Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-07-12 / 28. szám

XII. évfolyam. Keszthely, 1908. julius 12. 28. szám. BALATONVIDÉK Politikai lxetilap. MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL A VOLT GAZD. TANINTÉZET ÉPÜLETÉBEN Kéziratokat, pénzesutalványokat, hirdetési megbízásokat és reklamációkat a szerkesztőség cimére kérünk. Kéziratokat nem aduök vissza. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre Fél évre . 10 K. — f. 5 K. - f. Negyedévre Egyes szám ára Nyilttér petitsora 1 korona. 2 K. 60 £ 20 f. Bankkartell. (*) Van mindenünk, csak pénzünk nincs. Ami van, az is a bankokban összehalmozódva hever. Meit a t. tőkepénzesek előtt is becsesebb a kész arany csillogása, a kuponok halmaza, a némi gond és kockázattal járó ipari, vagy egyéb közhasznú befektetéseknél. De maiadjunk csak a kartellné!. A kapzsiság e modern Molocbjánál. A birvágy szertelen tulcsapongása ez, meiy nem elégszik meg a gyümölcsöző tőke, vagy részvény tisztes polgári hasznával, mások megnyomoritásával jogosulatlan hasznot akar magának biztositani. Pedig minden tőkeszegénységünk mellett, sőt éppen e miatt pénzintézeteinknek ugyancsak nincs okuk panaszra. Mert mint ezek évi mérlegeiből megállapithatjuk, ugyancsak tisztes percenttel szokták üzletéveiket lezárni — még a kisebbek is. De hát a birvágy, csak ugy, mint a pénzeszsák, feneketlen. Pénzszomjának kielégitésében nem igen válogatós az eszközökben. A Ringek, trösztök, kartellek benne találják létük forrását. A kartell pénzszomjas hivei csak a maguk hasznát látják, mások, sőt egész osztályok bajai nem érdeklik őket. Pénz, nyereség nekik mindenük: Istenük, felebarátjuk. Ezentúl mást egyebet nem ismernek. Nemzeti ügy, közgazdaság, közjólét nekik Hekuba. Pedig, ha valahol éppen tőkeszegény hazánkban veszedelmes a spekulációnak e neme. Közgazdasági egész életünk, iparunk és kereskedelmünk, benne találják tápláló forrásukat. Nincs is más egyéb ország a continensen, hol magasabb kamattal és igy nagyobb jutalékkal dolgoznának a bankok, mint nálunk. Egész közgazdasági életünk érzi ennek nyomását. De hát ebbe is beleszoktunk. Mert van-e olyan rossz, mit végre is megszokni ne lehetne — ha muszáj! Mert ez letagadhatatlan igazság, ha valahol, hát nálunk jogosulatlan a kartell. Nemcsak tőkeszegény, de sajnos eladósodott ország vagyunk. A nyomasztó anyagi teher miatt állandóan inog a föld alattunk. Ezernyi ezer kisebb-nagyobb birtok cserél gazdát évenként az adósság miatt. A pénz drágaságát sinyli iparunk. Fejlődésének legfőbb akadálya ez. Kétszeresen veszedelmes hát ez a törekvés nálunk. Drágitani azt, ami már ugy is drága. Elviselhetetlenné tenni, ami már ugy is nehéz. Főkép most, mikor a valóságos elemi csapás számba-menő országos szárazság folytán úgyszólván országos ínség előtt állunk. Most mikor a rettenetes takarmányhiány miatt szépen fejlődő^ állattenyésztésünk megdöbbentő krizis elé jutott, kétszeresen bün a hitel erőszakos megdrágítása. Mint minden intézménynek még a bankoknak is etikai alapon kell felépülniük. Gyönyörűséges egy etika az, amely mások megnyomorifásával, fejlődésünk gonosz megakasztásával akar magának jogosulatlan hasznot biztositani. Cseppet sem csodálkozunk