Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-20 / 25. szám

194 BALATONVIDÉK 1909. á prili s 2 5. egyenesen csak (öle várta a sült, galambot ! Hol lenue ma Magyarország gazdaságilag, lia Darányi 10 éves nemes, a magyar föld­mives-náp jólétét célzó, nagyszabású muu­káját a gazdatársadalom tőle telhetőleg tá­mogatta volna ? Gazdatársadalmuuk szervezetlenségét, és ebből eredő tehetetlenségét élénken il­lusztrálja az, hogy a jégverés okozta kár ellen, mely 2—3 évre is tönkre teheti a szőlő termését,, a szőlősgazdát koldusbotra juttathatja, még mindig nem t,ud védekezni a saját kebelébeu. A vezető férfiak egy­egy nagyobb jégverés után ankóteznek, banketteznek, százas deputáoiókal. menesz­tenek a kormányhoz, hogy a tömeg er­kölcsi erejével kényszerítsék a jógkár-bíz­tositás állami kezelésbe vételire., P^dig a sok ankét, bankett és deputáció költségén már bízvást meg lehetne indítani olyan társadalmi akoiót, melytől több eredményt, lehetne várni, mint az állami gyámságtól. Vagy pl. látták e nagy hasznát sző­lősgazdáink az 1908. évi bőtermésuek ? A szervezetlenségből eredő gyengeséget ki­használta a borvásárlók szervezete, a bor olcsóbb lett, mint a hordó ! Az egész bő termés elkótyavetyéltetett volna, ha Dará­nyi állami vásárlással közbe nem lép. Ek­kor ismét megindult, a sok ankét, bankett, deputáció, hogy a kormányt a boritaladó eltörlésére bírják. Csakhogy az államnak erre a jövedelemre feltétlen szüksége van, hisz annyi más sajgó sebet kell begyógyi­tania. Ha minden segítséget, az államtól vá­runk, ha mindig csak a kormány jóindula­tába kapaszkodunk, veszélyeztetjük fiigget­getlenségünket, mert egy erőszakos, Bécs­ből dirigált, kormány teljesen tönlr.e tehetne bennünket! Társadalmilag, gazdaságilag kell tehát szervezkednünk országszerte, nem egyetlen országos akcióval, nem is megyeszerte, ha­nem kisebb körletekben, — mc-ndjuk járá­sonként, vagy egy város vidékével, hogy meglássunk minden bajt,, mindenkinek a baját, hogy kikutathassuk e bajok eredetét, okait s igy közvetlen tapasztalatokon okul­va, a gyógyszert kellő adagokban biztos si­kerrel alkalmazhassuk. Biztos sikerrel mondom, mert a tár­sadalmi, gazdasági szervezkedés kipróbált módszerét akarom ré-zletesen ismertetni, mely módszer már a külföldön, különösen Németországban kitüuőeu bevált, Magyar­országon is némely helyen, főleg Keoske­méten fényes eredménnyel jutalmazta az al­kalmazókat. Hogy éppen a Balatonvidék közön­sége előtt bocsátkozom megvalósítandó ter­veim részletezésébe, teszem ezt azért, mert, e vidékhez kötnek gyermekkorom, ifjúsá­gom szép emlékei, mert, itt tanultam meg­ismerni, megszeretni a magyar népet, mely­nek érdekeit ezúttal szolgálni akarom,azután, mert, érzem, hogy eszméim e bájos vidék pompája, csodás természeti tüneményei kö­zelében, élesztve az ifjúkori visszaemléke­zés melegségétől, termékeny talajra fognak találni. Viszhang. A minap vaskos nyilt levelet hozott a pósta. Nyilt levél : vagy árjegyzék, vagy felhívás előfizetésre. Nagy meglepetésemre azonban egyesületi ériesitő hullott ki a bo­rítékból. Az egyesület, — amely figyelmé­vel megtisztelt — a budapesti Galilei Kör, s értesítője az elmúlt iskolai év sikereiről számol be. Felsorolja a kör munkálkodását, amely felolvasásokból, különféle tárgya ér­tekezésekből, vitatkozásokból és kiadványok szerkesztéséből állott, majd a végén pályá­zatot hirdet 100 K. első díjjal. A lelke azonban e nyilt levélnek az a félivnyi melléklet, amely felhívást iuléz az egyetem leendő polgáraihoz, hogy egye­süljenek, azaz