Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

1909. november 28. BALATONVIDÉK 205. A képviselők a déli vonattal érkeztek Keszthelyre. Az állomáson Nedeczky Jenő függetlenségi párteluök üdvözölte őket, uiajd felszálltak a rájuk váró négyesfoga­tokba s a Társaskör helyiségébe hajtattak. A bevonulás alkalmával már megbizonyo­sodhattak vendégeink arról, hogy itt nem fognak nagy sikerrel operálhatni. Az egész útvonalon ugyanis csak két házon volt ki­tűzve lobogó s a tömeg lelkes üdvözlése pedig egészen elmaradt. Két. óra felé, mikorra már összeverő­dött vagy 150—200 ember az Amazon nagytermében, bevonultak a képviselők is a terembe, élükön az agg Nedeczky párt­elnökkel s elhelyezkedtek az emelvényen, Nedeczky megnyitó szavai után Batthyány József gróf emelkedett szólásra s egy öt percig tartó rövid beszédben megtartotta beszámolóját. Utána Teleki Arvód gróf, a Justh­csoport alelnöke ismertette kimerítően a válságos politikai helyzetet s azokat az okokat, melyek az orsz. függetleuségi párt szétválását előidézték. Beszédét több izben helyeslés szakította félbe, végül pedig zajo­san éljenezték. Már Eitner Zsigmond nem volt ilyen szerencsés. Tüzes, gyújtó szónoklata nem váltott ki valami nagy hatást, Kossuthra, mint volt pártvezérie tett megjegyzései pedig visszatetszést szültek. Volt ugyan egy hálás közbeszólója, aki egy pár talpra esett mondásával élénk derültséget keltett, sőt. tapsot is aratott, dehát. ez nem neki szólt. Beszédét a választóközönség éltetésé­vel fejezte be, mint amely közöuség min­denkor meg tudta választani képviselőjét. Laehne Hugó volt a következő szó­nok. Beszédében azon aggályokat ig} ekezei t eloszlatni, melyek szerint a nemzeti bank­nak azonnali felállbása nagy gazdasági rázkódtatassal járna. Fejtegetései kapcsán azt igyekezett bizonyítani, hogy a nemzeti bank felállítása semmi rázkódtatassal, avagy áldozattal nem jár. Ezt ugyan a jelenlevők közül senki sem hitte el neki, de azért ő hévvel bizonyítgatta, hogy külföldön elhe­lyezett papírjainkat még felmondás esetén sem volnánk kötelesek bevál'ani. Utána Máriássy József to'mácsolta szép szavakban válaszl ókerülete üdvözletét, majd Batthyány József grófot, mint elvhli hazafi; ajánlotta a választópolgárságnak. Sümegi Vilmos a magyar ipar párto­lásáról beszélt a hallgatóság osztatlan he­lyeslése mellett. Az összes szónokok között egyedül ő volt az, aki beszédében sem személyeket, sem politikai pártokat nem érintett s talán ép ez okból hosszan tartó éljenzésben és tapsban részesült. Sümegi beszéde után Schwarz Zsig­mond dr. olvasott fel egy határozati javas­latot, melyben a jelenlevőit bizalmat sza­vaznak a képviselőnek s követelik a nem­zeti banknak 1911 január elsejére való felállítását. A határozati javaslat elfogadása után Nedeczky Jenő pártelnök mondott lelkes szavakban köszönetet a képviselők­nek és a választópolgárságuak s ezzel a beszámoló véget, ért. Gam— HÍREK. Lapunk kedves olvasóinak és munkatársainak boldog ka­rácsonyi ünnepeket kívánunk. — A Szent-Benedek rend uj főapátja A héten főapát,válaszl ást a gyűltek t gybe a Szt.