Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-07-12 / 28. szám

6. BALATONVIEMfcK 1908. julius 5 . radni. Meg kell mozdulni az egész társadalomnak s ha más eszköz nem bizonyulna célravezetőnek, bojkot­tal is meg kell törni a kartellmoz­galmat. De várjuk azt is, mit szán­dékozik cselekedni a kormány ! Lesz-e ereje és bátorsága idejeko­rán leütni a'kartellhydra fejét?! Reméljük, vármegyénk pénzin­tézetei távol állanak minden' kar­tell-törekvéstől. Velünk együtt el­itélik üzérkedő spekulációikat. Ha­bár bizva pénzintézeteink hazafisá­gában és humanizmusában nem liisszük is, hogy a kizsákmányoló törekvés nálunk általánossá válhas­son, mégsem tartjuk fölöslegesnek, hogy a lelketlen kezdeményezés már •csirájában megbélyegeztessék. Zárszó. Mint a Balatonvidék felelős szerkesz­tője, eddig hallgatag szemléltem a Keszt­helyi Hirlap ós Balatonvidék belső munka­társainak erősen személyes élii polémiáját. Hallgatásom azonban korántsem je­lentette ennek az áldatlan személyi harc­nak helyeslését. Ez ugyanis a legélésebb el­lentétben állott volna eddig vallott és kö­vetett. meggyőződésemmel. Mert a sajtó hi­vatásával merően ellenkezőnek tartom a személyeskedést. Ebben találja magyarázatát eddig kö­vetett magatartásom. Személyeskedésre, sem a. magán érintkezésben, sem a nyilváuosság fórumán nem voltam és neui vagyok kap ható. Hiszen a türelemnek is meg van a maga erkölcsi érteke. Mely érték még növe­kedik, ha magasabb célokért hozzuk azt ál­dozatul. Minden nemesen gondolkodó em­ber ezt még a provokáló sértegetésekkel szemben is tudja értékelni. Ez a magasabb ós idealiiabb cél a sajtó magasztos hivatása volt, melyet un­talau hírlapi civakodásokkal elhomályosí­tani nem akartain. Nem a személyi, hunéin a közügyek szolgálata ad létjogos altságot a sajtónak. Ha erről az ösvényről letért, el­lentétbe helyezkedett hivatásával s igy meg­szüut létjogosultsága is. Ettől a felfogásomtól az a hírlapi po­lémia sem tudott eltántorítani, mely a két helyi lap között folyt. Oka és megindítója e sajnálatos személyes küzdelemnek nem voltam. Lefolytatását sem helyeseltem a fennebbi okokból. A sajtó hivatásának alap­ján állva, ez esetben a tolerari posse elvét követtem csupán. Most azonban, mint felelős szerkesztő, élni kívánok jogommal, a zárszó jogával. Éppen ezért e bp részéről befejezett­nek jelentek ki minden további személyes élü polémiát,. És kijelentem, hogy semmiféle személyes vonatkozású provokációra reagálni nem fogok s ily célra e lapok hasábjai sem szolgálnak többé. Mint komoly iráuyu ós célú lap megy az eddig követett ösvényen tovább. Egybeu ünnepélyes felhívást intézek a Keszthelyi Hírlapnak általam mindig nagyrabecsült szerkesztőjéhez, Csák Árpád dr. úrhoz ós kérem, hogy a magyar sajtó magasztos hivatása, jó hírneve ós beosülete érdekében szavának egész súlyával oda hatni szíveskedjék, hogy a közre oly ár­talmas, a jó Ízlésre sértő s a nagy közön­séget untató, sokszor boszantó és izgató, hírlapi polémiára provokáló gyujtó-anyag szintén távolitassék el szerkesztőségének szfré­rájából. Közönségünk a közügyek szolgálatát várja tőlünk. Hogy a közönség e jogos igéuyéuek eleget teliessünk, az elvek és val­lott meggyőződések alapján állva, minden személyt vonatkozás kizárásával szolgáljuk a jövőben a zsurnalisztika ügyét. Ez az a közös éríntkezésj pont, me­lyen a zsurnalisztika munkásainak találkoz­niok kell. Itt találkozhatunk. Ezen megért­hetjük egymást. Egymást megértve, egy­mást megbecsülve, ezeu szolgálhatjuk a közügyet, kiki a maga meggyőződése s leg­jobb belátása szerint. A béke őszinte hangja ez. Éltet a re­mény, hogy visszhangra talál. így akkor nyugodtan haladhatunk a közügyek szol­gálatában, egyelőre párhuzamosan. Jöhet idő, mikoron együtt. Keszthely, 1908. julius 12. Németh János felelős szerkesztő. A biztosítás. A fejlődós és újítás korát éli ma Ma­gyarország. Miudeuféle újítás ós fejlődés te­herviselést von egész természetszerűen maga Után. Ezt a teherviselést leginkább a kis egzisztenciák érzik meg. Minden számottevő tényezőnek erkölcsi kötelessége odahatni, hogy a társadalom zömét képező kisembe­rek elkerülhetetlen s önként előtérbe nyo­muló teherviselésén könnyítsen. Erre igen sok alkalom kínálkozik bár, de sajnos az olyanok, akik egyéni tulajdonságaiknál fogva előkelő állást töltenek be, vagy anyagi körülményeiknél fogva a kisembe­rek körén ki vüi esuek ós élnek, legnagyobb­részt kivonják magukat az újításokkal szo­rosan összefüggő szervezkedés irányítása alól; biztonságuk tudatában nézik a kicsi­nyek vergődését. Tisztelet a kivételeknek. Ilyenek azonban kevesen vannak, pedig megfordítva kellene launi, hiszen noblesse obiige. Nem célja ennek a