Balatonvidék, 1909 (13. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-18 / 16. szám

2 BALATONVIDÉK 1909. április 11. és a kocsiközlekedés által tönkretett úttest tatarozását is megtagadják. Ne halogassák tehát ezen tervek megvalósítását azok, kiknek kezében van a hatalom és ne csak a pótadó kevesbitéséröl ábrándozzanak, hanem akkor, mikor a létesítendő intézmények a lakósságnak csak előnyére vannak, jövödelmeit s így teherviselő képességét is fokozzák, álljanak elő jó példával s ha eddig fáztak is az újításokkal járó adóemeléstől, ha elmaradni és a maradiság átkait magukra vonni nem akarják, törekedjenek arra, hogy a régi akaratot egyszer már tett is kövesse. Hosszas tervezés és tanácskozás után a legtöbb hasznos intézmény elbukik, vagy ha létesül is, csak részben sikerül, de egyébként megfontolással és tervszerű gyors kivitellel még a mi csatornázásunk is áldásthozó lehet. A községi körjegyzők a közigazgatásban. Aki a közigazgatásaid foglalkozik, az nagyon jól tudja, hogy ennek fundamentuma : a jegyző. Nincs a közigazgatásban olyan szövevényes ut, amely no a jegyzőhöz, avagy onnét vezetne. Az a sokfele felsőbb hatóság — majd kivétel nélkül — minden intézkedésének alapját, a jegyzőtől szerzi be. Tán alig van hasonló tényező, amely hivatásánál fogva hazáuk politikai és társadalmi alakulására oly közvetlen és fontos befogással birna, mint a jegyző. A jegyző több, mint az állam kihelyezőit bürokratája, több mint. a közigazgatás administrátora ; a községi (kör) jegyző a magyar nemzeti állameszme védelmezője, az élet és vagyonbiztonság őre, a községek fel virágoztatásában valósággal úttörő, ja nép tanáosadója, vezetője, irányitója, aki a mezőgazdasági osztály társadalmi életében oly erkölosi és kulturális missziókat teljesít, mint a maga hivatása körében egyetlen állami, vagy törvényhatósági személy sem. Csak aki a falu és a magyar népélet viszonyaival ismerős, politikai és gazdasági konzervativizmusát megfigyelte, csak aki a közigazgatásnak évtizedek óta elhanyagolt ósdi reudszerébe betekintett és a jegyzői állás ós illetve ezzel járó kötelességeket ismeri, fegyelmi alárendeltségéről tudomást szerzett: csak az lud magának véleményt alkotni arról, hogy a jegyzői teendők lelkiismeretes teljesítése mennyi türelmet, mennyi önmegtagadást és önállóságot igényel ós mily határozott jogismeretet involvál, melyet kizárólag a gyakorlat által és önszorgalomból kell elsajátítani s mindezek fejében sem anyagi, sem az ót méltán megillető erkölcsi elismerésben nem részesül, sót magasztos és fontos hivatásához mért tekintélyhez sem juthat. A sok és felelősségierlies munka illetékes helyen sem a kellő megítélésben nem részesül, sem •léggé méltányolva nincsen ; sőt tovább megyünk — s ez az, ami jogos elkeseredést szül — megélhetése sincs eléggé biztosítva. Hivatali állásánál s a mai áldatlan rendszernél fogva (nyugdíj viszonosság hiánya) kötve van, ami gyermekeinek nevelését abszolúte lehetetlenné teszi. Pedig, amint már mondottuk, a jegyző nem csupán hivatali teendőinek halmaza alá temetett ós kenyérgondokkal küzködő, egyszerű napszámosa a közigazgatásnak, hanem hz ország belső békéjének kiórdemíilt harcosa is egyszersmind, aki a mai szociális elvekkel teli viszonyok közepeit az tur» ós «paraszt» közötti ismeretes feszült viszonyt egyensúlyban tartja, a mindenféle ferde politikai irányzatoknak és áleszmóknek a nép lelkében való térfoglalását meggátolja, tehát jelentékeny hatalom is, mely csak abban különbözik az igazi militarizmustól, hogy nem szuronnyal tartja fenn a rendet, hanem munkával és más jótékonyan ható eszközökkel. Az adóügykezelós, állami anyakönyvvezetés, árvaügyek, leltározások, népszámlálás, egészségügyi ellenőrzés, községi vagyonkezelés, közbiztonság, járlati levelek, vagy 64 drb. nyilvántartás vezetése, szabályrendelet végrehajtása stb. mind a jegyző munkakörébe tartozik s igy a népet minden elképzelhető ügyes-bajos dolgának elintézése a községházára utalja, ahol a jegyző, mint a falu gyámja, naprólnapra az eleven élet ütőerén tartja a kazét és minden tapasztalatát, tudását felhasználva, intézkedik, tanácsokat ád, nevel, oktat a közjó érdekében. E sorok irója többször érintkezik hivatásánál fogva jegyzőkkel s meggyőződésből tudja, hogy bizony mindezek elvégzésére — még egy-egy segéd munkaerő mellett is — a jó jegyzőnek éjjeleit kell feláldoznia. Nézzünk be