Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

BALATON VIDÉK 1909. vállalat. A kezelés nehézkessége, az ezzel járó külön kiadások egyaránt ellene szóinak. Mi is osztjuk Ripka dr. véleményét, hogy az efajta vállalatok csakis Hozzáértő magánosok kezében virágozhatnak fel. Az önkezelésbe vételről tehát csak hosszú idő múlva lehet szó, akkor, mikor majd a villamos müvek is a városra szállnak át. Kár is addig erről beszélni, mig Mohamed koporsójaként lebeg a levegőben a villamos vasút kérdése, mig találós kérdésként adjuk tovább: Lesz-e ? nem lesz-e ? Tanúság; nem jó előre örülni semminek, mert keserű a kiábrándulás. Amihez nem kell pénz. ii. Kötelezővé kellene tenni a bejelentést is. Annyi idegen fordul meg évenkint városunkban s mi eddig épen nem törődtünk a hozzánk érkezőkkel, nem kutattuk, kiknek adunk szállást? Pedig fürdőváros vagyunk ós jó hiiünk megóvása érdekében szükséges lenne az idegenek ellenőrzése is. Ezt ma már minden valamire való helyen megteszik s ha csak azt nem akarjuk, hogy városunk asyluma legyen minden jött-mentnek, vagy ideiglenes rejtekhelye azoknak, kiknek van okuk a nyivánosságot kerülni, — nekünk is meg kell tennünk. Kötelezni kell a szálló tulajdonosokat minden egyes megszálló idegen bejelentésére. Polgári családokhoz érkező vendégek is, ha azok huzamosabb ideig (10 — 15 napig) maradnak, bejelentendök. Azok az egyének pedig, akik szerényebb igényű utasoknak éjjeli szállást szoknak adui, szintén köteleztessenek minden egyes esetben a bejelentésre. A bejelentés elmulasztása megtorlást vonjon maga után. A bejelentés kötelezővé tétele ujabb terhet nem ró a városra. A nyilvántartást elvégezheti a rendőrbiztos, a szükséges bejelentő lapokat pedig szerezzék be a bejelentésre kötelezett felek. Közbiztonságunk rendkivül sokat nyerne ez intézkedéssel, mert van a városban több olyan hely, ahol mindenféle kétes egzisztenciájú idegent befogadnak s valószinü, hogy a korábbi években gyakori betöréses lopások tettesei, melyeket még máig sem sikerült kinyomozni, ezek közül a kétes alakok közül kerülhettek ki. Megkönnyítjük általa a rendőrség munkáját is, amely sokszor minden nyomra vezető adat hiányában csak tapogatódzni kénytelen a bizonytalanságban s gyakran ép ez okozza, hogy a bűnösök kisiklanak az igazságszolgáltatás büntető keze alól. Közbiztonságunk javulását eredményezné a gyermekek utcai csavargásának ellenőrzése s a csontszedés betiltása is. Vannak utcai csavargó-fiuk nálunk szép számmal, a kik házról-házra járnak, kéregetnek, végig lopják a piacot s rossz példájukkal rontják a gyermeksereget. A csontszedés is igen jó alkalom az apróbb tolvajlásokra. Valósággal iskolája ez a lopásnak, amelyben a fiatal bűnösök megtanulják ügyesen eltulajdonítani az idegen holmit. Sok házból már ki vannak tiltva, de sok helyen még megtűrik őket. Az utcai csavargóktól, a javíthatatlan iskolakerülőktól a Gyermekvédő Liga révén lehetne megszabadulni, amely minden ilyen gyermeket pártfogásába vesz és elhelyez. A tolvajlás iskoláját, a házankénti csont.szedóst pedig egyszerűen el kell tiltani s csak is a városvógi szemétlerakó helyeken engedtessék az meg. Sok panasz hangzik el a csendháborítás ellen is. Éjszakai ordítozás, nem ritkán lövöldözés zaja veri fel nyugalmából a békés polgárságot, amely aztán szidja, átkozza a rendőrséget, pedig hát az legtöbbször épen nem okozható. Kevés a számuk s a tehetetlenség törvénye rájuk is kiterjed, azaz nem lehetnek ők