Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-11-15 / 46. szám

2 BALATONVIDÉK 1908. november 15. javaslatának legnagyobb hibája, mert a szociálista és egyéb terrornak s hivatalos pressiónak szabad folyást enged. Ezt pedig csak a büntető törvénykönyv szigorításával és a kötelező szavazás behozatalával lehet enyhíteni, ellensúlyozni. A választás szabadságát biztosítani kell a legszigorúbb intézkedéssel, mert különben ílluzóriussá lesz téve a javaslat minden jóakaratú intézkedése. A magyarság nemzeti szupremációja nincsen veszélyeztetve. Mert ha e javaslat által több nemzetiségi tépviselő jut is mandátumhoz mint eddig, az is bizonyos, hogy magyarbarát lesz köztük legalább annyi, mint túlzó. Veszély csak szociáldemokrata részi ől jöhet, még pedig ugy a magyarság, mint a monarcliista eszme szempontjából. Ezt kell tekintetbe venni azoknak, kik a munkásságnak adtak a parasztság rovására előnyöket. Még sok idő eltelik addig, mig Andrássy javaslatából törvény lesz. Talán egy esztendő is, tehát van idő, hogy a magyar nép igaz barátai minden tőlük telhetőt megtegyenek a javaslat változtatására, módosítására. Akármilyen nemesek Andrássy Gyula intenciói, az ő kedvéért nem lehet a javaslatot ugy, ahogy meg van, átengedni. Ha egyszer aztán megvan egy heterogén elemekből álló képviselőház, későn lesz már jajgatni. Amig idő van, addig kell segíteni. A magyar képviselők pedig ne feledkezzenek meg a magyar királyság fentartó eleméről és támaszáról: a parasztságról ! L. Z. A drágaságról Irta: Figyelő. Kiaknázhat atlan téma, mely sohasem vészit aktualitásából. Az év minden szakában fel-fel vetődik a lapok hasábjain s a sajtó munkásainak avatott, tolla élénk sziliekkel festi az általános és folyton emelkedő drágaság okozta megélhetés nehézségeit. De nemcsak keserű panasszal telvék e cikkek, — amelyek mindegyike egy egy liű korkép — hanem egyik másik igazán figyelemre méltó védekezési módot is ajánl, auiely megvalósítva elviselhetőbbé teszi a családfők helyzetét, s megkönnyíti nehéz gondjaikat. Sok helyen élnek is a jó tanáccsal s ott nem is köszönt be egyhamar a nélkülözés, a nyomor s nem függ a kis egzisztenciák feje fölöt Damokles-kardkónt a — koldusbot. Ott, ahol a közérdekeket nem a sajátos «én» szempontjából bírálják el, hol az általános .szempont, mindenben a mérvadó, ahol a szegény ember keserű panasza, fájdalmas jajkiáltása felhangzik a magasban székelő intézőkölökig, ott a nyomasztó drágaság mellett is aránylag könnyű az élet s nem gyötrik a polgárságot a megélhetés súlyos gondjai annyira, mint egyebütt. Olt, ahol a sok szófecsérlés, tervezgetés, halogatás helyett azonnal a tettek mezejére léplek a hivatottak, érzi a polgárság a felsőbb gondoskodás áldásait s hálatelt szívvel mond érte köszönetet. Mt szerencsétlen keszthelyiek, sajnos eleddig még nem tapasztalhatunk semmiféle felsőbb gondoskodást, mely oltalmába venne bennünket, s kiragadna az eszeveszett drágasági őrület fojtogató karmaiból. Ne értsen félre senki ! Tudom, hogy hatósági parancsszóval nem lehet az áremelkedéseknek gátat vetni, de megfelelő védelmi intézkedésekkel igen. Történtek e ilyen védelmi intézkedések ? Ugye nem. Pedig e lap