Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-18 / 16. szám

XIII. évfolyam. Keszthely, 1909. április 18. 16. szám. BALATONVIDÉK Xánsaclalmi hetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem adunk vissza. . ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. — f. Negyedévre Egyes szám ára 2 K. 50 f 20 f. Nyilttér petitsora 1 korona. Előfizetési félcipős. Q negyedét* elmultával tisztelettel Ijérjűlj olp

g. sóinkat, Hogy az előfizetést m

egujj. tani és esetleges hátralékaika

t beküldeni mielőbb szívesked

jenekNincs csatornánk. Sok olyan fontos kérdés nyert már nálunk sikeres megoldást, melynek mind a tanácsasztalnál, mind az életben sok volt az ellensége s tekintetbe véve azt a SZÍVÓS ellenállást, mely ezek eszméinek megszületésekor minden téren nyilvánult, nem sok reményt fűzhettünk azok basznos megalkotásához. Alig néhány éve vetődött csak fel az a kérdés, hogy városunk világítása rossz s helyette modern, mmden téren és minden alkalommal íényes eredménnyel kipróbált uj világítás vezetendő be. És ma már élvezzük a villanyvilágításnak ha nem is nagyon fényes, de hasznos előnyeit. A csaknem csődöt mondó önkéntes tűzoltóság fenntartására szükséges költségek előállítását pótadó alapján létesítették s igy az egyesület fennmaradását s a város tűzbiztonságát szilárd alapokra helyezték. Mindezekből azt látjuk, hogy — ha hallatszik is itt-ott a régiek ajkán még egy-egy hangos feljajdulás a pótadó szörnyű emelkedése ' miatt — haladunk mi is s a haladás szellemét nem merik többé azok sem elvetni maguktól, kik annak még nem is olyan nagyon régen, halálos ellenségei voltak. A haladás azonban nem elégszik meg azzal, hogy létesítünk egyegy már régóta nélkülözött intézményt elmaradásunk látszatának némi reparálására, hanem azt kívánja, hogy tervszerű, okos megfontolással építsük meg mindazt, mi városunk fejlődése és felvirágoztatásához, mind hasznossági, mind egészségi stb, szempontokból feltétlenül szükséges. Ilyen, egy a haladás által nálunk különösen a jelenben actuálissá változott kérdés az : «Miért nincs csatornánk?* Nem kell egy okos, tervszerű és a helj'í viszonyok kívánalmainak megfelelő csatornahálózat hasznosságát és előnyeit senkinek sem magyarázni, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a római világ emberei és építészei, kikhez mi még mindig nem épen tanulni, hanem bámulni járunk, mily lelkiismeretes munkásságot és sokszor emberi erőt felülmúlónak látszó törekvést fejtettek ki épen a csatornázás és vizszerzés kérdéseinek megoldásánál. Es nálunk épen ez a két kérdés vajúdik legtovább. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy ez ügyben nem történtek tanulmányozások, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy a város csatorna hálózatának terve már készen van; mindnj'ájan látjuk, hogy az artézi kutat fúrják, de ezzel még nincs ám a haladásnak elég téve. Most, mikor a Hancók-réten egész uj házsorok keletkeznek, nem lehetett volna az épitési engedély megadásához mindjárt hozzákötni azt is, hogy az épitő köteles a létesülő uj utca csatornájának részleges költségeit viselni ? Nem lehetett volna most mindjárt tervszerű pontossággal megállapítani azokat a módozatokat, melyek ezen nagyon is mélyen fekvő városrészt egyszersmindenüorra megmentették'volna a felesleges nedvesség ártalmaitól ? Mi történik azon nem várt esetben, ha az artézi kut fúrása eredményre vezet ? Milyen intézkedések történtek arra az esetre, ha bő lesz az a vízsugár, melyért ma reménj'telenül, hiába epekedünk ? Miként fogják a kut felszökő vizét használni és értékesíteni s miként akarják annak esetleg felesleges vizét a város bizonyos részeinek károsodása nélkül elvezetni ? Mindezekre a kérdésekre nem tud senki választ adni. Pedig mindez cly fontos és actuális dolog, hogy mindenki, ki ismeri városunk ivóvizének egészségtelen voltát, ki látja utcáinkon a csatornázás hiányában megálló esőviz-tócsákat, ki az öntözés gyér és drága volta miatt haszontalan sóhaj tassal vár vizet a 150 méterre tervezett artézi kútból a nálunk örökösen fújó szél felkavarta porfellegekben, epedő fohásszal veti szemét az égre s felkiált: «Csatornázás, jöjjön el a te korod.» Igen, mi csak sóvárgunk az után a boldog kor után, mely megszabadítana bennünket mindattól a dologtól, mely ma utcáinkon s egyéb helyeinken nekünk kellemetlen, az idegeneknek pedig rut és visszatetsző. Mi még csak ábrándozunk egy szebb jövőről s amit teszünk is, nem azért tesszük, hogy a tervbevett s máshol már óriási eredménynyel kipróbált dolgot megvalósítsuk s annak áldásaiban a város polgárait részesítsük, hanem, hogy annak, ki ezen dolgok létesítését sürgeti, a szeme közé mosolyogva azt mondhassuk, hogy «Barátom elkéstél, mi ezt már nagyon régi idők óta akarjuk.* De mikor lesz hát már az akaratból tett is ? Mikor lesz vége a haszontalan kísérletezésnek ? Azóta, mióta a csatornatervezet készen áll, már meglehetett volna alkotni magát a művet is. Megkészülhetett volna már azóta az ivóviz-szükséglet megszerzésének terve s elkészülhetett volna az ártézi kut vizének felhasználhatására vonatkozó szabályzat is. És ha nemcsak terv volna a csatornaterv, nem történnék meg az, hogy esős időben, még nyáron is megakadnak a terhes kocsik a sárban s nem fordulna elő az az eset, hogy mig egyik utcának közköltségen van csatornája, addig a másiktól még a világítást Sirolin •fcmeli az étvágyat és a testsúlyt, •megsztia* Mi a kctvögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis. influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. jMithogy értéktelen utánzatokat is kinálnak, kérjen mindenkor „Roche" eredeti csomagolást. V. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) Roche ft Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertirak' ban — Ara iivegenklnt 4 — korona.