Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-29 / 35. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. augusztus 29. 35. szám. Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN" Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség ciuiére kélünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyiltt^r petitsora 1 korona. Tűzrendészetünk. Csak a közelmúltban foglalkoztam egy hosszabb cikk keretében e lap hasábjain vármegyénk tűzrendészetével s festettem szomorú képet tűzbiztonsági állapotunkról. Hogy most újra visszatérek a tárgyra, arra több fontos ok késztet. Egyrészt az, hogy az Országos Tűzoltó Szövetségnek vármegyénk székhelyére leendő kiszállása alkalmából újból aktuálisnak tartom vele foglalkozni,másrészt, hogy ujabb adatok felsorolásával korábbi felszólalásomat kiegészítsem s a leplezetlen való feltárásával érdeklődést keltsek a vártnegye vezetőségében az ügy iránt s a szégyenteljes, tarthatatlan állapot mielőbbi megszüntetésére serkentsem őket. Hivatkozott cikkemben számadatokkal igazoltam be, hogy az ország évi tűzkár statisztikájából a legnagyobb hányad vármegyénkre esik. Elsők vagyunk nemcsak a tüzesetek száma, hanem az okozott kár nagysága tekintetében is. Átlag 1 millió koronára tehető az évi tűzkár vármegyénkben, amely horribilis öszszegből biztosítás révén csak mintegy 8—9% térül meg, a többi fedezetlen marad, óriási értékek, az emberi szorgalom és munkásság gyümölcsei pusztulnak el örökre, visszahozhatlanul. Csudálható-e hát, ha ilyen körülmények közt népünk vagyoni gyarapodása fejlődést nem mutat, ha mind többen és többen veszik kezükbe a vándorbotot s keresnek uj hazát, ahol szorgalmuk gyümölcsét nem fenyegeti oly biztos és gyors pusztulás, mint itthon. Rámutattam a szomorú elsőség okára is. Okul nemcsak a preventív intézkedéseket tartalmazó szabályrendeletek végre nem hajtását hoztam fel, de azt is, hogy a pusztító vésznek gátat vető, az azt elfojtó íntézmén)

7eknek híjában vagyunk. Hatodfélszáznál több községe van vármegyénknek s mindössze 20—30 szervezett és kellőleg felszerelt tűzoltóságunk, amely eredményesen képes szembeszál lani nagyobb veszedelemmel is. Községeink számához s várnieg}

7énk nagy kiterjedéséhez viszonyítva ez elenyésző csekély. Csuda-e, ha egész községek hamvadnak el, mikor nincs ki szembeszálljon s gátat vessen a bősz elem pusztításának, mikor sokszor 20—30 kilométer távolságból érkezik a vész színhelyére az első számba vehető segély ? Mert az az ócska szerszám, amelynek víztartó szekrényéből a tüz kitörésekor kell a burgonyát kiszórni, vagy a benne megültetett kotlóst kiköltöztetni, pláne hozzá nem értő laikusok kezében, csak nem számitható komoly beavatkozásnak, segítségnek. S ha még azt is megszívleljük. hogy a nagy pánikban ezt a rozzant szerkezetet is szászfelé akarják vinni s valósággal marakodnak rajt, hogy a sógor, vagy koma udvarára állitsák-e fel s mire a pörlekedő felek közt nagysokára a bírói tekintély igazságot tesz és elviteti a masinériát a^saját portájára, akkorra már a vész nagy arányokat ölt s igazán nem csudálkozhatunk egy-egy virágzó községünk pusztulásán. Vájjon meddig fog még tartani ez a gyatra védekezés a javainkat pusztító veszedelem ellen, vájjon meddig nézzük még tétlenül ölbe tett kézzel népünk fáradságos munA BAL A TÜN VIDÉK TAHCAJA. Dal. Szabadság ! Egi szép virág ! E sziv, e lélek úgy imád, S fenséges, szűzi kebleden Fejem még ilf pihentetem. De lásd ; az idő fut, halad, Az ember meg oly ingatag Es ép a sors fortélya tán : Utamba jött — egy kis leány. A haja szőke, szeme kék . . . Hát vágysz-e többet tudni még ? Hát megbocsátsz-e majd nekem ; Ha Hymen láncát felveszem ? 3 n ő. Ismerek én egy ifjú embert Szelíd, ábrándos, jó fin. D-e mellyel bír; a naiv keblet Betölti holmi méla bú. Kinelc mi gondja rája épen, De én mégis csak kibeszélem Oka, hogy búban senyved ő : Egy baba-arcu, szende nő. Más dolgába nem avatkozom — Ez elvem nem is volt soha, Belül bár ezer lein aggasszon Van mindennek oka, foka, S bár kíváncsi ép' nem vagyok rá De kitaláltam én azt mindjárt, Akiért búban senyved 6: Csak kikacagja őt a nő. Tanácsokkal nem is szolgálok Sémikor, sehogy, senkinek De te, ifjú, ha ugy lcivánod Ne átalld ezt jegyezni meg '• Bár rajta ezer tündér képe És ezer angyal szelídsége Mégis csak nagy egy ördög ö '• A nő, a nő, a nő, a nő. Horkits Béla. A királyné. Irta : Lux Terka. Maurus, a félszemű bölcs öreg pap, a királyné gyermekkori tanítója, barátja, tanácsadója, gyóntatója ott állt a nagy, hűvös, fehér teremben s várta a királyné megszólítását. A királyné lehajtott fejjel, gondolNaponta friss csemegevaj, prágai södar, finom felvágottak és különféle sajtok. Ifj. Helbck József csemege-kereskedése Keszthelyen ezelőtt Wünsch. Ferenc. Jégbehűtött kőbányai palacksörök és ásványvizek.