Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)
1908-12-24 / 51. szám
1908. december 7. BALATONVIDÉK 7. Tjárány. Színdarab a japánok életéből. — Oldalas kép. Madarak télen. Berthold T. verse. — Misi, a piktor. (Oldalas humoros kép.) Irta : Nihil, rajzolta Gulyássy Emil. — Gyermekhirek. — Játék. — Fejtörők. Csöppike Csanika postája. Karácsonyi ajándékul mindig érdekes és kedves gyermeklapot legmelegebben ajánljuk Mulattat, tauit, szórakoztat. Tessék mutatványszámot kérni és biztosan ineg fogja a szülő, ki szereti gyermekét, rendelni. Iskoláé' re 6 kor., félévre (szept. februárig) 3 kor. Megrendeldelhető : cKis Pajtás*, Budapest, .VII. ker. Thököly-ut, 16. cimen. Tavalyi évfolyam minden száma csak 5 korona. Díszes kötésben I., II. kötet 8 kor. Alkalmatos karácsonyi ajándék. — A <Vasárnapl Újság > december 20-iki száma a premontreiek jászóvári és leleszi prépostságáról közöl szép képsorozatot, ezenkívül Pataky László egy szép uópies rajza, képek Gerster Károly festményeinek kiállításáról, a tabáni bucsu.ól, az olaszországi osztrákellenes tüntetésekről, saison-képek a hétről. Szépirodalmi olvasmányok : Mikszáth Kálmán regénye, Jaliab Ödön és Lainpért.h Géza verse, Erdős Renóe tárcaoikke, Zöldi Márton elbeszélése, Lemaitre regénye. Egyéb közlemények : tárcacikk a hétről s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, Sakkjáték, stb. A «Vasárnapi Ujság» előfizetési ára negyedévre négy kor. a Világkrónikával együtt 4 korona 80 fill Megrendelhető a »Vasárnapi Ujság« kiadóhivatalában (Budapest, IV. Egyetem-u. 4.) Ugyanitt megrendelhető a »Képes-Néplap« a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre 2 kor. 40 fillér. — Vörösmarty album ingyen. A Budapest, mely mult évben egy szenzációs ajándékkal lepte meg előfizetőit, újévkor ismét meglepetést szerez részükre : Vörösmarty leggyönyörűbb költeméuj'eit adja ki album alakjában olyan díszesen, amint a nyomdai ós könykötészeti ipar előállíthat. A nagy költő életrajza, művészi rajzok, eredeti kéziratok, a Vörösmarly-szobor hű utánzata díszítik a nagyon értékes müvet. A fBudapesti rendes előfizetői teljesen, ingyen, csak a postadíj megtérítése mellett kapják meg. A «Budapest» egyébként is nagyon ajánlható. Mint a függetlenségi elveknek régi harcosa, ma is elől viszi azt a zászlót, melyre Magyarország függetlensége van irva. A legelőkelőbb irók és politikusok támogatásával azon a színvonalon áll, hogy az olvasóközönséget mindenről leggyorsabban és megbízhatóan értesítheti. Mutatványszámot kivAnatra szívesen küld a «Budapest» kiadóhivatala, Budapest, IV., Sarkantyús u. 3. f^ Srt ívl ••» Ovi cW f^ ara Vérszegénység ellensúlyozásául tessék SCOTT-féle Emuisiót használni, a mely a vért gazdagítja és a test húsát szilárddá és egészségessé teszi. A Scott-féle Emuisió egyaránt hatásos fiatalnak és öregnek. A gyors javulás meglep és kielégit. Próbálják meg és meg fognak erről győződni, mint ahogy ezren és ezren Az Emuisio győződtek meg róla az utolsó V|COTT-F«e a 32 é v lefolyása alatt. móászer védláfzt —"Tcóriíik Eg y eredeti llveg ára 2 K. 50 fill. figyelembe , venni. Kapható minden gyógytárban. CSARNOK. Karácsony. Uti rajz. Irta: László Zoltán dr. A novipazári szandzsák egyik elrejtett zugában, távol a világtól, kultúrától, fekszik egy kis falu a