Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 27-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

1909. október 3. BALATONVIDÉK ft. megalakulásáról, a szövetségi vágyón átvételéről, az 1910. évi dalosünnepélyen előadandó eredeti, magyar, férfi négyes karokra hirdetett pályázatokról,

5 a pályanyertes művekről, a pályadijak kiutalásáról és elküldéséről s végül felhívja a szövetség tagjait, hogy az 1910. evi dalosüunepélyen valamennyien jelenjenek meg s ezáltal a dalosünnepólyt tegyék a magyarságnak, a magyarosodásnak ós a magyar dalnak igazán fényes ünnepévé. A közgyűlés a titkári jelentést lelkes éljenzéssel vette tudomásul, érette a titkárnak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott s elhatározta annak az összes tagegyletekkel való közlését. Práger Tivadar, szövetségi pénztáros olvasta fel ezután jelentését a szövetség készpénz vagyonáról, mely szerint a szövetség jelenleg 1088 kor. 62 f. készpénz vagyonnal rendelkezik. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette, a székesfehérvári választmánynak a felmentvényt megadta. A tárgysorozat 3. pontját a jövő évi tagsági dij megállapítása ée a költségelőirányzat megbeszélése képezte. Erre vonatkozólag a közgyűlés elhatározta, hogy a jövő évi tagsági dij, mint eddig is volt, 10 korona lesz, a költségek fedezésére nézve pedig, mivel az 1910. évi dalünnepóly kiadásai ez idő szerint még beláthatlanok, felhatalmazta a választmányt, hogy a szükséghez képest belátása szerint járjon el. A rendes és a versenybíráló bizottságok megválasztása tárgyában elfogadta a közgyűlés a titkár javaslatát, mely szerint a rendes bírálóbizottság tagjaiul egyhangúlag megválasztattak az eddigi tagok : Bőbm Emil, Eckhardt Antal, Garay Sándor, Kneifel Ferenc dr. és Hoffer Károly, míg a versenybíráló bizottság megválasztását a közgyűlés a jövő 1910. évi díszközgyűlésre halasztotta el. Kétszery Géza szövetségi titkár ismertette a tárgysorozat, 5. pontjaként, a választmánynak az 1910. évi dalosünnepély rendezésére vonatkozó határozatát, mely előreláthatólag megállapítja a dalosünnepély sorrendjét, a fogadás, ismerkedési estély, elszállásolás, próbák, versenyek ós egyéb ünnepélyek idejét. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette s egyszersmind elhatározta, hogy az összkarokul elfogadott müvek betanulását kötelezővé teszi a három első csoportban versenyző dalárdákra nézve és szigorú kötelességévé teszi valamennyinek, hogy mind az összkari próbákon megjelenjenek, mind az összkarokban részt vegyenek. Lakatos Vince dr. pedig tapasztalva az eddigi összkarok gyakori sikertelenségét és az egyes dalárdáknak az összkari próbákról való tömeges távolmaradását, vándor karnagy kiküldését javasolja, hogy az összkaroknak — mi'-.t, a dalünnepóly legmegkapóbb, leghatalmasabb és legfenségesebb tényeinek sikerét biztosítva lássuk. Garay Sándor indítványára azonban a közgyűlés ezt nem fogadta el és pedig leginkább azért, mert, a vándorkarnagy kiküldetése felemésztené a szövetség vagyonának uagy részét, részben pedig alkalmas szakértő férfiút sem lehet találni, ki ezen nehéz szerep elvállalására elegendő idővel rendelkezhessék. Lányi Viktor dr. jelentette be még az indítványok során, hogy Keszthelyre viszszatért s mint a szövetség egyik megválasztott titkára ezentúl rendelkezésére áll a szövetségnek. Egyszersmind három inditványt ajánl a közgyűlésnek elfogadásra. Ezen indítványok közül kettő arra vonatkozik, hogy a közgyűlés ne fogadja el a titkárnak a dalosünnepély sorrendjére vonatkozó azon javaslatát, hogy a dalünnepályt egy a Balaton partján rendezendő sablonos népünnepély zárja be, hanem rendezzen helyette a választmány «Helicon> ünnepélyt, vagy