Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-19 / 51. szám

BALATONVIDÉK olyan időben, amidőn az elvek leg­mérsékeltebb fokozatának megvaló­sítása is megtörik a koronának ez idő szerint megmásíthatatlan ellen­állásán, az elvek csorbításával jár és ebből kifolyólag a függetlenségi álláspont csonkítására vezethet, ha a mai helyzetben a függetlenségi párt, mint többség, a hatalmat gya­korolja. Ugyancsak ilyen mesterséges fo­gással akarta kiaknázni Justh Gyula Kossuth Ferencnek a Selmecbányái küldöttség előtt tett ama kijelenté­sét, hogy a pártszakadásnak részben •előnye az, hogy a párt megszűnt a parlament többsége lenni, itt is ki­felejtette, avagy kihagyta Justh Gyula azt a magyarázatot, amelyet ugyanabban a beszédben Kossuth Ferenc e szavaihoz fűzött, hogy t. i. a kisebbségbe jutással a független­ségi párt felszabadult a többség al­kotmányos kényszerhelyzetéből és ugy az országban, mint a parlament­ben a pártprogramra minden egyes j pontjának a megvalósításáért felve heti a teljes politikai küzdelmet. Justh-ék minden erőlködése el­lenére az ország függetlenségi pol­gársága tudja, hogy Kossuth Ferenc ezen kijelentései épen az ő szikla­szilárd elvhüségéből fakadnak és ezen elvhüségnek a legszorosabb lo­gikával levont következményei. Az a*; izgatás, amelyet a Justh-párt megkezdett, csak szélesbiti azt az űrt, mely e párt és a Kossuth Fe­rencet követő tiszta függetlenségi tábor között vari. Sajnálatos ez az ország érdekei szempontjából azért, mert igen könnyen megtörténhetik, hogy a közel jövőben, ha nem is egységbe olvadva, vagy szövetkezve, de mégis a többi magyar párttal együtt a Just-pártnak is küzdenie kell a mpgyar nemzet jogainák és a magyar alkotmánynak megvaló­sításáért. A dalünnepéiyröl. Rövid pár hónap választ el még ben­nünket, attól az időponttól, mikor városunk színhelye lesz eg\' szép kulturális ünnepély­nek : a Dunántuli Dalosszövetség dalverse­nyének. Az impozánsnak Ígérkező ünnep­ség előkészítése tekintetében mind ez ideig szép keveset tettünk, pedig, ha csak fiaskót nem akarunk vallani vele. akkor itt a leg­több ideje, hogy cselekedjünk. Azt tán te­lesleges hangsúlyoznunk, hogy mindnyájunk közös ügye, városunk és fürdőnk jóhire ér­dekében részt kell vennie ez ünnepség elő­készítésében nemcsak « jelenleg nálunk szé­kelő választmánynak, hanem a képviselőtes­tületnek és a közönségnek is. Olyan napo­kat kell szereznünk a hozzánk jövő dalo­soknak, amely emlékezetes maradjon örök időkre s velük és általuk terjedjen a szél­rózsa minden irányában Keszthely jó híre, neve. Azzal, hogy meghívtuk a szövetséget hozzánk, nemcsak egy udvariassági tényt akartunk gyakorolni s nemcsak a szives fo­gadtatást akarjuk visszaszolgálni, amelyben különböző helyeken és alkalmakkor ami dalosainkat részesítették, hanem a-/, a cél is lebegett szemeink előtt, bogy élő rekla­mokul haszuálhassuk fel városunk ós für­dőnk érdekében vendégeinket. Hogy pedig ezt elérhessük, arra már most, programm­szerüleg telo-ztot' vállvetett muukassággHl kell készülődnünk. Aki mérlegelni tudja egy ily nagy­szabású ünnepség előkészítésével járó óriási munkálatokat, az iga/.at tog nekünk adni akkor, mikor azl. hangoztatjuk, hogy a még hátralevő 6 hónapból egy napot- sem sza­bad tétlenül el vesztegetnünk. Cselekedni kell, még pedig sürgősen. A munkából jut mindenkinek s vegye is ki abból részét mindegyikünk. Ajánljuk tel szolgálatainkat a válasz'mánynak, mely egy­magában képtelen lenne sikeresen megol­dani a rá váró nehéz feladatot. Á'ljon elő javaslatával mindenki, aki csak gondol­kozni képes, adjunk anyagot, a választmány­nak az ünnepség rendezését illetőleg. Több szem többet lát. több agy többet képes tam, mondaná el az esetet, amelyik szá­momiB olyan tanulságos. Nehezen tudtam engedékenységre birni a kis pénzt, mert nagyon ki volt fejlődve benne a proletár önérzet. De végül belátta, hogy nem va­gyok gőgös, rossz fiu, csak egy kicsit könnyelmű s éppen most ebéd hiányában elkeseredett és végül is elmondta az esetet, íme a történet: — Volt egyszer egy ur, aki minden érdem nélkül sok pénzhez jutott. Vannak ilyen szerencsések, mert a pénz a maga vonzalmában igen szeszélyes. Talán még szeszélyesebb, mint a szép a-szonyok, nkik gyakran kinevetik azt, aki híven küzd ér­tük s azután a legelső csavargó jött-ment karjaiba dobják magukat. A pénz is igy tesz. Csaknem szabályszerüleg elkerüli azo­kat, akik verejtékező munkás fáradozással küzdenek érte. Egyesekhez pedig minden különösebb ok és érdem nélkül ragaszko­dik. Vannak családok, amelyekben évszá­zadok óta apáról fiúra öröklődik az inakat