Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

1909. november 28. BALATONVIDÉK 133. hanem még kulcsainkat is az ilyen megbíz­hatatlanok kezébe adjuk. Tehát mindenki, akinek módjában áll, fize-sen elő a katho­likus lapokra, vagy legalább egyikre közülök. Es ne mondja senki, hogy az ellensé­ges újságokkal sohasem vehetjük fel a ver­senyt, mert azoknak van pénzük, nekik •annak millióik, — nekünk pedig nincse­nek. Tanuljuk meg és váljék bennünk erős meggyőződéssé az az igazság, hogy az ellenséges sajtónak nincsenek milliói, ha mi katholikusok uem adunk neki! Nincsenek rabszolgái, ha mi nem szolgálunk neki! Egyszerű és intelligens ember, mun­kás és ur, ifjú és öreg, férfi és nő egyaránt talál a maga Ízlésének ós igényeinek meg­felelő kath. újságot, tehát támogassa ezeket előfizetéssel. Az előfizetés azonban magában véve még nem elég. Al jon be minden kath. ember a jó újságok apostolai közé. Ajánlja és terjessze mindenki a katholikus újságo­kat t . . és követelje meg azok járatását a nyilvános helyek (kávéház, vendéglő, bor­bélyműhely,'vasúti vendéglő, kovács, bognár stb.) tulajdonosaitól. S ha ezek megtagad­ják kérésük teljesítését., hagyják el azt a helyet s keressenek uj tanyát, a hol meg­hallgatják kérésüket. Értsük meg Remigiusuak, a szent, püspökuek szavait, aki midőn Klodvigot, a pogány frank királyt megkeresztelte, igy szólt hozzá : «Egesd el, Binit, eddig imád­tál és imádd, amit eddig elégettél!* A liberális újságoktól megmételyezett magyar kath. közönséghez hasonlóképpen szólunk mi is : Vessétek el, amit, eddig megfizettetek, olvastatok, pártoltatok és ezáltal hatalmas úrrá tettetek magatok fe­lett — ós olvassátok, támogassátok azt, a mit, eddig megvetettetek ós aminek elsat­nyúlása, szegénysége a ti hibátok, a ti vétketek. Hajítsátok ki házaitokból a konkolyt hintő sajtót és nyissá'ok meg kapuitokat a kath. újságok számára. — A főgimn. igazgatósága már összeállította az idei téli munkálkodás programmját. Mint értesülünk, a felnőttek és anal­fabéták ingyenes oktatását e tan­évben is végzi a főgimn. tanári kara. A felnőttek oktatása,miként a mult évben, az idén is az esti órákban 7—8 ig lesz a főgimn. rajztermében. Előadások lesznek a magyar helyesírás, fogalmazás, polg ügyiratok, a számtan,könyv­vitel és kereskedelmi ismeretek, földrajz, történelem, német nyelv és testgyakorlás köréből. Beirat­kozni az előadásokra, október hó 24-én vasárnap 10—11-ig és nov. 1 én 10—11-ig lehet a főgimn. igaz­gatói irodában (földszint balra). Decemberben megkezdődnek a téli felolvasások is. HÍREK. — Burány Gergely dr. — disztag. Mint értesülünk az Országos Tanár Egyesület Burány Gergely dr. csor­nai prépostot disztagjává választotta. Az 0. T. E. elnöksége a napokban fog tisztelegni a prépost urnái Csor­nán s ez alkalommal fogja átnyúj­tani neki a disztagságról szóló okle­velet. — Uj szentszéki ülnök. Megyéspüspök urunk Szentes Auzelin dr. zirci perjelt s kerületi alespeiest, a veszprémi püspöki szentszák ülnökévé uevezte ki. — Zsinati vizsgáló bizottság megala­kítása. A zsinati vizsgálóbizottságnak há­rom éves mandátuma lejárván, Megyés­püspök Urunk a bizottságot a l övetkezöleg alakította meg, i letve uevezte ki: Elnök Jánosi Ágoston c. püspök, püspök helyet,tes, nagyprépost. Dogmát,ihából vizsgálók dr. Rédey Gyu'a, dr. Molnár Dénes, dr. Radványi Viktor, dr. Pályi József. Morális