Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-30 / 22. szám

1909. májua 80. BALATONVIDÉK 3 azt illeti a felelősség, akinek szakvéleménye vitte bele a társulatot a feltételek elfogadásába. Kérte egyúttal a minisztert, bogy, lia a köz érdekében múlhatatlanul szükségesnek tartaná a Balatonnak ponttyal való benépesítését, illetve, hogy erre vonatkozólag még további kísérletezések tétessenek, kegyeskedjék azt tárcája terhére eszközöltetni, mert a bérbeadó társaság a megszavazott 6000 koronánál többet egyelőre nem áldozhat erre a célra, a bérlőt pedig a szerződés értelmében erre kötelezni nem lehet. Kérte továbbá még azt is, hogy a a kilátásba helyezett megtorló intézkedések ne foganatosítassanak. Darányi, a nép atyja, szakreferenséhez utasította a küldöttséget, akihez az természetesen nem ment el, mire a miniszter az előre elkészített rendeletet kibocsátotta. Már most nézzük, ki látja kárát a megtorló intézkedésnek ? Elsősorban és legérzékenyebben a nép. Nem lesz szükszemü háló, nem lesz olcsóbb hal, amit pedig eddig mindig a szegényebb parti lakosság fogyasztott, amelynek tudvalevőleg süllőre nem kerül. De nemcsak olcsó táplálókától esik el, hanem egy jól jövedelmező mellékfoglalkozásától — a halpikkelyezéstöl is. Vesztesége igen érzékeny leend, mert a r. t. több tízezer koronákat fizetett ki évenkint munkabérfejóbenés pedig oly időben, amikor más keresetíorrás nincs, amikor a külső mezei munka teljesen szünetel. Ezt a veszteségét, anyagi károsodását Darányi miniszternek, a nép atyjának fogja köszönni Másodsorban kárát fopja látni a két társulat is. A bérbeadó még inkább, mint a bérlő. Ez utóbbi ugyanis, ha redukálódik is az évi zsákmány számaránya, könynyen segít magán. Felemeli a halárakat, s kés,z az egyensúly. Ennek viszont a nagyközönség látja kárát, amely bizonyára áldani fogja érte a nép atyját., nem is sejtve, hogy tulajdonképen mást kellene érte áldania. Mái- a bérbeadó társulatot érzékenyebben érinti a dolog. Nem is véve tekintetbe azt, hogy a silány értékű halfajok elszaporodásával a régi állapotba kerül vissza a Balaton s a vízterület, értékéből veszteni fog, csak azt említem meg> hogy a bérletidő lejártával alig kap lüajd uj vállalkozót, mert vájjon ki megy bele egy olyan vállalatba, ahol a szerződésben kikötött feltóteleken kívül, még önkényes miniszteri rendelkezéseket is teljesítenie kell. De kárát vallja e megtorló intézkedésnek kiviteli kereskedelmünk is, mert a gardapíkkelyek után uein megvetendő őszszeg jött be az országba évenkint a külföldről. Ezekkel az érdekekkel Darányi miniszter ugy látszik mind nem számolt, mert különben más utat-módot, keresett volna az orsz. halászati felügyelő ur ideájának megvalósítására. Mint, a fentiekből kitűnik, az orsz. halászati felügyelő ur rendkívüli fontos szerepet, játszott a balatoni halászat eddigi történetében. Ugy szólván nincs egy mozzanat, amelyet ne ő irányított, volna. Annál visszatetszőbb, különösebb, érthetetlenebb a mostani szereplése. Veszedelmet, pusztulást, rabló gazdálkodást emleget s cikkeivel bekürtöli, föllármázza az egész országot, nem gondolva meg, hogy maga alatt vágja a fát, mert hisz ő volt, az értelmi szerző mindenben s ha valakit érhetne vád, az elsősorban őt magát érné. Nehogy pedig ezen állit,ásom igazságát, bárki is kétségbe vonja, avagy tán maga az orsz. halászati felügyelő ur oáfoljon meg, a rendelKezésemre álló sok adat közül csak egyet említek fel. Azt a pótszerzö dést, amit az 1903. évben a r. társasággal a bérbeadó társulat kötött, maga Landgraf János ur fogalmazta pontról-pontra. Ezek előre bocsátása után rátérek a mult vasárnapi cikkre. Nem vagyok szakember, tehát a szakbeli