Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)
1909-05-30 / 22. szám
170 BALATONVIDÉK 1909. á p ri l is 2 5. bét évre elkészült az üzemterv is, amely azonban csak az 1894. évben lett jóváhagyva. Ebben az időben a halászatot több nagyobb és kisebb bérlő birta, akik teljes igyekezettel iparkodtak azon, hogy az általuk bérelt területből necsak az évi bérösszeget, de busás nyereséget is vegyenek ki, tekintet nélkülarra, hogy e gazdálkodásuk a Balaton halkincsét veszélyezteti. És folyt a gazdálkodás majd egy évtizeden át a viz jogtulajdonosainak kárára, akik évről évre kevesebb és kevesebb bérösszeget kaptak a kizsákmányolt területek után. A bekövetkezhető veszélyt még idején felismerte a társulat akkori nagyérdemű elnöke, Széchenyi Imre gróf s elhárítását olykóp vélte megoldhatónak, ha a Balaton halászási jogát egy kézbe adják, még pedig hosszú lejáratú szerződéssel, mint amely egyedüli biztosítékát nyújthatja annak, hogy a kizsákmányoló gazdálkodás megszűnik ós helyét egy okos és tervszerű gazdálkodás foglalja el, amely nemcsak arat, de vet is ós amelynek nyomán a hal kincs gyarapodása várható. A terv megvalósítására messze menő intézkedéseket tettek. Külföldi szaklapokban hirdették a bérbeadást, kerestek vállalkozót, de hiába. Több évi meddő kísérletezés után végre az 1899-ik óv meghozta az óhajtott sikert. Magyar földbirtokosokból, tőkepénzesekből részvénytársaság alakult, amely hajlandó volt 25 évre bérbevenui a halászatot. A szerződós meg is köttetett 1899 febr. 11-én Budapesten. Ez a szerződós szigorú kikötéseket tartalmaz s mig a társulat érdekeit előnyösen szolgálja és biztosítja, addig a részvénytársaságra elviselhetetlen terheket ró. Hogy létrejöhetett s a bérlő társaság igazgatósága által elfogadtatott, az csak annak tudható be, bogy abban az időben még az igazgatóság tagjai a halászati és haltenyósztósi dolgokban járatlanok, tapcsztalatlauok voltak. A szerződés 10-ik pontja értelmében ugyanis a bérlő társaság köteleztetett évenkint 20 millió süllőikrát ós 3 millió drb. 3—5 cm. hosszúságú pontyivadékot a Balatonba helyezni. Ennek a terhes kikötésnek teljesítése a kezdet nehézségeivel küzdő társaságot anyagi romlásba vitte. A második év derekán megállapított üzleti mérleg ugyanis 79 ezer korona veszteséget állapított meg, épen i/ 3 részét a befektetett alaptökének. E veszteség és a mindenünnen felhangzó vádak dacára sem liquidált a társaság, hanem ujabb áldozattal, lelkes kitartással haladt a megkezdett ut.on. A harmadik év végén a bérlő társaság kérelmére ós az országos halászati felügyelő ur javaslatára az ő szakvéleménye alapján, a bérbeadó társulat megváltoztatta az eredeti szerződés fentebb emiitett pontját. Pótszerződést kötött, amelynek értelmében a bérlő társaság 1903 január 1-től számított öt éven át köteleztetett az ere- ' deti szerződésben kikötött 20 millió süllőikra helyett óvenkiat 50 millió behelyezésére, de viszont a 3 millió drb. pontyivadék beeresztését 12 q-ra redukálta. Véletlenül magam is jelen voltam azon a közgyűlésen, amelyen ez tárgyalva lett. Hallottam az orsz. halászati felügyelő ur szakvéleményét s azon javaslatát, hogy a köteadő pótszerződós hatálya a bérletidő egész tartamára terjesztessék ki. A felvonultatott nyomós érvek hatása alatt, no meg az a körülmény is, hogy a felügyeletre hivatott legfelsőbb fórum első szakembere maga ajánlja ezt, már-már határozatba is ment volna, ha véletlenül a veszprémi káptalan jogtanácsosa, Kőszeghy dr. közbevető indítvánnyal nem áll elő. Ő indítványozta ugyauis, hogy egyelőre csak öt évre terjesztessék ki a pótszerződós hatálya, meghosszabbítani később is ráér a társulat. A közgyűlés ily értelemben is határozott, ami, ha jól emlékszem, nem igen tetszett az orsz. halászati felügyelő urnák Ezt a pótszerződést a miniszter is tudomásul