Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)
1909-12-25 / 52. szám
4. BALATONVMK 1909. december '25. *ében is, melyet. f. hó 9-én 13B0. sz. a. küldött az iiziet vezetőségnek, mint. szorgalmas, törekvő és hasznavehető ifjút jellemezte. Az automata pénztár rovancsolását is már napokkal előbb tudtára adta s mikor a hiányt Udvardy neki bejelentette, minden megjegyzés nélkül fogadta el mentségét. Nem fenyegette feljelentéssel, igy TJdvardynak semmi oka sem lehett a könyörgésre s nem is könyörgött. A pénztárt az ő saját kérésére adta át egyik hivataltársának s igy az sem bánthatta, liogy attól meg lett foszt,va. Végzetes tettének sokkal mélyebben fekvő okai lehettek, mint ez a legnagyobb jóakarattal megejtett vizsgálat. De mortuis nihil, nisi bene. Nom bolygatjuk a halott emléké 1, de az igazság érdekében tartozunk annak kijelentésével, hogy legnagyobb vétkét akkor követte el, mikor bűnbakul egy ártatlan embert, főnökét, akitől csak jóságot. élvezett, áliitott.a oda maga helyett. A hiszékeny tömeg persze készpénznek vette utolsó Írását s anélkül, hogy megbizonyosodott volna az álH'ások igazságáról, pálcát tört Csikós József felett., Az ártatlanul elitélt és meghurcolt ember lelki egyensúlya osak kicsiben mult,'hogy fel nem borult a rá háramló borzasztó vádak terhe alatt, amelyek ellen még védekezni sem tudott, Érzékeny lelkét mélyen sebezték ugyan a rágalmak, de szolgáljon vigaszul és elégtételül neki az, hogy nemcsak hivataltársai, de tisztelői és jóbarátjainak nagy tábora is részvéttel osztoz.tak sorsában s örömmel üdvözlik öt most, midőn az igazság fénye áttört a piszkos rágalmakon s őt érintetlenül ujra abbau a világításban láthatják, melyben őt megismerni és tisztelni tanulták. — Fekete karácsony. Nem szállongó hópelyhek szárnyain köszöntött, be HZ idén « gyermekszobákba a karácsonyi kis Jézuska ajándékaival, köztük a szépen feldíszített, csillogó karácsonyfával, minden rózsás gyermekálom netovábbjával. Az idei karácsonyt, minden poezísésől megfosztotta H makacskodó öreg tél apó, aki csak nem akarja bozontos szakállát megiázni s fehér mezbe öltöztetni ezt a lucskos földgolyót. A régiek mondása szerint,: fekete karácsonyt, fehér húsvét követ,. Gazdáink aggodalma az abnormis időjárást illetőleg tehát indokolt. — Vármegyei katonabeszállásolá3i pótadó. A vármegyei bizottsági közgyűlés az 1910. évre kivetendő és beszedendő vármegyei katouabeszállásolási pótadót a házbér és házosztály adó nvnden koronájára 2 8/ 1 0°/ 0-kal, a többi állami egyenes adó (földadó, I., II., III., IV. oszt. ker. adó, tökekamatadó, nyilvános számadásra, lekötelezett egyletek adója és bányaadó) minden koronája után 4 2/ 1 0°/o-k»l állapította meg. A napi kártalauitási összeget pedig minden ember után 18 fillérben, minden ló után pedig 10 fillérben állapitól la meg. — Müvészestély. Marcali nagyközség képviselőtestületének kezdeményezéséből a jövő 1910 esztendő május havában Marcaliban megtartandó jubiláris lüzoltóiiuuepségek költségeinek fedezésére, méltóságos gróf Forgácb Károlyné Migazzi Eugénia grófné védnöksége mellett 1910 évi január havának 8. napján Marcaliban a Koronavendéglő termeiben tánccal és tombolával egybekötött müvészestélyt rendeznek. Az estély kezdete 8 órakor. Belépő-díj személyenkint 2 kor., Családonkint. 