Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-06-13 / 24. szám

186 BALATONVIDÉK 1909. á prili s 2 5. tántartásáról gondoskodni. Építtes­sen az elöljáróság ezek számára egy szegényházat s helyezze el benne mindazokat, kik ma gondviselés és felügyelet nélkül csavarognak utcá­inkon. Rendeljen a számukra szi­gorú felügyeletet, mely meggától minden korhelységet, rosszszándé­kot s az alkohol által tönkretett nyomorultaknak biztos otthonukban békés foglalkoztatást nyújt. Ilyen intézkedéssel még azok­tól is lehetne valami hasznosat várni, kik ma dolog nélkül, elha­nyagolt rongyos külsőjükkel nem­csak okvetetlenkednek a lakósság­nak, hanem megmételyezik azok lelkét is, kik a dologtalanságra haj­landósággal birnak. Miért törné — ma már magát a dolog után valaki, mikor tudja, hogy a város majd ugy is eltartja ? De ha tudják, hogy szi­gorú rend ós kellő felügyelet mel­lett — ha a legcsekélyebbot is — de dolgozniok kell ós kötelesek ma­guknak tisztántartásáról gondos­kodni, nem sok akad, ki óhajtaná a szegényházba jutást. Azoknak pe­dig, kiket a sors csapása kényszerít "oda, valóságos áldás lesz ez az in­tézmény. Csak ilyen módon lehetne el­érni azt, hogy kórházunk felemel­tessék arra a magaslatra, melyen modern fogalmak szerint állania kell s mind a bajuknak orvoslását kereső betegek, mind a nyomorékok meg­találják azt, mit érdekük megkíván. Zárszó a balatoni halászat kérdéséhez. Hivatalos dolgaimban vidéken időzve, csak tegnap olvastam a Balatonvidék 22 ik számában közölt s csekély személyemmel foglalkozó cikket. Az egyenlő elbátás el­vénél fogva legyen szabad az abban fog­laltakra a következő rövid megjegyzéseim részére helyet kérni. Mivel a cikk hivatalos ténykedésemet birálja, sajnálatomra nem bocsátkozhatom polémiába. Ugj'anis, mint köztisztviselőre nézve, nem hiányzik az a fórum, a melyik­nek ténykedéseimért teljes felelősséggel tar­tozom. Bárki részére nyitva áll az ut, hogy ellenem fennforgó jogos panaszát ott érvé­nyesitse. Az előtt köteles vagyok tetteimért felelni, valamint az ebből eredő consequeu­tiát viselni. A cikknek csupán egyetlen állítására kivánok reflektálni és pedig ama vádra, mely szerint az általam jó akarattal támo­gatott ügynek ellenségévé lettem személyi okokból. Nos ez egy óriási és minden ala­pot nélkülöző tévedés. Arról nem is szólva, hogy tiszti esküm hivatalos eljárásomban a személyi tekintetek mellőzésére kötelez, csu pán azt akarom felhozni, hogy erre már csak azért, sem volt okom, mert az érde­keltek közül senki meg nem bántott. A valóság íme ez : Hivatali szabadságomat a , Balaton mellett töltve, a balatoni halászati társulatnak 1907. július 18 án tartott köz­gyűlés? után, két társulati tag, különböző alkalmakkor szóvá tette azt, hogy az alap­szerződés 10 pontjában foglaltakra nézve öt évié tett kivétel állandó.-í'ása iránt ho­zott határozattal a társulat ledöntötte egy­kori célját. Ezek a pajaszok irányították figyelmemet, erre a tárgyra s azok alapján kezdtem vele behatóbban foglalkozni. A mikor aztán az ide vágó adatokat összegyűjtve és mérlegelve véleményein kialakult, a legelső sorban érdekelt bérlő vállalat, előtt adtam elő azon okaimat, a melyek meggyőzték arról, hogy a balatoni halászat ügye lejtőre jutott és az eddigi kezelés mellet feltartóz­hatianul halad a pusztulás felé. Mivel az ennek kapcsán tett javaslataimat nem fo­gadták el, annál is inkább, merc mindnyá­junknak joga és kötelessége tudásunkhoz mérten- közgazdaságunk érdekeit szolgálni, 8 legfőképpen pedig azért, mert hivatalos ál­lásomból kifolyólag rám nézve egyenesen parancs rámutatni a fennforgó bajokra : kizárólag ez indított tanulmányom közzété­telére. Nos, ez az én pálfordulásomnak rö­vid története és oka. Ismétlem, kizárólag tárgyi érdek alap­ján és felelősségem teljes tudatában jártam el eddig és cselekszem ez után is, nem pe­dig ellenségeskedésből. Aki pedig szavaim­ban kételkedik, annak aktaszerü bizonyíté­kokkal is szolgálhatok arra nézve, hogy di­csértem, gáncsoltam, sőt büntettettem is, a mikor arra okom volt. Mindent minden­kor kellő megokolással tettem. Okfejtései­met kilu saját uri passiója szerint elfogad­hatja, vagy elvetheti. Ez ellen kifogásom nincs ós nem lehet. De természetesen tő­lem sem tagadható meg az a jog, hogy meggyőződésem szerint járhassak el a rám tartozó ügyekben, még akkor is, ha ezzel egyes érdekelt körök nemtetszésével kell ta­lálkoznom. Egyébként éppen a fennforgó kérdést uem