előadandó összkarokra vonatkozólag tett. javaslatot az állandó bírálóbizottság. A dalünnepély első napjára összkarokul ajánlja a bizotiság Erkel <Hymnus» át., a «Szabadságdal»-t. Második napra a «Szózat,»-ot ós Gouno «Faust, katonakarát» zenekiséret.tel. Felkérte azután a bizottság a szövetség titkárát a pályázatok eredményei közhírré tételére, a pályadíjaknak a pályanyertes müvek szerzőinek kiutaltatására és a szövetség választmányának az állandó birálóbizot, rság működésének befejezéséi ől és a végleges eredményről való jelentéstételre és mégegyszer örömét és méltó elismerését fejezve ki a pályázat fényes eredménye fölött, szétoszlott. A szövetség titkára folyó hó 3-án számolt be az állandó bírálóbizottság működéséről a választmánynak. A választmány lelkesedéssel vette tudomásul az állandó biráló bizottsági, ülésről felvett jegy-