hasábjain is nem egyszer olvastam okos és célszerű módozatokat a közönség érdekeiuek megvédésére. Ott volt például a nyáron — mikor a mélyen leszállt uiarhaárak mellett is méregdrágán fizett ük tt hust, majd minden egyes számban a községi liusszék felállításának sürgetése. Ki hallgatta meg? Senki. Mig más városokbau pl. Zíilaegerszegen, Győrött, Sopronban s most, ujabban Kanizsán is sikerrel létesítettek községi husszékeket s igy kényszeritették a mészárosokat méltányos árengedményekre, addig nálunk hetekig tárgyaltak velük, mig végre kegyesen hajlandók voltak 4 fillért engedni a klgrmonkéut 1 12—1 20 koronával fizetett marhahús árából. Ugyanezen időben Zalaegerszegen 84 — 88 fillér volt, a marhahús klgija, mely ár azóta csak 2 fillérrel emelkedett,. Későbben, mikor Darányi miniszter elrendelte a hatósági husszékek felállítását, amelyekben a közfogyasztásra alkalmas, de csekélyebb értékű hus kerül elárusit.ásra, ismét felszólalt ez a lap, sürgetve a husszék azonnali felállítását. Ez, mint mondják mog is történt, de nem a város középpontján. hol mindenkiuek hozzáférhető lenne, hanem eldugva, félre a város egyik végén, jóllehet annak itt benn, a központon volna a^halye. Ha már a hust, e nélkülözhetetlen tápszert nem is tette hozzáférhetőbbé a város vezetősége a közönségnek, annyit megtehetett volna már, hogy a piaci koíauralomnak véget vet egyszersmindenkorra. Megélhetésünket ez is nehezi'i. Alt,alános a panasza ugyanis a vásárló közönségnek, hogy a kofák már a kora reggeli órákban összevásárolják a baromfit s nekik másodkézből sokkal drágábban kell azt megfizetni, mintha direct a tenyésztőtől vehetnék. Több izben magam is tapasztaltam hogy ez megtörténik, sőt azt, is nem egyszer láttam, hogy a már kialkudottjárra a kofa ráígért s elkapta a vásárló elől a ludat, récét vagy csirkét Ugy tudom nálunk is vau elővételi tilalom, de hogy az be is tartassék, arra senkisem ügyel fel. Nem tartozik ugyan ide, de nem hagyom szó nélkül azt a iuinősitbet«tlen modort sem, amelyet ezek az elbizakodott teremtések tanúsítanak a vásárló közönséggel szemben. Ha valaki az elővételi tilalom betartására meri valamelyiket felhívni, mosdatlan szájával botrányos lármát csinál s nem egy úrinő volt már kénytelen pirulva menekülni az inzultus elöl. Az ilyen jelenetek napirenden vannak piacunkon s bárki meggyőződhetik szavaim igazságáról. Persze a rend éber őreinek ilyenkor másfelé van dolguk. DJ menjünk tovább ! A husnemüek áremelkedése nem zás levelet, mely egy halni készülő, egy más hazába vágyó boldogtalan ember utolsó fohásza, megnyugvó panasza: • Temetek nap-nap után ; magam ásom meg a sírt, magam borulok a koporsóra, melyben hidegen, holtan fekszik az,én rég elvesztett boldogságom ; magam ereszlem le a sírgödörbe az én drága, megsiratott halottamat; én hantolom el, virágot én, egyedül én hordok rá. piros, vérpiros szegfűket, mert a szerelem oltotta ki életét és hófehér krizantémot, a Te virágodat; nem engedek a sirhoz lépni senkit, különösen nem Téged, Te kőszivii leányka, ki boldogságomon annyi, oly sok mély sebet, végre egy utolsót, egy halálosat ejtettél! Fáj a szivem, melynek minden ép részét kikerested mérgezett