Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-28 / 13. szám

1909. á pri l is 11. BALATONVIDÉK 3. tósága Szántó László h. esperest, sámsoni plébánost, Strausz Antal zalamerenyei plé­bánost, Radványi Viktor dr. pápai tb. káp­lán, püspöki titkárt és Lukosics József dr. budapesti egyetemi tanárt egyházmegyei köuyvbirálóknak kinevezte. Uj plébános. A vallásplap kegyurasága alá tartozó akai plébániajavadalmat, a val­lás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur­nák szabályszerű bemutató-levele alapján Schmiedt Antal ádándi lelkész nyerte el. Ideiglenes administrator. A megürese­dett ádándi plébánia lelki és anyagi ügyei­nek ideiglenes vezetésével Rády István bí­zatott meg. Hittanári képesítés. Berkovios Imre so­mogycsurgói káplán a középiskolai hitta­nári állásra a t. hó 16-án megtartott vizs­gálat utáu. jelesen képesittelett. — Keszthelyi küldöttség Szterényi Jó­csef államtitkárnál. Battl^'ány József gróf országgyűlési képviselő vezetésével Keszt­hely városának küldöttsége a napokban tisz­telgett a képviselőházban Szterényi József államtitkainál. A küldöttség azt panaszolta, hogy Keszthely városának kellős közepén levő egyik szappangyár üzemét nagyban ki akarja terjeszteni, ami azonban a város közepén szinte lehetetlen ós Keszthelyt mint fürdővárost az odaérkező vendégek számára teljesen lakhatatlanná teszi. Ezért tehát a küldöttség kéri a minisztériumot, hogy mint harmadfokú hatóság, utasítsa az erre illetékes faktorokat és a gyárostjja gyár kitelepítésére. Szterényi József államtitkár válaszából kijelentette, hogy az ügyet, ma­gát nem ismeri, do biztosítja a küldöttsé­get, hogy a kérdés alapos megvizsgálása után lehetően kedvező előterjesztést, fog tenni Kossuth Ferenc kereskedelemügyi mi­niszternek. — A «Dunántull Dalosszövetség* ere­deti magyar férfi négyes karokra kiirt, pá­lyázatára eddig 6 pályamű érkezett be, amely körülmény azt bizonyítja, hogy a kiirt pályázat — valamint eddig sem volt — ezen alkalommal sem lesz meddő. An­nál örvendetesebb ezen dolog, mert ezen pályamüvek közül ket'ő olyan, hogy min­den tekintetben megtelel azoknak a köve­telményeknek, melyeket a dalostzövelség választmánya a pályázatban a pályamü­vektől megkövetelt. Tekintetbe véve azt, hogy a pályázat határideje még csak május 1-én jár le, azt hissíük, hogy a pályáza­ton zenei világunk jelesei fognak részt venni, hogy ezáltal maguknak a dicsőség babérját megszerezve fényessé tegyék a «Dunáutuli Dalosszövetségnek * 1910. év­ben rendezendő dalünnepélyét. — Adomány. Nyers Imre zalaszántói kántortanító, az általa rendezett karácsonyi pásztorjáték jövedelméből 5 koronát adott a veszprémi Tanítók Házára. — A szomszéd egyházmegyéből. A Kiss Pál esperes-plébános halálával megürese­dett alsólendvai plébániát Esterházy Mik­lós herceg kegyúr bemutató-levele alapján Strausz Flórián kerületi esperes, dobronaki plébános, Strausz Antal zalamerenyei plé­bános bátyja, nyerte el. — A siófoki fürdökonviktus. Az Or­szágos Középiskolai Tanár Egyesület ke­belében alakult szünidei fürdökonviktus bi zottsága a napokban tartott ülésén elhatá­rozta, hogy az idén csak egy helyen és pedig Siófokon szervezi a középiskolai ta­nulókból álló fürdökonviktusát. Tavaly a Balatoni Szövetség közreműködésével szer­vezett siófoki konviktus olyan szépen sike­rült, hogy a bizottság elhatározta az ösz­szes jelentkezőknek a Bdatonra való irá­nyítását. Míg a mult évben 48 középisko­lai tanuló élvezte az intézmény áldásos voltát, addig az idén 80 jelentkezőt vesz­nek föl két csoportban a siófoki konvik­tusba. — Kinevezések. A m. kir. adóhiva­tali tisztviselők státusának legutóbb meg­törtónt