Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-11-28 / 48. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. november 28. 48. szám. BAL ÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENIÍINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimíre kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. 5 K. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 f 20 f Kossuth géniusza. • (.ts.) Kossuth Lajos hamvai a magyar földben tovább vándoroltak. E hét derekán országos ünnepségek közt hel}

rezte a nemzet kegyelete uj sirba, a nagy szellemhez méltó uj oltárra — nemzeti ereklyének. Alig pár méternyire fekszik a gyönyörű monumentális építmény, Kossuth mauzóleuma, attól a helytől, ahol eddig pihent, de ez a rövid ut gyönyörűen jelképezi azt a végtelenséget, amelyet Kossuth géniusza a maga mindenható, évszázadokat átölelő erejével átszárnyalt. Micsoda ut ez a számki vetéstől a pantheonig ! Hiszen nem a nemzeti közérzés e külső megnyilvánulása ejt csudálkozásba, Azon csak nem csudálkozhatik magyar ember, hogy Kossuth Lajosnak immár hatvannál több szobra emelkedik az országban, hogy a honfiúi rajongás fényes templomot emelt megdicsőült hamvai fölé, hogy egyáltalában Kossuth kultuszának tüze ugy ég minden magyar ember szivében, mint ahogy az örök mécses hirdeti homályos, hűvös templom-csarnokok szanktuáriumaiban az örök világosságot, hiszen mindez olj'an természetes, magától értetődő. Kossuth lelkével, szellemével van itt telitve a levegő, minden sziv, minden elme, minden // cél, minden álom. O benne született ujjá ez az egéöz nemzet, ő adta vissza az idegen lelkű, idegen szellemű magyart a magyarnak, ő verte fel a szolgai gondolatkörbe, egyénietlen, nemzetietlen életbe sütyedt magyar népet az el tompul tságból, a nemzetvesztő tespedtségből, ö volt a mi lelkünk szárnya, elménk fénye, szivünk vére. Röpített minket, világított nekünk, de akaratokat,Vágyakat oltott belénk. Hát lehet kiszabadulni egy ilyen hatalmas géniusz fensőbsége alól ? Soha! A nemzet megértette Kossuthnak jelentőségét, a szivével megérezte, a lelkével felfogta a hozzá való viszonyának lényegét és a néplélek nagy, benső, eláradó és szent ösztönével nevezte el Kossuth Lajost apjának. De a szó fogyatékos kifejezési módján mit fejtegessük, hogy mi Kossuth Lajos e nemzetnek? Nem arról van most szó. Egészen másról. Az, hogy a nemzet egész képviselete, az országgyűlés, a vármegyék, a törvényhatóságok, kulturális egyesületek, hivatalos funkcionáriusok és magánemberek hódolva siettek e héten beállani abba a nagy temetői menetbe, mely a nemzeti nagy hamvakat átkísérte egy díszesebb, megfelőbb helyre, olyan természetes, hogy azon igazán nem csudálkozhatik magyar ember. Hanem más itt az érdekes a megfigyelni való és egyúttal felemelő és megvigasztaló tünet. Kossuth Lajos géniusza nem csak a mi magyar leikeinken lett ur; ez a szellem a maga lióditó utján eljutott olyan lelki területekre, olyan érzésbeli szférákba, ahonnan azelőtt számkivetve volt. A politika, amely minden eszményt Jánus-arcunak mutat s a. különböző népek közérzésében más ós más karakternek tüntet föl egyazon kiemelkedő nagy egyéniséget, félelmetessé, sőt gyűlöletessé tette a Kossuth nevet és a Kossuthkultuszt éppen azon a helyen, amelynek együttérzése, összhangja a nemzettel, a nemzet érzéseivel, egyedüli biztositéka lehet minden nemzet boldogulásának. És ime, mit tett a Kossuth géA B A LATON VIDÉK TÁRCÁJA. Cavallár József. A ni. kir. államkincstárnak egyik feddhetlen jellé mii, törhetetlen buzgalmu, fáradhatatlan tevékenységű, miud feljebbvalói, mind hivataltársai és ismerősei által tisztelt és nagyrabecsült, hűséges sáfára, Cavallár József, keszthelyi in. kir. adótárirok folyó évi december hó másodikán tölti be szolgálatának negyvenedik esztendejét. Negyven év hosszú idő a rövidre szabott emberi életben még akkor is, ha azt kényelemben, jómódban, fáradság, küzködés nélkül élhetjük át, hiszen az emberiség fele alig éri meg életének negyvenedik esztendejét. Azon ember élete tehát, ki azt fáradságos munkában, a létért és embertársainak javáért való örökös küzdelmek között tölti el, minden köiühnények között, tiszteletre és becsülésre méltó. Cavallár József p^dig olyan életet élt, hogy mindenkor felemelt homlokkal, bátran mondhatja el önmagáról, hogy fáradalmai, küzdelmei nem voltak hiába. Az emberek legn-igyobb része szereti a feltűnést, már csak azért is, inert, a mai anyagiakért élő, haló világban nagyon nehéz mások fölé emelkednünk. Óhajtjuk ós kívánjuk a kitüntetéseket, rajongunk az ünnepe'tetések-ért s minden legcsekélyebb teltünket azzal a szándékkal müveljük, hogy munkásságunkra, tevékenységünkre felhívhassuk felettes hatóságaink figyelmét és olcsó áron juthassunk igen sokszor meg nem érdemelt kitüntetéshez. Cavallár József élete azonban különbözik mindazon emberekétől, kik a. mai világ tülekedő forgatagában minden árcn és minden módon embertársaik fölé igyekszenek kerülni. 0 teljes életében kerülte a feltűnést, ellensége volt a fénynek, az iinnepeltetÓ3nek. Ismeretlen volt, előtte a nagyravágyás és mindig, mindenütt csak arra törekedett, hogy szerénységével, becsületes munkával korrektül megállhassa a helyét hivatalában és ezáltal kiérdemelhesse embertársai jak tiszteletét és becsülését. Az ő életét a szerény mezei virágéhoz hasonlít hatnók a leghelyesebben. A mezei virágnak szélhordta magva keserves küzdelem után keihet csak életre a sokszor meg nem felelő talajban, nehezen verhet csak gyökelet, szél, vihar megtépi, dér, fagy lehervasztja és a tavaszi meleg eljöttekor mégis kivirágzik. De nemcsak virágzik, hanem teljesíti küldetését és magot, hoz, hogy utódaiban tovább élhessen. Ha pedig akad nemes lélek, ki a szerény mezei ibolyát, többre becsüli a pompázó rózsánál, kinek a hímes mező édes illata kedvesebb a fényes virágházak kényes növendékeinek bódító szagánál, a szerényen meghúzódó mezei virág is aranyos vázában tündökölhet s örömére válik annak, ki a mezőről felszedte. A keszthelyi m. kir. adóhivatal ünnepeltje is a forgandó sors kiméletlen szele szárnyán idegenből, talán akarata ellenére került hozzánk. Sokáig azon volt,, hogy el Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, •megszUn-' teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkof „Roehe" eredeti caomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (SvAJc) Roehe ff 9* 'Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárat, ban. — Ára tivegenkiot 4.—korona.