sem egyszerre több helyen. A közcsend s általában a közrendészet érdekében igen helyén valónak tartanánk, ha a rendőrség mindon egyes előállított vagy feljelentett éjszakai duhajkodó és csendháborító nevét kímélet nélkül nyilvánosságra hozná a helyi lapokban. A csendőrség tapasztalatai szerint ugyanis, még a legmegátalkodottabb egyén is fél a nyilvánosságtól s a legtöbb rimánkodva könyörög azért, hogy tette ós iieve újságba ne kerüljön. A büntetést, amelyet kiszab rá az illetékes bíróság, szivesebben elviseli, mint társai gúnyját és megvetését. Nincs is ok a kíméletre, különösen azokkal szemben, akik a rendőrség előtt már ismert alakok s akiket a bíróságok ismételten kiszabott büntetései sem riasztanak vissza a duhajkodástól. A sajtópártolás. Nem mondunk vele ujat, de szeretnők még jobban, még erősebben beleégetni a magyar katholikusok szivébe, agyába, hogy a katholikus sajtó fölvirágoztatásának közmunkává kell válnia. Közös kötelességből teljesifett egyöntetű diadalmas munkává. — Ám ba anyagi erőim nem képesítenek arra, hogy évről-évre legalább két koronával megadóztassam magam, hogyan lehetek részese ennek a közmunkának ? — fogja kérd .-ni nem egy olvasónk. Egyszerűen ugy, hogy pártoljuk a kath. sajtót,. Pártoljuk, támogassuk előfizetéssel, ajánlással, előfizetők gyűjtésével. E cselekedetünkkel is a Sajtóegyesü| let oéljait szolgáljuk. Mert, a Kath. Sajtóegyesületnek nem csupán az a célja, hogy a segélyezés által tartalomban bővüljön és színvonalban emelkedjék valamelyik katholikus újság, hanem az is, hogy az ily módon bővült és az igényeket már-már kielégítő újság minél szélesebb körben elterjedjen. Ez pedig a közönség dolga, az ő kötelessége. Azért hangsúlyozza az egyesület, hogy katholikus ember csak katholikus újságot járasson, előfizetésével csakis a katholikus lapokat támogassa és ne pártfogoljon a sa ját pénzével hazát, erkölcsöt és vallást lábbal tipró, a katholikus közszellemet, megvető és kigúnyoló, ellenséges újságokat. Amíg ezt meg nem értjük és meg nem valósítjuk, katholikus közszellemről, keresztény világnézetről, keresztén}' Magyarországról lehetetlenség komolj'au beszólni. Mert katholikus közszellemet akarni és ugyanakkor e közszellem halálos ellenségeit katholikus pénzzel támogatni arra, hogy amit mi katholikusok nagy küzdelmek árán laslaoskán fölépítünk, ők a legmodernebb eszközzel : a sajtóval lerombolják, épp oly dőre cselekedet, mint bógy ha legdrágább és legféltettebb kincseink őrzését latrokra és tolvajokra bizzuk, de nem osak bízzuk, még anyjának sem merte bevallani szive titkát, de ha otthon lehet, minden vágya teljesül, mert, közelében tudja azt,, kiért mindent, még életét is képes lett volna feláldozni. Esnem szűnt meg kérni, köuyö rögni anyjának, hogy siessenek haza, mert ő elveszik, elhervad, ha nem láthatja a susogó erdőt,, ha nem hallgathatja a patak csobogását, és nem fonhat koszorút a hímes rét, virágaiból Igy azután keresztülhúzták az öreg Brassai minden számítását, mert bár a kurucok folyton birtokai körül ólálkodtak, eddig még nem tudott, ellenük valami nagyobb eredményt elérni. Mikor pedig forró juliusban megérkeztek, valóságos orkán dult szivében, hogy tervének keresztülvitelében meggátolták. Vad haragjában azért elhatározta, hogy a leányt férjhez adja s azután sza hadon tehet azt, a mit akar, ha leányát férjének biztos oltalma alatt tudja. Nagy vigasságokat: tartott azért házában, hol összegyűlt az egész vidék császárhű