lehet csak hangulat szerint intézni. Nem kell hozzá nagy idő, a fejle­mények eldöntik végérvényesen, kinek van igaza. Ha ma népszerűtlen is eljárásom, jö­het olyan fordulhat is, mely azt gyökere­sen megmásíthatja. A Balatou halkínose ugyanis nem kiapadhatlan valami. A túl­hajtott halászás következményeit még ten­gerek is megérzik. Ott. van példéul a Keleti és az Északi tenger, ahol ma az érdekelt államok nemzetközi bizottságot küldtek ki a bajok szanálásához szükséges teendők megállapítására. Annál több okunk van ilyesmitől a Balatonnál tartani, ahol néze­tem szerint már a jelenségei is mutatkoz­nak. Ám ha azok is megbizonyosodnak eb­ben, a kik ma még kételkednek, akkor fog a jelzett hangulatváltozás elkövetkezni. Az ügy érdekében nem kívánom, hogy igy le­gyen ; de ha igy lesz, senki sem mondhatja, hogy nem akadt, ember, aki előre jelezte annak a szomorú időszaknak elkövetkezé­sét. Nos, az akkor keletkező hangulat an­nál kellemetlenebb lesz, mert, a nagy- és és kisbirtokosok érdekei közti ellentétek fogják azt kiélesiteni. Budapesten, 1909. junius 6-án. Landgraf János. * Az országos halászati felügyelő ur is­mét. megnyilatkozott. Kívánságára törlés nélkül közöltük le érdekes nyilatkozatát, s ez magyarázza meg a cimben helyet fog­laló ^zárszót*. Neltüuk ugyanis még sok­sok mondani valónk van a kérdésről, azért hát, dehogy gondolunk még a zárszóra, rá­érünk arra később is, ha majd az adatokból kifogy unk. Egyelőre azonban nem folytatjuk mon­Alig néhány hónapja még örömtől repe­sett a szive, ha az a kis levélke azokkal az édes vonásokkal megérkezett. Hiszen azon levélkének a megirója volt lelkének ideálja. Mennyi édes remény fűződött azokhoz a jól ismert betűkhöz ? Mily bol­dogsággal olvasta minden szavát azoknak az édes kis leveleknek, mikor rózsaillat­tól volt terhes a levegő, mikor boldog örömmámorban borult egymás kebelére a földnépe, a jogairól önként lemondó ne­mes, hogy ujóngva ünnepeljék meg a sza­badság hajnalhasadásának felpirkadtát. Azóta mennyire megváltozott min­den ! A viruló mező virágait, a park illa­tos rózsáit mind elhervasztotta a hideg­tél ; a szabadság édes álma helyett rab­bilincset zörgetnek a jogaiért fegyvert ra­gadó nép felé: az ő lelkét pedig meg­mérgezte a hitszegés, az ő szive remé­nyét, boldogságát összezúzta a csalódás. Mily büszke örömmel telnék be most a lelke, ha elmondhatná, hogy ő küldte vőlegényét harcba a haza oltalmára s mily örömtől repeső szivvel lesné, várná annak dicsőséges hazatérését Mily hő imádság­gal kérhetné az egek urát, hogy szerel­mesét, lelkének felét óvja, védje minden veszedelemtől, ha az akkor nem lett volna hitszegő, mikor be kellett volna teljesedni minden reménységének ! De mit mondjon most, mikor a szive imádott ideálja sárba tiporta az ő becsü­letét, megletette az ő lángoló szerelmét, mikor a vak sors kíméletlen keze elraga­dott tőle mindenkit, kit szeretett ? Mit gondoljon most, midőn átokká válik aja­kán az imádság, mikor csak határtalan, vad gyűlöletet érez az iránt, ki mikor már hűtlenül elhagyta, még kigúnyolja azt a szent fájdalmat, mit még a vadak is tisz­telnek? Ah ! ha most it t volna, mint tudná saját kezével széttépni azt az embert, mint tudná összemarcangolni azt az álnok szi­vet, mely ő iránta sohasem érezett szerel­met, mint tudná összetaposni azokat a mosolygó ajkakat, melyek annyiszor ha­zudták neki a szerelmet. Ah! mily kínokat tudna a számára ki­gondolni, hogy álnok levelével anyja hült teteménél fosztotta meg attól a remény­től is, hogy atyját, testvérét mégegyszer viszontláthassa. Amint igy gyötrődik rémes gondola­taival, újra, meg újra felhangzik kívülről az a rémes dörgés, mely már előbb is megremegtette kétségbeesett szivét. Most azonban nem volt az a hang már olyan rettenetes. Hiszen ott, hol ez a hang kél, tudnak az ő atyjáról, fivéréről. Hiszen ott kell lennie mindazoknak, kikkel lelke e néháuy rémes óra óta foglalkozott. Az erdő mélyéből zugó ágyúdörgés szava most ugy hatott rá, mintha a megváltás harso­nájának rivalgását hallaná. Rémületes nyugalom szállotta meg szivét. Hirtelen fölegyenesedett a holt anyja mellől, felragadta az asztalról az összegyűrt levelet és újra odaborult a ha­Iiiptói sajtkülönlegességek. Ostyepka, Parenicza, Imperiál-< kaphatók IQ. Helbek József cseme ge-kereskedéséb ön Keszthelyen, dei cukorborsó, zöldbab, fejeskáposzta, uj burgonya, cseresznye. Jégbehütött sörök és ásványvizek.

Next

/
Thumbnails
Contents