Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-25 / 52. szám

204 BALATONVIDÉK 1909. november 7. bölcsőjéhez, melyből békesség származik a jóakaratú embernek. Meg kell nyitanunk sziveinket a szegények könyörgései előtt, meg kell osztanunk fölöslegünket azokkal, kik szükségben, nyomorúságban sínylődnek, fel kell ruháznunk azokat, kik ruha nélkül fáznak és alamizsnát kell adnunk azoknak, akik éheznek, hogy mindenütt egyforma örömmel énekelhesse mindenki: Dicsőség, dicsőség Istennek ! De nem lesz ünnepünk akkor sem méltó az isteni Megváltó dicsőségéhez, ha csak azért cselekszünk ma jót, hogy holnap tizszer annyi álnokságot, hamisságot kövessünk el. Nem ünneplünk igazán, ha ma azért adunk alamizsnát a szegénynek, hogy holnap kivehessük a szájából az utolsó falatját, ha ma azért adunk csak ruhát a fázlódónak, hogy holnap megfosszuk mindenétől, ami neki szent, vagy kedves. Nem lesz ünnepünk a szeretet Istenéhez méltó, ha ma kezet szorítunk elleneinkkel, holnap pedig ökölbe szorul markunk, ha azokkal találkozunk, kik hibáinkról felvilágosítanak, kik fogyatkozásainkat tudtunkra adják. Nem lesz ünnepünk szent akkor sem, ha szivünkben a gyűlölség hamvadozó tüzét nem oltjuk ki ma egészen, hanem csak takargatjuk azt és megengedjük, hogy a harag legcsekélyebb szele lobogó lángokra szitsa annak lappangó parázsát. Ünnepünk csak akkor lesz méltó és igazi ünnep, ha az isteni kisded jászolánál megfogadjuk, bog}' a szeretetnek állandó lakóhelyet adunk szivünk mélyén, ha erősen elhatározzuk, hogy nem hagyjuk tőlünk elszállani a béke fehér galambját s mindenkor jót teszünk azokkal, kiket az Ur szeretete a mi gondosságunkra bizott. Csak ugy lesz ünnepünk szent, ha megfogadjuk, hogy tehetségünkhöz mérten felszárítunk minden könnyet, mit a szenvedők szemeiből a nyomorúság, a keserűség sajtol ki és lehetővé tesszük mindenkinek, hogy békességben, szeretetben szolgálhassa azt a célt, melyre az egek hatalmas Ura rendelte. Jöjj el tehát Isteni kisded, ki szeretetet hoztál nekünk a földre ! Töltsd meg sziveinket a te szereteteddel és adj nekünk békességet, hogy mindenütt egyforma buzgósággal, egyforma hévvel zenghessük a Te ünnepeden: Dicsőség, dicsőség Istennek. Küszöbön a megoldás. Karácsony ünnepére a király liü magyar népének is kedveskedeU egy ajándékkal. A hosszan húzódó válság megoldására megtette az első határozott lépést s miniszterelnökké dezignálta Lukács Lászlót. Az ajáudékot, bár épen nem lepte meg kellemesen a nemzetet, mégis az egész vonalon ölömmel fogadták, mert Lukács megbízatását, olyan jelenségnek veszik politikai köbökben, amely hamarosan tisztázhatja H helyzetet. A kormány azért, fogadta szívesen, mert ezzel biztos kilátása nyílik a mielőbbi szabadulásra, de eloszlatja azt. a gyanút is, amellyel Justhék igyekeztek befeketíteni, hogy t. i. minden törekvésük eddig az volt, hogy kormányon maradhassanak. A pártok azért, hogy elmúlnak a rémlátások a darabont uralomról, az eddigi titkolódzás megszűnik s mindegyik párt a maga elveiuek érvényesítéséért nyíltan veheti lel a tárgyalásukat. A helyzet végleges tisztázódása és a válság megoldása azonban igazán majd csak akkor lesz remélhető, ha nyilvánvalók lesznek azok az engedmények, melyeket Lukács tarsolya fenekén most még féltve rejteget. Lkkácsot a pártok hamarosan ki fogják vallatni afelől, mit hoz, mit akar és mit adhat, de viszont az egyes pártoknak is szint kell vallani, hogy mire hajlandók, hogy miből nem engednek. Hogy a pártokkali tárgyalások sikerre vezetnek-e, létre jöhet-e olyan megegyezés, amely Lukácsnak többséget bizto?itana, meg tudja-e Lukács a kabinetet alakítani, ez még persze mind olyan kérdés, amire feleletet adni ma még nem lehet. Annyi azonbau már most bizonyosnak látszik, hogy a felség állásfoglalása a bank kérdésben nem változott s igy csak egy szűkebb keretben folyhatnak a tárgyalások és történhetnek megállapodások, megegyezések. Hogy ebben a szűkebb keretben is megegyezés jöjjön létre, az az ország eminens érdeke. Legyen vége a komédiának, a donquijotteszerü küzdelemnek, gondolkodjanak képviselőink