vette. Tudtommal ugyanez időtájt, ugyancsak az orsz. halászati felügyelő ur közreműködésével, az ő kipróbált szakvéleménye alapján létesült Kiliti határában a mesterséges süllő ivarzótelep 18 ezer korona költséggel. A költségek felét a bérlő társulat, felét, a földmivelésügyi miniszter viselte. Hogy mit ér ez a költséges telep, és mennyi hasznát, vették a lefolyt idő alatt, arról talán jobb lesz nem is szólni. Most ott áll hasznavehetetlenül. Ez ujabb érzékeny veszteség s a sikertelenség okozta igen jelentékeny kiadás a halasitás foganatosítására, talán újból félre billentette volna a bérlő társaság már-már egyensúlyba helyezkedő mérlegét, ha véletlenül Purgly Pál ügyvezető igazgatónak egy sikerült találmánya meg nem menti ettől a társaságot. A találmányról elismerőleg nyilatkozott az orsz. halászati felügyelő ur is s azt, egy cikkben kimerítően ismertette.*) Ezen találmány l óvén a bérlő társulat a pótszerződésben kikötött mennyiségű süllöikráuál évenkint, jóval többet termel, illetve gyűjt ós helyez el költő-kosarakban a Balatonnak széltől védett öbleiben. Az a tény, hogy a felesleget, nem értékesiti, hanem a szaporításra fordítja, melynek már is igen szép eredménye mutatkozik, kizárja azt a feltevést, mintha a társaság vetni nem, csak aratui akarna. A bérbeadó társulat, belátva azt, hogy a részvénytársaság óvről-óvre "becsületesen eleget, tett a pótszerződós kívánalmainak, annak hatályát az 1908-ik évtől kezdődőleg a bérletidő még hátralevő részére is kiterjesztette, oly módosítással, hogy a bérlő társaság köteles a 12 q. pontyivadók beeresztése helyett 1300 koronát valamely balatoni halfaj mesterséges szaporítására, avagy idegen halfajok megho nositasara fordítani. A benépesítésre szánt halfajt minden évben egy bizottság állapítja meg, amelynek feladata első sorbau a balatoni pontyállomány nemesítésének előmozdítása leend. Mielőtt azonban tovább mennék, még egy 'gén fontos eseményt, kell felemlítenem. Ha jól emlékszem a bérlet első éveiben történt, hogy a bérlő társaság a kevésbbé értékes garda és keszeg állomány apasztása érdekében — mint amely lialfajok a sokkal értékesebb ponty sikeres tenyésztését a közös tápanyag fogyasztásával lehetetlenné teszik — az üzemterv e halfajokra vouatkozó rendelkezéseinek hatályon kivül helyezését, kérte s azon kedvezmény kíeszközlósét, hogy ősszel ós tavasszal 25 m/m. szembőségü hálóval halásztathasson. Mi sem természetesebb, hogy a bérbeadó társulat elsősorban az orsz. halászati felügyelő urat kérdezte meg, vájjon mit, szól hozzá, a kérés teljesithető-e, vagy nem ? A szakvélemény ugy hangzott, hogy a Balaton halállomáuyáuftk nemesítése okvetlen megköveteli, hogy ezek a gaz halfajták irtassanak, mert csak akadályozzák az értékesebb ós nemesebb pontyok kifejlődését s egyúttal mindjárt, kötelező ígéretet is tett arra nézve, hogy a 25 m/m. szembőségü hálók használatát a miniszternél Heszközli. Meg is tette. A bérlő társulat megkapta a kórt kiváltságot és mind máig élt is vele, de csak ősszel és tavaszezal, a, garda ós keszeg csoportosulások idején. Tévesen állítja tehát a t,. cikkiró ur, bogy ezt a kedvezményt a bérbeadó társulat járta ki. Ezen rövid kitérés után térjünk viszsza a pótszerződéshez. Mikor a meghosszabbító közgyűlési határozatot a társulat jóváhagyás végett felterjesztette, ahoz a miniszter nemcsak hogy hozzá nem járult, hanem ujabb határozathozatalra utasította, egyben a Balaton jövője érdekében a ponttyal való halasitás fokozottabb mértékben (évenkint 100 q) leendő teljesítésére kötelezte és ha ez meg nem történnék, a régi üzemterv visszaállítását, az eddig élvezett kiváltságok megszüntetését helyezte kilátásba. A. szigorú miniszteri ukáz általános megdöbbenést keltett. Hogyisne ? A miniszteri szakreferens csak néhány évvel előbb még erősen kardoskodott a rt. *) Lásd „Halászat" 1904. 