kérdések mellőzésével csupán azon dolgokkal óhajtok foglalkozni, amelyek a laikus előtt is minden kétséget, kizáró bizonyossággal állnak. Elsősorban tagadom és visszautasítom azon feltevését a t. cikkíró urnák, mintha a bérbeadó társulat egy jottányira is eltért, volna Széchenyi Imre gróf, néhai elnöke által követett és kijelölt iránytól. A társulat mostani elnöke letéteményese érdemes előde eszméinek és mint az eddigi tapasztalat bizonyítja, mindenképen méltó utóda is, akinek egyénisége kizárja azt, iiogy az egyéni érdeket a köznek bármikor is elébe helyezze. Szó sem eshetik tehát a paktálásról. Tagadom továbbá, hogy a r. társaság üzeme zsaroló, kizsákmányoló lenuef Belátta ezt már a parti lakosság is, amely pedig kezdetben elkeseredett ellensége volt s ugyancsak ezzel vádoltameg. Szemünk előtt, folyik le a gazdálkodás, amelyet minden fázisában figyelemmel kisérhetünk. Jól tudjuk, hogy a r. t. a neki nyújtott kedvezményekkel nem élt vissza. A szükszemü J hálót nem használta a neki engedélyezett teljes időszakon át, csupán csak ősszel, a garda és keszeg csoportosulások idején ós néha tavasszal. A téli halászatnál azonban sohasem, bár ehnez is joga lett volna. Kizárja a zsarolást az a körülmény is, hogy évi zsákmánya 7—8 ezer q. között váltakozik. A Balaton 108 ezer kat. holdnyi területéből átlag holdankint jóval kevesebbet vett, ki, mint a mennyit kivehetett volna, ha tényleg zsarolni akar. Hogy e mérsékelt halfogási eredmény dacára is üzleti mérlege nyereséget mutat, az annak tudható be, hogy a r. társaságnak mellékes jövödelmi forrásai is vannak. A gőzhajóival végeztetett köszállitásokból igen szép hasznot élvez, de ez nem tartozik a halászásra, bár külön feltüntetve nincs is. Nem lehet tehát a nyereséget csupán a halászat, javára irni, mikor tényleg nem abból eredt. Abban sem osztom a t. cikkíró ur állítását, hogy a halasitás tekintetében nem telt volna eleget kötelezettségeinek. Sőt, mint fentebb vázoltam, még tul is haladta azt, ami mindenesetre becsületességre és jó szándékra mutat. Hogy kétes eredményű kísérletezésre nem hajlandó áldozni, az igen érthető. Ha annyira biztosnak tartja a t. cikkiró ur a ponttyal való benépesítést, miért nem fogadta el a r t. azon ajánlatát, amely szerint állami garancia mellett hajlandó 30000 koronát, a kísérletre áldozni, ha befektetett, tőkéjének 4%-os kamatját biztositvi látja. Ugy-e, itt már nem mert a theoriára teljes bizonyossággal építeni. A folyó évben letolyt halasitásról szólva, az ott előállott veszteséget vis majornak tünteti fel a t. cikkiró ur. Ezt sem fogadhatom el, mert, mint h beeresztésnél foglalkoztatott légi balatoni halászok is igazolhatják, a szállított pontyivadék nem érkezett meg abban az állapotban, mint kellelt volua. Kivéve a legutolsó szállítmányt, a többi bizony szép keves-et ért. Moslékszerü vízben, amelynek szintjén békák ugráltak a hassal felfelé fordult pontyivadékokon, éikezett meg a szállítmány zöme. Ezt már csak a legnagyobb jóakarat nevezheti vis majornak. Amit a halárakról mond a t. cikkíró ur, előttem sem titok. Jól tudom, hogy azokon változtatni most, már nem lehet, de igen is lehetett volna abban az időben, amikor a bérbeadás történt. Ha akkor figyelembe veszik az egész vonalon a régebbi bérlőkkel kötött szerződéseket ós érvényesitik a parti lakosság javára az azokban foglalt, kikötéseket, bizonyára olcsóbban jutna halhoz a lakosság. Nem a piaci árt értem természetesen, hanem a közvetlen eladást. Hogy Révfülöpön hogyan van olcsóbb hal azt isigen jól tudom,hisz magam is kővágóörsi vagyok és épen az apáin volt az, aki ezt a kedvezményt a társulati közgyűléseken való felszólalásaival kivívta. Bár