nyilaiddal, hogy uj meg uj sebet üthess rajta; de sújts, ha találsz még helyet 1 Ne fé'j, panaszra nem nyilik ajkam, vérengző karjaidat az én reszkető kezem nem fogja feltartóztatni soha: én áldalak minden ütésedért, mellyel lesújtasz rám ; Te csak végezd hóhérművedet, tépj ós szaggass, vágd vérző szivemet, hol szaggatni nem lehet! Es én kitárom keblemet, hozzá még áldalak, mert kimondhatatlanul szerettelek ! Szivemet rommá zúztad és én most a romok felett ülök könnyeket hullatva és elmélkedem a szerencse forgandóságáról, miként Karthágó romjain az ókori Marius ! Nincs semmim. Szivemet porrá törted, miután én minden érzelmemet Neked adtam ; oly szegény vagyok, mint a görög Diogenes, csakhogy -nekem a hü kutya helyett kiséröm a kiűzd lelki fájdalom De csak hadd kisérjen vándorutamon mindaddig, mig valahol el nem esem és akkor vége vigaszné'küli, sivár életemnek. Elraboltad a szivemet és cserébe nem adtad a Tiedet! Pedig tudod Te jól, mit mondtam egyszet, hogy a világ legnagyobb bűnei közé kellene az ilyen rablást sorozni s Te igazat, adtál nekem ! Megsebeztél, de meg nem öltél; kallod elhaló liörgésemet, de nincs szived a haldoklóhoz odasietni, kinek utolsó szava is a Te szép neved, Te keményszívű leány ! Nincs benned irántam egy csepp érzés sem, mert akkor megöltél volna egészen és nem szemlélnéd szúró tekinteteddel, melyben valamikor én oly sok szelídséget láttam, lassú vonaglásomat. Akkor megölted volna azt a szivet, melynek Te mindene voltál! Látod, igy bűnhődik az, ki hinni mer ! Csak egy vigasztalásom van, ami Neked nem leszen meg soha! Tudom, látom előre, hogy a tőlem annyiszor és most is kívánt boldogságodba a sors majd fekete pontokat is hint Neked ; ekkor majd eszedbe jut Te Kund Abigél, hogy nem becsülted meg jó barátodat, hogy csak ugy játszottál igaz híveddel, «mint macska szokott az egérrel.* Ekkor majd eszedbe jutnak őszinte szavai, kérő tekintete s Te bánni fogod, hogy kősziveddel őszinte hívedet világgá űzted; visszahívnád, de Diogenest nem találod sehol, talán addigra a fáradt vándor már valahol ötökre megpihen. De csak várj ; csak várd be Te is ' A fúriák felkelnek Ellened egyszer, mert megraboltad szivemet, mely zárva volt; felzavarják nyugalmadat, üldöznek és végre el ér a Nem'ezis ! Te majd jajgatni fogsz és sikoltani; szép hajad szertefoszlik, amint menekülsz üldözőid elől és vájjon lesz e majd, aki átölel és visszaűzi ellenségeidet ? ! Siess hozzám édes kis Angyalom, hozzám a haldoklóhoz, kit megsebeztél, de meg nem öltél, én megszabadítalak üldözőidtől, azután Téged átölelve, Téged a halálig szeretve, meghalok. jímilékszel Te jéghideg leányka, egy" szer egy strófát kértél tőlem és én en" gedve kérő szavadnak, meghallgattam megsebzett szivem bus panaszát, utánad esengve igy énekeltem : Forr mindenem miként a tüz, égek, szi(vem dobog, Megsebbzett lelkem csapong, száll, sir vagy (talán zokog ! Karjaim a sötét éjbe hej ! hiába tárom ; Messze, nagyon messze van 0, az én bol" (dogságom • 0 alszik szép édesen, engem gyötörnek a (kin ok, 0 angyalokkal játszik, én nehéz csatát vivők. A rémes, néma éjben hej ! 'visszhangzik a (szavam, Nem ő felel vissza, nem ő ; tépelődöm (magam !