Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

2 BALATONVIDÉK 1909. augusztus 29. kája gyümölcsének megsemmisülését? Vájjon felébred-e lethargicus álmából végre a vármegye vezetősége s belátja-e, hogy a cselekvés órája elérkezett ? Tenni Kell, még pedig haladéktalanul. Hogy mit, arról majd a jövőre. Kösgiik össze a Balatoqí a külfölddel I Irta Kozma Imre. A balatonparti fürdők az utóbbi időben nagyon szép fejlődésnek indultak. Hogy idáig jutottunk fürdőinkkel, abol most vagyunk, azt majdnem kizárólag az egyes balatonparti községek áldozatkészségének és odaadó, fáradhatatlan munkálkodásának köszönhetjük. Pedig nem igy kellene ennek lenni. Az államnak lenne kötelessége ezen fejlődő fürdőket ugy anyagi, mint erkölcsi támogatásban részesíteni. Ha ez megtörtént volna ezelőtt csak 15 évvil, a Balaton partján ma világhírű fürdők állanának, melyek nemcsak a külföldön nyaraló magyarokat, hanem a külföldi vendégeket is ide vonzanák. A Balatont körülvevő három vármegye törvényhatósága még csak tesz valamit a fürdők fejlesztése érdekében, de a kormányok következetesen magunkra hagytak bennünket. Végre most a koalíciós kormány dűlőre juttatta a mindenki által hőn óhnjiott balatonparti vasút ügyéi .Ezzel tagadhatatlan,nagy lépést tettünk célunk felé De ez még korántsem elég ! A balatoni vasút, állal csak a magyar ftirdőzőket kötjük le magunkhoz, pedig nekünk nemcsak erre kell törekednünk. A magyar nemzet pénzének egy nagy hányadát úgyis külföldre kénytelen küldeni az árubehozatalért, a kivitelért pedig nagyon kevés pénz jön be s igy a nemzeti vagyon évről-évre fogy. Ezt. ellensúlyozandó, nekünk ott kellene behozni külföldi pénzt, ahol lehet. Ilyen kitűnő pénzforrások lehetnének a magyar nyaralóhetyek, gyógyfürdők. — Ezeknek kellene magukhoz vonzani a külföldi vendégeket, kik pénzüket itthagyva, némileg ellensulj'oznák a rossz kereskedelmi s ipari viszonyok által okozott, nemzeti vagyon veszteséget. Nem szabad szemünk elől tévesztenünk azt,, hogy önmagunk iránti kötelességünket teljesítjük, ha minél több külföldi fürdősvendéget vonzunk a Balaton kies partjára nyaralni. Ámde mi módon jöjjön hozzánk külföldi vendég, ha nem hallotta hírünket, sem, vagy ha tud is létezésünkről, nincs alkalmas vasúti közlekedése, mellyel könynyü és olcsó módon látogathatna el hozzánk ? Ha azt akarjuk, hogy külföldiek is látogassák fürdőinket, gondoskodjunk alkalmas vasút, létesítéséről. Szerény véleményem szerint, legalkalmasabb s egyszersmint legolcsóbb lenne, ha ;Kesztnelyt Hévíz, Pacsa, Zalaegerszeg érintésével összekötnék Szentgotthárddá!, mely Grráccal van egyenes összeköttetésben. Egy ily vasútra igen nagy szükségünk lenne, melynek igen sok hasznát látnánk. Egyik legfőbb haszna lenne, hogy a Balaton egyenes összeköttetésbe jutna külfölddel. Grácból már elsőrendű fővonal megy Bécsbe. E vasút létesítésével inegnyitanánk az utat fürdőinkhez a külföldiek számára. Ez által egy igen nagy, talán végleges lökést adnánk fürdőinknek világfürdővé való fejlődéséhez. E vasút megépítése után elsősorban Keszthely és a közelben levő zalai fürdők indulnának rohamos fejlődésnek. Keszthely a népesedós, ipar és kereskedelem terén is szépen haladna ezen vasút megépítése után. Nyáron, midőn a keszthelyi, hévízi, gyenesdiási fürdőzők oly sok élelmiszert fogyasztanak el s .termelő meg csak olyan kevés van, mint télen, az ennek nyomán keletkezett drágaság ellensúlyozására