pl. csak a karmacsi, a keszthelyi, a keszthely-polgárvárosi, a szentandrási, a vonyarcvashegyi, vagy bármely a járásunkhoz tartozó községi és illetve körjegyzői irodába, különösen az őszi és téli időkben, amikor az adóösszeirás, kivetés stb. munkák készülnek, éjjel, legtöbbször még a hajnali órákban is az asztal mellett gubaszt a jegyző. Elmondhatni, hogy egy jó jegyző valóságos isteni áldás a faluban, amire nézve nem egy élő példa ven. Természetes, hogy vau elvétve az ellenkezője is. A keszthelyi járásbelíekről azonban bátran elmondhatjuk, hogy mintaképei a jó jegyzőknek.Ugy a hivatali életben, mint ezenkivül is, a népnek igazi jó utmutatói. Azért a jegyzőket nemes és önzetlen törekvéseikben támogatni, az ország érdekében kötelessége ugy a magas kormánynak, mint kötelessége magának a népnek is. Sajnos, hogy legtöbb helyen még nem emelkedett ply kulturfokra a nép, hogy a jegyző jóakaratában hinni tudna, hogy érdekeinek önzetlen védelmezőjét látná benne; bizalmatlan s mint kaputos emberrel szemben talán gyűlölettel is viseltetik. Euuek oi<a ugyanis abbau keresendő, hogy a jegyző végrehajtással is foglalkozik s igy a nép s különösen ennek tudatlan része, jegyzőjében bizonyos ellenséget lát s nem számol azzal, hogy ez törvényszabta kötelessége a jegyzőnek. Azért nagyon is megszívlelendő lenne, ha a jegyzők az adóbehajtás és illetve kezelés nehéz t'>rhe alól mentesitetuéuek s visszaadatuának magasztos hivatásuknak. Igaz, hogy ha jól megfontoljuk, a mostani muukakörét: arra a meggyőződésre jutunk, hogy mégis csak az a jegyző, aki a nép között, él, ismeri annak helyzetér, nyomorát, ugy véljük, hogy nem olyan hamar viszik ki el vánkosunkat adó fejében, mintha ezen funkció állami közegre bízatnék, aki A BALATONVIDÉK TAHÜAJA. Az öreg Nucu. Rangoskedvü vadászkompánia gyülekezett össze a kora reggeli órákban boldogult principálisom, a föerdész lakásán, kiről az egész vidék tudta, hogy nemcsak kiváló erdőkezelő, hanem kiváló vadász és a|mulatságok szerzésében kifogyhatlan kedves, vig cimbora is. A környék fegyverviselésre képes összes férfinépe már régóta készülődött erre a napra, mert ha itt nem kínálkozott is arra kilátás, hogy kimélet nélkül halomszámra lőjük a vadat, biztosítva voltunk arról, hogy zsákmányunk megérdemli a fáradságot s mókában, meg tréfában lesz részünk elég. Maga a fóerdész is, kinek nem az volt az elve, hogy a vadat tömegesen lövesse le, hanem, hogy azokat okszerű tenyésztés mellett kíméletesen meggyéritse, ezt vallotta. Intézkedéseit is azért máieste ilyen formában tette meg s látván vendégeinek a fagytól is, meg a vadászláztól is kipirult arcát, jóizüen mosolygott abban a reményben, hogy ma valamennyien meg leszünk vele elégedve. A kölcsönös üdvözlések s az elmaradhatlan papramorgó bekeblezése után szánkóinkra kászolódtunk s megindultunk az Ermellék mentén húzódó Szilágysági hegyeknek keskeny nyúlványára, hol nagy kiterjedésű erdőterületek csalogatják a vadászt sötétlő bükk és tölgyeseikkel. Nem lehetne mondani, hogy a vidék vadban gazdag, de azért a vad sokfélesége megkülönbözteti olyan más vadászterületektől, hol a passionátus vadász nem gyönyörködhetik a hajtók előtt a vadászióniára kiugró vadak lepusuázásában. Lankás, majd meredek szakadékokkal változatos hegyoldalak mellett haladtunk el, hol az őserdők rengetegeiben épen oly jól érzi magát a vaddisznó, mint a fejét mindig ravaszságon töró róka, vagy a kedves oculi, de vigan él ott a lankásabb részeket kedvelő őz és nyul is Sokáig mentünk igy csaknem minden szó nélkül, mig egyszerre fel nem tüut előttünk az Ördög-árok, hol a babonás oláh favágó ördögöt lát minden szokatlan alakú tárgyban s borzadva fut el onnan, hol hite szerint az ördögök járják pokoli táncukat. Itt leszállva szánkóinkról, gyalog folytattuk utunkat a meredek hegyoldalon, ahol fogatokon teljes lehetetlenség lett volna feljutni. Az éjjel esett friss hó után, dermesztő hideg kisért utunkban s a zúzmarás bokrok csak lassan maradtak el hátunk mögött. Teljes csendben kapaszkodtunk fölfelé ; elmúlt a kedélyeskedés minden ajkról, tán mindenkinek az motoszkált az eszében, hogy vájjon én leszek-e az a szerencsés, aki a borjúláb Munkát, Időt és Pénzt takarítunk meg, ka a szobapadlókat a hires FRITZ E"L A K kai fényezzük. Kapható Ifi- Helbek József csemege-kereskedésében Keszthelyen. Nagy választék különféle kertibntor lakkokban és festékekben.