részleges rendezése alkalmával a m. kir. pénzügyminisztérium vezetésével megbízott m. kir. miniszterelnök Tóth Zsigmond, keszthelyi m. kir. adóhivatali ellenőrt állomás helyén való meghagyás­sal I-ső osztályú ellenőrré a IX. fizetési osztály 3. fokozatába, Kétszery Géza m. kir. adótisztet. pedig ugyancsak állomás helyen való meghagyással X.J fizetési osz­tályú m. kir. adóhivatali segéddé ne­vezte ki. — A magyar városok országos kon­gresszusa. A címben foglalt kongresszus folyó év május 21-én és 22-én Budepesten a székesfőváros közgyűlési termében (uj városház, IV., Váci-utca 62—64. sz.) lesz, amelynek programmját a következőképp állították össze : Május hó 20-án este 8 órakor : Ismerkedési est. Május hó 21-é i délelőtt. 9 órakor megnyitás. A kongresz­szus szervezetének megállapítása. A kon­gresszus megalakulása. Elnöki megnyitó : tartja Bárczy István dr., Budapest székes­főváros polgármestere. Bejelentések, eset­leg üdvözlések. «A városi statisztika szér­vezóse.» Előadó; Thirring Gusztáv dr , a székesfővárosi statisztikai hivatal igazga­tója, egyet. ny. rk. , tanár. Délután : A Magyar Mérnök- és Epitész-Egylet, által a kongresszus tagjai számára rendezett, elő­adások és pedig 5 órakor : Szesztay László müegyet. m. tanár előadása : A város sza­bályozás előmunkálatairól ; 6 óiakor : Ko­vács Sebestj én Aladár, müegyet. ny. r. tanár előadása : A városi szenyvizek el­vezetéséről ; 7 órakor : Hoér Tempis Mór dr., müegyet. ny. rk. tanár előadása : A vizierőknek a villamos üzemekhez való felhasználásáról. Ezek az előadások a Ma­gyar Mérnők- és Építész Egylet palotájá­nak dísztermében (IV., Reáltanoda-utca 13—15. sz. a.) lesznek. Május hó 22 én délelőtt 9 órakor : «A városok háztartásá­nak rendezése.* Előadó: Lukács Ödön, Nagyvárad város tauácsnoka. «A városok hítelügye.* Előadó: dr. Madarassy-Beck Gyula báró. Dó-után 3 órakor : <A városi kisajátítási jog.* Előadó : Garancsy Mi­hály, miniszteri tanácsos, a fővárosi köz­munkák tanácsának előadója. «A városok és az alsóbbrendű vasutak.* Előadó : Melha Kálmán, Budapest székesfőváros tiszti főügyésze. A kongresszusi határoza­tok meghozatala, tl kongresszus bezárása. Este 9 órakor : Budapest székesfőváros törvényhatóságának estebédje. Keszthely­ről nem megy fel senki sem r —S A balatonvidéki vasút. Már csak rövid megfeszített munkára vau szükség óa megnyílik az ország egyik legérdekesebb vasútja, amely a magyar tenger partján el­terülő festői szépségű fürdőket, nyaralóte­lepeket, szőlőültetvényeket ós hegységeket már az idei fürdőévadban bevonja a köz­forgalomba. — Nők az alkotmányban. Mint nekünk Kanizsáról irják, a kanizsai hölgyek köré­ben mozgalom indult meg egy női egyesü­let alakítására. Ez ideig 25 tag jelentke­zett a nő-tisztviselők köréből s legközelebb az alakulógy ülést is megfogják tartani. — Uj ügyvéd Letenyén. Lakó Imre dr. Letenj'én ügyvédi irodát nyitott. — Gyászhir. Mély gyász érte Horváth G3 örgy nagykanizsai főgimnáziumi igaz­gatót, ki városunk szülötte, édes anyjának mélete egyre homályosodni kezdett, csak arra emlékszik, hogy néhányan felkapták és valahová vitték. . . Oda, a hol reggel megtalálták. . . Minden értéke, körülbelül nyolcvan forint készpénze, arany órája, lánca, gyűrűje s néhány ezüst, arany ki­tüntetési érme hiányzott. A további kérdésekre előadta, hogy az egyik rablóban felismerni véli azt a birkózót, kit három nappal előbb a cir­kuszban nyilvánosan földre tepert. Arra is emlékezni vél, hogy a rablók vissza­mentek a kerítés mögé s ott hosszasabban tartózkodtak. — Nos — folytatta a rendőrtanácsos — estig néhány ügyes polgári biztos se­gítségével — akkor még ugy