Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-24 / 43. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. október 24. 43. szám. BALATONVIDÉK 1 V>IlliBv;ii hetilap. MEGJELENIK HETENK1NT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hir­detési megbízásokat és reklamációkat, a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. - f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 f 20 f Nyilttér petitsora 1 korona. Lesz-e villamos vasút? E kérdés foglalkoztatja újból és fokozottabb mértékben városunk la­kosságát. A villamos ügye ugyanis újra felszínre került, még pedig olyan komoly formában, amel}' magán hordta a megvalósulás bélyegét. Nem is akadt hitetlen Tamás, aki kész­pénzül ne vette volna a beavatottak ajkáról elhangzó biztató Ígéretet : meglesz. Vérmes reménj^ek töltötték el mindnyájunk szivét s képzeletben szinte látni véltük már a Kossuth Lajos-utcán csilingelő villamos ko­csikat. Reményeinkben azonban újra csak csalódnunk kellett s a már többször átélt keserű kiábrándulás ezúttal még hamarabb bekövetke­zett, mint máskor. Egy hélig, rövid hét napig ringathattuk csak magun­kat azon édes reménységben, hogy vágj Taink netovábbja, a gyors és ol­csó közlekedés Hévízre, végre meg­valósul. S még jól ki sem örültük magunkat, máris jön a riasztó, a ki­ábrándító hir, hogy a villamos ügye újra zátonyra került. Megakadt s egyhamar nem is remélhetjük, hogy lesz belőle valami. Ki hitte volna ezt még a hét elején, a mult vasárnapi értekézlet után, amelyen mindenki oly szives örömest hallgatta és fogadta a Ganz cég főtitkárának, Ripka Ferenc dr.­nak terveit ? Senki. Látva a nagy érdeklődést, a kedvező hangulatot, mely több oldalról is megnyilvánult, bizton hitte és remélte mindenki, hogy ezen az alapon végre megvaló­sul a régóta vajúdó villamos vasút. Szerencsésebb tervet és megol­dást nem is lehet elképzelni annál, hogy a kiépülő villamos vasutat Reischl Vencel, a Hévíz bérlője ve­gye bérbe és kezelésbe. Benne nem­csak hogy minden személyi és va­gyoni garancia megvan ahhoz, ami egy ilyen n<igy vállalathoz szüksé­ges, de jövödelmezővé is csak a für­dővel való kapcsolatos kezeléssel le­hetne tenni. Ámde Ripka dr. tervez, Reischl pedig végez. A szépe a előadott és kész megállapodásként feltüntetett tervet, mint értesülünk, az utolsó pillanatban nem tette magáévá, a Hé­viz bérlője s ezzel nemcsak Ripka dr. számításait liuzta keresztül, de a mi vérmes reményeinket is szét­tépte. Hogy miért ? az persze még titok. Lehet, hogy csak kisebb diffe­renciák támadtak, amelyeket sike­rülhet még kiegyenlíteni, de lehet, liog} 7 nagyobb eltérésről van szó, ami végleg útját vághatja a szép terv megvalósulásának. A szép reményekre jogosító terv sorsa igazán sajnálatos s őszintén kivánnók, hogy a differenciák mi­előbb kiegyenlítődjenek s a villamos vasút ügye érdemleges tárg} Talás alá vétessék. Vigasztaló momentum a sajnálatos ügyben, hogy ezúttal nem a vezetőség nemtörődömsége folytán jutott zátonyra a dolog. Sőt. Eddig még soha nem tapasztalt érdeklődés es jóindulat nyilvánult meg a veze­tőség részéről s ha rajta -állna, ma már nem volna kétséges a terv ke­resztülvitele. Hallottunk olyan véleményt is, hogy ha Reischi nem hajlandó bérbe venni, a