montenegrói határon : Lepenác. Hatal mas hegyláncjk oldalán a Lim folyam egyik kis inellékfolyócskájánál terül el, körülötte őserdők, ahol kevés ember akad, de annál több farkas, medve és egyéb fenevad. A törökök ezt a vidéket Sarancinak nevezik, neliány guzdag bóguek ós beyuak vannak ott mórhetleu kiterjedésű birtokai, amelyeknek ugyan gazdasági értéke nincsen, de mint vadászterületek, annál inegbecsülhetetlenebbek. Utak nincsenek s igy csak lóháton vagy gyalog, életveszélyes hegyi ós erdei ösvényeken lehet közlekedni. De a vadászembert ép ez a korlátlan szabadság izgatja, amely nem ismert elhatárolt területeket, kellemetlen vadőröket, fiuáncokat, ós a modern haladás egyéb kerékkötőit, kik odaát a müveit világrészeken még a nimródokat is életunttá teszik. Itt lenu a Balkánon nem igen kérnek senkitől passzust, vadászjegyet, területi engedélyt, hanem ki-ki ott és arra vadászhalik, amerre jól esik. Legfeljebb egyegy jóindulatu Kajmakáuinak vagy Kádinak kell a jóindulatát megnyerni, egyikét szép szóval, a másikét baksissal. Nekem szerencsére egyik módhoz sem kellett folyamodul, mert Abdullah Zakki beynek, a dúsgazdag saranciai földesúrnak voltam vendége, kinek nem először élveztem keleti vendégszeretetét. Prijepoljei birtokain is vadásztain már, azonban a lepenáci uradalmaiban először voltam. Két hétig éltünk ősemberi módra; nap nap után hajtottuk a vadat, sem nappalunk, sem éjjelünk nem volt, pihenésre gondolni sem lehetett. Mondhatom, az a két hót megviselt, meit a hideg téli idő, — hisz a karácsonyhoz közeledtünk — itt lenn a Balkánon kétszeres erővel érezteti hatalmát.. Még a Lim is befagyott, ami ritkán fordul elő. Azonban a legszebb dolognak is csak vége szakad egyszer s nekem is a hazautazásra kellett goudolnom, miért elbucsuztam derék barátomtól és nekiindultam. A Lim mentén lovagoltam, hogy igy elérjem Pribojt, ahonnét a bosnyák vasúton hamarosan elérhetem otthonomat. Igaz, hogy a zord időjárás egyáltalán nem kedvezett a gyors menetelésnek, de azért öt nap alatt bizton a határra érek, ahonnét negyvennyolc óra alatt Budapestre röpit a gőzparipa. Zakki bey kísérőt akart mellém adni, de visszautasítottam barátságos ajánlatát, mert az ut nem volt ismeretlen előttem és akadt útközben egy egy régi ismerős Kádi, pópa vagy muktár. Török ruházatban voltam s igy életem sem forgott veszélyben, mert nem néztek idegennek. Az utiprogrammot három napon át pontosan betartottam, a lovam is győzte, azonban a negyedik napon olyan hótuvás keletkezett, hog}' egy lépést sem birt.am odább menni. Brodapóré falu egyik bűzös, kis bánjában kaptam szállást. Két napot kellett itt vesztegelnem, pedig ép két nap alatt értem volna el Pribojt. De hát mit tehettem ? Az elemek ellen bajos harcolni. Azzal leszámoltam, hogy karácsony estére nem lehetek mar osaládom körében, de legalább valami félig-meddig civilizált helyen szerettem volna lenni, ahonnét, aggódó családomat, távirati uton megnyugtathattam volna. Önkénteleu fogságom második napjának délutánján elállott a szél, az idő kiderült ; megnyergeltem hát lovamat s a vendéglős figyelmezte tóse dacára útnak indultam. Holdvilág, csillagos ég, hó, a Lim zúgása, nem kellett útmutató, reggel felé elértem Prijepoljét. Addig pihentem csak, mig lovamat megetettem, aztán indultam tovább. Bár ne