Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-28 / 13. szám

t BALATONVIDÉK 1909. március 28. mentvényt. Nem ! Mert ennek is meg vannak a maga határai ós kor­látai — melyeken a politikai rezon megsértése nélkül nem terjeszked­hetik « Lassabban tehát tisztelt bank­csoport a vádaskodásokkal. Azok a meggyanusitott liatvanlietes pártok is vannak olyan hazafiak, ha nein kamatoztatják is azt annyira' kife­szített mellel ós nagy hanggal, mint •a hazafiság kisajátítói. A hazaszeretet nem a nagy hangban, hanem a komoly, céltuda­tos és alkotó munkában jelentkezik. Nagy liangu vádaskodásokkal olcsó babért ós népszerűséget szerezni le­het ugyan a — tömegnél, de mara­dandó értékű munkát kifejteni nem. Pedig erre volna az országnak szüksége inkább, mint a nagy hangra és kifeszített mellre ! Kongrua és párbér. Apponyi törvényjavaslata a kath. és más felekezeti papság javadalmazásairól foglalkoztatta a/, elmúlt héten a képviselő­házat s a közvéleményt. A javaslat fogad­tatása — megállapíthatjuk — nem volt össz­liangzó. Akadnak bőven ellenesei, különö­sen a nemzetiségi körökben, kik erősen el­lenzik a javaslatban különösen kiiivó mi­niszteri diskrécionális jogot. Érdemben mi ezúttal sem foglalko­zunk a javaslattal. Megállapítjuk azonban, hogy a javaslatban kontemplált lelkészi ja­vadalmazás — a párbér és mindennemű természetben nyújtott, szolgálmányok meg­váltása nélkül — fél munka csak a javas­lat. Szakmunkákban és hírlapi cikkekben eléggé megvilágították, mit az élet uiaga is igazol, hogy a párbér rendezése ép oly sürgős és elodázhatatlan, mint a kongrua. A viszouyok oda fejlődtek, hogy a lelkész­kedő papság javadalmazásának nagy részét képező párbér — jórészt iua már csak pa­pirosjog. Még inkább azzá lett a végrehaj­tási novella következtében. Kifogyhatatlan szekatúrák lorrása. Kárai beláthatatlanok. Megrontója a lelkész és hívei közti jó vi­szonynak — ez a paplrosjog. Es csodálatos anuyi szakszerű, a tapasztalás által támo­gatott felszólalás dacára ezt a kérdést hall­gatással mellőzi a miniszter ur ! Csak arra volnánk kiváuosiak mi lett a sorsa auiuk a kétszáznál több kérvény­nek, mely a lelkészkedő kath. papság kö­réből a t,. Ház asztalára került. Annyit, tu­dunk, hogy van kérvényi bizottság. Tud­juk azt is, hogy a bizottság tárgyalt is a kérvények felöl. De hogy tárgyalt-e a kath. papságnak a párbérrendezését kérő és sür­gető kérvényei felöl s pártolólag terjesz­tette-e azt a t. Ház elé — nem tudjuk. Tisztelettel kérdjük, hát, mi lett, azzal a bizonyos kérvénnyel ? Mert ismételjük, ez a kérdés rende­zése ma sürgősebb mint valaha. Szociális és hitéleti szempontból egyaránt. De jogos is a kath. papság sürgető kérése, inert vele sem nagyobb fizetést nem kér, ujabb ter­het nem hárít, sem a hívekre, sem az ál­lamra ! Csak meglevő jogát akarja biztosítani. Ennek a kérdésnek rendezése e szerint semmi egyebet, nem kiván : csak és pedig kizáró­lag jóakaratot. Ha ez a kormányban és parlament­ben meg van, amint hogy benne nem is kételkedünk, mi gátolja tehát ennek ren­dezését. ? Erre szeretnénk igazán nyilt és határozott feleletet ! A szappangyár kitelepítése. Az elmúlt héten vezette Batthyány József gróf, kerüle'ünk képviselője váro­sunk küldöttségét Kossuth miniszter elé, a város közepén álló és most kiterjeszteni száudékolt szappangyár kitelepítése érde­kében. A küldöttséget a beteg miniszter helyett, államtitkára, Szterényi fogadta s a szokásos jóakaratú megvizsgálást és dön­tést helyezte kilátásba. Kíváncsian várja a közönség ezt, a döntést, mely természetsze­rűleg nem lehet más, mint kitelepítés. Mert osak nem engedhető meg, hogy egy kiál­hatatlanul átható illattal kedveskedő gyár a város kellő közepén füstölögve ontsa a megfutaiuitásra legalkalmasabb illator,. Ak­kor, mikor a város évek óta szinte ere­jét meghaladó áldozatokat hoz fürdőjé­nek fejlesztésére s a személyforgalom elő­mozdítására, egj', a fellendülésnek egy ilyen gát, emelését tűrni és megengedni annyi volna, mint a város fejlődését kockára tenni. Eltekintve azoubati attól, de eltekintve a szépészeti szemponttól is, a város közön­ségének egészsége is csak megérdemli, hogy a miniszter jóakarata vétót mondjon s ez a telep kitelepítessék oda, ahová való — a külső telekre ! Midőu e meggyőződésünknek kifeje­zést, adunk, csodálkozásunkat sem késünk kifejezni, hogy egy ilyen tisztán városi bel­és nem is valami olyan fogas kérdés csak miniszteri beavatkozással vihető keresztül. Ha ilyen kisebb kaliberű kérdést, is osak deputációs küldöttség utján gondoljuk megoldhatni — ugyan mi lesz s kihez for­duljunk akkor, ha egy oly kérdés nyomul előtérbe,miut a balatonszentgyörgyi—keszt­helyi— tapolcai vicinálisnak fővonallá való átalakítása. Pedig méltóztassék elhinni, hogy ez a kérdés van olyan súlyos, mint a szap­pangyár ügye a város fejlődésére. Junius­ban a balatonmenti zalai vasút át. lesz adva a forgalomnak. Ezzel Tapolca egy csapásra az egész nagy vidék gócpontjává avanzsi­roz ! Rohamlépésekkel fog haladni a fejlő­dés utjáu. Keszthely fejlődésében beáll a véreNzegénj'edés állapota. Fürdőink sem mentik meg ettől, ha csak a város minden, lehetőt meg nem tesz eleve a fővonal érde­kében. HÍREK. — A kath népszövetség ügye Nagy­méltóságú megyéspüspök ur leiratot inté­zett Dunst Ferenc dr. keszthelyi apátplé­bánoshoz, melyben mindazoknak,kik a kath. népszövetség ügyében fáradozni szívesek voltak, köszönetét fejezi ki és további mun­kálkodásukra Isten áldását kéri. — A hegy­községekben folyik a taggyüjtés. — Egyházmegyei hirek. Kinevezések a szentszéknél. Megyéspüspök urunk 0 excel­lenoiája Nemes Antal hajmáskéri plébánost és Torkos Pá! siófoki plébánost a veszprémi püspöki szentszék ülnökeivé kinevezte. Az egyházmegyei hönyvbiráló bizottság nj tagjai. Megyéspüspök urunk ő nirgymél­— Igen — mondottam, — Es itt, az Abonyi-utcaj sarkán, sietett megjegyezni öreg barátom jelentős mosollyal. Különös. . . . — Miért különös ? — kérdeztem. Deésy Tivadar intett, hogy számot ad róla." — Több mint különös, csodásan ér­dekes, hogy én ebből az ezüst Welling­ton-csészéből szürcsölöm a mokkát ezen a helyen, a melyhez, mondhatom, izgal­mas, kriminális emlékek fűznek. — A helyhez ? — kérdeztem. — Igen, ehhez a