végre komolyan, hisz csak nem akarják lejáratni parlamentünk s az ország tekintélyét a külföld előtt. Az elvek kis időre való felfüggesztése még nem jelenti azok szegre akasztását. Jöhet rövidesen jobb, alkalmasabb idő ezek megvalósítására. Most. csak az lebegjen szemeik előtt, hogy alkotmányosságunk megóvassék s a felbomlott rend újra helyre álljon. —ma. Képviselőnk beszámolója. Egy hónappal az orsz. függetlenségi pártban beállott szakadás után, kerületünk orsz. képviselője végre rászánta magát arra, hogy politikai állásfoglalását választói előtt megindokolja s a mult vasárnap több képviselőtársa jelenlét-ben megtartotta beszámolóját Keszthelyen. A beszámoló iránt nem valami nagy érdeklődés nyilvánult meg, mert a vidékről alig néhányan, Keszthelyről is feltűnő kevés számban jelentek meg a választók. Akik részt vettek is, azok is inkább csak kíváncsiságból, SJinmint azon célzattal jelentek meg, hogy demonstráljanak a bankos tábor mellett. Nem is volt va'ami nagy lelkesedés, pedig hál. kétségtelen, hogy a gróf ur kitűnően válogatta össze kíséretét. A küzdő bankos csoport jelesebb tagjait hozta magéval, hogy a beszámoló keretében egy kis bankos agitációt. is tartsanak. Itt voltak : Eitner Zsigmond, Laehne Hugó, Máriá»sy József, Sümegi Vilmos és gróf Teleki Arvéd orsz. képviselők. A mit csak kívántam, mind, mind odarakta, Árva most a fenyő. Anyám sirban pihen, És a mit kívánnék nem adja senkisem. Azért azt a Icis fát ma is feldíszítem, S amint a sok keserv elvonid lelkemen, Lobogó kis gyertya, szeretet szent fénye Egy arcot sző elém ." mintha csak beszélne. Óva tekint reám. Szemem folyvást rajta. Ez az én kriszkindlim : anyám szellemarca. Egy kis fenyőágat szépecskén letörve Kimegyek szobámból... Ki a temetőbe. Könnyemmel áztatom, mig kiérek sirva Azt a fenyő galijat. Sleteszem a sirra... Édes lás Jézuska, mutasd meg hát néki, Hogy a szeretetem még mindig a régi. Hantke Emil. Remek kivitelű ara Hollósyék karácsonya. Homályosan világított szobájában mély gondokba merülve jár fel s alá Hollósy Tihamér, a vidék elkényeztetett földesura s időnkint a félig nyitott ajtón be-betekint a szomszéd szobába, mintha onnét várná keserű aggodalmára a vigasztalást. Magasan ívelt homlokára mély barázdát vont a bánat és egyenes termetét mintha meggörnyeztette volna a gondok súlya, mely oly hirtelen nehezedett vállaira. Nehéz sóhajtás hagyta el időnkint ajakát s a mint az asztalon álló lámpa fénykörébe ért, megmegcsillant szemében egy könny, mely hirtelen futott alá napbarnitotta arcán. Amint letörülte az arcán végig száutó könnycseppet, hirtelen valami forróság fogta el minden tagját, mintha meg akarta volna fullasztani a levegő Kinyitotta az ablakot s kitekintett a gyorsan leszálló téli este átláthatatlan homályába. Künt nagy szemekben kezdett hullani a csonttá fagyott rögös földre a hó s lassankint eltemetett mindent, mit a tél fagya letört s elhervasztott az ablak alatt elt-rülő kert szépségeiből, Fehér halotti lepel borította be a haldokló természet utolsó maradványait s mintha csak temetnének, megcsendültek az átellenben álló dombon a templomban a harangok. A harangok kongására mintha halálos zsibbadás szállotta volna meg tagjait, megremegett s egy székre tárna-zkodott, hogy el ne essék De mégis összeszedte magát és lassú, bizonytalan léptekkel indult a szomszéd szobába. Hófehér betegágyán aludta lázas álmait ott a ház fiatal úrnője, az ö vágyainak, reményeiuek csillaga, két kis gyermekének szerető édesanyja. És amint nézte a láz bíborában égő arcát, a mint hallgatta nehezen ziháló keblének ijesztőn hangzó sípolását, szeretett volna odaborulni rája, hogy csókjaival belelehelje az ő életét, hogy megváltsa a haláltól és visszaadja gyermekeinek, hogy visszaszerezze önmagának. De egy gyengéd kéz megakadályozta szándékában s ö csak nézte, bámulta azt. a kedves alakot, mely néhány héttel ezelőtt még oly virágzó, egészséges volt, csak hallgatta Incukorkák a legjutányosabban beszerezhetők Ifj. HELBEK JÓZSEF csemegekereskedésében Keszthelyen. 1 kg. igen finom szaloncukorka 1 kor. 60 fillér.