Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-08-01 / 31. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. augusztus I. 31. szám. BALATONVIDÉK PolitiKai hetilap. MEGJELENIK H E T E N K I N T EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VflLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Slöfizetési felfrirás. @ negyeflér elmultára! tisztelettel férjük olvasóinkat, Iiogp az előfizetést megujitani és esetleges hátralékaikat b

eküldeni mielőbb sziresl^ed

jenebA jegyzők passiv resistenciája. (—) Országszerte élénk feltűnést keltett vármegyei ós községi közigazgatási körökben a győrvármegyei jegyzőknek nemrég lezajlott közg)'ülésükön hozott egjnk határozata, mellyel az államot rá akarják szorítani annak a rég óhajtott kívánságuknak teljesítésére, hogy a segédjegyzőket az állam fizesse. A nevezett jegyzőegyesület egy nemét a passiv resistenciának óhajtja érvényesiteni és ha példájukat egy akarattal, egy lélekkel követik az összes jegyzőegyletek, akkor kétséget nem szenved, hogy céljukat el fogják érni. A győri jegyzőegylet példáját követték már eddig határozataik kimondásában a komárommegyei, a sopronmegyei, a nyitramegyei jegyzőegyletek is és mindannyian elhatározták, hogy mindaddig nem alkalmaznak segédjegyzökei, inig azoknak javadalmazását az állam nem vállalja magára ; igy meg fogják akadályozni azt, hogy praxis Inján bárki megszerezhesse a jegyzői oklevelet és ha az állam tovább is ellenük lesz, akkor elkövetkezik az az idő, hogy nem lesznek alkalmas, képzett emberek, kik a megüresedő jegyzői állásokat betölthetnék. Kemény elhatározás, de jogos, mert mindenki ugy és oly módozattal iparkodik és próbál akaratának és törekvésének a mai szociális világban érvényt szerezni, ahogy tud ! A jegyzők munkájuknak legalább felében szorosan vett állami köztisztviselői működést végeznek és munkájuk másik felének elvégzésével is az állami jólét, a közigazgatási rend érdekében dolgoznr.k. Ezzal szemben azonban az államtól nem nyernek anyagi támogatást, holott az állam ma már mindenhez hozzásegít: a felekezeti iskolák tanítóit és tanárait fizetéskiegészitéssel látja el, egyházközségeket támogat papjaik fizetésében, teljesen magánembereket, kisés nagyiparosokat támogat tetemes összegekkel. Ez mind szép dolog, mind rendjén való dolog, de akkor a községi és körjegyzők munkássá gát és kívánságát is méltányolnia kell. Vannak, kik elitélik a jegyzők álláspontját s határozatukat erőszakosságnak minősitik, de aki higgadtan és igazságosan itél, az be fogja látni, hogy jogos kívánsággal állunk szemben s elég szomorú, sőt megdöbbentően visszatetsző az, hogy akadt közigazgatási bizottság, mely a határozat miatt egyik megyében a határozathozatalnál jelenlevő öszszes jegyzők ellen megindította a fegyelmi vizsgálatot. Ez a szabad akaratnyilvánításnak elnyomása és a terrorisztikus megfélemlítés bélyegét hordja magán. Ez nem sztrájk, mint ahogy bélyegezni akarják a határozatot azok, kiknek nem áll testükhöz, ezzel nem jár fennakadása a községi ügymenetnek, ez egyszerűen a sok hiábavaló kérelemnek szilárdabb, hangosabb nyilvánítása és dilemma elé állítása azoknak, kik elismerik a jegyzőkről, hogy köztisztviselői ténykedést fejtenek ki, de köztisztviselői minőségüket elismerni nem akarják. A BALATON VIDÉK TÁRCÁJA. A legbecsesebb honorárium. Pajzán jókedvvel lépett ki a tornác ajtaján Horvay Margit, a Horvay Dénes szépséges leánya s bundás kesztyűit apró kis kezeire gombolgatva, örömmel nézte az ajtó előtt álló szánkóba fogott négy toporzékoló pejparipát. Mosolyogva viszonozta azután az öreg János kocsis köszöntését, ki még mindig talált valami igazitani valót a lovak szerszámain. Majd maga is köiüljárta a fogatot s figyelmesen megszemlélt mindent, hogy egészen rendén van-e a dolog Végig simogatta mind a négy lónak a nyakát, nevetve megráucigálta azoknwk hosszan lelógó üstökét s mikor szemléjével teljesen megelégedett, katonásan odaállt az öreg János elé. — Rendben vagyunk János bá'. Hanem merre megyünk ma ? Olyan jóked vem van s ugy szeretném ha repülnének a pejkók, mint a nyil! — Hiszen az meglesz kisasszonyom, — feleli rá az öreg — hanem azután jól begombolkozzék ám, mert bizony mondom, hogy lefagyunk a szánkóról ebben az istentelen hidegben. — Ne féljen attól bátya! Majd megmelegszünk, ha megfagyunk. Hanem a harmadik nagyon soká várat magára. No lesz neki kinja, ha a hideggel mentegeti magát. Majd elbánok én az ilyen fagyos atyafival. De üljünk fel s hajtsunk eléje a kápolnáig, hogy ne mentegethesse magát késedelme miatt. S azzal felugorva a szánkóra, beburkolózott bundájába és takarójába s kezébe vette a gyeplőt. A négy pej, mintha csak érezte volna úrnője jókedvét, száguldva ragadta ki a fenyővel szegett uton a szánkót az udvarból s a csikorgó fagyos hai von repült a szánkó az országút kanyarui latánál álló kis kápolna felé. Dermesztő hideg volt. Az utat szegélyező üciumbokrok tündöklöttek a rájuk fagyott csillogó dértől, zúzmarától ; amint a hegy mögül előbukkanó nap sugarai ráestek a kanyargó útra,- az összefagyott csillogó hó szinte vakító fehérea hHtott a szánkóban ülők szemébe. Amint az ut kanyarulatánál a kis kápolnát elkerülték, egy lovas jött velük szembe lassú ügetéssel; meglátva a szánkóban ülőket, megállította lovát. Hanem a szánkóból megelőzték. Még jól meg sem emelhette a kalapját, már hallhatta a fiatal leány szemrehányásait. — Jó reggelt Komlóssy ur ! Hát elkéstünk ugy-e ? Hát igy tartjuk meg az este tett igéretünket ? Bizony még azt várja, hogy elébe menjek ! A fiatalember szó nélkül leszállt lováról s átadta azt az öreg Jánosnak, ki vidáman vetette magát a nyeregbe. Komlóssy pedig odaállt a szánkó mellé ós hirtelen ajkához emelte a leánynak feléje nyújtott kezét. Naponta friss csemegevaj, — prágai sódar, finom felvágottak és különféle sajtok. — Ifj. Helbek Jó zsef csemege-kereskedése Keszthelyen ezelőtt Wünsch Ferenc. Jégbehütött kőbányai palacksörök és ásványvizek.