indultam volna. Délfelé újra beborult az ég, a hófúvás elkezdődött, bizony csak a Gondviselés kegyelmének köszönhettem, hogy el nem pusztultam. A lóra biztam magamat s a derék állat minden erejének megfeszítésével vitt. előre. Szívesen visszafordultam volna, ha a szól nem ép hátulról fuj s ennek szembe menni, biztos halál lett volna. Egy menekvésem volt: előre. Egészen besötétedett, amidőn valami kalibához értem. Két kis ablakon át gyéren szűrődött át a világosság. Itt emberek vaunak gondoltam s ha haramia vezér lakása is, bemegyek, mert különben elpusztulok. Valami istáló féle is düledezett a házikó mellett ; elsősorban lovamat vezettem oda s bekötöttem. Már volt benn néhány szarvasmarha és ló s igy nem kellett hátasomat a megfagyástól félteni. Aztán bekopogtattam a házikó ajtaján. Rekedt férfihang szólalt meg : «Otvori ! (nyisd ki !) Ko je ? (ki az ?)» Beléptem. A nagy füsttől alig tudtam kivenni a földön ülő alakokat. Három férfi ós két nő, megi néhány gyerek. Ruházatuk után ítélve szerbek voltak. Rövidesen elmondtam mi járatban vagyok s leültem közéjük. Barátságosan fogadtak, rögtön adtak dohányt, fekete kávét s nemsokára ugy éreztem magamat, mintha közéjük tartoznék. Éjjeli szállást is adtak, másnap pedig már velők étkeztem, krumplit, olajat és kenyeret., mert a proviantom bizony elfogyott. Hust, tejet, túrót nem adtak, mert a szerbek karácsony előtt szigorú böjtöt tartanak. A nagy havazás folytán járatlanok lettek a hegyi cmpások és én kényteleukelletlen bár, ott maradtam Csumics Gjorgjénél, ahogy a barátságos szerbet hívták. Elmúlt a latin egyház karácsonya s én távol szeretteimtől, olyan helyen, amerre a madár sem igen jár, töltöttem a két hetet, a kereszténység legszentebb ünnepét, a Megváltó születésének évfordulóját s csak szivemben tudtam ünnepelni. Gondolataim messze szálltak oda, ahol fényesen díszített karácsonyfa körül boldogan ugrándozott a gyermeksereg s amely alatt bizto sau aggódva gondoltak reám is ós percről-percre várták az értesítést. Az a két hét örökkévalósággá kezdett lenni, mignem Vízkereszt napján szinte egy csapásra, megváltozott az idő. De azért nem kellhettem útra. Hisz ez a nap a keleti kereszténység karácsonyának ünnepe, ezt. a napot illett házigazdámmal tölteni. Egész nap készülődtek hozzá. Először is megfejték a tehenet, aztán leöltek egy birkát és megsütötték. A gazda hozott az istállóból szalmát és azzal telehintette a szobát, aztán kerített valami asztal félét, arra fehér gyolcsteritöt tett. Három pohár is akadt, kettőbe búzaszemeket tettek ós viaszgyertyát tűztek belójök, a harmadikba idei (őszi) pálinka került. Amint az első csillag feljött az égen, a gazda meggyújtotta a gyertyákat, a osaládja nieg ón körülálltuk az asztalt. Az asztalfőnél megállott a gazda és keresztet vetett, hangosan kezdé imádkozni a miatyánkot. Mi követtük példáját. Midőn befejező az imádságot, odament. valamennyiünkhöz ós egyenkint' megölelt, hisz ma volt a béke, a szeretet napja 1 Aztán elővette a pálinkás poharat, nagyot húzott belőle és megkínált engemet. Eu is ittam, azután tovább adtam. Az asszonyok behozták fatálban a sült birkát, tejet, sajtot ós mézet, hozzá s a Levélpapírok családi díszdobozokban egy koronától feljebb nagy választékban k aP hat6k : Sujánszky Józsefnél Keszthelyen.
