Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-24 / 4. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. január 24. 4. szám. BALATONVIDÉK PolitiKai Ixetilap. MEGJELENIK HETEN KINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség címére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. B K. — í. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 60 i 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Az adóreform. (*) A legnópszerütlenebb reformok egyike: az adózás kérdésének rendezése foglalkoztatja a képviselőházat. Nagy feladatra vállalkozott ezzel kormány és parlament. Elavult s hiányos adórendszerünk kiigazításra szorult. A kor követelte szociális szükségletek s az eddiginél igazságosabb arányitás is sürgetik. A földadónál előforduló nagy aránytalanságok, a liázbéradónál felmerült ferdeségek, a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok s a nagy jövedelmeket produkáló intézmények adózásának igazságtalanságai égetővé tették a rendezést. De ezt kivánta a kis exisztenciák immár elviselhetetlen terheinek könnvitése. a létminimum adómentességeitek megállapítása is. Elmondhatjuk, hogy ez a javaslat hézagot pótol az eddigi szociális alkotások sorában , sok igazságtalanságot szüntet meg s talán emelni fogja az adóerkölcs szintjét is ! Hogy állottunk eddig ? A nagy tőke és nagy vállalatok horribilis jövedelme aránytalanul csekély adóterhet viselt. Elismerésre méltó őszinteséggel mutatott erre és az ehez hasonló visszásságokra Hoitsy Pál a javaslat előadója, mikor felemiitette, hogy egy 10 millió évi tiszta haszonnal dolgozó fővárosi pénzintézet évi 80—40 ezer koronával szabadult az adófizetés terhétől. Hol itt az arány, de hol az igazság is ? Hát az adóerkölcs ? Tudta mindenki, hogy az az állampolgári becsület, mely a nyilt és őszinte bevallás garanciájául volt hivatva szolgálni — ugyancsak gyakran sántított, de nagyokat. Százezreket forgató bankárok és börziánerek 100 korona évi jövedelmet voltak szivesek bevallani. Hozzájuk képest a fővárosi ügyvéd urak adóethikája ragyogó fényességben tündökölt, luk ugyanis átlag évi 699 korona jövödelmet vallottak be, mint ezt ugyancsak az előadó szavai igazolták. De azért ezek a nem adózó bankár urak, nagy hazafiak, kik minden áldozatra készek a hazáért — mig a bukszát nem kellett megnyitani! Ezek s sok más visszásságok tették szükségessé a reformot, melyért legyen bármily népszerűtlen is, csak hálával tartozik az ország a kormánynak és parlamentnek s minden hazafi csak örömmel üdvözölheti azt, mert ha még nem is jut benne győzelemre a progressivitás egész áldásos voltában, az alapelv megvan, melyen majd tovább lehet épiteni — a nyugodtabb napokban. Fájdalommal látja az ország, hogy évről-évre nagyobb dimensiokat ölt az idegen honosok birtokvásárlása, kik a magyar föld jövedelmét küllöldön költik el. Ezzel szemben megnyugtató amaz intézkedése, mellyel az idegen birtokosokat a tulajdonukba jutott honi földhöz akarja kötni, mikor mindazokkal szemben, kik legalább 4 hónapot nem töltöttek magyar földön, háromszoros adóval sújtja. Ha már az a végzetünk, hogy tőkeszegénységünk miatt a hazai föld mind nagyobb arányokban siklik kí kezeink közül s jut idegenek birtokába, legalább azt a rekompenzációt biztosítsa magának az ország, hogy ezek az idegen honos birtokosok vagy legyenek magyarokká, vagy legalább a magyar föld gyümölcsét részben magyar földön élvezzék, A BALATON VIDÉK TÁHCAJA. Egy bácskai ebéd. A vendéglátás őshazájában — Bácskában — Dezsőf«lvy Akos falusi birtokán nagy esemény örömünn-pét ülik. A nábob egyetlen leánya, az ábrándos tekintetű, babaarcú Nusi, menyasszony. A vőlegény, Thurcky Péter, atléta termetű 26 éves szőke ifjú, a hires Thu.ckyak közül, akik meg tudnak enni, inni és verekedni. A tágas verandán virágokkal díszített asztal korul, jól megállapított sorrendben együtt ülnek már a szomszédos gentryk. A z asztalfőn egy termetes asszonyság, a ház úrnője, jobbján az ünnepelt pár. A vacsora már kezdetét vette. Libériás mások ós bóbitás szobaleányok óriási talakon monstre-süllőket és kecsegéket, aspik és tatármártással hordanak körül. Péter (aki a délutáni gyorsvonattal jötts izgatottságában alig evet', most olyan éhes, mint a farkas. Nagy adag halat vesz ki a tányérjába, aztán szégyenlős arccal fordul menyasszonya felé.) Kérem Cica, ne ügyeljen rám, mert éti sokat fogok enni. Nusi : (kacagva) O, ón azt nagyon szívesen látom . . (Péter komolyan veszi a dolgot s végez a hallal.) A második fogás gömbölyű ezüst tálcákon föltornyozott pástétom ismét aspikkal. Péter : (garmadával halmozza tányérjába a pás'étomot) Kitűnő gondolat volt a mamától egy második előételt adni. Nusi : Ilyesmiben a mama felülmúlhatatlan. (Mellesleg szólva ez a fo«ás a vendégek közt is némi feltűnést kelt, az aszszonyok gúnyosan összemosolyognak, mig a férfiak gyanútlanul látnak hozzá.) A harmadik fogás, marha és őz filé, vad szósszal. Péter : (nem lankadó buzgalommal fogyaszt.) Tudja Cica mit gondolok én ? Azt, hogy az előételek csak fokozzák az ember étvágyát. Egyébiránt csak a marhahús az igazi étel. Nemde ? Nusi : Lehet, hogy igaza van kedves Péter. En azonban sohasem eszem óhséges étvággyal. Azt sem tudom, mit jelent az, éhesnek lenni. Mondja : még mindig éhes? Péter : (merengve) Mikor jgy maga mellett ülök, meg tudnám enni az egész világot ! A következő fogás: Kétféle pecsenye : malac ós poulard, sokféle színű salátával. Péter : (nem hagyja magát) Sokan azt tartják, hogy a malac a legjobb pecsenye ! En nem. . . Én a poulardo-t sokkal jobb szeretem. Tisztán előítélet, hogy a malac jobb volna. Nusi : (gúnyos mosollyal) Meg kell adni, hogy maga előítélet mentes. . . Látom, hogy se a malacot, a se poulart nem veti meg. . . Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúly!, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti cnomagolást. F. H«ffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) 99 Roche íé Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak' ban. — Ara livegenkint 4.— korona.