városuuk szülöttének Goldmark Károly világhírű zeneszerző születése 80. évfordulója alkalmából Goldmark ünnepélyt. A közgyűlés e:-en indítványoknak helyet, adott azon kijelentés mellett, hogy mindkét gondolat foglalkoztatta már a választmányt és kivitelükre eddig csak azért nem került a sor, mert az ezen ünnepélyek méltó rendezésére illetékes tudományos egyesületekkel érintkezésbe lépni nem lehetett; Goldmark Károly pedig a jövő évi dalosünnep alkalmával Keszthelyre nem jöhet. Harmadik indítványa pedig az volt, hogy a közgyűlés a jövő évi dalosünnepen előadandó összkarok vezetésével bizza meg Eckhardt Antal és Garay Sándor karnagyokat. Ezen indítványt, azonban nem tette magáévá a közgyűlés azért, mert, 6zeu összkarok vezetésére rendesen a dalosünnepen jelenlevő szerzőket vagy p?dig a jelenlevő karnagyok közül szoktak valakit felkérni. Lányi még arra kérte a közgyűlést, hogy a dalosünnepély minden mozzanatáról egyformán értesítsék mindkét, helyi lapot. Kétszery Géza titkár kérte még a közgyűlést, hogy a dalosszövetség t.agegyleteinek 10 évnél tovább működő tagjainak éremmel, vagy díszoklevéllel leendő kitüntetésére ós a Zenelap szerkesztőjének a dunántúli dalosszövetség pályázatain dijat nyert művek kiadására vonatkozólag O felsége a királyhoz intézendő kérvényt, illető javas'atára hozzon határozatot. Ezeknek teljesítését azonban a közgyűlés a választmányra biz a s mivel a közgyűlésnek más tárgya nem volt, az elnök azt, bezárta. f Krizmanics Péter. 1867—1909. Mélyen megrendülve vettük a lesújtó szomorú hírt, hogy egy házmegyénk papságának egyik legderekabb, városunk társadalmának egyik legkedvesebb tagját, a mindnyájunk által tisztelt és szeretett Krizmanics Péter hitoktatót, az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen végzése elszólította az élők scrából. A derült égből jövő villámcsapás nem hathat különben a lelkekre, mint, ahogy ez a gyászos híradás, melyuek nyomán feljajdultak a szíveli s a szemekbe könnyek szöktek, a bánat igaz könnyűi. Nincs e városban senki, kit a gyászhír érintetlenül hagyott volna, ki ne érezné a veszteséget, mely elhuuytával mindnyájunkat ért. Paptársai a szerető kartársat, a hivek példás é'etü lelki vezérüket, a kis gyermekek szeretetteljes oktatójukat, a jó barátok serege önzetlen barátot s a társadalom egy szerény, de hasznos és munkás tagot veszitet.t, el benne. A férfikar delén levő hitoktató a folyó év tavaszán római zarándokutján hűlt meg s kezdett betegeskedni. Erős szervezete sokáig ellen állt a kórnak, de végre mégis ágyba döntötte s három hónapig itthon gyógykezelték. Miután állapotábau javulás nem állott be, a megyéspüspök ur 0 nagyméltóságának intézkedése folytán a fővárosi Szent János kórházba vitték. Gyógyulást azonban itt sem lelt. Orvosai a déli vidékre küldték, de oda már nem ért el. Szülővárosában, Veszprémben, rokonai körében érte utol a halál. Szívszélhűdés oltotta ki nemes életét. A boldogult lelki üdvéért folyó hó 1-ón tartottak ünnepélyes engesztelő szentmiseáldozatot. Ezen megjelentek mindazon iskolák növendékei, melyekben tanított: az összes elemi iskolák, a Szt.-Vince-nővérek zárdája s az állami polgári leányiskola növendékei tanáraik és tanítóik vezetése alatt. Ott volt testületileg a keszthelyi iparosok dalköre és a keszthelyi ének- és zenekedvelők egyesülete, mely egyesületeknek mindvégig buzgó tagja volt. Mikor a requiein hangjai .elhangzottak valamennyiünk szivében fájó ür támadt s megtellettek szemeink könnyel s nemcsak soká, de örökké gyászolni fogjuk Őt, ki oly korán költözött el közölünk. Nyugodjék békével. A keszthelyi esperes-kerület papsága a köv. gyászjelentést adta ki : A keszthelyi esperes-kerület papsága szomorú