-Benedek rend tagjai a pannonhalmi ősi monostorba. A választáson a legtöbb szavazatot Hajdú Tibor dr. fömonostori perjel kapta, aki zalamegyei származású. Pakodon születelt, 1868 ban. Iskoláit Inus­brukbau végezte. Mint rendkívül magas műveltségű embert, rendtársai őt szemelték ki Fehér Ipoly örökének betöltésére. Har­mad magával terjesztették ugyan tel ki rá lyi jóváhagyásra, de mint első helyen meg­választottat, biztosra vehető, hogy őt, fogja a király kinevezni főapatnak. — A karácsonyi ünnepeken a keszt­helyi ének- és zenekedvelök egyesülete C. R. Kristinus Es miséjét és Offertoi íumra Eckhaidt Antal: «Tui snut eoeli> citnü ofertoriumát adja elő és pedig karácsony napján 9 órakor, másnapján 11 órakor. — Festetics Tassilo gróf és grófné ő nagy méltóságaik, mint minden évben, ugy az idén is nagyobb adományokban részesí­tették a karácsonyi ünuepek alkalmából a helybeli szegényeket. A grófné a helybeli jótékonj' nőegylelnek a szegények közt le­endő kiosztás céljából adományozott kétszáz koronán kívül még mintegy háromszáz ko­rona készpénzt és nagy mennyiségű élelmi szert és ruhauemüt osztatott ki. — A ismeretterjesztő előadások sorát a mult szombaton ós vasárnap Vargha István főgimnáziumi tanár folytatta. Mind­két alkalommal zsúfolásig megtelt a Hun­gária nagyterme, ugy, hogy a később jövök már csak az ajtó mellett, kaptak helyet. A felolvasás méltán megérdemelte a nagy érdeklődóst, mert Vargha tanár alapos tu­dással s közvetlenséggel ismertette meg velünk a levegő meghódítására tett összes eddigi kísérleteket, a léghajózás és repülés elméletét s nemcsak hü leírását adta a legkülönfélébb légjáró eszközöknek, hanem álló ós mozgó képekben be is mutatta őket. A képek mind kifogástnlan szépek voltak, de különösen a rheimsi repülőgépverseny tetszett nagyon. A felolvasás befejeztével a hálás hallgatóközönség hosszasan ünne­pelte Vargha tanárt. — A kath. legényegyesületben Kozma Imre tanító a már korábban jelzett, felol­vasását hétfőn este fogja megtartani. — Eljegyzés. Szabó Aladár Budapest­ről karácsony napján tartja eljegyzését Eckhardt Antal keszthelyi karnagy kedves leányával, Vilmával. — Az igazság érdekében. Udvardy István Pál máv. díjnok öngyilkosságával kapcsolatban a városbau többekeu is azt a rosszhiszemű, téves hirt portálták, hogy a fiatalember halálának előidézőj", közvet­len oka, hivatali főnöke, Csikós József ál­lomásfőnök volt, akinek elviselhetetlen bá­násmódja, indokolatlan szigora érlelte volna meg Udvardyban a végzetes elha'ározást. Ez a hir a fővárosi sajtó egy részét is be­járta s becsületében ártatlanul meghurcolt egy embert, akihez ilyen tett elkövetésének még csak gyanúja sem férhet. A megvá­dolt állomásfőnök, hogy a további hazug híreszteléseknek elejét vegj't,, táviratilag kérte meg a szombathelyi üzlet vezetőséget, heg}' a7. ügyet a legnagyobb szigorral vizs­gáltassa meg. Az üzlet vezetőség egyik fo­galmazója f. hó 22 én teljesítette a vizs­gálatot. Kihallgatta az egész állomási sze­mélyzetet s a szerencsétlen ifjú hozzátar­tozóit. A vizsgálat során beigazo'ódott, hogy Csikós József nemcsak hot>y szigo­rúan nem bánt Udvardyval, sőt hibái iránt elnéző volt s igazi atyai jóindulattal visel­tetett iránta. Többszörösen is észlelt sza­bály lalanságait betudta a fiatal korral járó könnyelműségnek s nemhogy feljelentéssel nem élt ellene, de legutóbbi havi jelentó­pattogzott ajkainak érthetetlen, lázas su­sogás át. Azután leült a beteg ágya mellé, ke­zébe vette annak forró kezét s mig azt simogatta, csókolgatta, lelke visszaszállott a múltba, egy boldogabb időbe, mikor még ugy örült az életnek, az ő boldogságának fényes csillaga, mikor még igezán olyan nagy ünuep volt mindkettőjükre