Balatonvidék, 1908 (12. évfolyam, 27-51. szám)

1908-11-08 / 45. szám

2 BALATONVIDÉK 1908. november 15. mind e függő kérdésektől eltekintve, a katk. nagyközönség és a néppárt a nagy harcok napjaiban is a nem­zet érdeke mellett fognak küzdeni. Ha a közelgő nagy ismeretlen, a választói javaslat födi a nemzeti akaratot és védi a magyarság érdekeit, mint minden hazafias ügyben, ebben is számithat a kormány a kath. kö­zönség lelkes támogatására — tak­tikai kényszer nélkül is, mert a mi kath. hazafiságunkiiak nincs ára s ál­lásfoglalásunkat nem tesszük függővé semm i­féle ellenértéktől, ragu ellenszolgáltatástól. Apponyi nemes lelkületét s tiszta szándékait nekünk eszünk ágában sincs e taktikázással kapcsolatba hozni. De elvégre a kormányban ő is egy ember és egy voks csak s ig3 r talán legjobb szándékai elle­nére jött létre s született meg az a nagy de .. . mely a sok évtizedes nag)' kath. érdekeket érintő kérdést, az alig pár éves életii, de minden zavart és veszedelmet felidézhető ál­talános választójog kérdésének utána helyezi. Furcsa világot élünk! Az az alig pár százezer szociálista óhaja s vele párosult terrorizmusa előbb készteti gyors cselekvésre a kormányt, mint 8— 10 millió kath. magyar ál­lampolgár évtizedes türelmes vára­kozása. Mert a választói törvényja­vaslatnak gyors elkészítése és szinte soronkivüli beterjesztése csak a szo­ciálisták szive szerint való! A pol­gári társadalom és a pártok, köztük a nagy függetlenségi párt is nem­csak hogy nem siettette e ma még legalább is kétes eredményű javaslat­nak gyors beterjesztését, ellenkező­leg hangok emelkedtek, melyek vá­rakozásra s megfontolásra kérték a kormányt s igy a nagy társadalom és pártok semmi akadályt sem gör­dítettek volna a kormány útjába, ha a javaslatok sorrendjében a kath. kérdéseknek adja az elsőbbséget. Nem igy történt. Itt tehát vagy tak­tikázásról lehet szó, —vagy egy má­sik alternativa: ad graecas calendas — elnapolásról. Mert, hegy a választó jogról szóló javaslatok esetleg a vá­lasztóvíz rombolásával hathatnak a pártkeretekre — igen valószínű. Hi­szen már is oly izgékonyak a pár­tok, hogy a robbanás veszedelme éppen nem tartozliatik a mesék or­szágába! Ezzel azután szétrobbant 10 millió magyar kath. félszázados kívánsága is, mit azt hiszem velünk együtt alig köszön meg a kath. tár­sadalom. Sajnálattal látjuk a kath. tár­sadalom jogos kívánsága teljesítésé­nek e megmagyarázhatatlan halaszt­gatását s nem értjük a kormány magatartását, ha csak a két fen­nebbi eset egyike, vagy másika nem az indító ok. Akármelyik legyen is, az igéret teljesítésének meghiúsulá­sáért a kormányt tesszük felelőssé s a kath. társadalom tudni fogja, hogy hányat ütött az óra s aszerint fog cselekedni ! A magyarság jövője a Balaton mellékén. Elnémult a dal a Balaton tetején. Nem hallani az öreg halász szavát, hisz ott fekszik már a keszthelyi temetőben. Sírja felett zugó szél ébresztgeti H Balaton hü napszámosát, a lehulló levél takarja avas füvei benőtt örökös lakását. Más idő­ket élünk. Eltűnt a patti lakosság régi fog­lalkozása, vele együtt, vidám kedélyhan­gulata, gondtalan élete