lépjenek be a Galilei Körbe, Erre ugyanis fontos okuk van. Nyolc éven keresztül rég letűnt korok ferde nézeteivel tömték tele tudnivágyó fejünket ; ráadásul, ismereteket, szomjúhozó lelkünk bontakozó szárnyait a dogmák kényszerigájával meg­kötvén, nem engedtek tiszta látókörre szert tennünk. «Mert a modern kutatás és gon­dolkozás legnagyobbízerii eredményeit és az ezeken felépülő tudományos világfelfo­gás alapjait elhallgatta előttetek az egyház és az uralkodó osziá'yok iskolai nevelése. A természeténél fogva kritizáló gondolko­zást, pedig értelmetlen soraival rongálta.• Végül felhívja figyelmünket a kör azon küzdelemre, amely a «haladás* és «mara­diság* közt folyik, majd titkári jelentésére utal, amely egyéves vetés* »bő» eredmé­nyéről szól. A többi között, így beszél egy helyen : «Az egyetemi politikába csak egy­szer avatkoztunk, t. i. a keresztmozgalom idején ... A rektor a Szent Imre Kör kül­döttségének megígérte, hogy minden törek­vése oda fog irányului, hogy érvényt sze­rezzen a katholikus egyház történelmi jo­gainak a tudományegyetemen. A Galilei Kör azonban az 1848. XIX. t.-c. által álla­mosított kir. magy. tudományegyetemet, nem engedhette át kardcsapás nélkül a tudomány és haladás ellenségeinek. Tömör és meggyőző A BALATONVIDÉK T ARC A JA. Vért vérért. Útirajz. Irta: László Zoltán dr. A jog és humanizmus elvei nem ju­tottak mindenütt érvényre, különösen oly helyeken nehéz a hódítás, ahol elzárt te­rületeken élő népfajok megdönthetlen me­revséggel ragaszkodnak őseik szokásaihoz. Igy vagyunk a Balkánon is, a vér­boszu e tipikus földjén s jogtalanul éri a mozlimeket a vád, hogy ők okai a maradi­ságnak, mert én saját tapasztalataimból tu­dom, hogy a balkáni keresztény törzsek tán még jobban ragaszkodnak az ősi szo­kásokhoz. Hisz a vérboszut ép a keresz­tény népeknél lehet a legnehezebben ir­tani. Nekünk szokatlan hallani: iszemet szemért, fogat fogért, életet életért » De ne feledjük, hogy mi kétezer éve élünk nyugati szellemben és nemes keresztény világuézletben, mig a Balkán ma még ott tart, ahol mi a középkor legelején. S ha betekintünk a történelembe, látni fogjuk, hogy a vérboszu minden népnél megtalál­ható. Hisz az olaszoknál ma is megvan: a vendetta! A keleti népeknél pedig azt is tekin­tetbe kell venni, hogy náluk a keresztény­ség csak külsőleg foglalt tért és nem uralja a lelkeket. A vérboszu nem képez a ke­letiekuél lelkiismereti kérdést. Azonban az idők folyása némikép enyhítette a vérboszu kegyetlenségét s a békés kiegyenlítés elé nem hárulnak most már oly áthidalhatlan akadályok, mint azelőtt. Albánia, Macedónia és Montenegró a vérboszu melegágyai, főleg azonban a skipetárok, ahogy az albánok magukat ne­vezni szokták, azok, kiknél azt hiszem ki­irtani sohasem fog sikerülni. A Lim mentén, a novipazári szand­zsákból Montenegrón át igyekeztem el­jutni Plava városába, ahol néhány barátom és ismerősöm lakott. Plava, a montenegrói határ közelében, a Lim folyam által aliiotott tó partján te­rül el, körülötte az örök hóval fedett észak­albán alpesek. Már sötétedett, amidőn át­léptem a török határt s minden erőlködés mellett sem bírtam volna aznap a várost elérni. Igy aztán az útban fekvő Veliko selo faluban töltöttem az éjszakát. Egy katolikus skipetár szénégető kunyhójában háltam meg, aki pár piaszterért adott ko­vásztalan kukorica kenyeret, egy darab kecske liust, amelyet azonban kitüuő illata miatt a házigazda kutyájával etettem meg jogi fejtegetést, tartalmazó memorandumát a rektorhoz juttatta, aki azt bár nem szí­vesen, de a tanács elé terjeszteni ígérte. A Galilei Kör határozott állásfoglalása, leg­alább ez évre, elhárította az egyetemről a reakció jelvényének győzelmes bevonulását.