nézve a karácsony ünnepe. A beteg hirtelen felvetette lázban égő szemeit s alig hallható hangon kezdett valamit susogni. Egy ideig hasztalan igye­kezett megérteni a beszédet Hollósy Ti­hamér, de azután csaknem meghasadt a szive a susogó hangok hallatára s hiába iparkodott a szegény beteget csititani, hasztalan próbálta őt vigasztalni, tudta, hot-y nem lesz többé az ő neje számára gyógyulás. Tudta ő maga is, hogy néhány nap, talán néhány óra múlva már elköltö­zik egy boldogabb hazába az a lélek, mely az ő életének vezetője, irányitója volt, tudta, hogy árván marad az ő két kis gyermeke, kiknek anyjuk nem tud többé örömet okozni a csillogó karácsonyfa ékes­ségeivel, kik hiába kérdezik majd apjukat, hegy hol az édesanyjuk. Az nem lesz többé s csak a bánat, a bu marad meg az ő szá­rnál a öiökösen. Amiut a beteg elszunnyadt ismét, fel­kelt az ágy mellől egy ifjú leány, a hal­dokló huga s csendes léptekkel akart ki­menni a szobából. A halk neszre felütötte fejéE a keserűség megtörte férfiú s ijedt, reszkető hangon szólt hozzája. — Ne_ hagyj itt bennünket, Ilonka, ne menj el. En nem birom itt Li magam az egyedüllétet s nézd, nézd — folytatá be­szédét a beteg arcára tekintve — ő elköl­tözik, ő elhágy bennünket s nem marad más nekem, csak az árvaság és a kétség­beesés. A leány hirtelen letörülte a szemé­ből kicsorduló könnyeket, megfogta a férfi kezét s halkan, alig hallhatóén beszólt hoz­zája. — Légy férfi ^Tihamér és viseld el türelemmel, mit az Eg rád és ránk mért. Mi nem ludjuk az Ur útjait kiszámítani, de boldogok lehetünk, ha követni tudjuk az ő intéseit, Én bemegyek a gyermekek­hez és imádkozom velük, hogy a ma szü­letett kis Jé'zus hozzon enyhületet, vigasz­talást nekünk is. Es hirtelen elfordult, hogy ne láthassa hulló könnyeit a roskadozó férfiú, kinek elhervad a beteg arcán min­den öröme, minden reménysége. Hollósy egy ideig még nézett a tá­vozó leány után, mintha várta volna az ő vigasztaló szavait, azután újra odaült a beteg ágya mellé s nézte újra a lázas ar­cot s szorongatta kezében a beteg forró kezét. De a keserűség, a bánat s a vir­rasztásban eltöltött éjszakák fáradalmai las­sankéntmegtörték erejét s mig a beteg kezét szorongatta, lassanként lehajlott a feje a beteg vánkosára s elaludt. A beteg ebben a pillanatban felnyi­totta lázban égő szemeit s a mint ott látta maga mellett urát, valami túlvilági, boldog mosoly vonult el ajakán. Szeméből nem a láz tüze sugárzott már. hanem valami ért­hetetlen boldogság lángja csillant fel ab­ban, hiszen életének utolsó perceiben is ott látta maga mellett azt, kiért mindent, mindent oly szívesen áldozott volna fel teljes életében. Ott látta maga mellett gyermekeinek édes atyját s amint nézte, a mint érezte a kezének szorítását, tudta, hogy az ő gyermekei nem lesznek árvák az ő távozása után, tudta, hogy az ö em­léke meg marad azok között örökké, kik őt bajában annyi szeretettel, oly sok gon­doskodással környezték és ápolták mindig. Csendesen odahajolt alvó ura fölé s hosz­szu, forró csókban lehelte oda utolsó bú­csúját annak homlokára. Azután ő is le­hanyatlott ura mellé s folytatta lázas ál­mait tovább . . . örökre. Dr. Blum Róbert, az ismert nevü budapesti fogorvos december hó má­sodik felében városunkba érkezik és a Hungária szállóban lévő lakásán folytat fogorvosi gyakorlatot. BUDAPESTEN rendel: VII., Erzsébet-körut 36.

Next

/
Thumbnails
Contents