5 kor. -- A magyarság térhódítása Horvátországban. Mint értesülünk, Zágrábban, ahol eddig ellenszenvvel fogadt&k mindent, ami magyar, szintén sikerült a muukásgimuáziumnak megvetni a lábá'. Az államvasuti munkásság óhajára Sági Ernő földink, naáv. hivatalnok magyarnyelvű munkásgimnáziumot szervezett, amely január hóban megkezdi működését. A tanfolyamra eddig 60 munkás jelentkezett, bár sokat visszatartott a jelentkezéstől az, hogj' nem b Írják a magyar nyelvet. Ezek számára januárban Sághi Ernő egy külön magyarnyelvű tanfolyamot szervez, amely mint ilyen, első lesz Horvát - Szia vonorszagban. — Tánctanitás. Rechnitz József ismert táncianár 1910 január 3 áll az Amazon szálló nagyterűiében megkezdi a lánctanitás'. Beiratkozni január elsejétől kezdve lehet. — Közigazgatási gyakornokok beosztása. A vármegyei közgyűlés az újonnan rendszeresített 2 közigazgatási gyakornokok egyikét HZ alsólendvai, a másikát a csáktornyai főszolgabíró mellé osztotta be, — A gőzgépkezelök és kazánfűtők legközelebbi képesítő vizsgái Sopronban január hó 2. nnpjáii d. e. 9 órakor a Sopron városi villany telepen fognak megtartatni. A kellően felszerelt vizsgálati kérvények a m. kir. ker. iparfeliigyelöséghez küldendők. Szentgyörgy utca 20. — Karácsonyi ajándék. Egy előkelőnek hirdetett, divat üzletbe bemegy egy öreg ut", hogy karácsonyi ajándékot vegyen valakinek. Szolgálatára állanak készségesen s adnak elő mindent s ajánlanak még többet jó borsos árakért. Az öreg ur kiválaszt egy ridikült, mely csinos is és tartósnak is mutatkozik. Az ára azonban 30 korona. Az öreg ur egy kicsit borsódzik a nagy öszszegtől, de szeretettől vezéreltetve mégis kifizeti az összeget. Ismerősei körében azonban azt mondják neki, hogy az ajándék 20 koronával nagj'on, de nagyon meg van fizetve. Kereskedői körökben' pedig azt állítják, hogy a kérdéses ridikülhöz hasonló dolgok ára legfeljebb 16—18 korona. Az öreg ur erre visszaküldi a karácsonyi ajándékot — mert. nem f - lel meg — és kéri vissza a kifizetett pénzt. Azt azonban nem kapja vissza, hanem ajánlanak neki olcsóbb dolgot 13 koronáért. Meg is kötik az alkut s a fölösleget visszaadják, de c«ak otthon sül ki ujra, hogy az eladott, 13 koronás áru, papir és viaszkos vászonból van, minek az ára máshol legfeljebb 4 korona. Az öreg ur elkeseredésében megfogadtn, hogy sohasem vesz karácsonyi ajándékot senkinek, abba az üzletbe pedig a lábát soha be nem teszi, sőt lebeszél mindenkit arról, hogy még gombostűért is oda bemenjen. Mi pedig csak azért nem emiitjük meg az illető üzletet, mert idejekorán a vevő közönséget már nem figyelmeztethetjük, de mindenesetre ajánljuk a kérdéses üzlet tulajdonosának a nagyobb kereskedői szolidságot. — Pásztorjáték. A zala&zántói r. k, népiskola növendékei e lió 25., 2^-án é* újév napján a kornak megfelelő jelmezekben, görögtűz és magnézium világítás mellett pásztorjátékot adnak elő. Színre kerül Szabó János megkerült gyermeki c'mü darubja. A pásztorjáték tiszta jövödehne jótékony céba fordíttatik. — Orvvadásiat. Vidékünkön még mindig nagyban űzik az orv vadászatot s bár mind a csendőrség, mind az urodalom erdősei résen á'luak, mégis csak nagy ritkán sikerül a sok furfanggal és ravaszsággal dolgozók közül valakit, elfogni. Tetten érni a kitanult, orvokat, majdnem egyenlő a lehetetlenséggel. A mult hé'en is osak egy véletlen vezetie nyomra csendőrségünket. Hire járt, hogy ismét egy szarvast ejtettek zsákiuán3'ul az urodalmi tilosban MoHollósy Tihamér pedig álmodott. Álma, bár megremegtette szivét, nem volt rémes, hiszen azzal foglalkozott, ki egész életének boldogsága volt, annak a kezét tartotta kezében, ki reményeinek vezérlő csillaga volt miudig. Ott látta magát álmában elköltözött neje túlvilági lakában s látta örömtől, boldogságtól sugárzó arcának tündéri fényességét, s hallotta ezüstösen csengő, édes hangját. És a mint nézte, a