cikknek az újítá­sokkal összefüggő teherviselések felett, aka­démikus fjjtegetósekbe bocsátkozni, csupán a mindennapi megélhetéssel szorosan össze­függő biztosítási kérdéssel kíván foglal­kozni, néhány szóval a napról-napra emel­kedő teherviselések megkönnyítése céljából. Nemcsak egyeseknek áll érdekében megszerzett vagyonának minden eshetőség­gel szemben való megőrzése, biztosítása, hanem magának a nagy társadalomnak is, azért, mert egyesek vagyonának biztonsága az alapja a közgazdasági jólétnek, boldogu­lásnak, megelégedésnek és az állaniólet har­monikus munkájának. Magyarország tekintélyes emberei kö­zül igen sokan néhány évtized előtt bizto­sító részványtórsaságokat, alakítottak azért, hogy a kisembereknek módot nyújtsanak ós alkalmat adjanak bizonyos ellenszolgál­mányok, biztosítási dijak befizetése által vagyonuk megőrzésére. Kétségkívül elisme­résre méltó cselekedet volt ez akkor, de már a változott viszonyokra való tekintet­ből, azok a feltótelek, amikkel a köz- és magánérdekeiket szolgálják, idejöket mul­ták, tarthatatlanok ós közgazdasági tekinte­tekből károsak és az államfentartó szeré­nyebb viszonyok r között élő nép auyagi rovására esnek. Át. kell a biztosítási rész­vénytársaságokat szövetkezeti alapokon re­formálni. Hogy mennyire kívánatos volna nak és magára maradhasson gondolataival •és ábrándjaival. Mikor aztán végre vágya teljesült, magára zárta szobájának ajtaját, hol nem csengett fülébe Horváth Jancsi bánatos nó­tája s nem hallotta azokat a neki kellemetlen léha bókolásokat, átadta magát érzelmei­nek és számot vetett önmagával. A tizen­hatéves leány tapasztalatlanságával nem látott maga előtt mást, mint határtalan szerelmét, mely pedig mindkettőjükre cél­talan, sőt veszélyes lehetett. Mig gyerme­kek voltak, nap-nap után együtt játszot­tak, jól érezték magukat egymás társasá­gában ós ezért ha egy-két nap a véletlen folytán nem találkoztak, keresték egymást. Hogy e kölcsönös névtelen vonzalom, mily erős volt, csak akkor tudták meg, midőn Lujzát bálozni vitték ós egész télen ke­resztül nem találkoztak. Az első farsang Lujzára nézve fénye­sen sikerült. A megye fiatalsága a szó szoros értelmében bomlott utána. A tavaszt, nyárt és őszt ismét Igri­cében töltötte Lujzika. Ősszel, szüret al­kalmával olyas valami történt velük, ami Lujzikára nagyon mély hatással volt. A pogányvári szőlőben voltak szüreten. A szüret vidám zajában ők is pajzán játé­kot üztele egymással, miközben nem vet­ték észre, hogy a családja becsületére féltékeny, nevére büszke Regéuyi figyeli őket. Az öreg fokozódó haraggal nézte a fiatalok enyelgését s midőn már tovább nem tűrhette, szikrázó szemekkel, dühtől remegve, rekedt kiáltással köztük termett. A derült égből váratlan lecsapó, romboló villám nem okoz akkora riadalmat, mint az öreg fékevesztett bősz dühe. A két fia­tal teremtés kővé meredve nézte egy da­rabig a magából kikelt öreget, majd ár­tatlanságuk érzetében önkénytelen is egy­máshoz simultak. S ez csak olaj volt a tűzre. Az öreg Regényi ugyanis nem ér­tette meg a két üde gyermeki lélek ne­mes barátságát s az előtte pirulva álló férfiban unokájának elcsábitóját, családjá­nak, nevének megszégyenítőjét látta s iia véletlenül nem hiányzik kezéből súlyos somfabotja, okvetlenül leüti vele a védte­len legényt. így meg kellett elégednie azzal is, hogy Jancsit rögtön elkergette a háztól. * A fent leirt eset után körülbelül két hónap mult el. E két hónap Lujzára nézYQ telve volt lelki gyötrelmekkel. Szerelmes szivének nagy megerőltetésbe került felej­teni. Tudta ezt nagyatyja s igyekezett is szegény megszomorított unokáját szórakoz­tatni. Vitte látogatóba mindenfelé. A télre bevitte Keszthelyre rokonaihoz, számítva arra, hogy ott a joviális gazdász-fiuk és barátnői társaságában kellemesen szóra­kozva fogja tölteni az időt és majd ez gyógyirt ád szerelmes szivének mély sebére. Lujzika ügyesen tudta takarni érzel­meit. Bár szive vérzett, ajka mosolygott. Büszkesége nem engedte, hogy őt szomo­rúnak lássák. Szivét mardosta a bánat, de azért kacagott, tréfált.Régi jókedvét hatvá­nyozva vitte bele a társaságba, melyet rö­vid idő alatt egészen meghódított. A Berger Alfréd fogmüvész fogorvosi intézete BUDAPEST, VI. Teréz-körut 6. Fogtömések : cement-, porcellán-, amalgam- és aranyból. Fogak és fogsorok mesteri kivitelben. Szájpadlás nélküli fogak, aranykoronák, hídmunkák és minden e szakmába vágó dolgok készítése. Javítások 3 óra alatt készülnek el. — Villany erőre berendezve. Junius 25-től kezdve augusztus hó vegéig terjedő működését megkezdte. — Fogadó órák d. e. 9—12 és d. u. 2—5 óráig Erzsébet királyné-utca 29. a Schleiffer-íéle villában.

Next

/
Thumbnails
Contents