is. Ha Somogymegye balat onsarki réfzén utazunk s csak egy kis emberismerő tehet­séggel is bírunk, lehetetlen észre nem ven­nünk a balatonparti nép lehangoltságát s nagy szegónj'ségét. Miként az ősv.i nap böjt, a Ramazán. Évente változik a hold járása szerint és átlagban 30 napig tart. De annyira nem egyöntetű, hogy egy és ugyanazon kerületben váltakozhatik egy­két nappal a Ramazán első ós utolsó napja. Ez a legszigorúbb böjtök egyike amelyet a külömböző vallások között ta­lálunk, mert naponta 16 órai böjtöt pa­rancsol, tiltva még a víz és dohány élve­zetét is. Hogy ez dohányos népnél mit je­lent, azt könnyű elképzelni. Három ágyúdörgés , i n kezdetét este 6 órakor. Rf g 1 " az élet; a csarzsija (vásár) mepnéi ;k. a kafanát megnyilnak, o j _ u^lok is, a mecsetek megtelnek, - ' ' az élet kezdődik. Hangos, víg és jókedvű A moszlimok látogatásokat teszn k mulat­nak, sétálnak. A. színházak b ób mulatóhelyeken is zajos élet folvik. Jüe már éjfél felé oszladoznak, • • .> ebéd ideje következik. Két ó> szenek, mert a három órai kihaltnak kell lennie mindem Délelőtt tiz óra felé el-el nézeget ki-ki a maga mestersége után, 1 emeg a hivatalába, komoran, komolyan, miutah ^y böjtben illik is. Ilyenkor roppant ^ :'u kar a muzulmán és szenved is sokat, mert a keleti klima a maga tropik legségével nagyon is megkívánja a vizet. Do ezt som engedi a szigorú Kor > Attól a böjti hónaptól félm k az u az hivők. Es csodálatos, hogy a modern muzulmánok, akikre a nj .. . . ci­vilizáció ráragadt, akik veb atheizmust ós radikalizmust is magukba szívták, megtartják szigorú böjtjével, ha­bár különben mosolyognak a Koránon, mint a próféta poétikus, de immár anachronisz­tikus alkotásán. Ilyenkor a mecsetekbe is eljár min­denki és naponta ötször elimádkozza a szent láthat, a Korán első szuráját. Nagy betegen fekvők, erőtlen aggas­tyánok, nehéz munkában levő napszámo­sok, utasok, kiknek tán mentségük volna, ha megszegnék a böjtöt, erősen tartják vallásuk rendelkezését. Nem egy ember esik ilyenkor össze az éhségtől, vagy szom­júságtól és mégsem venne magához sem­mit napnyugta előtt. Hanem sztán Bajiam első ünnepén, amely az utolsó Ramazán előestéjén van, bőven kárpótolják magukat a próféta gyer­mekei. Három nap, három éjjel tart az ün­nep, a képzelhető legnagyobb tobzódásban és dorbézolásban. Ilyenkor fogadó nap van minden mohammedan portán és szívesen látott vendég igazhitű, gyaur (keresztény) és zsidó egyaránt. Mindenkit megvendé­gelnek s modern gondolkodású moszlimek­nél sokszor a ház úrnője is mutatkozik fátyol nélkül a férj néhány bizalmas ba­rátja előtt. Az éjjeli életet felváltja a nappali, a rendes Minden visszaszökkenik a kerék­vágásába. A mecsetek újból kezdenek tá­tongani az ürességtől és az íudifferensek megint csak elkerülik Allah hajlékának a tájékát. Ez alól csak a Ramazán alatt van ki­néha-néha kisüt a fellegek közül, hogy aztán annál jobban beburkolódzék a sötét ködfellegekbe, a nép hangulata i s csak el­vétve villan fel valami kivételes alkalom­mal. Egykedvűen, gépiesen végzi megszo­kott munkáját s gyakori sóhajtásai mesz­sze szállnak, messze, tul