város a kiépítés után önke­zelésbe vehetné a villamos vasutat. Ez azonban túlhaladott álláspont. Nem is lenne ajánlatos, bármily jó jövedelmezőségűnek ígérkezik is a A B A LATON V 111 ÉK TÁHCAJA. Megzavart mennyegzö. i. Hires labanc volt egész Dunánt.ul Brassai Kálmán, a sopornyéki vár és ura­dalom messze földöu rettegett ura. Az osztrák császárok iránt való alázaio« és odaadó engedelmessége meghozta számára a jól megérdemelt jutalmat s kegyes feje­delmeinek jóvoltából nagy hatalomra s még nagyobb hirre telt szert. Nem is csoda hát, ha a kóborló, rongyos kurucok hordái iránt határtalan gyűlölettel viseltetett, hi­szen az ö urainál van a hatalom, fény, pompa, mire minden szegény sorból fel­vergődölt ember — mint ö — örökké vá­gyik, mig amazok éheznek, fáznak, rongyos kodnak s mint a kóborló ragadozók, az erdők mélyeit lakják. Nem sokkal jobb-e, mikor az ember az uralkodó hatalom védő­szárnyai alatt békességben gyarapíthatja vagyonát s boldogan élhet családjának, mig amazok egy soha el nem érhető dolog után futva hazátlanul, hontalanul kénytelenek kóborolni ? A legnagyobb erővel azon volt hát mindig, bogy az a kóborló, rongyos faj, mely utján mindenfelé tűzzel, vassal pusz­tította a dicsőséges császárok hü alattvalói­nak vagyonát, pusztuljon, vesszen, a hogy lehet.. Minek él az ilyen hitvány nép, mely­nek se Istene, *e hazája, se otthona 9 mindig csak az utáu ólálkodik, hogy merre rabolhasson, mit égethessen föl ? E» okért, a kurucok ellen induló seregek iránt min­dig a legnagyobb tisztelettel viseltetett, segítette, támogatta a hozzája kerülő csa­patokat, sőt ha ezek nem jöttek, maga sem röstelt egy-egy kisebbfajta támadást, intézni azok ellen, kik szünet nélkül nyug­talanították az ő birtokait. Ezért azután nagyon szívesen látott vendég volt a bécsi nagyuruknál ós a csá­szári seregek élén járó főemberelinél, kik szívesen fogadván az ő ajándékait, i^értek neki védelmet, támogatást a kurucok ellen. Nagy volt. azért Brassai Kálmán öröme és boldogsága s biz vagyonában s jóbará­tainak pártfogásában elhatár^ta, hogy csa­ládját Bécsbe küldi s maga még egy utolsó csapást mér a Károlyi Sándor vezérlete alatt járó kuruc Inrdákra. Ez a dolga azonban nem sikerült ugy, mint, remélte. Alig volt felesége leányával néhány hétig a császárok hires városában, már megunták a dolgot, s postát posta utáu küldöttek haza, hogy elhagyhassák azt a gyűlölt nagyvárost. Különösen a leánya, a szépséges Jolán­ka vágyódott haza, a rengeteg tölgyerdők között rejtező csendes kastélyukba a Marcal mellé. Ott a csobogó viz partján a habokra lehajló nefelejcsek közölt lehetett Ő csak boldog, hol vnuló koszorút fűzött nyiló virágokból s a nyári alliouyatok felszálló párázutábau elandaloghatott azokon a mesé­ken, a melyeket anyjától hallott. De legjob­ban megdobbant a szive, mikor arra gon­dolt, hogy a közel jövőben újra viszont, láthatja ifjú szivének bálványát, a kinek képe még a hadaktól za jló nagyváros zaja­ban is szemei előtt lebegett. Igaz, hogy Naponta friss csemegevaj. prágai södar, finom felvágottak és különféle sajtok. Iij. He 1bek József csemege-kereskedés^ Keszthelyen ezelőtt Wünsch Ferenc. Jégbehütött kőbányai palacksörök és ásványvizek.

Next

/
Thumbnails
Contents