és Past.oralisból Káuzli Dezső, Torkos Pál, dr. Hntiauer A. István, Fatér István. Egyházjogból Néger Ágoston, dr. Rada István, dr. Simon György és Kiss Plusz. — Plébánia betöltése. A modori plé­bánia javada'mat, a kegyúr szttbályszerü be­mutató levele alapján S'.ainmer Ignác ot­tani ideiglenes lelkészhelyetles nyerte el. — Ideiglenes adminlstrator. A beze­rédi plébánia lelki és anyagi ügyeinek ide­igleues vezetésével Tapolczai Pál ottahi káplán bízatott meg. — Szent Imre-Ünnepély. Főgimnáziu­munk ifjúsága november hó 5-én d. e. 10 órakor a magyar kath. ifjúság védszent,je­nek, Szt. Imre hercegnek tiszteletére nyil­vános iskolai ünnepélyt, fog tartani. — Kinevezés A földmivelósügyi mi­niszter a kir. erdőfelügyelőségek személy­zeti létszámában Lehrmanu Béla kir. se­gódméinököt, nagykanizsai állami erdő • gondnokot, II. osztályú kir. erdőfelügyelővé nevezte ki. A kinevezett uj erdőfelügyelő állását Budapesten, esetleg Kolozsvárott már a legközelebbi napokban elfoglalja. — Kérelem Zalavármegye hölgyein, hez. Annak idejében nagyszámú gyüj­tőiveket küldött ki a Csány szobor­bizottság Zalavármegye nemes höl­gyeihez, hogy saját és gyűjtendő adományokat küldjenek be. A ki­küldött ivek számához mérten ke­vés iv érkezett vissza. Tisztelettel fölkéri most a bizottság az illető ne­messzivü és hazafias hölgj'eket, akik még nem küldötték vissza az iveket, szíveskedjenek az őszi hónapokban bármily csekély összeggel is bekül­deni az íveket Zalaegerszegre a Csány szobor-bizottságnak cimezve. — A gazd. akadémia ifjúsági gyűlése. F. hó 19-én tartotta az akadémia ifjúsága az első gyűlését, diósgyőri Czakó Béla akadémiai igazgató elnöklete alatt. A gyű­lés tárgya az akadémia kebelében minden évben feunálló egyletek elnökeinek meg­választása volt. Elnöklő igazgató megnyitó beszédében rámutatott az egyes egyletek céljaira s azon óhaját, fejezie ki, hogy le­hetőleg egyhangú választások legyenek, mert, « téren bő tapasztalatai szerint, csak az HZ egylet, virágozhat s töltheti be hiva­tását, amelyuek minden egyes tagja odaadó bizalommal viseltetik az egylet, vezetősé­gével szemben. A nagy lelkesedéssel foga­dott beszédnek nem is maradt, el az ered­ménye, amennyiben az összes egyletek el­nökei egyhangú közfelkiáltással lettek megválasztva. Ifjúsági és segélyegyleti eluök, ki egyszersmind a becsületbíróság odvába, odakint a nefelejocsel szegett. Marcal partján. Ha ott jár még valahol a kuruo tá­bor, a levél bizonyosan a kezei közé jut, kiuek szól, ha pedig elpusztultak a vidék­röl, a juharfa uem árulja el az ő titkát soha senkinek. Es ettől a naptól fogva visszaszállt a remény egy sugara a szivébe s ez a visz­szatétö sugár megnyugtatta aggódó lelkét. Csak akkor sajdult fel keservesen a szive, ha a kuruook sürü vereségeiről beszéltek előtte, csak akkor remegett meg, ha a csá­szári seregek ujabb diadalairól hallott. Mi­kor pedig már alig néhány nap választotta el a naptól, melyen az ő sorsa eldől — bár még mindig élt a remény a szivébeu, hogy gyűlölt vőlegényétől megszabadul, — egy tőrt rejtett keblébe, kiment a Marcal partjára a juharfához, hogy utolsó bucsut vegyeu édes emlékeinek kedves tanyájától, azután készült, a többiekkel a mennyegzőre, talán az utolsó útjára. II. Még alig hanyatlott le az ég maga­sáról a korán nyugalomra térő októberi nap, még megvillant egy-egy megkésve járó napsugár