szivvel jelenti főtisztelendő Krizmanics Péter keszthelyi hitoktatónak hosz szu türelmes szenvedés és a haldoklók szentségeinek ájtatos fölvétele után életének 42-ik, áldozópapságának 18 ik évében folyó hó 27 én d. e. 10 órakor történt gyászos elhunytát. Az istenben boldogult temetése f. hó 29-én d. u. 5 órakor lesz a veszprémi felsővárosi sírkertben. Az engesztelő szentmiseáldozatot a megboldogult lelkiüdvéért, okt. 1-én reggel fél 9 órakor ajánljuk föl a Mindenhatónak a keszthelyi plébánia templombán. Keszthely, 1909. szeptember 28-án. R^quiescat in pace ! Méhány szó váposunk vasútijáról. Mai világban egy vidék olyan vasút nélkül, mint az ember egészség nélkül. Ha érvényesülni akar, feltétlenjj szükséges kellék. Nekünk keszthelyieknek az érvényesülés kétszeresen fontos. Mi ha erre törekszünk, nemcsak önmagunk iránti kötelességünknek teszünk eleget, hanem magasabb szempontoknak is. Igy emeljük a Balaton kultuszt, mivel eszményi hazafias célt, szolgálunk, eltekintve attól, hogy városunk és környéke lakosainak kitűnő kereset forrásra teszünk szert. Könnyen hozzáférhetővé tesszük a szenvedő emberiségnek a csodahatásu Hévíz fürdőt, milyen Európában kevés van. Keszthely városnak úgyis mint fürdőhelynek, ugyús mint, a környék gazdasági és kulturális gócpontjának elengedhetetlen feltétele, hogy minden oldalról könnyen és sokszor hozzáférhető vasúti összeköttetése legyen. Ezt pedig mindaddig, mig Keszthely Balatonsztgyörgynek csak mellékállomása lesz, elérni nem fogja, mert sajnos, a mai helyzet az, hogy Keszthely, e nagy jövőjű fejlődő város csak másodrendű szerepet visz s a fővonalak egy fejlődésre képtelen faluban összpontosulnak Keszthely mellett. Nem kutatom a multat, nem kérdem, kinek a hibája ? Az ügynek ugy seui használnék ezzel. De ha már a baj megvan, gondolkodjunk azou, mi módon lehetne azt orvosolni? Célul kell kitűznünk, hogy azt a lorgalmat, azt az összeköttetést, azt a fontosságot, mellyel most Balatonsztgyörgy

7 bír, Keszthelynek szerezzük meg. E célui>k elérésében nagyon jó segítségünkre lesz az uj balatoni vasút. Ennek továbbépítése úgyis csak idő kérdése. S ha ez megtörténik, ugy városunk már egy hatalmas lépéssel előbbre vau. Épen ezért nekünk nem szabad ezt az ügyet elaludni hagynunk, hanem állandóan felszínen kell tartanunk. Egy másik fontos teendőnk legyen, hogy kivívjuk, miszerint a zalavölgyi vasút végállomása ne Balatonsztgyörgy, hanom Keszthely legyen. Tervünk mellett szól nemcsak városunk érdeke, hanem a közérdek is. Lássuk csak. A zalavölgyi utasainak legnagyobb része eddig is átszállt a keszthelyi vicinálisra, mert a Balaton mellékére igyekezett. Már most, nem sokkal rövidebb, kényelmesebb lenne nekik, ha a fenéki majortól a vonat ahelyett, hogy lemegy Sztgyörgyre, feljönne Keszthelyre"? Idő, fáradtság ós pónztakaritá* lenne ez. Ha pedig ezt szerezhetünk a közönségnek, kötelességünk azt tenni. A zalavölgyi vasút utasainak egy másik része Budapestre igyekszik. Az uj vasút, Készt,hely-Tapoloán át ugyané feladatot teljesiti olcsóbban. S ha meglesz a balatoni vasút kiépítése tovább, a megye belsejébe, akkor azok, kik eddig a Kanizsa felé közlekedő vonathoz mentek a zalavölgyiu, a keszthelyi összeköttetéssel époly egyszerűen céljukhoz fognak érni, mintahogy a déli vasút, visz; őket. Hátra van még a teherszállítás kérdése. Ami Fiúméba megy azt a gyors ós jó öszszekötletés Keszthelyen át is eljuttatja rendeltetési helyére. Ami pedig a többi irányt illeti, ott szintén csak előny lehet az, hogy Keszthely egyenes összeköttetésben lesz Budapesttel, Kanizsával, Grácoa! és Bécscsel. Ugyanezt mondhatjuk a hadászati szempontok mérlegelése alkalmával is. i A Bala'onvidék egyik legutóbbi szá-