Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

XIII. évfolyam Keszthely, 1909. október 31. 44. szám. BALATONVIDÉK Politikai hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cirnére kérünk. Kéziratokat nem aduok vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Mindenszentek ünnepén. A róm. kath. egyház ünnepet ül november első napján. Ünnepet ül, hogy megemlékezzék mindazon szentekről, kik névtelen hősökként éltüket áldozták a valláshoz való ragaszkodásuk és szeretetük miatt és szövétneket gynjt azok emlékének, kik e földi életben a vérség és a család szent kötelékeivel hozzánk fűződtek. Mindkét tény fényes tanúbizonysága a róm. kath. vallás azon hitének, hogy ez a földi élet nem az egyedüli lét, melyért mindent fel szoktak áldozni a mai világban, hanem okvetlenül kell utána, következni egy másik, egy szellemi létnek mely igazságot szolgáltat a földi lét igazságtalanságai és nyomoruságaiért. Fényes tanúbizonysága ez a nap azon hitünknek, hogy azok, kik csendesen alusszák álmaikat a temetőben, nem költöztek tőlünk örökre, hanem méltó jutalmukat elvevén alkotójuktól, egykor, egy igazságos szellemi életben velük újra és örökre egyesülhetünk. Akkor, mikor megszenteli a róm. kath. egyház azok emlékét, kiket hite, mindenkor követendő példákként tisztel, valójában azon hitvallásának adja tanújelét, hogy a földi élet harcaiban hely őket hősiesen megálló igazakra el kell következni egy időnek, mikor a leghatalmasabb Ur megadja nekik az élet koronáját. Akkor pedig, mikor virágok diszes mezével ékesiti fel azon hideg hantokat, melyek szeretteinknek, kedves hozzánktartozóinknak porait fedik és hő imát rebeg azokért, kiktől forró könyek között váltunk el a túlvilági élet kapujánál, azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy ugy kell élnünk, hogy mindenkor felemelt homlokkal és tiszta szivvel állhassunk azok seregébe, kiknek túlvilági életét és örök boldogságát hisszük. Ez a nap megállítja egy pillanatra a mai kufár világ tülekedő forgatagának zajongását és az élet küzdelmes bajai helyett a kegyelet, tisztelet, hála és szeretet érzelmét gerjeszti fel mindazok szivében, kik hiszik az emberi lélek halhatatlanságát és imádják a mindenség leghatalmasabb Urát. És méltán. A hazáért hősiesen véröket ontó honfiak emlékének szobrokat, emlékoszlopokat állítunk, hogy mindenkor a tisztelet és hála érzelmei ébredjenek szivünkben, jvalahányszor ezen emlékeket látjuk. Már pedig ha ezen hősök emléke szeretett és tisztelt előttünk, nem kell-e azok emlékezetét is megünnepelnünk, nem kell-e azok dicső tetteinek maradandó emléket állitanunk, kik e földi létünk után egy boldogabb élet után való hitünk dicső liösei voltak. Ha szivünkbe van irva az a hit, hogy szeretteinkkel, rokonainkkal eg}

7 túlvilági életben egyesülhetünk és ezek emlékét kegyelettel ünnepeljük meg mindenkor, nem kell-e azok emlékezetét is méltó kegyelettel és hálával megünnepelnünk, kik isteni Mesterünk tanítását számunkra fenntartották és szent életükkel, mártír halálukkal megpecsételték azon hit igazságait, melyeket nekik isteni Megváltónk hirdetett és tanított ? Szent hitünk hőseinek, vallásunk dicső harcosainak emlékezetére rendelte azért az egyház ezen naA BALAK)NVIDÉK TÁHCAJA. Virágos sirhalom — Irta ; Vidor. — A sir, az üreges, néma sir, melynek még él a halottja . . . ! Te még itt jársz közlünk, sokan még hallják krdves hangodat; sokan mások ínég szemlélhetik arcod üde* nemes vonásait; egy más valaki talán még érzi szived forró melegségét, tiszta fényes lelked pazar gazdagságát, de én ... ? Én holtnak tekintelek ; én a feketébe öltözőit, szomorú areu emberek csapatához állok, kik a temetőbe sietnek és virágot viszek jó Édesem, a Te leendő sirodra ! Van-e ennél meghatóbb az élet hétköznapi, vásáii zajában? Van-e ennél forróbb szeretet a fagyos emberek között: Te élsz, Te vigan vagy, Te boldognak érzed majd idővel magad és nem vágyói a sírba, mely már illatos világokkal vár reád és én mégis hétről-hétre hordom már előre a lermészet ártatlan kis szülötteit b»nalos sirhalmod fölé! Hordom, mert. ki tudja, meddig hordhatom ezt is! Ki tudja, a kegyetlen sor*, mely oly mostoha volt hozzám mindig, mikor választ, el még az előttem drága sírodtól is ! Most hulljon hát a virág a megsiratott domb fölé, melynek még Te nem vagy halottja ; most. áztassák leomló könyuyeim azokat a szent hamvakat, melyek most még testté és lélekké összetéve itt járnak a föld szinén, hol nekem élni oly nehéz ! Te édes jó kis eleven Halottam, ki még javában vil'uL-zJ kinek arca még tele vau kellemes bájjal, :>zemeiből a tiszta lélek megható szelídsége lövel ki ; ajkaidon édes, iIlatos rózsák virítanak, mondd csak, Te az élő halott, elfogadod-e, szivesen fogadod e, amit, a kegyelet nevében he'yezek néma sirod fölé ? Nem tiltakszik e jobb érzésed, hogy már most halottnak tekintelek? Nem kél-e szivedben a bosszú, a gyűlölet érzete, hogy virágos sirod n3'uga!n>át, édes álmaid nyugodt folyását é>'. már előre meg merem zavarni? Oh ne igy ítélj felettem ! Ne üzz el Onnan, hova engem a szeretet vezet; fogadd sziveden, mit fájó érzések közöl t édes emlékednek, drága hamvaidnak szentelek ! De mit ís aggasztom magam?! Te jó leszel mindig ! Te megérted szomorú tetteimet, méltányolod azokat ; Te nemeslelkü vagy : Hisz egyszer már nyilatkoztál is kegyeletem adójáról: «Köszönöm nagyon a kis virágokat; lehet, hogy nemsokára azok fognak üdvözölni ott a rideg hantok alatt; lehet, hogy készítik oda az utat nekem ; legalább a sirom lesz virágos, hisz az éle'; utjai oly tövisesek, annyiszor megtépnek! De csak sebezzenek ós óhajtóin is, egyszer halálosan és én megyek oda, hol virágok, édes emlékek várnak; hol hü kebel, igaz sziv üdvözöl!» Igy írtál egyszer ! De vájjon érzed-e ezt most is? Hiszel e még abban a «hü kebel»-ben most is, melynek lakója Te Naponta friss csemegevaj, prágai sódar, finom felvágottak és különféle sajtok. Ujj. He 1 bek József csemege-kereskedése Keszthelyen ezelőtt Wünsch Ferenc. Jégbehntött kőbányai palacksörök és ásványvizek.