megfeszítő, erős próbára tevő munka s a munkával együtt a szegénység, És vannak családok, amelyek ősi nemzedékeken ke­resztül tétlen jólétben élnek. A szó­ban forgó, szerencsés ur az utóbbi fajta családból származott. A szerencsés urnák előbb meghalt a papája, maradt utána egy csomó pénz. Meghalt a nagypapája, maradt azután is egy csomó pénz. Azután meghalt még egy pár nagybácii, nagynéni, mind pénzt ha­gyott a szerencsés úrra, aki fiatalon, é'et­erősen állt n világban, hogy gondtalanul élvezze a töméntelen vagyont. A szerenocsés ur születésétől fogva nem csinált semmit sem. A sok biztos pénz reményében felesleges volt, hogy egészségét rongálja valamivel. Urnák ne­velődött, mert van-e nagyobb ur, mint az, akinek annyi pénze van, hogy dolgoznia sem muszáj ? És amint a sok pénzt meg­kapta, hozzá látott, hogy még nagyobb ur legyen Tele kézzel szórta a pénzt, hogy minden elvet megvásároljon, ami megvá­sárolható s vájjon mi az, amit e föld ke­rekén csengő pénzértékkel megvenni nem lehet? A pénz pedig a nagy költekezés dacára sem fogyott,. Mert a pénz nyáj-ter­mészetü jószág, nem szeret szétforgácso­lódva, egyes darabokban vándorolni, hanem odatódul, ahol társakra talál, Igy élt a sze­1909 december 19. kigondolni s a sok módozat közül aztán az majd kiválasztja a megfelelőket. Mi, a sajtó munkásai, jó példával já­runk elő. Az alábbiakban elmondjuk, mi­kép gondoljuk mi a dalosünuepély veude­zését s miféle intézkedéseket tartanánk szükségesnek a siker és a kitűzött cél el­érése érdekében. Az első halaszthatatlan teendő, a sajtó informálása. Nemcsak a helyi, a várme­gyei, hanem az egész dunántuli, sőt az országos sajtót is hétről-hétre informálni kellene az előkészületekről. Annyival inkább is indokolt ez, mert tudtunkkal a választ­mány a dalosverseny keretében a régi he­liconi irodalmi ünnepélyeket akarja feltá­masztani s ha ez sikerül, akkor a keszthelyi dalünnep egyúttal országos irodalmi ünne­pély is lesz, amelyen nemcsak az egyes irodalmi társaságok kiküldöttei, hanem iro­dalmunk összes jelesei is részt fognak venni. Értesülésünk szerint, városunk nagy­nevű szülöttének, a nagy zeneköltő, Gold­inark Károlynak szülőházát is ez ünnepély keretében óhajtják emléktáblával megje­lölni. Ez az aklus viszont zeiieköHészetünk jeleseinek jelenlétét fogja biztosit,ani s még inkább indokolttá teszi azt, hogy az ünne­pélyt, minél szélesebb körben hirdessük. A második fontos teendő annak elő i%észitése, liogy méltó iogad'atásban, kelle­mes szórakozásokban részeltessük vendége­inket A fogadtatás mikéntjéről ugyan még ráérünk gondolkodni, de annál sürgősebb feladatunk annak kieszelése, mivel és ho­gyan szórakoztassuk vendégeinket. Lehető­leg olyan szórakozási módokat kell kigon­dolnunk, amilyenekben még módjuk nem lehetett. Ki kell altnázuunk e tekintetben városunknak természetnyujtotta előnyeit s olyan speciális balatoni ünnepélyeket, kell rendeznünk, aminőt nem produkáltak még sehol. Szerintünk ez a feladat a következő­kép lenti" megoldható. A dalosok megven­dégeltetését, nem itt helyben, hanem a kör­inek különböző helyem eszközölhetné u város Egy részét ki lehetne vinni Szent­mihályhegyre, más részét a kisbalatoui Diákszigetre s eg}- harmadikat a diási ura­dalmi szőlőbe. Ha a város elöljárósága idején meg­kéri a Balatoni Halászati R.-T.-ot, az, liisz­szük, egy délutánra szívesen fogja rendel, kezésre bocsáj'ani gőzhajóit s uszályait­rencsés ur baj és gond néUdil egészen ad­dig, amig meg nem sértett egy krajcárt. A sértés igy történt: Az urnák egy arany kellett, csillogó, értékes szép arany, hogy kifizessen vala­mit. Zsebébe nyúlt, keresgélt a pénzek között s az arany helyett kezébe akadt egy zsiros, piszkos tönkre fogdosott krajcár. — Csak egy krajcár, mondta boszu­sau a szerencsés ur és megvetően eldobta magától. A krajcár haragosan, lármásan pendült egyet a kövezeten, de a szeren­csés ur nem törődött vele. — Önök azt hiszik — világosított fel az én mesemondó krajcárom, hogy a pénz élettelen, holt agyag. Pedig nagyon csalódnak, a pénznek lelke van. Csalárd lenyügözhetetlen, emberies ésszel béklyóba nem fogható lélek lakik benne, aki keser­vesen megcsúfolja önöket, anélkül, hogy valamit is sejtenének róla. Ami a szeren­csés ur sorsa futásából is mindjárt világos lesz ön előtt. A krajcár lelke fölforrt a gyalázat miatt, mely érte. A krajcár lelke bosszút, fogadott. Akivel pedig ez történt, vigyáz­sl Karácsonyfa-díszek * cukorkák a legjutányosabban beszerezhetők Ifj. HELBEK JÓZSEF csemegekereskedésében Keszthelyen. 1 kg. igen finom szcJoncukorka 1 kor. 60 fillér.

Next

/
Thumbnails
Contents