Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-24 / 4. szám

2 1909. január 24. melyből ha más nem, legalább mor zsák jussanak — a magyarnak is ! Nem fog hízelegni ez a törvény a boldog tőkepénzeseknek sem. A pénzügyminiszter 5 százaléka helyett a pénzügyi bizottság az eredetileg felvett. 10 százalékos tőkekamat adót állapította meg. Méltányosnak is találhatja ezt mindenki — a tőkések pedig egy kis kényszertanuságot meríthetnek a jövöre nézve — hogy tőkéiket,— ha azoknak nagyobb hasznát akarják látni, iparkodjanak ipari vállalatokba fekteti,i s nagyobb gyümöloHÖzőségüket ily uton, egy kis gond és inkommoditás árán is előmozdítani. A szelvények és betéti könvvek lapozgatásánál ez kétségtelenül kissé terhesebb feladat, de hát ne csak a maguk kényelmét és hasznát tekintsek, hanem használjanak a hazának ők is, ha csak nem ajkukkal akarják a kényelmes bankasztalok mellől szeretni a hazát. Csodáljuk az amerikai pénzhatalmasságok, az acél, petróleum és egyéb királyok Krőzust is túlszárnyaló gazdagságát? De ezek a pénzkirályok óriási spekulációk, befektetések s munkásságuk árán jutottak a legnagyobb hatalomhoz — a pénzhatalomhoz. Ha csak mindent állami busás szubvenciókkal akarunk elérni — sohasem jut el ez az ország az ipar és kereskedelem olyan felvirágzásához, mely vagyoni függetlenségünk alapjául szolgálhatna valaha ! Ha egyesekben hiányzik az áldozatkészség és vállalkozási kedv s erőt vesz rajtuk a könnyű es kényelmesebb meggazdagodási elv! — melynek káros hatásait iparunk sinyli leginkább — ne számítsunk külön bank és vámterület mellett se vagyoni fellendülésünkre s virágzó ipar és kereskedelemre ! Ez a 10 percentes tőkekamatadó szolgáljon ösztönzésül az ipari kereskedelmi szellem és tevékenység ápolására és előmozdítására. A javaslat e kontemplált intézkedései pedig megértethetik mindenekkel annak az országos izgatottságnak és izgatásnak indító okait, melyet az érdekükben elég súlyosan érintett körök ellenükbe felszítottak. Csodáljuk és dicsérjük a kormány. különösen a pénzügyminiszter bátorságát, hogy a műfölháborodás és «tiltakozás» vihara előtt nem hátrált meg, hanem energikusan leszámolva e «kfirök» szimpathiájával, keresztül viszi azt, mit az ország javára jónak lát — beterjesztett adójavaslatát. Mert mikor az egyes társadalmi osztályok helyzetének javítása, ipari és közgazdasági állapotaink fellendítése oly óriási terheket rakott a koimány vállaira — a régi kurucos nem adózunk elvének cemmi helye sincs többé! Ne csak szájjal, de zsebünkkel ís szeressük a hazát. Ha más nem, hát az igazságos adókulcs nyissa meg a hazafias érzésekkel telt szív mellett a zsebek és wertlieimek rejtelmes világát is ! Kath. Népszövetség. A tettekkel ténve-/,ö katlioÜci'Minsiuik immár szervezetbe

1 fog alt legszerencsésebb gondolata két.ségkivii a Kath Népszövetség. Egj' esztendő leforgása alatt. « 1 nnépesebb szöve'ség mely — reméljük — megalapUásánik második esztendejében behálózza MZ országnak minden zugái s mint eleven s/erv, nemcsak széthoid|a » keresztény restauráció energiáját, h«nem üdvös hutásokban is nyilatkozik. A népszövetség eszméje nyugotró! plántálódott, hazánkba. Szerencsés kivétel azokkal a nyugot.ról hazánkba hurcolt «humánus>, «iiberális», «szociális» stb. eszmékkel szemben, melyek divatos társadalmi és politikai betegségeknek nyilvánultak s melyeknek kártékony hutása nem abban rejlett, hogj' hozzánk is eljutottak, hanem főképen abban, hogy nálunk — tovább nem vonulhatván — megfeneklettek. Sokan nem tudják még, hogy tulajdonképen mi az a Kath. Népszövetség? Még az ujiágolvasó közönség sincs tisztában anuak céljával, eszközeivel, mert »z újságok vagy nem írnak róla, vagy pedig — s ez általánosabb, hazug sziliben láttatják azt. Eunek oka igen egyszerű. Az agyonhallgatásnak 8 a hazug híreszteléseknek magyarázata a népszövetség katliolikus jellege. Ami kat.holikus, az manapság a legjobb es tben — szóra sem érdeme*. A legiobb esetben. A l~gt,öbb esetben pedig veszedelmes, meri a reakció, a klerikalizmus hitalmi törekvését jelenti, ami egyenlő a legnagyobb veszedelemmel. H igy a divatos humanizmus milyen I káros kövei kezményekkel szégyenkedik, I mindenki tapasztalj" Hogy a liberalizmus j alig helyrehozható károkat tett politikai életünkben, most Intjük csak igazán. Hogy a szocializmus, ez a céljára nézve lehetetlen, eszközeiben vad áramlat nem egyéb vezéreket gazdagító, tagokat, sarcoló társadalmi nyavalyáuál, ma már a józan többség ti-ztán látja. De azért — a gondolái ós vélemény szabad-ág nevében bátran vallhatja magát akarki liberálisnak, sz.oc'álist áuak. Helyes. De ugyanezen okoknál fogva miért nem szabad a katholi. us szellemű mozgahi