a t. cikkiró ur szerint igen alacsony nézőpontról ítéltem meg a helyzetet, azért az elmondottakra hivatkozva bizton merem állítani, jobban és alaposabban ítéltem meg azt, mint ö, a piros bársonyszék háta mögül, a magas büróból. Örömömre szolgált, hogy alkalmat adott e fontos közgazdasági kérdéshez ismételten hozzászólni s annak jelenlegi helyzetét a valóságnak megfelelően feltárni, sajnálom azonban, hogy a helyre való tekintetből csak futólag, rövideu érinthettem egyes dolgokat, de amit most mellőznöm kellett, aria a legközelebb újra visszatérek. Erős a reményem ugyanis, hogy a földmivelésügyi miniszter ut mostani állásfoglalását, a helyzet igaz feltárásával sikerül majd megváltoztatni s a korábbi, a tapasztalat szerint az összes érdekeknek legmegfelelőbb állapotot visszaállítani. Szollár István. HÍREK. — Pünkösd ünnepeiben a keszthelyi ének- és zenekedvelők egyesülete Seyler Károly B-dur miséjét adja elő és pedig pünkösd napján 9 órakor, másnapján 11 órakor. Offertoriumra meg Eckhardt Antal karnagy «Confirma hoc Deus» cimü offertoiiumát énekli a kar tenor és bariton solóval és kísérettel. — Miniszteri biztosi kiküldetés. A mkir. vallás- és közoktatásügyi miniszter a kolosvári piaristarendi főgimnáziumban az idén megtartandó érettségi vizsgálatokra miniszteri biztosul Burány Gergely dr. csornai prépostot küldte ki. — A keszthelyi róm. kath. főgimnáziumból kikerült, ifjúság mindenkor meg szokta állani helyét a főiskolákban is. Igy talán sokaknak fel sem tűnik az, ha az országban itt-ott hall a keszthelyi főgimnáziumból kikerült ifjak kitüntetésétől. Mi azonban őszinte örömmel közöljük mindenkor ezt a hirt, mert ez annak a tanúbizonysága, hogy iskolánk mindvégig megmarad azon a magaslaton, melyen ifjainak nevelését megkezdte. Ujabban Kisfaludy Aurél és Miltényi Béla joghallgatók azok, akik kikerülvén az iskola falai' közül, annak dicsőségére és díszére váltak. A Szent Imre-egyesület pályázatán Horatius epodosairól irt latin pályamunkájukkal elnyerték az első dijat s munkájuk annyira kiváló, hogy őket Négyessy László dr. egyetemi tanár még a kitüntetettek között is kiemelte. Ebez a dicsőséghez nekünk csak egy jókivánatunk van a pályanyertes ifjak számá

ra s ez : Macte puer nova virtute, sic itur ad astra. — Eljegyzés. Oszeszly M. Viktor, az <Alsólendvai Híradó* felelős szerkesztője eljegyezte Klein Bertuska úrhölgyet Alsólendván. — Keresetadó tárgyalások. A mult héten a kereseti adó illetve nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójának tárgyalására Martinecz Richárd és Gyenge Sándor zalaegerszegi p. ü. titkárok érkeztek városunkba s az adókivető bizottsággal illetve pénzintézetekkel 4 napi fáradságos munka után befejezték a kereseti adók tárgyalását. — Uj gőzhajó. Folyó hó 24-én délelőtt 10 óra tájban bocsátották vizre Perger Ferenc igazgató, Lazsáuszky Béla titkár és Hartman hajóépítő, valamint, nagyszámú érdeklődő közönség jelenlétében a B. G. R. T. negyedik gyorsjáratú, 27 méter hosszú uj gőzhajóját, a siófoki kikötőben. Az érdekes látvány csupán néhány pillanatig tartott. Midőn a nagy hajó köteleit elvágták s három megolajozott deszkán lebocsátották a vizbe hatalmas hullámokat verve kezdte meg pályafutását a Sióban, ugy, hogy még a nagy halászhajókat is megmozgatták a nagy hullámok. Ez a hajó lesz hivatva arra, hogy a nagyon is rossz lábon álló összeköttetéseket, valamint a keresztjáratban, ugy a hosszjáratban is lehetőleg megjavítsa s némileg pótolja azokat, a hiányokat, melynek szükségét már nagyon érezték a balatonparti kikötők. — Majális. Cserszegtomaj község tomaji iskolaszéke az iskolás gyermekek részére f. hó 30 án, pünkösd napján a tomaji í