Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-08 / 32. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. augusztus 8. 32. szám. BALATONVIDÉK Politikai lietilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Önmagunkról. Ha végig olvassuk a hírlapok hasábjait, napról-napra találunk bennük olyan dolgokat, melyeknek ballatára minden magyarán és igazán gondolkozó hazafiúnak arcába szökik a harag pirja. Ma határtalanul vakmerő nemzetiségi izgatásoktól, a magyar nemzeti zászlónak külországokban való sárbatiprásáról, holnap országra szóló megvesztegetésekről, hazaárulásról, képviselőházi és egyéb botrányokról szól a liir. Mind olyan dolgok, melyeken igazán elkeseredik minden becsületesen gondolkozó hazafi szive s önkéntelenül is az államhatalomra kiált átkot, mely ezeket meg nem akadályozza, vagy meg nem torolja. Ezeréves állam vagyunk a Duna Tisza határán, a Kárpátoktól az Adriáig s tul a Királyhágó bércein. Ezer év óta mindig és mindenütt félték és tisztelték azt a nemzetet, mely a nyugat államait áttörhetlen ércfalként védte a keleti vadnépek betörései' ellen s mig a nyugat kultúráját terjesztette kelet felé, megizmosodva, megerősödve tiszteletet parancsolt azoknak, kik vakmerő kezüket fel merték emelni állami egysége ellen. Évszázadokon keresztül még a leghatalmasabb oligarcháink sem mertek arra gondolni, hogy birtokaikkal külön tartományt képezve elváljanak az anyaországtól, hanem még akkor is megvallották magyarságukat és a magyar nemzethez való tartozandóságukat, mikor királyaikkal fegyveresen állottak szembe. Sőt még a külön fejedelmek alatt élő erdélyi részek is határozottan vallották a nemzeti egységet. Ennek fényes tanúbizonyságai az erdélyi nagy fejedelmek törekvései s az, hogy mihelyt a kedvező pillanat megérkezett az egyesülésre, a legnagyobb örömmel és készséggel egyeztek bele. Mit látunk ezzel szemben napjainkban ? Állami souverenitásunkat mi magunk itthon hisszük, valljuk s kifelé minden módon igyekszünk hirdetni. A valóságban azonban minden egyes esetben magyarázatokra kell szorulnunk, valahányszor a külföld előtt magyar államiságunk kidomboritásáról van szó. Tehát nem akarják hinni, hogy vagyunk. Északon, keleten, délen halált kiáltanak a nemzetiségi izgatók a magyarra s csak vélt, de soha meg nem levő jogaikra, visszaélésekre, elny omatásokra hivatkozva, szét akarják tagolni a nemzet testét, fél akarják darabolni ay~őfszág'földjét. Tehát el akarják venni a mink van, mit őseink véren szereztek számunkra. Bent, közöttünk olyan tanokat hirdetnek, tanítanak, melyek a népet kiforgatják ősi szokásaikból, .erkölcseiből s a haladás eszméinek hirdetése mellett elveszik munkakedvét, megelégedettségét s boldog egyszerűségét. Tehát bent is pusztulunk, veszünk. Már pedig, ha kint nem tudnak rólunk, bent kivernek ősi birtokunkból ós kiforgatnak szokásunk s erkölcseinkből, akkor az a hatalmas magyar állam, melynek egykor határait három tenger mosta, azután pedig térdet, fejet hajtott előtte a római kifályság székvárosa, Bécs, nem lesz többé; el fog veszni; megsemmisül. Tudjuk, látjuk ezen veszedelem közeledtét, félünk tőle és még sem teszünk ellene semmit. És miért ? Azért, mert mióta csak áll ez az ország a Duna Tisza mentén a pártosság, a veszekedés ördöge tagolta szét nemzetünket mindig. Pártosság, széthúzás, testvérharc volt mindig a kenyerünk s szinte Isten csudája, hogy még élünk. Néhány év előtt azonban nagyot fordult a világ. Akaraterős, tettrekész férfiak állottak az ország élére, kiknek neve, hire biztosította a munka sikerét. Örült mindenki, mert'végre utat láttunk a boldoguláshoz s biztosítékot reméltünk nemzeti lételünk megalapozására. Azt hittük, hogy negyven óv munkája után végre-valahára öntudatára ébred a magyar. Azt hittük, hogy egyszer már magunknak is alkotunk, építünk és nem kell többé a danaidák hord.óiba vinnünk mindenünket. Ezen reményeinkben nem is csalatkoztunk azok részéről, kik bátran, férfiasan zászlójukra merték irni a haza szent ügyét. Az ő szavuk hatalma előtt elnémult a kajánság, odvába húzódott a kufár irigység, a haszonlesés egy időre. Es ezen idő alatt épült a nemzet, gyarapodott a haza s törvényeket hoztak, olyanokat, melyek büszkeségére válnak alkotóinak. Ez a haladás azonban nem tetszett azoknak, kik nem láttak, nem vártak a nemzet igaz férfiainak munkájából hasznot. Feltámadt a sunyi zsiványság, felkerekedett a salak s elvesztették a bizalmat azok, kik mindig biztak a magyar nemzet erejében. Az alkotás, a haladás munkája megakadt, a haza ügye a magyar nemzet érdeke újra csak oda került, hol szüfe esztendők óta volt, az alkudozáshoz. Újra csak azt kérdezzük: miért? ^.zért, mert nem tudjuk megérteni, hogy javunk, hasznunk, gyarapodásunk az összetartás hatalmas erejében van. Azért, mert nem tudjuk megérteni, hogy együtt, egymásért munkálkodva könnyebb a küzdelem és biztosabb az eredmény, 'hanem mivel egytől-egyig fényre, hatalomra vágyunk s mások fölött nem uralNaponta friss csemegevaj, — prágai södar, finom felvágottak és különféle sajtok. — Uj. He 1 bek József csemege-kereskedése Keszthelyen - ezelőtt Wünsch Ferenc. Jégbehütött kőbányai palacksörök és ásványvizek.