mint, bámulta a fényes alakot, az ő lelkéből is elszállott a bánat, az ő szivét is elhagyta a keserűség s valami kimondhatlan vágyat érzett, hogy ö is követhesse nejét azon a fényes uton, a melyen ő haladott. A neje fényes homlokára azonban az ö gondolatai alatt valami felhő borult s fényesen égő szemeibe két könnycsepp szökött s a bánat kínjának rándulása futott végig biboros ajakának szélén. De csak egy pillanatig, Azután megfogta az ő kezét s vezette messze, messze a tündöklő uton s mutatta neki azt az örökké boldogotthont, hol nincs többé bánat, nincsen többé keserűség. Egyszerre azonban hirtelen megállott a neje s szivéhez szorította az ó kezét. — Neked azonban — szólt csengő, édes hangon hozzá — még nem szabad tudnod teljesen ezen boldog ország bűbájos gyönyörűségét. A te lelkedhez még a föld pora tapad s kötelességek várnak rád a földi hazában, hol nélküled árván, elhagyottan maradnának a mi kis gyermekeink. — Rád még boldog élet vár a földön s boldogítanod kell »zt — folytatá tovább beszédét — ki teljes életében szivvel lélekkel ragaszkodott hozzám és hozzád, kinek egyetlen boldogsága volt a mi boldogságunk s ki csak azért élt, hogy örülni láthasson minket. Neived helyettem uj anyát kell adnod azoknak az árva kis gyermekeknek, kik anya nélkül nem tudnák megtanulni azt, hogy az a kis Jézus, ki ma született, életük vezére, tanítója marad mindig. — Menj azért vissza a mi régi lakunkba, adj anyát árva gyermekeinknek s tedd boldoggá a mi örömünk és bánatunk osztályos társát, tedd boldoggá Ilonkát. En majd itt imádkozom a ti boldogságtokért s őrködöm fölöttetek, hogy mentve legyetek minden veszedelemtől. — De mielőtt, visszatérnél gyermekeinkl iez — folytat a beszédét — jer mutatok neked valamit, hogy maradandó emléked maradjon tőlem örökké. — És vezette keresztül fényes csarnokokon, tündéri fényben sugárzó termeken, mig végre el nem jutott egy kis terembe, melynek egyedüli fényessége csak az ezer meg ezer gyertya fényében álló karácsonyfa volt. És a terem oly ismerős, a gyertyák fényében tündöklő tárgyak oly emlékezeteseknek látszottak előtte, mintha már látta, ismerte volna őket régen, sokáig. Egy darabig nem tudta mégsem, liogy hol van, de mikor a karácsonyfa alatt megcsendült az ének s meglátta az ő két kis gyermekét a környező Ilonka mellett, világos lett előtte minden s tudta, hogy hol van. Odasietett gyermekeihez, megcsókolta őket, magához szorította mindkettőt, azután megfogta az Ilonka kezét s ő is odaállt a karácsonyfa alá, hogy velük együtt énekelje : «Dicsőség, dicsőség, menyben az Istennek.» Mielőtt azonban ajka hangot adhatott volna, megcsendült valahol egy édes szavú csengetyü s a hangjára ő eleresztette a gyermekeit átölolve tartó Ilonka kezét s látta, nézte, a mint neje homlokán kigyulad egy fényes csillag s a mint tündöklő angyalként a karácsonyfa tetejébe száll s onnan mosolyog le rájuk túlvilági boldogsággal. földöntúli szeretettel. A csengetyü szavára, a csengő gyermekhangokra felébredt álmából és sietve akart kimenni a szobából, de a nyitott ajtón beviláglott már a fényesen kivilágított karácsonyfa s mig két kis gyermeke örömben és boldogságban énekelte leendő anyjuk oldalán a dicsőítő éneket, ő még mindig látta a karácsonyfa tetején a fényes angyalt, a mint mennyei mosollyal terjesztette ki áldó kezeit fölöttük. A halottas szobában pedig ott pihent az elköltözött feleség porhüvelye s mig lelke odaszállolt a karácsonyfa tetejére, hogy megáldja utoljára kedveseit, ajakán ott maradt a boldog mosoly, mintha nem is halt volna meg, hanem csak álmodnék örökké. Ixion. (ÜS8