nekünk jó lenne, ha valami utón módon egy ujabb termelő vidékre tennénk szert., mely kizárólag számunkra termelne. Egy nagy termelő vidéket nyernénk e vasút megépítése utáu. Es ez Pacsa vidéke. E jó termő vidék lakóinak vasút hiányában nincs alkalma terményeit, értékesíteni" ugy, ahogy azt azok értéke szerint kellene. Ha e vasút •megépülne, nen.csalí, hogy hozzánk könynyen hozhatnák, hanem egyenesen ránk lennének utalva, az ölünkbe hullanának, mi pedig csak nekünk lenue előny. E vasút, által érintett községek nevezetesen Pacsa ós vidéke, mely eddig minden tekintetben Kanizsa-felé gravitált,, egy csapásra a mi termelő és vevőközönségüuk lenne, ami pedig ránk nézve nem megvetendő gyarapodást vonna maga után. A nyári nagy élelemszükségben sok eladót nyernénk, mi által némileg a drágaság csökkenne. Ezen eladók, mikor eladták terményeiket csak ugy itt hagynák pénzüket, bevásárlás által, mintahogy nálunk vásárolnak be a cserszegi, gyeuesi stb. eladók. Tehát a több eladó jelenléte által a rettegett piaci drágaság csökkenne, 10—12 falu népe mint bevásárló, iparosainknak ós kereskedőinknek csinálna nagyobb forgalmat, melyet eddig Kanizsán tett meg. Egy nagyon fontos ok, mely sürgeti e vasút létesítését, az, hogy a déli vasútnak egy erős ellenfelet, állítanánk, mi által e társaságnak üzletét, rontjuk s így egy osztrák vállalatot, ha nem is buktatunk, de legalább is gyeugúünk, ami pedig nekünk nemcsak célunk, de hazafias kötelességünk kell, hogy legyen. E társaság évenkint nagyon csinos összegeket visz ki hazánkból. Nem is csoda, hisz közönségünk rá van utalva, mert nem áll más vasút rendelkezésre. Az ugyané célokat szolgáló Keszthely— Szentgotthárdi vasút, mint állami vasút nagyon erős és alighanem győztes vetélytáisa lenne itt a déli vaspálya társaságnak. Ha e vasút megépülne, az eddig oly igen elhanyagolt Héviz is kapna vasutat s igy e csodahatásu gyógyfürdő is óriási léptekkel haladna előre. Valóságos bün volt, igy elhanyagolni e külföldi fürdők számtalanjánál jobb, hal.ásosabb Hévizet. Az utóbbi időuen Reischl Vencel, a mostani bérlő dicséretreméltó buzgalmat fejt ki ugyan e fürdő fejlesztése körül, de ő is csak egy ember, ő sem tehet eg3'szerre mindent. Minekünk keszthelyieknek, kik ismerjük a Hévízben lejlő kincset, nekünk kell melléje állani és segédkezet nyújtani az ö fáradságos munkájában. Ha Héviz fejlődi!', nemcsak neki lesz belőle haszna, hanem nekünk is. Következőleg a keszthelyieknek is ki kell venni a fejlesztési munkakodva járkált a teremben és szép, nemes, nyilt arcán zavar látszott. Fehér kezével végigsimított olykor fekete haján, gyönyörű ivü szemöldökét összevonta s egy-egy percre megállt a nyitott ablaknál. Olyan szép volt ilyenkor, mint egy alabástromszobor, melyre aranyrózsás fátyolt borított, a nap. Az ablak alatt óriási park feküdt, valamikor erdő volt s most mint egy megszelídített oroszlán simult a palota lábához. Türelmes hátán csodálatos növények és virágok nyíltak. Gránatvörös grenadillák és brazíliai pálmák, melyeknek leve az indusok édes es részegítő itala. Valamelyik rózsabokor között csalogány énekelt s egy óriási bükkfa ágán feketerigó ült és felelgetett a rózsabokor apró dalosának. A királyné most hosszan és némán állt az ablak mellett, s észre sem vette, a mint az öreg pap halkan közeledett feléje és aszott kezét rátette vállára. — Mauna Loa, nagyasszonyom — szólott szeretettel és tisztelettel