helyhez. Merengően tekintect maga elé és halkan folytatta : — Itt, ezen a helyen végeztem az első nagyobb rendőri nyomozást, ezelőtt harmincöt évvel. . . Mikor négy markos rendőr kíséretében kijöttem, szükségét éreztem, hogy ujjam állandóan a revolver ravaszán legyen. A mai nemzedék alig tudja elképzelni, hogy milyen sivár, ve­szedelmes terület volt ez. Ha ösmeretlen gonosztevőt kellett üldöznünk, első utunk ide vezetett. Ez volt a razziáknak legiz" galmasabb és legeredményesebb színhelye­Az a rendőr, ki idelépett, minden borza­lomra el volt készülve. De az az eset a szokottnál is veszedelmesebb volt. — Emlékszik reá ? — kérdeztem. — 0, nagyon pontosan — még a ne­vek nagy részére is. Nem közönséges eset volt. Ha érdekli. . . — a. legnagyobb mértékben — si­ettem válaszolni. — Jó, elmondom. Ismétlem, har­mincöt év előtt törtónt. Fiatal rendőr­tisztviselő voltam, mikor értesítettek, hogy a Rókus-kórház sebészeti osztályán egy ember fekszik súlyos sérülésekkel. Meg­jelentem a rendőrorvos kíséretében s meg­állapítottam, hogy a súlyosan, sérült em­ber Francesco Laudon spanyol atléta és műbirkózó. A hatalmas termetű spanyol tört németséggel, melyet rossz franciával vegyitett, elmondotta, hogy ő. a ki a cir­kuszban mint míibirkózó szerepelt, az éj­jel néhány emberrel dorbézolt, kikhez később egy feltűnően szép szőke leány szegődött. Ö ezzel a leánnyal jóval éjfél után sétára indult. Beszélni alig tudtak egymással, de a lány lángoló tekintete megzavarta kissé ittas fejét. Nagyon szi­vesen sétált vele a langyos nyári éjben a nagy fák között. A leány karjába csim­paszkodott és vezette. Mikor a fás terü­letet elhagyták, homokos, buckás talajra értek. . . Nem gyanított semmi rosszat, sőt örült a kedves kalandnak. Hirtelen egy fakerítéshez értek, melyen belül min­denféle épületrész ós sok szemét volt. Emlékezett, hogy meg is botlott egy ge­rendában. A leány hangosan kacagni kez­dett s abban a pillanatban négy-öt férfi rohant elő botokkal, dorongokkal a kerí­tés mögül. Tudta, hogy miről van szó. Elhatározta, hogy erősen, kétségbeesetten fogja magát védelmezni. Ugy is történt, az egyiket öklével leterítette, a másiknak egy boksszal felütötte az állát, de ekkor egy erős, tompa ütés esett a fejére, mely elkábította. A földre zuhant. . . Erezte? hogy kirabolják, hogy össze-vissza kutat­ják zsebeit. . . Nem tudott védekezni, esz­Sandvichek, felvágottastálak, halastálak és Giardinettok készítését elvállalom. Nagy választék finom cukorkákban, tea­süteményekben és Angol Cakesekben. Különféle húskonzervek, Painek (Sand­vichek felkenésére), pástétomok, tengeri rák, pisztráng, rajnai és tengeri lazac. Ifj. Ilelbek József ezelőtt Wünscli Ferenc fűszer- ÉS csemegekulönlegess&gek kereskedése Keszthely. Állandóan friss Prágai sődar és finom fel­vágottak; bécsújhelyi, szepességi virstlik és debreczeni páros kolbász. Déligyümöl­csök, laibachi káposzta és répa, nürnbergi édes torma, znaimi vizes és ecetes ugoikák. Asztali és pecsenye borok literje 60 fillértől feljebb. - Állandóan friss kóbángai és kesztgelgi palacküöröt

Next

/
Thumbnails
Contents