1 akhoz uy ilms csatlak( zni anélkü , hogy lesajnálnának vagy megrágalmaznának bennünket? Ne bolygassuk a kérdést, mert hátha •kisül. h<>gy ez a sajnálatos ferde helyzet hozzánk is, neii nyugotról, hanem — ke létről származott. Nézzük inkább, mi az a Kath Népszövetség ? Or-zágos szervezel, mely a központból ig-zgatva, népoktató, népsegitö munkát végez. Oktutó feladatát nyomtál ványokkal, helyi gyűlésekkel, felolvasásokkal végezi, segítő feladatát, pedig ingyenes, lelkiismeretes jogi tanácsokkal. A tagok Uj tál étel jön : Vagdalt hússal bélelt rétes A férfiak megtorlik verejiékes homlokukat, föl-föl hörpintenek egy-egy pohár egrit. Egyebekben a lakoma akadálytalan és vigan folyik tovább Péter : (lankadó szárnyakkal, kissé nehézkesen) Hála az égnek, tésztáig jutottunk. Nusi: Korán örvendez. Péter : (meghökkenve) Hogy érti ezt? Nusi : Én nem árulom el a menüt. Csak azt súgom meg, hogy tartogasson valamit az étvágyábó . Péter : (miközben a létest ropogtatja) Igazán kíváncsivá tesz. A vőlegény kíváncsiságát csakhamar kielégítik. Pácán s fogolysült jő szivárványszínekben pompázó befőttel A hölgyek e váratlan fordulatot jó izü sugdosással fogadják és olyan megjegyzéseket tesznek, aminőket nem szoktak _ visszamondani. Az urak újból neki fohászkodnak. Péter: (elboruló arccal) Éppen a kedvenc ételem. . . (Elszántan vesz ki jqkora adagot) Hogy fogok vele megbirkózni-? Nusi : Eu tudom, hogy maga bajnok. Péter : Ördögbe is. Sik futásban bajnok vagyok ! Evéssel még csak vándordíjat se nyertem (Némi megerőltetésbe keiül a dolog, de a fácán, a világ legpompásabb eledele s Péter sikeresen végez vele.) No, de most aztán remélem.^végéhez jutottunk Nusi : Ne reméljen Péter! Nusinak igaza van. Félelmetesen közeledik /valami sárgás, gömbölyű tejhabgörgeteg, melyet csokoládé .szósszal fognak fölönteni. Péter : (megdöbbenve érzi, hogy ennek az ingerlő csábnak nem képes ellentállni Ny-akaköré fo:.t asztalkendője ul.tt titkos mozdulatokat tesz és a hozza ke' ülő tálból majdnem öntudatlanul nagy adagot vesz ki) Ez nemde — olyan — izé. , . hogy is hivjik csak? Nusi: Könnyű torta, ne féljen tőle, Péter: (lelkesülten) Ha maga biztat Cica, akkor semmitől se ijedek meg Legyűröm ! És ugy tesz. Diadalmasan tekint föl aztán mennyasszonya a'cábi Szemei kidü lednek, az arca vérvörös, nenezen lélegzik. Csak egy cigarettre gyújthatna! Sik futásban már nem venne részt, . . De most váratlan szenzáció támadt. A legfinomabb sevresi porcelláu t dákban lefon ázott pisztráng jő, forró vajj«l fölöntve. A háziasszony diadalittasan néz szét maga körül, mint atiogy a hadvezér tart szemlét a legyőzött ellentábor fölött. A hölgyek majdnem sikoltoznak az elfojtott kacagás miatt. Egy mérges tekintetű úrhölgy azt súgja a szomszédja fülébe: Száruyas után pisztráng! Ilyesmivel egy minisztert is meg lehetne buktatni De Bácskában már idáig jutottak az étlaperkölcsök. Péter ; (elhalványuló arccal) Pisztráng ! Nusi: Ez a világ legkönnyebb eledele. Péter : Én pedig azt mondom hogy Araszunk könnyebb volt a világegyetemet vállaira venni, mint nekem ebből enni. Nusi : Bátorság Péter. . . A mama sose bocsájtaná meg ! Péter : (félénken nyul a pi-ztráng után és nagy megeről tetőssel hozzálát.) Ülzzel részemről be van fejezve Nusi (kihívón) Bizonyos benne ? Péier: De mennyire! Kedves és szeretetreméltó apróság következik Gerbaud konyhaművészetéből. Olyan bájos kis bohóságok, hogy szinte lekéreztiek az ezüst tálcától. Nusi : No Péter, itt van a gyomorcsillap tó is Péter : (földerülten) Azt hiszi. . . Nusi : De azért ne sokat, mert . . . Péter : Mert . . (kérdőleg tekint fel.) Nusi: Most jő az est clouja. Péter: (ijedten) Cica ne izéljen! Nusi : Olj'asmi, amiből minden ember enni fog. Péter : (elszántan) Csak én nem ! Nusi : Fogadjunk, hogy maga is. Péter : a11 a fogadás. Száz csók ! Nusi Elveszti, figyelmeztetem, hogy én anuak engedem át, akinek akarom Péter: (meghökkenve) De hát jó Isten mi jöhet még ? Nusi : Gondoljon valami rendkívülire. Péter : Rendkívülire. Csakhogy ehhez rendkivüli gyomor is kell. A rendkivüli étel frissen hantolt főt tengeri. Hosszú csövek, csillogó gyöngyszemekkel, valami sajátosan ingerlő arómával.