hittak a de­tektiveket — tisztában voltunk a szemé­lyekkel. Akár nyomban le is tudtuk volna őket tartóztatni. De főnököm, ki nagyon praktikus rendőr volt, azt mondta, hogy erre ráérünk. Előbb a pénzt és az értéket kell megtalálnunk. Valószínű, hogy nem vitték magukkal, hanem egyelőre elásták valahová, ugy lehet a kerítés mögé. Uta­sítást kaptam négy rendőrrel elrejtőzni a kerítés mögé, melyet a műbirkózó szavai után könnyű volt megtalálnunk. Itt, ezen a helyen, a hol most pikkolózunk, történt a rablás és én egy hosszú éjszakán át itt leselkedtem, készen arra, hogy élet-halál­liarcot kell vívni. Embereim fegyverrel a kezükben hason feküdtek néhány állvány fedezete alatt, ón egy ócska ajtó mögé vonultam. Már hajnalodni kezdett, mikor halk lépéseket hallottunk ... a derengő félhomályban észrevettük, hogy egy nő közeledik óvatos, macskaléptekkel. Egye­nesen felém tartott s megfogta azt) az ócska ajtót, mely mögött ültem. Hirtelen felugrottam s megfogtam karját. A leány hangosan felsikitott s kiszakította magát kezemből. Az egyik polgári biztos átkapta derekát s befogni igyekezett száját. A le­ány kétségbeesetten védekezett, sivított, karmolt, harapott. Persze nem sokat hasz­nált. De a helyzet, hirtelen kritikussá fej­lődött. Erős léptekkel három-négy ember közeledett. Néhány lövés hallatszott s egy golyó megsebezte az egyik rendőr vállát. Mi is viszonoztuk a lövést. Alig husz lé­pésnj'ire tőlem tompa zuhanás hallatszott. Utána menekülő lépések zaja. Néhány perc múlva készen álló revolverrel a kerítés felé mentünk, miután a leányt előbb erő­sen megkötöztük. Két lépésnyire a kerí­téstől egy ember feküdt hason mozdulat­lanul. Az egyik polgári biztos, az öreg Bater, megvilágított a kis lámpával az arcát. Ráismert. — Ez a Sabak Józsi. A leghíresebb betörők egyike feküdt ott holtan. A leány hosszas faggatás után megmutatta a helyet, a hová^ a rablott holmit ásták. Egy hót múlva husz forint híján a pénz is megkerült. A spanyol mű­birkózó hamarosan elhagyta a kórházat s mikor a végtárgyalást megtartották, már Isten tudja merre járt. . . — S mi lett a szőke leányból ! — kérdeztem. — Azt hiszem három esztendei fegy­házra ítélték . . . már sok volt a rovásán. De még azután is találkoztak vele razzi­ákon. Hanem, hogy kinek a golyója te­rítette le Sabak Jóskát — mondotta az öreg rendőrtanácsos mólázó tekintettel — azt, máig se tudjuk. . . — Bizony nem lehetetlen," hogy itt ezen a helyen, éppen én öltem embert. . . S most itt ülök, körülöttem vidáman szó­rakoznak, gyönyözködnek a finom, disz­Kiét barokk díszítésen, fényes villamos csillárokban. Igy rohan az élet barátom. Ezt igazán nem hittem volna azon az éj­szakán. . . Nem szabad hinni, hogy a Sue Jenő rémregényeire emlékeztető alakok, me­lyekkel öreg barátom ezen a helyen vias­kodott, végképp eltűntek volna a krimi­nális szintérről. Tul a kávéházon, mely egy darab fejlett kulturát mutat, az üres telkeken ma sem ajánlatos éjjeli sétákat tenni. Mintha valami tradíció kötné a go­nosztevőket, szívesen tartózkodnak éjjel a Városliget környékén. A villamos ívlám­pák fénykorén tul, a settenkedő sötétben gyakran hallottam megszólalni a rendőr­síp metszően éles hangját. Az ilyesmi sohasem történt ok nél­kül, s azok az emberek, kiket a rendőrök ilyenkor üldöznek, nem kevésbbé vesze­delmesek, mint az agyonlőtt Sabak Jóska. Egy igen érdekes emberrel találkoz­tam a mult tavasszal a Riviéra kávéház­ban, ki valamikor egy nagy kriminális dráma passzív hőse volt. Jámbor képű, mosolygós arcú, kissé pocakos öreg ur szólított meg. Azt kérdezte tőlem, hogy nem vagyok-e erdélyi ember ? Tagadó vá-

Next

/
Thumbnails
Contents