a kartell-mozgalom nyomán keletkezett országos felinduláson. A telhetetlen pénzeszsákok e hazafiatlan manipulációjának megbélyegzése egyenesen hazafias kötelesség ! A soproni és aradi ipar és kereskedelmi kamarák már is felemelték tiltakozó szavukat. Mozgalmuknak nem szabad elszigetelten maA B ALATÜNVIUEK TAH G A JA. S p e cl é s. Valami gyötör, kínoz, éget, S ugy szeretném elsírni néked! fjlédbe mégis némán állok, Mert szavakat rá nem találok. Ha szived együtt érez vélem, Megérted szótalan beszédem, Hogy én elmondjam, nem is várod, Szemembe nézel s — kitalálod ! Olthatatlan szomjúság. Mint alkoholra más, oly hévvel Szomjúhozom a csókra én, S fékezhetlen vágyat érzek, Ha szép ajkad hajol feléin. S míg piros ajkad serlegéből A csókokat mohón iszom, Elönt a mámor s szilaj vágyam Nem mérsékelem, nem bizony ! S ha halált osztna minden csepped, Te lángitalu szerelent, Szívesen halnék százszor is meg, De kiüritnéni serlegem. . . A Balaton halottjai. A megyei zsentri körökben előnyösen ismert név volt a Regényi név, melynek viselői előkelő, gavallér urak voltak, kik a társadalomban minden téren vezérszerepet vittek. Híres szépség volt az öreg Regényi Árpádnak fiatal unokája Lujza. Apja, anyja elhunyt még kicsiny korában. Szüiei halála után a kis Luizika nagyatyjához az igiicei kúriába került, hol bizony nem részesült egy Regényi leányt megillető nev<-lésben. Az "öreg Regényi morc, mogorva ember volt,ki egyedül csak a gazdálkodásban lelte örömét s unokájával szép keveset törődött. Rábizta öreg gazdaasszonyára, a jó Kata nénire. Ez ,ug\ megszerette az ölökké vidám jókedvű gyermekleánykát, hogy mindent eln-zett neki Lujzii. a kedves, bohó kis lányka volt. Gyermekes tréfáival, behízelgő modorával hozzátartozóit és ismerőseit annyira lebilin cselte, liogy mindenki ugy tett, ahogy ő akarta. Mert hiszen ki is szegült volna ellen egy oly kedves, szeretetreméltó babának. Multak az évek. Lujzikából gyönyörűen fejlett, sudártermetű leány lett, kit Pacsán lakó nénje vezetett be a társaságba. Ti/.enhat éves korában ment először megyebálba, hol bájos táncával, feltűnő szépségével az egész megye fiatalságát meghódította. Az ifjak köiülrajongták ; boldog volt, ki egy fordulóra el vihette táncolni. Legtöbbet foglalkozott vele a főispán hadnagy fia, ki pedig a bál legelőkelőbb hölgyeinek volt a kedvence. Lujzika az Arany Bárány fényesen kivilágított termeiben nem érezte jól magát. Visszavágyott, az igricei csendes kuuába, hol most bizonyára álmatlan éjszakája van egy szegény pásztorfiunak, kivel ő kicsiny korától fogva oly jó barát volt s ugy összeszokott. Eszébe jutott az az idő; midőn együtt jártak az árnyas erdőbe Kata néni számára hársfavirágot szedni. Midőn Jancsinak furulyáját hallgatták, ha pipi tért, meg ezerjófüvet gyűjtöttek Kata néjiiveJ az illatos réten. Ősszel, knkorica; foszLás, télen tollfosztás alkalmával egy

7• más mellé ültek s a nagy társaságban legszívesebben Jancsi rablómeséit hallgatta, melyek a «Becsali« csárdában, meg a kapornaki erdőben játszódtak le. Az<>k a frakkos ifjak, kik itt a bálban udvarlására körülsereglef ték, mind léháknak és unalmasaknak tűntek fel előtte. Alig várta, hogy már vége legyen a bál-