fiatalságának a sziue, java s nemsokára tudtára adta leányának, hogy férjhez fog menni s a férje a császári seregek vitéz kapitánya, Péterfi Lőrinc lesz. Joláuka apja beszédére nem tudott szóhoz jutni, csak elsárgult, elfakult az arca, azután mint a dórverte virág, élet nélkül hullott anyjának karjai közé. Á hideg apa azonban nem értette meg leánya kínját s akarata szilárd maradt, még feleségének könyeire is. Majd magához tér az a pulya s meg tudja érteni, hogy mivel tartozik atyja iránt. Hiába volt minden kérés, könyörgés, hiába vallotta meg anyjának a hervadó leány keserves könyek között, hogy Ö csak a Tarkőy Bálinttal, a ku'.ucok ifjú hadnagyával lehet boldog, Brassai hajthatatlan volt, sőt mivel a leány vonakodásának valódi okát, is megtudta, kegyetlenül ráp«rBucsolt, hogy engedelmeskedjék akaratának s kövesse azt, kit számára kijelölt. Vig poharazás közben megtartották azért csakhamar az eljegyzést. Mit törődtek a zordon hadfiak a hervadó leány bánatával. Majd megvidul, majd nekíveszi magát újra, ha ura oldalán élhet. Azután meg mit akarna azzal a rabló kuruecal ? Az őszre szétverik a császári seregek valamennyit, akkor majd elfelejti a leány azt., kiért gyerekes gonddal vágyakozott. Még ott az eljegyzéskor elhatározták tehát, hogy a meiinyegzőt a badacsonyi szüret alatt megtartják nagy fénnyel, nagy pompával, hadd lássa a nyomorult kuruc, hogy mire képes a Brassai Kálmán háza. Ettől fogva folyt a készület a házban szakadatlanul s mire elérkezett szent Teréz napja, már teljesen készen volt, minden a badaoRonyi szőlőnél, hogy hétvármegyére szóló mulatsággal várják a vendégeket,. A nagy készülődés közben azonban Brassai Kálmáu egyről megfeledkezett. Nem vette bele gondosan kidolgozott számításába, hogy a könyörtelenül letiport virágbán is marad egy szemernyi élet, mely erőre kapva dacol a vihai pusztító hatalmával. Nem gondolt, arra, hogy egy idő óta hervadó leányának szivében újra kisarjadzott az élet után való vágy, hogy az az erő, a mely leánya hóka képére újra odavarázsolta az élet pírját., romba dönthet, mindent, mit ő tervezett Amig ugyanis a lázas készülődés folyt, a mindenkitől elhagyott leány nem tudott, más menedéket, találni, mint sírt, meg imádkozott Mikor azonban mindig jobban közeledett meunyegzőjének napja, valami ellenállhatatlan eiö támadt szivében, valami legyőzhetetlen vágyakozás tölté be egész valójás az élet utáu, az után, kiért anuyit gyötrődött, kiért anuyit szenvedett. Ha kimehetett óvatlan percekben a folyó partjára a nagy juharfa alá, hol annyi édes órát töltött, boldogabb időben, szivéből egy egy nehéz fohász szakadhatott csak fel, hiszen messze van innét,, nagyon messze a visszaszorított kurucok táborában az, ki öt gyötrelmeitől megmenteni tudná. Osak egyegy fohászt küldhetett az egek urához, hogy szánja meg sanyarú helyzetét s mentse meg attól, kit szive csak gyűlölni tud. E* mennél többet járt ott a csobogó viz partjain, a sárguló levelű juharfa tövénél, annál jobban megérlelődött lelkében az a tudat, hogy neki élnie kell azért, kit szeret, ki szivének egyedüli vágya. Amikor pedig már nagyon közeledett az a nap, melyen el kellett dőlnie az Ő sorsának, leirta bánatát, keserűségét egy levélbe s megírta abban utolsó buosuját Tark óynek. Ugy sem láthatja őt többé sohasem ; élete ezután úgyis osak gyötrődés, lemondás ós keserűség le-sz örökre. Elsírta abban a levélben minden buját s mikor ' könnyeivel megáztatta, elrejfette a juharfa