19. sz. mellett s az engedményeknek a bérlet,idő egész tartamára való kiterjesztését hozta javaslatba s teljesen kielégítőnek találta a nemesítés és vérfelfrissités céljából a 12 q. kétuyaras gyorsnövésü pontyivadékok beeresztését, s íme, most egyszerre szembe helyezkedik önmagával s hibáztatja azt a társulatot, amely soha egy lépést sem tett az ő megkérdezése nélkül. Mi ez ? kérdezgették egymástól a társulati tagok. Kinek a keze működik itt. ? A kétséges helyzetet csakhamar megvilágította egy cikk, amely Landgraf János ur, orsz. halászati felügyelő tollából eredt, s a «Halászat» 1907. évi 7-ik számában látott napvilágot. Ez a cikk a Balaton egységes hasznosításának eddigi eredményeiről szól s benne ugyanaz a t. cikkiró ur, aki korábban a legnagyobb elismerés és dicséret hangján szólt a r. t. gazdálkodási rendszeréről s a magyar halászat egyenes veszedelmének tartotta volna a r. t. bukását, most ugyanazt önzéssel, kizsákmányoló, rabló gazdálkodással vádolja meg s a pótszerződésnek az egész bérletidőre való kiterjesztését — amit, korábban ö forszírozott, most ugy tünteti fel, mintha azzal a r. t. a halasitás tekintetében vállalt kötelezettségei alól való szabadulását akarná palástolni. Most aztán már mindenki tudta : hányat ütött az óra. A szakfelügyelő ur Pálfordulása mindent megmagyarázott, de egyúttal alapos kétséget támasztott az általa adott, szakvélemények megbízhatósága felől is. A következő cikkek tartalma már senkit sem lepett meg, hisz tudja mindenki, hogy a volt jóbarát, ha egyszer ellenség le-z, kíméletlenebb, mint aki kezdettől fogva az volt. A r. társaság a támadásokra nem reagált. Sőt a megbontott béke helyreállítása kedvéért hajlandónak mutatkozott a pontytenyésztésre többet áldozni, jóllehet az első években tett nagy befektetéseinek eredményét nem látta, gyümölcsét nem élvezte. A ponty ugyanis a Balatonban gyakorlati tapasztalatai szerint nem szaporodik kellően, de még ha tenné is, kihalászása nem eszközölhető és a tógazdaságok productumaival minőségileg nem állja ki a versenyt. Már pedig mindkét társaságnak az szolgál előnyére, ha oly halfajjal népesít, amelynek életfeltétele biztosítva van, amelynek jövödelinezősége kétséget nem szenved, s amelynek szaporítása fokozott mértékben emeli a terület, értékét is. Ez a halfaj pedig a messze földön hires fogas-süllő. Szerinte erre kell fektetni a fősúlyt s e mellett csak mint mellékes tenyésztési ág szerepelhet a pontytenyésztés. Nem zárkózott ugyan el a ponttyal való halasitás elől, de eddigi eredménytelen kísérleteire hivatkozva nem tartotta cél- és észszerűnek, hogy az, mint fő tenyésztési ág szerepeljen. Haszontalan péuzfecsérelésnök tartja a ráfordított költséget, mert haszuát, csak az orvhalászok látják, akik az ivási idő alatt bőven is aratnak abból, amit más vet a számukra. Ámde hiába volt minden ellenvetés. A theoria megdönthetetlen igazságaiból még a gyakorlati tapasztalatok meggyőző adatai dacára sem eugedett, az orsz. halászati felügyelő ur. Sőt, mivel akadt valaki, aki kétségbe merte vonni állításainak célszerűségét, hogy akaratának minden áron érvényt szerezzen, rávette a minisztert arra, hogy a régi üzemtervet állítsa vissza újra s vonja meg a társulattól az összes kedvezményeket. .ml miniszter ezt meg is tette. A héten érkezett le az alispáni hivatal utján ct régi üzemtervet visszaállító rendelet, amely egyúttal megvonja a részvénytársaságtól az összes eddig élvezett kiváltságokat is. Történt pedig ez éppen abban az időben, amikor a bérbeadó társulat küldöttsége egy terjedelmes emlékiratot nyújtott át a miniszternek, amelyben magyaros őszinteséggel tárta fel a helyzetet s utalt, egyúttal arra is, hogy, ha a kifogásolt pótszerzödés a mesterséges behalasitás iránt helytelen és hibás intézkedéseket tartalmazna, akkor azért elsősorban