* E rövid vázolás hiven mutatja célját és irányát ezen egyévi múltra támaszkodó Körnek, amely a Galilei Kör cím mellett e hosszabb névvel is ékeskedik: A Szabad­gondolkodás Magyarországi Egyesületének Főiskolai Fiókja. Mert a szabadgondolko­dás harcosai ők. Az «álművelt.ség* helyett, amellyel a középiskola kibocsátja fiait az életbe, a valódi, modern műveltséget kínál­ják. Ezt pedig nem a letűnt korok elavult Íróitól és gondolkodóitól vehetjük, ezt Darwin, Marx és Speneer tanitják. Csak az a különös, hogy Darvin & Com — lényegében (ós itt csak arról lehet szó) — már régen meghajoltak a letűnt korok elavult (!) irói és gondolkozói előtt Tedd egyenlővé az embert az állattal, lopd ki a hitet, embertársad szivéből azáltal, hogy a «vallás értelmetlen tanait,* elveted: látni fogod az igenis modern műveltségű embert, amint kábult fejjel botorkál az ál­modott cél után ; nézz fénytelen szemébe : s látni fogod önmagával meghasonlott lel­két; ne kövesd, ne nézd a pisztoly villaná­sát,: a kétségbeesés jaja ugy is füledbe zug 1 Sajnálom, uraim, igazán sajnálom, hogy én csak amolyan maradi vagyok, aki hívásukat nem tudom követni. Éppen nem bánt, hogy n minap <álmüveltsé^»-ről adtak érettségi bizonyítványt. Hanem én igeu szeretem Sokratest, Platóntól alig tudtam elbúcsúzni, Cicerótól és Senecától való el­válásom fájdalmát, pedig c*ak a közeli vi­szontlátás öröme enyhíti. . . Es ami a fő : a vallás «értelmetlen» tanai pillanatra sem szűkítették meg lelkem látókörét. Sőt bi­hetetleuül kibővítették, midőn egész köuy­nyedén meggyőztek, hogy a Darvinizmus, materiálizmus, pozitivizmus, monizmus a kétségbeesés tanítása, a modern ember szel­lemi zsák utcája. Küzdelmünk pedig akció, az akció szent jele alatt ; a reakcióval is számot, vetettüuk, mert, nálunk a győzelem Ígérete és biztos jele. Szemrehányást olvasok felhivástokban, midőn azt mondjátok : «Az egyház és az uralkodó osztályok iskolai nevelése arra irányult, hogy az adott és megszokott hely­zetekkel megalkuvókká tegyen benneteket.* Hát mi ne ismerjünk megalkuvást csak azért, hogy ti ismerjetek ? ! Mióta vagyunk mi világpolgárok ? A. Marseillaise nem a mi himnuszunk, nem ezzel nyitjuk meg mi és egy pohár rákit, magyarán : szilvapáliu­kát. Ez volt a legemészthetőbb ! A gazda szerencsére törte a szerb nyelvet s igj' valahogyan elbeszélgettünk. Azonban nagyon szomorú volt s kér­déseimre csak ugy immel-ámmal felelge­tett. Valami nyomta a lelkét. Diszkrét ember vagyok, a kíváncsiság sem erényem, igy csak nagy nehezen szántam rá maga­mat, hogy megkérdezzem, mi baja ? Meg­sajnáltam. — Tudod jó uram ! — kezdé az el­beszélést — nagy bajban vagyunk. A fiam: Tomo, a múltkoriban fentjárt a Bór-on, is­mered arra kelet felé azt a nagy hegyet és ott vadászgatott. Egyszerre csak zörren a bozót, a kutyák erősen csaholnak, mintha medve lett volna, a Tomo (Tamás) fel­kapja a puskáját s belelő a bokorba. Iszo­nyú jajveszékelés; oda megy, hát látja, hogy embert lőtt medve helyett. Valami mal­jeszór törzsbeli ember volt, aki szintén, arra vadászgatott. A fiam segíteni akart, de a szerencsétlen néhány perc múlva ki­szenvedett. — Bizony nagy baj — felelém — de erről a fiad nem tehet, ilyesmi mindenütt megesik. Jelentsd be az ipeki muteszárif­nak (főispán) és a kádinak (biró), azok fel­mentik Tomo fiadat. — Az ipeki muteszárif, a kádi —

Next

/
Thumbnails
Contents