a tengereken fekvő Amerika szabad földjére. Szinte csodálatos, hogy az amerikai kivándorlás épen a balatonparti, illetőleg sarki részen lakókat csábítja, pedig itt a főid áldott, bőven termő, rétjei dúsak, le­gelői jók s a szabad levegő a magyar haza szeretetét ojtja a gyermek szivébe. Fáj lel­lelkemnek a nép hangulata, amidőn szét­nézek a szép rónán, de érzem a nép fáj­dalmát is, a midőn látom, liogy kapáját nem a saját földjébe ereszti s még mindig százados rabigát hordoz vállain. Merem ál­litani, hogy a nép vonzódik Amerika felé, hol muukás vágyát kielégítheti, hol tud kis összeget megtakarítani öreg napjaíva, amit a honi munkásviszonyok közt elérui nem tud. Szinte napról-napra várja, hogy Ame­rikában az ipari élet újra fellendüljön és ott ismét alkalmazást találjon. És ez elleu. határrendőrséggel, nem az útlevél megszi­gorított kiadásával lehet védekezni, hanem valami mással. A «Balatonvidék» t.szerkesztőjének en­gedelmével leszek bátor szerény tapaszta­lataimat e lap hasábjain elmondani, melyek talán hasznos eszméül szolgálhatnak a nép jóléte előmozdítására. Az egész világ előtt ismeretes, hogy a magyar nép mily munkás, csak munkás vágyát, kell kielégíteni. Kielégíthetjük oly munkával, mely után az esedékes fizetés a mindennapi élettel, a végzett dologgal igaz­ságos, méltányos, őszinte arányban áll. He­l3'es arányban állithatjuk a munkát a nép foglalkozásával, amidőn a nép munkálko­dását nem egy térre szorítjuk, hanem al­kalmat adunk arra, hogy kinek mihez van kedve, azt híven végezve kereshesse meg H mindennapi kenyerét. Akik Amerikában voltak, szivesen foglalkoznak ipari dolgok­kal, ezért lehetővé kell tenni a gyárak ál­lítását, hogy ilyeneknek alkalmuk legyen ezekben alkalmazást találni. Igy a többi nép megszabadul az erős konkurencia alól és nem lesz kénytelen 7—11-es szénáért, 4-es burgonyáért, kukoiicáért szenvedni, vétel s mi gyaurok, kik idelenn a keleten tanúi vagyunk az izlam életének, bizony példát vehetnénk Mohammed híveitől, hogy miként kell a vallás ünnepeit és böjti napjait megtartani. Apró képek. Kifogástalanul öltözött törvényszéki jegyző ur megigazítja csikós nyakkendő­jét, kirántja kézelőit s köhécsel egy kicsit, mert az nagyon jól eshetik a rabnak, ha elegáns, uri ember kedves, sima hangon hirdeti ki neki a kúria Ítéletét, hogy <0 felsége a kiiá'y nevében szándékos ember­ölés bűntettében bűnösnek mondatik ki és életfogytiglani fegyházbüntetésre Ítélte­tik !» Aztán leül a helyére s elkezdi a kör­meit tisztogatni s figyelmes arccal az el­ítéltet vizsgálgatja, mert hiába, a psziho­logiai tanulmányozás egyik feladata a mo­dern jogásznak. Ki kell azt lesni, hogy milyen hatás­sal van az egy emberre, ha megmondják neki, hogy rab marad, ameddig csak él. Mindenesetre érdekes tanulmány, persze nem annak, akin tanulják. A rab ott áll szürke darocruhájában s egy darabig mint­egy öntudatlanul bámul maga elé. Aztán meg kitekint a tárgyalási terem ablakán. Egy odahajló hatalmas akác nyújto­gatja arrafelé fehérvirágos fejét, a napsu­gár táncol, szökell a rezgő kis illatos fe­hér csonakocskákon.

Next

/
Thumbnails
Contents