az öreg. — Attól félek, fordult meg a királyné szomorú mosollyal, — hogy nem vagyok többé a te Mauna Loád, a te tisztelt, nagy királynéd, öreg Maurusom ! A népem kigúnyol, mosolyog rajtam, talán meg is vet. Kérdőleg nézett az öreg Maurusra, de ez lehunyta egyetlen nyitva levő szemét és hallgatott. — Ülj le_ Maurus — intett a királyné s ott az ablak mellett leültek egymással szembe. — Azért hivattalak, — szólt a királyné, — hogy megkérdezzem tőled, mivel tartozom még annak a népnek, aki előbb az enyém volt, azután a fiamé lett s akinek egész ifjúságomat, asszonyi életemnek legszebb és soha vissza nem jövő éveit feláldoztam, odaajándékoztam ? Szólj Maurus ! — - Még tartozol valamivel — felelte az öreg nyugodtan. — Bocsánattal. — Minő bocsánattal ? — kérdezte a királyné kissé ingerülten s alig hallhatólag rácsapott a széke karjára. — Nein mindent megtettem a népért ? Értük éltem, szenvedtem, fosztottam ki magamat, mit kívánnak még ? Az életem most már az enyém. Husz esztendei kormányzás alatt boldoggá tettem szellemileg, anyagilag és királyt szültem, akinek fejére koronát tehettek. Többet tettem országomért, mint 10 férfi uralkodó, mit kívánnak még tőlem ? Letettem a kormán}'zás pálcáját, nem vagyok többé az ő sorsuknak királynéja, csak a magaménak. Engem nem guny, de hódolat illet meg ! Az öreg Maurus hallgatott. — Miért nem felelsz'? — kérdezte a királyné csodálkozva. — Talán nem tartod jogosnak kívánságomat ? —- Nem — felelte keménj'en az öreg és felnyitotta a szemét. — Nem tartom jogosnak a kívánságodat.. Nem tartottad be a sorrendet a nép, az emberi lélek pszichológiájában és nincs jogod azt követelni tőle, amit nem adhat. Ami nem természete : a hála. A királyné tágra nyitotta ki nagy, fekete gyémánt szemét. — Nincs jogom a nép hálájához ? — kérdezte bámulva. — Nekem ? Nekem, Maurus ? — Neked, királyné ás senkinek, aki ugy gondolkodik, mint te. Ha valaki hódolatot kíván az emberektől, azt ne a jósága után kívánja, hanem a kegyjtlensége után. Ha nem hálálkodva, hanem rettegve mondanák ki nevedet, akkor a hódolat ugy fogna körül, mint ujjadat gyűrűid. A jóság nem fáj az emberi léleknek s csak ami fáj neki arra gondol vissza. Ha boldoggá teszel egy embert, elfelejt. Ha megkorbácsolod, gyűlölni fog, de elfeledni soha. A jóság a közön}' porszeme, a szól tovasöpri, a kegyetlenség sziklagránit s az emlékezés monumentumát már élő korában felállította magának a kegyetlen szivü. A jóság, Mauna Loa : önzés. A gonoszság : bátorság. Jót elsősorban is önmagunkért teszünk, de rosszat : másokért. A királyné lehunyta szemét, összerázkódott ós felállt. Párszor végigment a nagy, fehér termen, melyet mintha aranyhidakkal választott volna el a nap egy-egy fónysávja, azután megállt az öreg ember előtt és megfogta a vállát. — Maurus, — mondta mélyen a szeme közé nézve, — te megcsaltál engemet! Megcsaltad bennem : a gyereket, a serdülő leányt, az asszonyt és a királynét ! — Igaz — felelte az öreg. — Megcsaltalak, mert nem arra tanítottalak, amire a királyokat tanítják: hogy önmagukban Istent lássanak, az emberek között az első személyt. Olyan királyt neveltem belőled, Mauna Loa, aki népe között az utolsó személy legyen önmagára nézve. Megcsaltalak, mert embert neveltem beléd, a jóság önzésével teli szivet. Csak terád gondoltam, mert nagyon szerettelek és azt akartam, hogyha boldogtalan leszel is, de a saját lelked maradjon meg a legjobb és