a Balatonnak mindjobban sötétedő, szóikergette hullámain, mikor a Brassaiék szőlőjében megdördültek az ün­nepséget hirdető mozsárlövések. A dördü­lésekre elhallgatott a szüretelő népség aja­kán a vidám ének s csak a Badacsony meredek sziklái verték vissza szakadozot­tan, vontatottan a dörgéseket. Mikor pedig az utolsó visszhang is elhalt a messze tá­volban kéklő bércek oldalain, ujongó öröua­kiábások zaja töltötte meg hirtelen a le­szálló esti szürkület oseudjét. Lázas öröm­mel gyülekezett, a nép a felékesített kastély köré, hol galyakkal díszített, hosszú aszta­lokra vetette vérvörös világát a aürüu ra­kott máglyák lobogó tüze. Hátul a sürü fák között már készen állott a csapravert, hordók sora s fürge legények forgolódtak az óriási nyársak körül, melyeken javában pirult már a lakodalomra levágott ökrök párolgó husa. Hadd vigadjon a nép a Brassai Kál­mán leányának a lakodalmán. Hadd vigyék hírül n rongyos kurucoknak, hogy öröm­ünnepet, ül a császár hü embere. Itt is, ott, is felhangzott egy riadó örömkiáltás, mely pohárcseugésbe, harsogó kürtök rivalgásába veszett el, míg a szikla­tetőkön miudenünnen hallatszott, a puskák ropogása, mibe egy-egy haragos mozsár­lövés adta bele komoly, méltóságos szavát. De bent a kastélyban is lázas készü­lődés folyt az érkező vendégek fogadására. Az óriási termek falain komor ábrázattal maguk elé bámuló örök képeire vérvörösen lobogó fáklyák világa szórt, fényt, mig a dúsan megrakott, hosszú asztalokra száz meg száz gyertya fénye hiutett, libegő vilá­got. A virágokkal ékes leveles verauda ajtajánál örömtől sugárzó képpel fogadta uri vendégeit Brassai Kálmán, mig a fénye­sen kivilágított termek sorozatánál halavá­nyan, mint egy fehér mezbe öltözött szellem­alak várt az érkezőkre a menyasszony anyja oldalán. Mig mindenki örült, mig mindig hangosabb lett az öröm haDgja, egyedül csak az ő szive vergődött keserves kínban, egyedül csak az ő arcát, festette hóka, halaváuyra a veszni induló remény­ség miatt, való gyötrelem. Egyszerre azonban felkiáltott, szemei ijedve, de mégis örömteljes tűzzel meredlek a körül álló nép sorai közé s ajkai valami nevet susogtak. De mire auyja hozzásiet­hetett, volna, hogy megtudja ijedelmének okát, újra megdöidűltek a mozsarak, meg­harsautak a kürtök e a uép rivalgása hir­dette a násznép közeledtét. Mire a bömbölö mozsarak szava zúgva, szakadozva veszett el a hegyek ormain, már senkisem gondolt, a menyasszony ijedelmére, miudenki csak a meredek uton fel kanyargó fényes mene­tet bámulta. Csak ő kereste még folyton a népség közt azt a két szemet, melynek tüze újra lángra lobbantotta az ő szivét. Nemsokára megt.ellettek a nagy ter­mek csill gó, fényes uri néppel és az öröm, a vigalom hangjai között, ki törődöt volua a menyasszony halavány arcával, ki gon­dolt, volua annak lázas tüzbeu égő, vil­lámló szemeivel. Holnap már úgyis össze­köti egy egész életre vőlegényével a pap és akkor már nem vágyódik olyan dolgok után, melyek csak szégyent hozhatnának apja házára. A fényes lakoma után megharsant, a síposok muzsikája ós a boldog fiatalság sorra kiáltott, hogy bemutassa a nemrégen Bécsből hozott uj táncbau tett előrehala­dását., Péterfy Lőrinc is megigazgatta vál­lán bogláros mentéjét, örömtől sugárzó szemmel kelt fel az asztal mellől s indult menyasszonya felé, hogy őt a táncba vigye.

Next

/
Thumbnails
Contents